Média Bomba

2010-07-20T04:04:00.001-07:00

KULTÚRMOZAIK

itt folytatjuk, amúgy.

Klippremier: Lady GaGa - Alejandro

2010-06-08T12:27:00.000-07:00

Úgy tűnik, Lady GaGa számára a normális hosszúságú klipek már nem is léteznek. Íme újabb beteg szüleménye, az Alejandro, ami nagyjából nyolc perces kis szösszenet.
Igazából még nem döntöttem el, hogy tetszik-e, avagy sem, de azt hiszem, tetszik. Főleg a közepe felé a kissé erotikus részek.
Ugyan, most minek játsszam meg magam? Húsz éves leszek, True Bloodon nevelkedtem, mégsem mondhatom, hogy fújjj már, GaGa.

Bebe

MTV Movie Awards 2010

2010-06-07T01:16:00.000-07:00

Újabb díjátadó ünnepség, ezennel egy olyan, amin szintén nem voltam ott, bár ezt bánom, mert némivel nagyobb durranás, mint egy Bravo Otto. Az MTV Movie Awardsról beszélek (ha esetleg a bejegyzés címéből nem derült volna ki), ami, sokak szerint az eddigi legjobb volt, hogy miért is, azt csak akkor tudom elmondani, ha lesz szerencsém megnézni a show felvételét, de addig is, íme a nyertesek:

Legjobb film: The Twilight Saga: New Moon
Meglepő. Igazán. Erre sosem gondoltam volna.

Legjobb vígjáték-főszerep: Zach Galifianakis
Gondolom, most mindenki pislog. De ha azt mondom, hogy Alan a Másnaposokból? Akkor máris sokkal inkább egyetértünk a győzelmével, igaz?

Globális szupersztár: Robert Pattinson
Valahol olvastam, hogy Robert Pattinson úgy gondolja, sokkal több díjat kellett volna nyernie. Nos, hogy ez tényleg igaz-e, vagy csupán pletyka, azt nem tudom, de mérges vagyok, mert ezt nagyon simán Johnny Deppnek kellett volna megkapnia.

Legjobb férfi főszereplő: Robert Pattinson
Éljen, ismét egy meglepetés.

Legnagyobb badass: Rain
Egy japán srác, akinek a filmjét, a Ninja Assassint nem láttam, de valószínűleg szépen aprította a népet benne, ha bezsebelte ezt a díjat.

Legjobb főgonosz: Tom Felton
Ennek örülök, még akkor is, ha Draco Malfoy annyira nem is gonosz, a Harry Potter filmeket meg a negyedik résztől felfelé annyira nem is szeretem. De Tom Felton volt az első komolyabb rajongásom tárgya még régen.

Legjobb WTF-pillanat: Ken Jeong
Emlékeztek a Másnaposokban, mikor a meztelen ferdeszemű kis ember kiugrik a kocsi csomagtartójából? Ken Jeong ezért kapta meg a szobrot.

MTV Generáció díj: Sandra Bullock
Azt hiszem, itt nem is voltak jelöltek, csak simán választottak. Megérdemelte. Bírom Sandrát, szerintem jó színésznő, és a filmjei is elég élvezhetőek.

Legjobb csók: Kristen Stewart és Robert Pattinson
Itt most arra a furán nyögdécselős, Bebe számára sírva röhögős csókra gondolnak, amit a New Moon elején produkáltak? Mert amennyiben igen, sajnálom, de bennem még egy darab zokni is több mindent megmozgat, mint az a csók. Azért meg pláne egy hatalmas ejnye-bejnye (csúnyábban kapjátok be) jár az MTV-nek, amiért a True Blood csodálatos főcímdalát használták fel ehhez a csókos bejátszáshoz.

Legjobb halálra rémült alakítás: Amanda Seyfried
Akinek a barátnője a Jennifer’s Body-ban egy démonná változott, szó szoros értelmében, így nem csoda, hogy beleadott apait-anyait azokba a sikolyokba.

Legjobb új csillag: Anna Kendrick
Ennek örülök, bár az Egek urát még nem láttam, Máté szerint nagyon jól alakítja benne a szerepét a kisasszony.

Legjobb női főszereplő: Kristen Stewart
Ha még mondjuk ez a Runawaysért lett volna, akkor azt mondom, oké. A vadóc szerep illik Kristenhez, már-már úgy tűnik, bele is tudja élni magát, de… áh, mindegy.

Legjobb harc: Beyoncé Knowes vs. Ali Larter
Már nem azért, de két csaj kis ugrándozása és egymás hajának tépése, hogy tudja leverni azt, mikor Jake Abel egy k***ott repülő Converse-zel harcol Logan Lerman ellen, aki meg irányítani tudja a vizet? He?
Oké, elfogult vagyok ebben a témában, mert hát Jake Abel… de akkor is, annyi más jó harcolós jelenet volt a jelöltek között? Miért pont ez?

Igazából nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan díjátadó, amivel maximálisan megelégedek majd. Bár azért ilyenkor örülök, hogy nem vagyok olyan sztár, akit jelöltek. Úgy értem, ha bármelyik kategóriában vesztettem volna a New Moonos bagázs ellen… valószínűleg eléggé kiakadtam volna, talán bemutatok valami hasonlót, mint Kanye West a tavalyi VMA-n. Höhö.

Ó, de hogy azért legyen valami jó dolog is, a show alatt volt egy Harry Potter trailer, ami egészen jól néz ki, bár azért a közepe tájékán van egy vicces rész, mikor Daniel Radcliffe egészen olyan arcot vág, mint aki… de nem lövöm le a poént:

Bebe

Átadták a Bravo Otto díjakat

2010-06-06T07:53:00.000-07:00

Méghozzá tegnap este. Tudjátok, nagy buli, sok fellépő, miegymás. Sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen volt, mivel nem hallgatok magyar zenét, így valószínűleg az egész banzájt egy sarokból figyeltem volna, kezemben egy óriási vodkásüveggel, ami erőt adott volna, hogy ne fussak el... szóval. Igen. Ettől függetlenül eredményeim vannak nektek. Őszintén, sok meglepetés nem ért, mert alapból a jelöltek... hát... a díjazottak meg hááááát.
A nyertesek neve a listából szépen ki lesz emelve vastag betűvel. Ahogy illik.

Az év magyar férfi előadója: SP, Puskás Peti, Király Viktor, Fekete Dávid, LL Junior
Az év magyar női előadója: Lola, Tóth Gabi, Dukai Regina, Kovácsovics Fruzsina, Hien
Az év magyar együttese: Anti Fitness Club, The Grenma, Idiot Side, Hooligans, Belga (tudom, tudom... de nem találom a dupla pontos e-betűmet.)
Az év magyar felfedezettje: B.N.F., Compact Disco, Stereo 2.0, Brasch Bence, InterYou
Az év magyar klipje: SP - Kép maradsz, Ádok Zoli - Sebesült szív, Hien - Túl szép, Tóth Gabi ft. AFC Tomi - Mi a szívemen, a számon, Lola - Féktelen éj

Az év külföldi férfi előadója: Nick Jonas, David Guetta, Timbaland, Flo Rida, Jay Sean
Az év női előadója: Lady GaGa, Miley Cyrus, Rihanna, Shakira, Beyoncé
Az év külföldi együttese: 30 seconds to Mars, Jonas Brothers, Tokio Hotel, The Black Eyed Peas, Green Day
Az év külföldi felfedezettje: Kesha, Justin Bieber, Taylor Swift, Pixie Lott, The Veronicas
Az év külföldi klipje: P!nk - Funhouse, Lady GaGa - Bad Romance, Jay-Z ft. Alicia Keys - Empire State of Mind, Miley Cyrus - Party in the USA, Rihanna - Russian Roulette

És SP megkapta a Bravo Idol díjat, akármit is jelentsen ez.

Nem lepődtem meg, tényleg nem. És nem szeretnék senkit bántani azzal, hogy most szépen kifejtem, miért röhögséges ez az egész. Főleg azért, mert az év magyar felfedezettei közül, négyet nem is ismerek, a klipek közül számomra mindegyik nézhetetlen, arról meg aztán végképp fogalmam sincs, hogy a külföldi év felfedezettje kategóriába hogy kerül Taylor Swift vagy a The Veronicas. A nagy listából egyedül Lady GaGa győzelmével vagyok megelégedve, és ennyi.
Na jó, hol van az a vodka?

Bebe

Börtönben a Gossip Girl sztárja!

2010-06-04T14:10:00.000-07:00

Nem szeretnék túlságosan bulváros lenni, ezért már rögtön az elején leszögezem, hogy természetesen a srácot már kiengedték, miután kifizette az óvadékot, ami a 2000 dollárt jelent Texasban, ha történetesen egy kis marihuánával a zsebében kapják el. Vagy 180 napnyi börtönt, nyilván, akinek sok pénze van, nem az utóbbit választja.
A sztori mindehhez annyi, hogy Chace-t és a barátját egy étterem előtt találták meg, és hát szerencsétlenségükre, nem voltak éppen tiszták. Plusz, nagyjából 60 grammnyi füvet találtak náluk, már ha jól értelmezem a dolgokat. Úgy értem 60 gramm az nem kevés.
Igazából, lehet most kéne egy olyan résznek következnie, hogy ejnye ezek a fiatal sztárok azt hiszik már mindent szabad, és hogy ejnye. Ó, és gyerekek, ne drogozzatok, mert az rossz.
De nem szeretnék álszent dumával jönni, úgyis megteszi majd ezt a világsajtó gyaníthatólag.
Persze drogozni nem helyes, akkor sem, ha „csak” fűről van szó, de én mégis sokkal inkább elnézem Chace-nek ezt a kis baklövését, mint mondjuk Stohl Buci ittas vezetéseit.
Just sayin’. Ahogy az angol mondaná.

Bebe

Doctor Who - Sci-fi angolosan

2010-06-02T12:58:00.000-07:00

Az angolok tudnak valamit, kezdeném ezzel a Bebe Nagy Visszatérése bejegyzést.
De ez egy nagy igazság. Mert valahogy, abból, ami angol, hihetetlen, de csak jó sülhet ki. Ott van például a Skins, vagy a Misfits, ha már sorozatokról beszélünk. Ha bármi másról, akkor például a Fish&Chips.
Jó, persze, maradjunk a sorozatoknál, mivel ez továbbra sem egy gasztro-blog. És, mivel nincs is jobb dolog annál, mint vizsgaidőszakban új sorozatokba belekezdeni, íme legújabb sorozatos mániám: Doctor Who. (Ismerős lehet esetleg valakinek, az RTL Klubon is adták egy időben „Ki vagy, doki?” címmel.)
Azt hiszem, fontos tudni, ha a sorozatról van szó, hogy igen hosszú ideje fut már. Az eredeti széria egészen pontosan 1963-ban indult útjára, és 1989 adta a BBC. Ezt követte egy 1996-os nagyfilm, majd 2005-ben megújították a sorozatot, és a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült, mint a leghosszabb ideje futó fantasztikus sorozat.
Mivel vizsgaidősuck van, meg egyébként is, úgy terveztem, hogy csak a David Tennant mániám fogom orvosolni ezzel a talán nem is annyira jó sorozattal, egyből a 2005-ös első évadtól álltam neki az egésznek.
És rögtön, két dolog miatt is meglepődtem.
1. Az első évadban még nem is szerepel David Tennant.
2. A Doctor Who egy nagyon jó sorozat.

Úgy indítunk, hogy megismerjük Rose Tyler (Billie Piper) életének egy napját. Felkel, dolgozni megy egy áruházba, találkozik a barátjával, majd folytatja a melót, és a többi, és a többi. Igen ám, de egy este, zárás után Rose-ra, próbababák támadnak (igen, tudom…), és hopp, hirtelen bevetődik életébe a Doktor (Christopher Eccleston), aki megmutatja neki, hogy a világon ezer más érdekesebb dolog van az unalmas életnél. Például az időutazás, vagy az emberiség feletti hatalomra vágyó próbababák (igen, ez tényleg tök nevetségesen hangzik…). Így aztán Rose csatlakozik a titokzatos idegenhez (akiről nagyon sokkal többet nem is sikerül megtudnunk, néhány picit apróságot leszámítva), hogy aztán együtt utazzanak térben és időben, egy látszólag teljesen hétköznapi rendőrségi telefonfülkében, és újabb és újabb kalandokat fedezzenek fel, satöbbi, satöbbi.
Magának az egésznek eszméletlenül bugyutának, és gagyinak kéne lennie. Úgy értem, nagyjából minden részben a világ sorsa forog kockán, mert jönnek a különféle űrlények. És, ha már űrlények, tessék elfelejteni az amerikai filmekből jól ismert CGI-csodákat, és jelmezeket, amelyek akár valódiak is lehetnének. Tény, hogy a vizuális megvalósításon van mit dolgozni.
A gond, illetve nem is nevezném gondnak, csupán annyi, hogy az embert annyira magával ragadja az egész, hogy még csak nem is zavarja a kis költségvetésű megvalósítás. Pedig, ha valami amerikai sikersorozatról lenne szó, már rég megbuktatták volna, talán pont ezért.
De ne felejtsük el, britekről beszélünk, akiknek bizony van egy óriási nagy előnye az amerikaiakkal szemben: tudják, hogy kell történeteket mesélni. Nem próbálják a semmilyenséget csodálatos speciális effektekkel eltakarni. Fegyvereik a szellemes párbeszédek, csattanós poénok, és a remekül kitalált karakterek.

Persze, nem hibátlan az egész. Szó sincs róla. De csodálatosan jó szórakozás. 8/10, az első négy rész, amiben találkozhatunk a Föld pusztulásával, különleges gázszerű lényekkel, illetve Londonba csapódott földönkívüli űrhajókkal. Igen, mint mondtam, egyik sem hangzik túl eredetinek, igaz? De lessetek csak meg egy részt, mert megéri. Tényleg.

Bebe

...

2010-05-22T03:15:00.000-07:00

Hol a #$!@-ban lehetnek ezek?

Ez a kérdés bizonyára elég sok rendszeres, és kevésbé rendszeres olvasónkban felötlött, nem is ok nélkül: a posztok száma/hét mennyisége valahol mínusz végtelen és kettő között mozog mostanában. És ha van köztetek valaki, aki néhányszor benéz ide is a napi/heti rutinos webbarangolása közben, és csalódottan távozik, amiért nem szemezgethetett egy konténernyi bejegyzésből, annak most elnézését kérjük. Reméljük, meg is kapjuk.

Természetesen, az efféle magyarázkodásokhoz hozzátartozik egy olyan dolog is, mint a kifogás, ami szabályosan elrongyolódott, annyian használták már: mind a ketten padkoptatók vagyunk. Bebe egyetemes padkoptató, Én pediglen gimis padkoptató. Mindkét fajta padkoptatás szőröstül bőröstül a napjainkból sok időt vesz el, és azt a kisebb időtartamot, ami a fejünk sarkítására szánhatunk, azt médiás függőségünk kielégítésére használjuk fel, film illetve sorozat nézés formájában. Ezek mellett a bloggerkedés, mint hobbi, hát, erősen a háttérbe szorult, és ott is maradt jó ideig. Illetve még marad, egy ideig, DE nem sokáig. A nyár újbóli beköszöntével, újbóli renoválással, a megszokott rendszerességű friss hullámon szörfölve visszatérünk.

Így minden hősiesen kitartó, a pangás ellen dacoló látogatónktól egy kicsi, egy icuri-picuri egy-két hétre elegendő türelmet szeretnénk kérni. Szintúgy reménykedünk benne, hogy ezt is ugyanúgy megkapjuk.

Addig is, az év végi szokásos teperéshez egy kalapra valót, és némileg napsugarasabb hétköznapokat kívánunk nektek,

Bebe, Máté

Bulvárbomba: Jensen Ackles elkelt!

2010-05-17T05:24:00.000-07:00

Ó, bizony. Ha nem csordulna ki a könnyem egy ilyen tökéletes páros láttán, egészen biztos a falhoz vágnék valamit dühömben.
De a helyzet az, hogy… Jensen Ackles (SupNat) és Danneel Harris(One Tree Hill) olyan szépek, külön-külön is, de együtt meg pláne, hogy azt hiszem szerelmes leszek. Mindkettőbe.
Komolyra fordítva a szót, 2007-ben kezdtek randizni, a Ten Inch Hero című film forgatásán ismerkedtek meg, és szerelmesedtek egymásba, és a többi, és a többi, végül most hétvégén össze is házasodtak Dallasban.
Nagyon sok boldogságot nekik!
(A képek kattintásra nagyobbak lesznek)

Bebe

Bréking: Folytatódik a Chuck!

2010-05-14T01:08:00.000-07:00

De csak mert Máténak és nekem is az egyik abszolút kedvenc sorozatunk a Chuck, ez megér egy posztot:
Az NBC berendelte a sorozat negyedik évadját, eddig 13 résszel. De ne feledjünk, hogy a harmadik is így indult, aztán hozzácsaptak még plusz hatot, szóval van esély egy igazi sokepizódos szezonra. Yayy, ismételten csak ennyit tudok mondani.
A hírt amúgy Zachary Levi (amennyiben esetleg nem lenne tiszta, a sorozat főszereplője) is megerősítette Twitteren, illetve még azt is elmondta, hogy természetesen a rajongók nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Ami ugyan a szokásos rizsának tűnik, de tény, hogy a Chuck rajongók a legjobbak a világon!

Bebe

Búcsú a vámpíroktól

2010-05-07T03:44:00.000-07:00

Egyszer minden jónak vége lesz, és sajnos ebbe beletartozik a Vampire Diaries első évada is. Bezony, bezony. Jövő héten már itt a finálé. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én így a vége felé annyira megszerettem ezt az egészet, hogy fogalmam sincs, ki fogom-e bírni addig, amíg jön a második évad. Még szerencse, hogy nyáron jön a True Blood harmadik évada, és nem kell vámpírok nélkül maradnom.
De egyelőre még ne sírjunk, hiszen egy adagot még kapunk a Mystic Falls-i vámpírok kalandjaiból, és valami azt súgja, hogy egy perc sem lesz olyan, ami kicsit is unalmas lenne.
Óvatosan a videóval, ha nem láttad a legfrissebb epizódot, meg úgy egyébként is, inkább szeretnél meglepődni, inkább ne nézd meg!
Viszont kommentek formájában jöhetnek a tippelgetések: ki hal meg? Ki nem? Ki jön össze kivel? Mik derülhetnek-e még ki?
Én a magam részéről tökéletesen el tudnám viselni azt is, ha egyedül Damon élné túl az utolsó részt, és a második évad csak köré épülne. Egy olyan második évad ráadásul, ami valami baromi meleg helyen játszódik, így Ian Somerhalder kénytelen lenne végig félmeztelenül mászkálni.
Szép álmok...

Bebe

Nesztek, romantika délutánra!

2010-05-06T03:20:00.000-07:00

Igaz, a délutánok úgy nagy általánosságban nem szoktak nagyon romantikusak lenni, de most egy kicsit változtatunk ezen.

Itt van ez a dalocska, a Terrified, melyet Katherine McPhee (az American Idol akármelyik szériájának második helyezettje) ad elő úgy egyébként, de hopp, becsatlakozott hozzá Zachary Levi is, hogy legyen duett a számból. Mivel Zach Levi a gyengém, nyilván azért mondom azt, hogy nagyon jót tett a dalnak a jelenléte, mert ha ő nem lenne biztos nem hallgatnám meg, mondjuk kettőnél többször. Így viszont már tegnap óta nagyon sokszor játszottam már le magamnak, pedig tényleg nem vagyok egy szerelmes dal-rajongó fajta lány.
Elvileg, hamarosan jön klip is, de addig is, itt a hallgatnivaló:

Kedves Zach, ha esetleg nem lennél túl elfoglalt... összehoznál nekünk egy saját albumot?

Bebe

Klippremier: Miley Cyrus - Can't be tamed

2010-05-05T01:13:00.000-07:00

Itt van, megérkezett! A Klip. Az, amire sokan azt mondogatták, hogy bizony, ez lesz majd az, ami végleg megváltoztat mindent, amit eddig gondoltunk Miley Cyrusról. Legyen szó a szőke parókáról, vagy a helyes kis dalocskákról, amikra vígan rázzák magukat a kislányok.
Hát igen... az egészen tuti biztos, hogy az én szememben ez az a pillanat, mikor Hannah Montana végleg eltűnt, és bemutatkozik Miley, mint Miley. Aki hamarosan már felnőtt nő lesz, vagyis éppen ideje volt ennek a váltásnak, azt hiszem. Persze, ahogy olvasom a neten a különféle kommenteket, jönnek az olyanok, hogy úristen, mekkora egy biccs, és hogy ezt meg azt mégis hogy képzeli, mikor még csupán egy kislány. Nos, nektek kedves emberek, megsúgnék valamit: Miley már nem kislány. Szokjatok hozzá a gondolathoz.
Voilá, íme a klip. Miley egy ritka madárfaj egyik példányaként tombol egy múzeumban. Nekem igazából tökre bejön, még akkor is, ha a szám annyira nem.

Bebe

Klippremier: Xtina-Not Myself Tonight

2010-04-30T06:57:00.000-07:00

Nem csak ma este, hanem a visszatéréstől számítva nem önmaga Christina.

Rendben, elismerem, hogy az imént említett nagybetűvel szedett Nagy Visszatéréshez elengedhetetlen a megújulás, és az valami új felmutatása, de úgy érzem, hogy Xtina azzal szeretne újat mutatni, hogy fejet hajt, és behódol a szextrém domina stílusnak, melyet nem is olyan régen Gaga honosított meg, nos, mindenütt.

Térjünk ki a számra is: partizásra tökéletesen alkalmas, nyugi van, és légy ribanc, tök hallgatható,(sőt) meg minden, csak az a bajom ezzel is, mint a klippel: elvakult trendkövetés. Pörsz, a trend azért trend, mert követik, és ez a biztosra menés érdekében van.

Remélem, hogy kellő visszarázódási időszak után, Christina ismét diktálni fog, és teremteni, nem pedig követni, mint amikor a Marilynes göndör loknijaival retrot csempészett a 21. századi slágerek közé. Ami ugyan nem volt az én műfajom, de tetszett, hogy mert újítani. Most ezúton is ajánlanám neki, hogy legyen annyi vér a pucájában megint, hogy merjen.

A Not Myself Tonight a legelső kislemez, Xtina idén nyáron, dátum szerint június 8-án megjelenő legfrissebb, Bionic nevezetű albumáról. Csak úgy mondom, annak, aki ezt nem tudta, és annak is, aki igen, nehogy valami folytán kimenjen a fejéből.

Kedves Médiablog, köszi a videót.

Máté

Alice Csodaországban (2010)

2010-04-30T03:35:00.000-07:00

Olyan régóta vártam ezt a filmet, hogy nagyon. Tényleg. Nagyon. Úgy értem, Tim Burton (aki a legeslegkedvencebb rendezőm) és az Alice Csodaországban (ami meg az egyik legkedvencebb beteg mesém) mi mást alkothatnának együtt, mint egy zseniális párost?
És hát oké… zseniálisat talán annyira mégsem sikeredett az egész, de… na jó, lássuk, miről is van itt szó, tulajdonképpen.
Van ugye egy Alice-ünk, aki már egyáltalán nem kislány, épp ellenkezőleg, éppen arra készül, hogy férjhez adják, valami eléggé unszimpatikus egyénhez, de ez mellékes, hiszen az illető egy Lord, vagyis rangja van, ami ugye a legfontosabb, és a többi, és a többi. Az eljegyzési partin aztán Alice hopp, újra Csodaországban találja magát, egy olyan helyen, amit kinézetileg annyira nem is lehetne Csodaországnak hívni, hiszen a Vörös királynő uralma alatt valahogy tönkrement minden. Alice-on múlik minden, megmenti-e a világot, van-e hozzá bátorságom, avagy sem. Természetesen találkozunk mindenkivel, aki nélkül Csodaország nem lenne Csodaország, A Kalapossal, vagy éppen személyes kedvencemmel az őrülten vigyorgó cicával. (Azért a kedvencem, mert totál magamra emlékeztet, amúgy.)Ez eddig mind szép és jó, bár ezt a történetet, inkább éreztem nagyon dizninek, mint nagyon burtonösnek. Szóval, akárhogy is kutakodok emlékeim között, nem igazán emlékszek egyik Burton filmnél sem arra, hogy ennyire próbálták volna az ember agyába tuszkolni a filmek tanulságát. Itt meg, szinte végig csak arra ment ki a játék, hogy beleverjék mindenki helyes kis buksijába, az a legjobb, ha van egy kis dilid és a többi, és a többi. Vagyis, azt mondanám, hogy most inkább Burtonben csalódtam nagyobbat, mint a történetben. Mert maga a sztori tényleg nagyon jó volt, szórakoztató, tele vicces jelenetekkel, és szerethető karakterekkel (tökéletesen sikerült nekem például még a főgonosz Vörös királynővel is együttéreznem), valahogy mégsem lett az egésznek semmi olyan igazi Burton-hangulata, mint amit annyira nagyon szerettem a Karácsonyi Lidércnyomásban, például.Egyedül talán a látványvilág volt az, aminél rá lehetett ismerni a kedves rendezőúr munkájára. Mert azon kívül, hogy Csodaország megvalósítása abszolút tíz pontot ér, ha a sztorin nem is, ezen lehetett látni, mennyit agyaltak az ezért felelős emberek.
A színészek közül szerintem mindenki remekül hozta a formáját. Volt itt, ugye, a Tim Burton filmekből elmaradhatatlan Johnny Depp és Helena Bonham Carter (és egész egyszerűen igazságtalan, hogy az előbbi még Kalaposként is tud jól kinézni), de szerintem az Alice-t alakító Mia Wasikowska is nagyon jól hozta a szerepét.
Alice kalandjai nekem egy 7/10-et érnek pontilag, és ha a végét nem rontották volna el, akkor egészen biztos megadnám rá a nyolcat is. A kötelező előzetes után egy nagy SPOILERben el is mondom, mi is volt az az óriási nagy hiba.

De most könyörgöm. Ki az az idióta, aki a való világot választaná, csupa sznob és felszínes emberrel, mikor Csodaországban is maradhatna Johnny Depp-pel, meg a beszélő állatokkal? Alice, buta vagy.

Bebe

Retro percek: (Még mindig)Tudom, mit tettél tavaly nyáron

2010-04-25T01:44:00.000-07:00

Ez a hét a filmes spalettám további trenírozásával is telt többek között, mivel a bátyám úgy látta, hogy súlyos elmaradásban „szenvedek” a klasszikus horrorok, és thrillerek tekintetében. Ő meg van olyan jófej, és rendes, hogy segítsen a beérésben, és a nyolcvanas évek tárlatától egészen napjainkig végigveszi velem a must see produkciókat. Közöltem vele, hogy na, na, csak óvatosan, az én idegeim ugyanis nincsenek vasból. Így kötöttünk ki a Tudom, mit tettél tavaly nyáron, és a Még mindig tudom,mit tettél tavaly nyáronnál. Amik műfajbeli társaikhoz hasonlóan el vannak árasztva több hektoliter vérrel, de egyébként tökre nem veszi komolyan magát egyik film se, és ettől kímélően nevetségesek.

Amúgy, mint azt megtudtam, ez a két tini horror, a Sikolyokkal együtt véve amolyan korszakalkotó alkotások, ezek kijötte előtt jóformán nem is készült ilyen film, szóval ezért klasszikus címkét kaptak. És tényleg, horror klisék tömkelege eredeztethető tőlük, plusz találkoztam olyan elemekkel, amelyeket a későbbiekben más filmek nagy előszeretettel felhasználtak.

De a legfontosabb értékük,- a fentebb említett korszakalkotóság, és egy focicsapatra elég sorozat-sztár mellett, akiket meglepő volt ilyen nagyon fiatalon látni, kivéve SMG(=Sarah Michell Gellar)-t, a Buffyban hozzászoktam a tizenéves kiadásához-, a bennük rejlő tanulság. És ezt a tényt most egy listával alá is fogom támasztani nektek:

10 okos, és megjegyzendő dolog a túlélésért, amit a Tudom, mit tettél tavaly nyáronból, és a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáronból tanulhattok:

1. Ha netán véletlenül elgázolsz valakit a kocsiddal, jobban jársz, hogyha hagyod inkább kettétörni a fényesnek, és sikeresnek mondható jövőbeli karrieredet, és ahelyett, hogy a hullától megpróbálsz megszabadulni úgy, hogy a barátaiddal vízbe dobjátok, hívod a mentőket.
2. Földrajzból legyél mindig felkészült. Ha Jennifer-Love Hewitt az lett volna-egy elég egyszerű témából ráadásul-, az egész második film meg sem történt volna vele.
3. Ha gyilkolási szándékkal valaki üldöz téged, semmi szükség a roppant megerőltető futásra, mert az illető úgysem fogja hozzád igazítani a tempóját. Valószínűleg azért, mert tudja, hogy a forgatókönyv úgy van megírva, hogy menekülés közben mindig beleütközöl valamibe, egyszerű példaként egy zárt ajtóba, ami meggátol a továbbjutásban.
4. Ha gyilkolási szándékkal valaki egy autóban üldöz téged, semmi értelme annak, hogy nyíl egyenes vonalban a kocsi előtt fuss, hidd el, a sebesség növelésben nem te fogsz nyerni. Helyette célszerűbb, hogyha oldalra kivetődsz.
5. Sose hagyd, hogy egy részeg haverod a te autódat vezesse. Bármit is csinál az illumináltsága következtében a kocsival, utána, mint jogos tulajdonost, téged fognak elővenni a zsaruk.
6. Messzire kerüld el a fedeles szoligépeket, és a gyanúsan dübörgő hangokat kiadó mosógépeket.
7. Ha ne adj isten egy üvegház tetejére pottyannál ki, és látod, hogy repedezik alattad az üveg, orbitális hülyeség még a másik lábaddal is ráállni.
8. Ha olyan levelet kapsz, amire csakis a neved van ráírva, se feladó, se cím, akkor a lehető leglassabban közelíts felé, ki tudja, a végén még felrobban!
9. Soha ne menj fel egy idegen halász hajójára.
10. Tarts barátot/barátnőt, a kilátástalan helyzetekben mindig a segítségedre siet. Kivéve mikor nem. Az azt jelenti, hogy nem te vagy a főszereplő.

Azt hiszem, ha tízszer ennyi nem is, de kétszer ennyi majdnem biztos, hogy összejönne. Ha kedvet éreztek ahhoz, hogy a tízes jó tanács lista húszassá, vagy harmincassá bővüljön, pötyögjetek kommentet, és írjátok le a saját hasznosnak bizonyuló észrevételeiteket ezekkel a filmekkel kapcsolatban.

Máté

Előzeteső: Eclipse

2010-04-23T09:16:00.000-07:00

Oprahnál láthatjuk először a csodálatos, a fantasztikus, az egyetlen… az Eclipse következő trailerét. *úristenúristen…ájulás*
Oké, komolyan. Valahogy ezek a Twilight Sagás klipkészítők sosem tudják eltalálni a dolgokat. Vagy lehet csak én vagyok már annyira rosszul ettől az egésztől, hogy nekem semmi sem jó, ami Twilighttal kapcsolatos. (Kivéve Taylor Lautner felsőtestét, mert az csillagos ötöst érdemel.) De most tényleg… először kaptunk egy előzetest, amiben nem történt semmi izgalmas, most meg egy olyat, ahol jó Twilight-trailerhez méltóan rögtön ellövik az összes olyan részt, amit izgisnek lehetne mondani. Hurrá.
Mondhatnám, hogy azért köszönöm, mert megspóroltak nekem egy mozijegynyi pénzt, de nem mondom, mert nyilván ugyanúgy ott fogok ülni a moziban és nézni, mint eddig.

Ha esetleg a videót leszednék Youtube-ról, a videót meg lehet nézni Oprah oldalán: katt.
És akármennyire is szeretném még itt elmondani, mennyire rosszul játszik még mindig Kristen Stewart, és hogy a farkasok mennyire nincsenek rendben effektileg, nem mondom el, mert gonosz dolog.

Izé. Hopsz.

Bebe

Előzeteső: Beastly

2010-04-21T09:52:00.000-07:00

És, az MTV.com bemutatta a Beastly beharangozóját, kissé fura nekem erről írni, mert tisztán él bennem az emlék, amikor még arról löktem a posztot, hogy a kamera forogni kezdett ennek a filmnek az ügyében. S most, már az előzetesnél tartunk. Olyan gyorsan elkészülnek mind, *szüpp*.

Tudjátok, kezdett valami derengeni az álomgyáras fenegyerekeknek, hogy a Hamupipőke, mint mese modernizáció iszonyatosan elcsépeltté vált, és helyébe a Szépség és a Szörnyeteget léptették elő, a szintén Beastly címmel bíró könyv (Alex Flinn tollából) felhasználásával.

Vanessa Hudgens-egyike a főszereplőknek, lehet találgatni, kit fog alakítani a két címszereplő közül-, pár mondatos felkonferálása után jön a bejegyzés tárgya, vagyis a trailer:

Movie Trailers - Movies Blog

Az álságos tanulság, és a zöld leveles, vadvirágos romantika koktél után, amiket a képünkbe vetítettek, aligha fog megvenni magának, ám!

Neil-Patrick Harris, és Mary-Kate Olsen üde színfoltjai miatt nekem azért megéri majd az a mozijegy. Nektek?

Amúgy kiegészíteném a bejegyzést, a már régebben kijött, és kihűlt poszterrel, ami egészen kreatívra sikeredett:

Máté

klipszemle: Shoft Pack-Answer to Yourself

2010-04-20T08:13:00.000-07:00

Nesze Kick ass, fogd meg jól!

Én is momentán azzal bojkottálom a magyar trágyalének se minősülő címet, hogy szimplán maradok a jól bevált „orizsinál” verziónál.

Ha megfogni nem is, de nézni, és hallgatni minden gond nélkül meg tudjátok majd ezt a klipet, mely a pár sorral feljebb említett Kick ass-hez lett készítve. The Shoft Pack, egy San Diego-i rock banda kompozíciója megy alatta, Answer to Yourself címmel, benne pedig Chloe Moretz, Clark Duke, és Christopher Mintz-Plasse foglal helyet, és hogy, Csodálatos szavaival éljek, mindannyian csak „being awesome”, és a film címéhez hűen szétrúgnak több pár farpofát.

Elkezdtem azon agyalni, hogy bár ez teljességgel benga képernyőre készült film, nem olyan monitor előtt gubbasztós, lehet, hogy mégis az utóbbi lesz belőle, figyelembe véve a magyar fordítás miatt elszenvedett fogyatékosságát, és azt, hogy a hazai prömier mennyire messze van, egészen pontosan júniusban. Tudom, a francba szerintem is.

Nem szeretnék bunkónak tűnni, megeshet, hogy valaki nincs tisztában a Kick Ass mibenlétével, tehát azok kedvéért itt van az elérhetősége az előzetesének, maga a HD minőségi magaslatokban.
Tartalomleírással megtoldva, ráadásul.

Máté

Harry Potter, és a felejthetetlen utazás

2010-04-19T09:39:00.000-07:00

Így hangzik a nyolcadik Potter könyv címe. Az elkövetkezendő hatásszünetem alatt tessék emészteni.

Hatásszünet.

MUHAHA, nem ám. Elég bénán, és még inkább üresen hatna egy ilyen utócím. Valamint az is nyilvánvalóvá válna, hogy Rowling csak hagyta magát megkenni, ihlet hiány ellenében is.

A „felejthetetlen utazás” kifejezéssel a most már majdnem-kész stádiumban lévő Harry Potter kalandparkot illették, s ezzel ígéretet tettek arra, hogy valami elképesztően szupert kapunk. Tovább fokozom a kedélyeket: több, mint valószínű, hogy tényleg meg is kapjuk. Hogy ezt honnan tudom? Ebből a betekintős, bemutatkozó promócióból, amit a mai webguberáció során akadt horogra:

Persze, az egy másik dolog, hogy olyan borsos árat kell majd fizetni a belépőért- a minőség sosincs ingyen-, hogy nem győzünk majd nagyokat belepislogni. Annyi baj legyen, ha mást nem, majd áruba bocsátom az izomberakásos testemet. Na, ki jön velem a sarokra?

Máté

Visszatért a Glee

2010-04-18T10:18:00.000-07:00

Úgy nagyon nem csaptak bele, jó emberesen a közepébe. Ez a, tizennégyes epizód, mindössze egy lyukként szolgált, amin keresztül bevezették a friss, és újkeltű szálakat, a régieket pedig időlegesen elvarrták.

Miután sikeresen beújítottak két szereplőt, egyenesen a Broadwayről- Idina Menzelt, és Jonathan Groffot-, még azon melegében belepottyantották Őket a Glee vízébe, ahol Mr. Shue (Idina), és Rachel (Jonathan) mellett landoltak. Pont a mellett a két szereplő mellett, akik már egyébként is sokkal több reflektorfényt kaptak, és ezt nem a színpadra értem. Ne értsetek félre, én tök bírom mindkettejüket, de úgy gondolom, azért kijár egy kis középpontban való álldogálás a többieknek is, csak a változatosság miatt is. Ezt nem figyelembe véve, az újoncokban látok kellő kihasználható potenciált, úgyhogy cseppet sem csesztek el az érkezésükkel semmit, arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy tényleg: több teret másoknak is.

A színészgárda felfrissítésén kívül annyi változás történt, hogy berekesztették az amerikai foci idényt, s helyette lett kosárlabda, amiért ne is haragudjatok, de feketepont. A High School Musical-ben a továbbiakra nézve egy életre elegem lett a kosárlabda és a dalolászás mixeléséből, s a gyomromnak se tenne túl jót az a Troyella 2.0. jelenet. Bár Finn riadt kiskutya arckifejezésével jól elpoénkodták Rachel nézőtéri nagy-nagy odaadását, és lelkesedését, szóval az utóbbi pont nem jelent veszélyt, és ez maradjon is így.

10/7-, eléggé elszontyolodtam Will és Emma kérészéletű egymásra találásán, de csak nem ez volt az első, és egyben utolsó, hogy arra felismerésre jutottak, nekik randevúzniuk kellene.
Egy megszokott, szintet tartó rész volt az eheti, azonban remélem, hogy lesz még felfelé. A pontszámot meg nem tudtam nem megtoldani plusz eggyel, Sue, Brittany, és Santana egysoros aranyköpéseit valahogy értékelnem kellett.
Máté

Leltár: képregény adaptációk

2010-04-18T04:46:00.000-07:00

Egy kis geek csipegetnivaló, ez lenne a hétvége búcsúztató ajánlat. A filmes berkek csak úgy roskadoznak a szuperhős film adaptálások híreitől, már a későbbiekre nézve. Legfőbb ideje, hogy leltárba vegyem ezeket:

A, mint Amerikai Kapitány

Mikor: 2011 július 22. (még változhat)
Rendező: Kenneth Branagh
Ki(k): Chris Evans (Amerikai Kapitány, a szuperhős), Hayley Atwell (Peggy Carter, a Nő), Sebastian Stan(Bucky Barnes, a legjobb barát), Hugo Weaving (Vörös Koponya, a nemezis)
Miről szól: Amerikai Kapitány civilben Steve Rogers, aki a második világháború alatt beáll a seregbe, mivel kötelességének érzi, hogy tegyen valamit a hazájáért, és a nácik elleni küzdelem, nos pont megfelelőnek tűnik. Gyenge fizikuma miatt azonban nem sorozzák be katonának, de! Egy szupertitkos kísérlet keretében, szupertitkos szuperkatona szuper szériumot kap, amitől szuper erős lesz, és ezt szuper jól leírtam. Némi kiképzést követően Amerika Kapitánya néven futva megmenti a világot.

B, mint a Bosszú Angyalai
Mikor: 2012
Rendező: Joss Whedon
Ki(k): Robert Dwooney Jr.(Vasember), Chris Evans (Amerikai Kapitány), Samuel L. Jackson (Nick Fury), Chris Hemsworth (Thor) (a lista még bővülhet!)
Miről szól: Mint azt a főszereplőkből már leszűrhettétek, egy szuperhős harc orgiának lehetünk majd a szemtanúi, ahol ez a komplett bad-ass csapat Hulk ellen kerül a ringbe.

P, mint Pókember (reboot)
Erről már volt szó, mégpedig itt.
Mikor: 2012 Júlis 3.
Rendező: Marc Webb
Ki(k): még nem tudni
Miről szól: Egy másik Pókemberes képregény sorozatot, az Ultimate Spiderman-t veszik alapjául a reboot-nak, mely a hálószövő szuperhős gimis éveire épül, ergo a lasztex szerkóját már korábban magára fogja ölteni.

T, mint Thor
Mikor: 2011 Május 6.
Rendező: Kenneth Branagh
Ki(k): Chris Hemsworth (Thor), Natalie Portman (Jane Foster), Kat Dennings (Darcy), Anthony Hopkins (Odin)
Miről szól: Egy mozgássérült orvostanhallgató, Dr. Donald Blake, felfedezi az idáig ismeretlen alteregóját, a viking harcost, Thort.

Z, mint Zöldlámpás
Mikor: 2011 Június 17.
Rendező: Martin Campbell
Ki(k): Ryan Reynolds (Hal Jordan/Zöldlámpás), Blake Lively(Carol Ferris), Mark Strong(Sinestro), Tim Robbins (Hammond szenátor)
Miről szól: Hal Jordan a Ferris repülőgépgyártó cégnél pilóta, és Zöld lámpás, a szuper-csoda gyűrűvel rendelkező igazságosztó is...

Nos, ezen információk birtokában, ki melyiket várja a legnagyobb érdeklődéssel? Elárulom, hogy engem kettesszámú leendő produkció, elsősorban Joss Whedon miatt. Ugye, Ő amolyan sorozatos mindenható, az ő fejéből pattant ki Buffy, Serenity, és a Dollhouse is. Ebből Én kettő szériát ismerek, és tegyük hozzá: rajongójuk is vagyok. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a nagyvászonra mit fog összeütni, elég nehéz dolga lesz szegénynek, mivel nem egy rántottáról beszélünk, és az elvárások is jó magasak. De azt hiszem meg fog tudni a feladattal birkózni.

Máté

"Never trust a pretty girl with an ugly secret"

2010-04-17T01:48:00.000-07:00

És íme érkezik az én fogtömésem, amelynek nagyon, de nagyon szorítok, hogy sikerüljön neki kitölteni azt a tátongó lyukat, ami a Gossip Girl kisebbfajta mélyrepülése nyomán keletkezett. Ő lenne a Pretty Little Liars.

Korábban már ejtettem róla egy posztot, amibe minden alap tudnivaló le van jegyezve. Mostan a végleges cast információkkal, egy igen csak rövid promóval, s hozzá képi anyaggal traktállak titeket. Nem csoda, hogy ennyi minden összegyűlt, ha jobban belegondoltok a Nyár olyan rettentően nagyon nincs is messze, márpedig a midseason premierje június elején, pontos dátum szerint 8-án lesz. Indulás az ABC Family-n.

Az általam hőn imádott Lucy Hale mellé pedig olyan hihetetlenül kellemes meglepetést okoztak egy személlyel, akiről már kábé véglegesen lemondtam, úgy, hogy látom valaha is többet akármilyen képernyőn (nagyvásznon, tévében, monitoron tökmindegy). Ez az illető Lucy karakterének, Ariának az édesanyját alakítja. És, hogy ki az? Ennek muszáj új bekezdést indítani:

HOLLY-MARIE COMBS. Biztosan, most totálisan buggyantnak néztek, mert a leghalványabb gőzötök sincs arról, hogy ki a fene ez a nőszemély, és mitől olyan nagy szám? Első kérdésre a felelet: a Bűbájos Boszorkák Piper Halliwell-éről ömlengek éppen. Jó, aki nem szenvedett elvetemült Charmed fanatizmusban, az továbbra sem értheti meg, hogy mitől olyan nagy szám, de arra kérek mindenkit, aki egy kicsit is szerette a sorozatot, és benne Pipert örüljön velem együtt, köszönet.

Ja, és természetesen itt vannak a többiek is, számomra totál ismeretlenek mind, így nem tudok mást a nevükhöz csatolni, mint azt, hogy hol tünedeztek fel, még régebben:
Chad Lowe (24, rá pedig emlékeznem kéne, kivéve ha a hetedik-nyolcadik szezonban volt jelenése), Laura Leighton (Melrose Place), Troian Bellisario (Navy NCIS), Ashley Benson (Eastwick), Shay Mitchell, Sasha Pieterse (Hősök, rá is…, kivéve ha a negyedik évadban szerepelt), Bianca Lawson (Jé, Ő Emily a Vampire Diaries-ből), Bob Levy (TVD, és Gossip Girl, nem itt sem rémlik semmi)

S a bejegyzés végeztével, egy szakajtó fotó, és a szó szerint mocskos plakát a cikornyás, és flitter berakásos logóval.

És a tíz másodperces teaser, persze:

Máté

Szex és New York-a film, másodjára

2010-04-14T10:40:00.000-07:00

Elsősorban nőnemű olvasóimra tekintettel születik meg ez a poszt, mert ki tudja, hátha akad köztük valaki, akit érdekel a Szex és New York. Pardon, Szex és New York 2.

Hetek óta már ott dekkol a világhálón a SATC 2 film trailere, aki még nem koccant vele egyet, most megteheti. Bár nem hinném, hogy bárki többet megtudna belőle, a Szex és New York-ra, mint fogalomra jellemzőkön kívül: néhány tősgyökeres, és a legfontosabb, hogy szingli New Yorki kebelbarátnő bánata és öröme a mindennapokban. Igaz, most, hogy az egész bagázs elmúlt negyven, ahogy elnézem, feladták a szingli státuszt, de még mindig kitűnő próbababái, és reklámarcai a holnap divatjának.

Aztán, van még két, hasonlóan mély, és magvas tartalommal rendelkező poszter, Sarah-Jessica Parkerrel, aki korát meghazudtolóan jól néz ki rajtuk. Túlságosan is jól, ordít róla a retus munka, úgyhogy ez egy Photo Shop Fail.

Egyébként, nem ellenzem a korrekciót, tudom, hogy a Hollywood megköveteli a száz százalékos tökéletességet, és mivel erre gyakorlatilag senki sem képes, rá kell ilyen-olyan trükkökkel segíteni. Csak, véleményem szerint tehetnék ezt diszkrétebben, és úgy, hogy a végeredmény ugyanolyan természetesen hasson, vagy közelítsen felé.

Nagyon csillog, nagyon ragyog, és nagyon divatos. Lányok, nektek tényleg elég ennyi ahhoz, hogy beüljetek rá a moziba?

Máté

OH EM GLEE,...

2010-04-13T07:40:00.000-07:00

...végre folytatódik! Mármint a Glee. Tudjátok, a sorozat, amely a High School Musicallel ellenben maximálisan kiaknázta a képernyőre vitt musical formulát. Ezért én nagy kedvelője is vagyok ennek a jelenségnek, bár a rajongásom azért nem csapott át levegőkapkodós, szinte már őrült fanatizmusba, még.

Decemberben, a tizenharmadik epizód után lett lenyomva a szünet gomb, és a mai napon (április 12.) útnak eresztik a következő blokkot. Mint fentebb is utaltam rá, jól fel kapta ezt a nép, ebből következik, hogy sokkal hosszabb, és jobb lesz a második szakasz. Hosszabb, mert az eredeti huszonkét részes évadot huszonöt részesre nyújtották. Jobb,- bár ezt én inkább nagyobb szabásúnak mondanám-, mert számos szakmabeli adta a nevét, vagy rögtön saját magát a produkcióhoz:

- Rövidítve NPH, az-az Neil-Patrick Harris (a.k.a. Barney Stinson, ha valakinek ez után sem fekszik, őszintén sajnálom), valamint Justin Timberlake, és Jennifer Lopez vendégszereplése az extra feltét.
- Egyből a visszatérést követően jön az ominózus Madonna epizód, csak is Madge számaival megpakolva, s ezek az átdolgozások külön CD formátumban ki is lesznek adva. Ebből ízelítőt itten hallhattok.

- És Madonna sokak által rebesgetett utódja, Lady Gaga is bólintott a dalai felhasználására.

Előzetesnek, és azt kell, hogy mondjam kedvcsinálónak is bőven megteszi, hogy a gyakorlott Glee-nézők újult lelkesedéssel ott folytassák, ahol abbahagyták, vagy netán valaki a széria elejével kezdve felcsapjon közéjük.

Az elmaradhatatlan kérdésemet sem hagyom ám ki: tegye fel a kommentet, ki közületek egy nagy Gleeker?

Máté

Friss hús a placcon: Paper Man

2010-04-12T08:19:00.000-07:00

Szerintem, legalább a gyerekek felénél jellemző egy semmiből jött képzeletbeli barát, ám az idő telik-múlik, a gyerek ezzel párhuzamban növekszik, és hopp, a képzeletbeli barát többé nem játszik.

A poszt alapjául szolgáló film főszereplője, Richard Dunn (Jeff Daniels), egy író jócskán felnőtt kora ellenére lélekben gyerek, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a saját képzeletbeli, s egyben egyetlen barátja még mindig vele van. Ő Kiváló Kapitány (Captain Excellent), és a hidrogénezett hajzatát leszámítva egy olcsóbb, átcímkézett Szupermennek felel meg, már ha csak a külsejét nézzük. (Ryan Reynolds)

Ahogy elnézem, Richard az átlag szerencsétlennél is szerencsétlenebb, és tesze-toszább, és ezt felesége, Claire (jó barátunk, Lisa Cudrow) se nézi valami jó szemmel. A fordulópont pediglen Abby(Emma Stone), egy középiskolás diáklány, akivel nagy megkönnyebbülésemre nem gabalyodik össze nemi úton, csak érzelmi, azon belül is csak baráti szinten…

Átlátszó alufólia tasakos csomagolás, tudjuk, hogy ez egy a temérdek kilencven perces szívet melengető dramedy közül, de ettől függetlenül tök kellemes néznivalónak bizonyulhat majd egy kakaózgatós délutánon. Szeretem az ilyeneket.

És a plakátját is szeressem, az ilyen textúrás kollázs technika miatt, amely nálam szinte mindig telitalálat.

Máté

Századszorra is Supernatural!

2010-04-11T08:45:00.000-07:00

Röviden, tömören, hogy mindenki értse. Jövő hét. Supernatural. 100. epizód. (Hűűű.) Jake Abel visszatér. Promó, amiből nem derül ki a dolog.
De van képem is. Háhá.

Bebe

Vámpír Vasárnap

2010-04-11T02:04:00.000-07:00

Vértől ugyan nem csöpögő, de vámpíros csodaságokat szerváltam nektek erre a hétre. Nem, a zseniális, és kreatív True Blood poszterekből sajnos- egyelőre-, fogytán vagyunk, ötlettelen, és unalmas darabok pedig nem kerültek legyártásra, így a 2010-es év másik pazar vérszopós sorozatába mélyesztettem bele a rajongói szemfogaimat: Vámpír naplók. Most már nevezzük, szép magyarosan a nevén, elvégre jön nyomtatott formában nemsokára- mármint csak hozzánk most, Amerikában a kilencvenes évek eleje óta beszerezhető-, és arról is vannak értesüléseim, hogy maga a széria első szezonja is lassacskán leereszkedik az RTL klub-hoz.

Írásban jó ideje nem adtam jelét annak, hogy a TVD alakulása hétről hétre mennyire nyert meg magának, most elárulom, hogy teljes mértékig, csak tudjátok, el vagyok én a csendes rajongásban is. Ezért nem is nagyon fakadtam dalra, hogy ódákat zengjek a Vampire Diaries királyságáról, pedig amúgy simán megérdemelné, bár azt nem tudom mennyire díjaznák ezt a körülöttem lévők, senki se szereti ha kis híján kirobban a helyéről a dobhártyája.

Szóval, megzenésítés és túlzott elfogultság nélkül, majd az évadzáró után fogok egy nagyobb lélegzetvételű irományt közölni róla.

Joggal tehetitek fel a kérdést: ha nem kritikát hoztam a puttonyomban, és nem is fogrohasztó, de azért nagyon finom mikulás csomagokat, akkor mit? Videót, naná, hogy azt. Mert könnyen hozzá tudom csapni a bejegyzéshez, nulla vele a pepecselés, és mindig van belőle.

Elsőként, hadd mutassam be nektek a jövő heti epizód előzetesét:

Megjegyzés: komolyan vártam már azt a pillanatot, amikor Stefan egysíkú jófiúságán csorba esik, nagyon úgy fest, hogy ez a bizonyos pillanat elérkezet. Yea!

Másodikként meg hadd mutassam be nektek Malese Jow-t, aki nemcsak, hogy Annát alakítja a sorozatban, de ennek a videónak a központjában is Ő áll. Mert Ő beszél.

Bebével tegnap aktívan sajnáltuk a fiktív karakterét, mert az egy dolog, hogy a vámpírok szíve már nem dobog, és nem pumpál vért, de összetörni attól még össze lehet, és ugyanúgy fáj nekik, mint bárki más élő emberi lénynek. És egyébként is, tök aranyos és szimpatikus, tehát szeretjük.

És erre rábukkantam erre a videóra, ahol Malese azt magyarázza, hogy milyen igazságtalanság, hogy minden vámpírkodós cucc főszereplő adoniszának van egy kis rajongói csapata- Team Edward, Team Jacob, Team Stefan, Team Damon, stb.-, de a női főszereplők nem nagyon jutottak teamséghez, eddig. Ezen felbuzdulva arra kér minket, hogy azok, akik bírják Annát, csatlakozzanak a Team Anna fankörlethez, amit úgy is megtehetnek, hogy alkotnak valamit Team Anna felirattal- képet, videót (tíz másodpercest!) például-, és azt elküldik a TeamAnna@live.com –ra, a név, és lakhely (ország, város) feltűntetésével együtt. Azok a munkák, amelyeket a legjobban csipáznak majdan, bekerülnek a következő videóba.

Én srácok, szívesen bepróbálnám ezt, nem tudom Ti hogy vagytok vele. Remélem, hogy nem csak ketten vagyunk Bebével Team Anna téren, mert az jutott eszembe, hogy egyesíthetnénk erőinket, jelen esetben munkáinkat, és közösen, a Magyar Rajongók nevében elküldhetnénk neki.

Szóval, íme az én e-mail címem: whtsthfck@index.hu , ide bátran postázzátok elektronikus úton, ha összedobtatok valamit erre a pályázatra, és a sajátjaink mellett szorítok neki helyet, ne féljetek. Természetesen, küldhetitek egyéniben is, csak aki szeretné, na, értitek.

Máté

Tojt ide is egyet a Nyúl:

2010-04-05T04:06:00.000-07:00

Egy last-minute jókívánság:
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

Bebe, Máté

Tizenkettő (igazából egy) trailer

2010-04-04T13:42:00.000-07:00

Chace Crawford Pattinsonos retardáltságban-mert borosta, kócos haj, és slampos cuccok nélkül senki, értitek senki nem terjeszt anyagot-, drog dílernek állt. Persze, csak egy film, a Twelve (magyarul: Tizenkettő) erejéig.

"Egy fiatal drog díler azt veszi észre, hogy egyre inkább felfelé ívelő élete darabokra hullik az unokatestvére gyilkossága nyomán, melynek ügyében legjobb barátját letartóztatják."-ezt mondja az imdb.

Chace, és az Upper East Side-i tizenéves fiatalság teszi, de Gossip Girl utánérzésem van, Skins-es eldurvulással meghintve, tehát olyan, amilyet mindig is szerettem volna. Alap, hogy nézős.

Ja, és van nekünk benne egy Emma Roberts is, ha még nem mondtam volna.

Máté

Hajrá, Bliss! (2009)

2010-04-04T13:19:00.000-07:00

A sokszori felhasználástól ütött-kopott, és még annál is jobban elrongyolódott „harcolj az álmaidért” lepedőt húzták rá egy újabb tini filmre, a Whip It!-re. De hiába számítanátok arra, hogy a soron következő kritika azt fogja tárgyalni, hogy mekkora elcsépelt Disney nyomor kerekedett belőle, mert egyszerűen nem lett az.

Nagy hála érte Drew-Barry Moore-nak, aki ugyan egy talpalatnyi helyet szorított magának a szereplők között is, mégis a filmet a rendező státuszával promózták agyon, amibe ez volt a legelső alkalom, hogy belekerült.

Igaz, nem tudom biztosra, hogy a film összetevőiért való felelősség mikre terjed ki, már ha a rendezőről van szó, de annyit igen, hogy elég sok mindenre. Így a remek casting, a fülledt, és álmos Texasi kisvárosi hangulat, a szintén remek OST több, mint valószínű, hogy Drew érdeme. Én simán osztanám is ki neki a következő melót, de tényleg.

Külön buksi simogatás jár továbbá azért, hogy a visszahúzódó, meg félszeg, de azért rejtett kirobbanó spiritusszal és állhatatossággal bíró aranyos tini lány, ez esetben Bliss, (Ellen Page) álmainak tárgya nem a kismilliószor bejáratott énekesi, vagy táncos karrier, hanem a görkoris derbi. Amiről, bevallom őszintén nem hallottam, egészen eddig. A görkorcsolyát, és feszülős miniszoknyás csajszikat egy lapon említve csak a retrós hatvanas évekbeli gyorsbüfékben láttam.

A Port.hu-n olyan kitűnően össze van foglalva a tartalom, hogy vétek lenne nekem bepötyögni bármit is történet címen.

Mérföldes távlatban tisztán látni a sok trágyát, amelyek Bliss placcán landolnak majd. Ahogy azt is, hogy ezek nem maradnak ott sokáig, és hamar eltakarításra kerülnek. Sablonosság befigyel, de nem több tonna ragacsos rózsaszínes lepke kaki mennyiségben, hanem csak annyira, amennyire egy a minden jó, ha a vége jó fordulathoz kell.

10/8 – No, én ezt kliséstül mindenestül kajáltam. Mindazoknak ajánlom, akik a szívük mélyén szeretik az olyan tizenéveseknek készült alkotásokat, amelyek többnyire igényesek, mellőzik az ostoba bugyutaságokat, ÉS a végén még ott van a nyálfolyam biztos, de azért boldog és vidám befejezés. Ez a két kritérium ritkán jár kéz a kézben, ezt elismerhetitek.

Máté

Előzeteső: Salt

2010-04-02T00:21:00.000-07:00

Angelina Jolie újabb egyszerű, és rövid vezetéknevű figura bőrébe bújt, akinek a neve Salt (Evelyn Salt), sőt a film címe is erre a megnevezésre hallgat. S, hogy az elején minden alap információt letisztázzak, közlöm, hogy a bemutató időpontja: 2010, Július 23 (Amerikában, valószínűleg egyelőre)

Evelyn Salt a CIA munkatársa, akinek a nevével gyanúterelés útján durván visszaélnek, ezért neki nincs más hátra, hogy tisztázza azt.

Nektek mennyire tűnik sótlannak? Leszámítva, hogy nem találom túl hitelesnek, azért pár tonna ablaküvegtörésre, kétszer annyi golyó elsütésre, és Angelina Jolie telt ajkaira általában kapható vagyok.

Máté

Klippremier, duplázva

2010-04-01T05:44:00.000-07:00

Anno, heti többszöri porcióban kaptátok a klippremiereket, ennek a gyakorisága azonban jócskán megcsappant, no hát, kérem szépen ezzel a poszttal vegyétek úgy, hogy próbálok ezen az állapoton javítani. Annál is inkább, mert most egyből két videóval is támadok, amelyeket elsősorban a kreativitásuk, mintsem a hype miatt osztok meg veletek: készüljetek, mosolygós percek következnek Diane Birch, és az OK Go jóvoltából.

Diane Birch egy soul, és blues műfajban ténykedő fiatal szövegíró-énekesnő- nem, nem vagytok lemaradva, én sem ismertem, eddig-, a Jónás fan-csajszik (vagy srácok, mert az is megeshet) talán hallhatták/olvashatták a nevét valahol, mivel legfiatalabb bro’ Nick Jonas koncertturnéján vett részt.

Nem vagyok képben, fogalmam sincs hányadik ez, csak azt, hogy momentán a legfrissebb: Valentino.

Diane egy fehér vászon mögött táncol, ám egy vetítő segítségével senki számára sem titok, hogy mi is zajlik pontosan a fehér lepel mögött: amit nem árulok el, tessék megnézni a videót, ha a kíváncsiság annyira bökdös titeket. Rendben, annyit előzetesként, hogy vidám bohóckodós össze-visszaság, szóval az, hogy „zárt ajtó” nem jelent egyet a sötét titokkal.

És egy „tudjátok-e, hogy…” érdekesség mielőtt tényleg elkezdenétek nézni a klippet: egykamerás felvételt láthattok, azonban az egészet mintegy hatvankétszer vették fel újra, és újra elölről, mikor a rendezőnő Dennis Liu elégedett lett vele. „Mindannyian arra jutottunk, hogy ennek egy-kamerásnak kell lennie”-, nyilatkozta a Wall Street Journal-nek. „Könnyű megvágni, és szerkeszteni, de elnyerni a tetszéseteket elnyerni, az már nem annyira. Ebben rejlik az egy-kamerás felvétel szépsége.”

Oké, menjünk az OK Go szakaszra. Chicagoi alternatív rock banda lennének Ők, akiket iszonyatosan megkedveltem, és tulajdonképpen nem is értem, miért nem raktam ki kritikát róluk, ha figyelembe vesszük, hogy két albumukat is elrongyolódott nálam, a nagy zenehallgatásban. Klipp-szemlét- ezt se értem miért-, még nem tartottam velük kapcsolatban. Pedig milyen jól tettem volna, mert a fenébe is, de nem csalódtam bennük! De jobb később, mint soha, ahogy a mondás tartja… (és ez majd egyszer igaz lesz az album kritikára is, célzás, célzás)

Too Shall Pass-, szám cím, amihez a legújabb mozgókép koholmányuk készült. Ami szó szerint egy koholmány totál hétköznapi tárgyakból, de Ők felfedezték bennük a lehetőséget: az unalmas, fizikai reakció kísérleteket vették melléjük, és hú. Zsír jó. Bár, nem is, nem szeretem a zsírt, ezt viszont igen, úgyhogy így talán kifejezőbb a tetszésem iránta: csoki jó.

Ezt a vitathatatlanul „jól összehangolt gépezetet”, amit a videóban indítanak be, nem egyedül hangolták össze, hanem a precizitás felsőfoka elérése végett néhány szuper-intelligens emberke segítségét kérték, és meg is kapták, a SYYN Laborból.

„Ezek a srácok űrrakétákat tudnak építeni”-, mondta Damian Kulash, a banda énekese-,”A cél nem tökéletes dolgok megalkotása volt, hanem olyan dolgokkal való munka, amelyek mindenkinél fellelhetőek, és játszani szoktunk velük, tudjátok, saját készítésűek.”

Ez a zenés videó is egy zseniális, és mókás kutyulmány, csak úgy, mint az előbbi. Remélem, hogy mindkettőn remekül szórakoztatok, és tetszett nektek.

Máté

Kém a szomszédban (2010)

2010-03-31T13:23:00.000-07:00

A kémesdit és a vígjátékot igenis össze lehet hozni nagyon tökéletesen. Tényleg. Ott van például a Chuck. És a... ömm... Chuck. Sőt, a kémesdit tökéletesen össze lehet hozni a családi filmekkel is, mert nem tudom, lehet kövezni, de én például nagyon szeretem a Gorilla bácsit Vin Diesellel a mai napig. Talán épp ezért reménykedtem benne, hogy a Jackie Chan nevével reklámozott Kém a szomszédban akár még jól is elsülhet. Nos, ez félig így is van, hiszen a moziban a nagyjából tíz év alattiak remekül szórakoztak a bugyuta harcjeleneteken, és a kissé erőltetett poénokon, de a kicsivel idősebbek bizony csak a fejüket tudták csóválni az alkotás láttán.

A történet a következő: adott egy anyuka, három gyerekkel (plusz egy malaccal, egy cicával és egy teknőssel). Az egyik egy állandóan visítozó kislány, akit nagyon cukinak szántak, de én legszívesebben pofon vágtam volna, valahányszor sikítani kezdett, a másik egy kocka kisfiú, aki különféle hazugságokat talál ki a suliban, hogy menő legyen, a harmadik meg egy morcos majdnem nagylány, akinek semmi sem jó, és őt is leütnéd, mert egyszerűen irritál, hogy neki mindig hisztiznie kell valamin.
Namármost, az anyuka randizik a szomszéd fószerrel, aki tollkereskedő, és a kölykök természetesen utálják, mert uncsiiii. De hohó, ez a tollkereskedő, aki amúgy, ha valaki esetleg nem jött volna rá, tulajdonképpen egy szuperkém, vagyis háhá, tök nem uncsi fazon. Miután lekapcsolt egy orosz gonosztevőt, Miley Cyrus papájának segítségével, el is határozza, hogy visszavonul, mert neki család kell, meg a gyerekek, meg a szokásos dolgok. Igen ám, de az orosz gonosztevő megszökik, miközben a börtönbe szállítják, és a szuperkémre... nevezzük nevén, Bobra, mindenképpen szüksége van a CIA-nak. Közben persze, a gyerekek anyukája elutazik, mert a nagypapa kórházba került, és rábízza a kölyköket Bobra, aki abban reménykedik, hogy hú, majd összehaverkodik a srácokkal, és de jó lesz. Persze a kölykök eleinte próbálnak borsot törni az orra alá, de szép lassan megkedvelik, közben jönnek a gonosz oroszok, és az anyuka és mérges lesz, mikor kiderül, hogy Bob kém, és veszélyezteti a családját, és kiderül, hogy a CIA-nál valaki áruló, meg az is, hogy az orosz gonosztevő arra utazik, hogy az összes olajat elpusztítsa a világon az orosz olaj kivételével, és a végén aztán óriási csatában a gonoszokat legyőzik, és anyuci összeházasodik Bobbal, és huh... vége.Hogy hangzik? Rosszul, igaz?
Igen, mert rossz is. Úgy értem, nincs egy olyan karakter, aki normális lenne, vagy normálisan viselkedne. Esetleg ésszerűen. Az addig oké, hogy családi filmről van szó, és nyilván a gonoszok nem loccsantják ki mindenki agyát. De hogy van az, hogy a gyerekek az egyik percben még utálják Bobot, aztán a következőben meg már országos barátok, csak mert a kissrácnak azt javasolta, ne hazudozzan a suliban, a kiscsajnak énekelt egy kínai altatódalt, a nagylánynak meg meghallgatta az óriási problémáit. Aki ráadásul eddig azért utálta, merthogy Bob csak az anyjukkal foglalkozik, velük nem is, mikor szerencsétlen faszi csak az ő kedvükben akart járni végig. Erre csupán egy szót tudok mondani: höh.
Az megint más kérdés, hogy a csatajelenetek annyira szánalmasak voltak, hogy nagyon. Oké, persze, ismét itt a családi filmes dolog, hogy nem lehet túlságosan durva egy jelenet, vagy ahogy leütik egymást. De régen láttam már ennyire eltúlzott repüléseket azután, hogy valaki megrúgott valakit, esetleg megtámadta egy székkel. Igen, igen, a kicsik baromira élvezik az ilyesmit, mert ők folyamatosan jót röhögtek rajta, de az én Chuckkal edzett agyam ezt valahogy nem vette be.
A gonosztevők nem félelmetesek, hanem egészen irritálóak és ostobák voltak, például a főgonosz azzal, hogy mindig a ruhatára miatt kesergett, vagy a főgonosz macája, ahogy nagyon gonoszan kivette egy gyerek kezéből a nyalókát. Igen, igen. Családi film. És ha ez még nem elég, a borzalmas műorosz akcentussal, szerintem bármikor vallatni lehetne, annyira eltúlzottra és borzalmasra sikeredett. Komolyan, már előre féltem azoktól a jelenetektől, mikor gonosz párbeszédek következtek. Arról nem is beszélve, hogy ezek a párbeszédek néha mennyire éltermetlenek voltak. Mondjuk ez a "betegség" sajna, nem csak a főgonoszokat, de az összes szereplőre lecsapott.
Mit mondhatnék még? Gyengus film, néhány (nagyon néhány) jó pillanattal. Mielőtt elkezdődött volna a mozi, azt mondtam Csillusnak, a kísérőmnek, hogy ingyen van, fogjuk fel úgy, mint egy szombat délutáni filmet egy nagy tévé előtt. Mikor vége lett a filmnek, ő erre valami olyasmit mondott, hogy ő az első öt perc után átkapcsolt volna valami másik csatornára. Igaza van. Régen volt már, mikor egy Jackie Chan film jó szórakozásnak tűnt. 4/10, a legnagyobb jóindulattal, és ez is leginkább csak azért, mert a) volt benne egy olyan mondat, hogy "az egyetem jó hely" b) mindez Lucas Till szájából hangzott el, aki cuki, hát na.

Bebe

Step Up 3 és amit tudhatunk róla

2010-03-31T13:15:00.000-07:00

Júniusban nem csak az izzasztó hőségtől fog égni lábunk alatt a talaj, hanem a tánc miatt is. Ugyanis, a nyár úgy hozza, hogy immáron a harmadik alkalommal fellép a Step Up a vászonra. A hip-hopra rázott feszes, karcsú idomok, és a hatos csomaggal ellátott hasizmok teljes térlátása érdekében 3D szemüveg is dukál majd a popcorn mellé OMFG, ezen most mennyire megütközött mindenki, basszus.

Eme kinek, mennyire roppant örvendetes hír mellé lőttem nektek egy HD előzetest is, amiben láthatunk egy csomó látványosabbnál látványosabb „aztaa…” jelenetet a koreográfiából, és hallhatunk is, egy csomó (leendő) populárisabbnál populárisabb nigger nótát. És ennyi meg egy bambi az újdonság, mivel gyanítom, hogy az írók elszánt környezetvédők, és emiatt szívesen hasznosítják újra, meg újra az első rész forgatókönyvének alapvázát. Tök jó.

„Amikor a Marylandi Művészeti Iskola egy nemzetközi versenyre megy, Párizsba,- egy a táncosok közül-, Moose lekési a visszamenő Baltimore-i repülőgépjáratát. Hamarosan barátságot köt az otthonától távol lévő amerikai sráccal, és gyönyörű, jól képzett lánnyal. Ők mutatják be Mooset az éppen aktuális, és trendi (fúj de utálom ezt a szót) underground tánccsapatnak, ahol egy underground táncversenyen rácsodálkozik a helyi táncosok egyedülálló tánctudására. A végső megmérettetés előtt azonban a rivális banda lemásolja Moose, és csapata koreográfiáját, ami miatt Moose az otthoni MMI-s csapatához fordul segítségért. Vajon Moose, és a saját csapata, valamint a francia tánccsapat képesek lesznek egy vadonatúj koreográfia előállítására mielőtt kifutnának az időből? És ha igen, akkor elég jó lesz-e ahhoz, hogy kenterbe verje a világ legjobb utcai táncosinak produkcióját?” (Na, vajon…)

És valóban. Nekem az ilyen vizuális, és akusztikus orgia mellé nem is nagyon hiányzik csavaros és komoly dráma, ebben az előbbi kettő a lényeg, és a szép. Több igazán nem kell.

Na jó, igaziból sok minden kéne. De ha erről a filmről van szó, akkor persze, tényleg nem kell.

És nektek? Kellene ebbe még valami, ahhoz hogy megnézzétek, vagy megteszi ugyanúgy mint nálam, majd egy kellemes, délutáni agyilag off üzemmódnak?

Máté

Várni egyre nagyobb szívás...

2010-03-31T01:51:00.000-07:00

Máté azt mondta, ő nem szeretne ilyen összehasonlítgatós dolgokat, mert hát az olyan gonosz, meg egyébként is, előfordul, hogy az egyik banda ütős vámpíros posztereket csinál, a másik meg... nos az meg nem. De én, sajnálom, gonosz vagyok, és ezúton szeretném üzenni mindazoknak, akik összedobták az Eclipse elég durván Photoshop-fail poszterét, hogy tessék, így kell olyan vámpíros posztereket gyártani, amik jól is néznek ki, és fel is hívják az emberek figyelmét.

Kattra nagyok lesznek, és ha valakinek nem lenne világos, a True Blood című sorozathoz készültek, aminek a 3. évadja június 13-án startol, és igen, még mindig baromi sokat kell addig aludni.

Bebe

Kids Choice Awards 2010

2010-03-28T10:08:00.000-07:00

Nos, tegnap este lezajlott a Kids Choice Awards, tudjátok, az a bizonyos díjátadó, ahol legfiatalabbaké, meg a takonyé, és az abszolút nem-meglepetés győzteseké a főszerep. Természetesen felvonult az összes tinisztár, amibe most nem szeretnék belemenni, ha valakinek kedve van hozzá, ki milyen csini volt (mert tényleg azok voltak) keressen utána, és a többi, és a többi. Lássuk most a nyerteseket, mert ez az érdekesebb:

Legédesebb pár: Jacob és Bella (a Twilight szagából, ugye… mondjuk, ez engem pont meglepett. Mármint, hogy nem Edward és Bella kapta a díjat. Eh, whatev’. Ahogy az angol mondaná.)
Kedvenc TV-sorozat: iCarly
Kedvenc TV-színész: Dylan Sprouse (úgy látszik, a drága Jonasok csillogása már nem a régi, mivel Joe és Nick is jelölve volt, és egyik sem kapta meg a díjat)
Kedvenc TV-színésznő: Selena Gomez
Kedvenc banda: Black Eyed Peas (a JB itt sem nyert, az rajongók nagy sajnálatára. Igen, sajnálom én is…)
Kedvenc férfi előadó: Jay-Z
Kedvenc dal: Taylor Swift – You belong with me
Kedvenc film: Alvin és a mókusok 2. (Na, itt ismét meglepődtem most, mert természetesen volt egy olyan jelölt is, hogy New Moon. Majd a Teen Choice Awardson tarol megint.)
Kedvenc színész: Taylor Lautner
Kedvenc színésznő: Miley Cyrus
Kedvenc rajzfilm: Spongyabob Kockanadrág
Kedvenc valóságshow: American Idol
Kedvenc női sportoló: Misty May Treanor
Kedvenc férfi sportoló: Ryan Sheckler
Kedvenc videójáték: Mario Kart
Kedvenc könyv: Diary of a Wimpy Kid sorozat (nohát, és megint nem a Twilight… mifene)
Kedvenc animációs film: Fel
Kedvenc szinkronszínész animációs filmből: Jim Carrey

Bebe

Ez egy bocsánatkérő, és helyesbítő poszt

2010-03-28T03:32:00.001-07:00

Na, igen. Tökre szeretem ezeket a jelenetmontázsokat legyártani, de abba nem igazán gondoltam bele, hogy bizony spoileresek, és azok ritkán számítanak népszerűnek a sorozat addiktok köreiben. Szóval, levettem mindet, mert igaza volt az illetőnek, aki ezt jelezte. És többel senki sem fog összeakadni. Itt, legalábbis nem.

És, ha valakinek ezzel a szórakozását rontottam el, attól bocsánatot kérek, persze.

Máté

Scott Pilgrim vs. The World

2010-03-27T01:37:00.000-07:00

This is pretty bad-ass! A film-radaromon immáron Scott Pilgrim vs. The World is számon van tartva, de még mennyire!

Mindannyiótoknak feltűnhetett már-ha nem, akkor most közlöm-,hogy ez egy mozgóképre nyomott képregény adaptáció. És eddig a legeslegötletesebb, amit valaha is láttam: igaz, hogy a cselekvés (pl. verekedés) hangeffektusok filmesítve már nagyon is jól átjönnek, de az ezeket érzékeltető hangutánzó szavak (értsd: kaboom!, whoaa, stb.) feltűntetése a jelenetek alatt, vagy a mozgásvonalak felvillantása, és a képernyő darabolás...aztak...paszta! Tiszta képregénylapozgatós érzetet keltenek, nem?

Sztoriügyileg a komolykodás száműzve lett, teljes egészében, tehát aki nem tud egy jót röhögni az eszement agyatlanságokon, az besavanyodott uborkafej. Nem ám, szimplán kerülje el majdan a továbbiakban:

Minden srác tökéletesen tudatában van annak, hogy a hőn áhított nőstény(Mary-Elizabeth Winstead) megszerzése érdekében sokat kell teperni. Scott Pilgrim (Michael Cera) esetében a "sok" nem kifejezés arra a hatalmas energiabefektetésre, amit igényel egy randevú a Nagy Ő-vel: le kell győznie a leányzó hét, gonosz ex-barátját(Jason Schwartzman, Kieran Culkin, Chris Evans), akiknek gonoszságuk mellett szuperereje is van bónuszba...

Bemutató augusztus 13-án lesz. Ki az aki biztosan elkezdi gyűjtögetni rá azt az ezrest? *gyorsan felemeli a kezét*

Máté

poszter percek

2010-03-27T01:19:00.001-07:00

A heti média termésből hoztam friss, és ropogós plakátokat nektek. A fenti miniatürizált példányokat ha jól megnézitek, már ki is találhatjátok, hogy melyik két 2010-es hyp(e)ocsolyában dagonyázó filmhez készültek.

Persze, nem vagyunk mi csórók, a nagyobb változatokra(1) (2) is tellik.

Lábakat szét: szüljetek döntést, arról, hogy buktok-e a poszterek közül bármelyikre is, vagy maradtok függőleges helyzetben, inkább?

Máté

Közérdekű közlemény

2010-03-26T11:34:00.000-07:00

A blogon éppen stílus csere folyik. Kérünk, nézz vissza később, ha a szivárgást elállítottuk.

Klippremier: Owl City - Vanilla Twilight

2010-03-24T09:31:00.000-07:00

Ez annyira... megríkatott. Fogalmam sincs, miért. Talán azért mert imádom az Owl City-t, és a Vanilla Twilight az egyik kedvenc számom Adam Youngtól, de talán azért is, mert az egész klipnek, úgy, ahogy van, olyan igazán felemelő, nagyon boldog hangulata van.
Kukkantsd meg, kötelező! Többet nem is szeretnék írni.

Bebe

Waiting sucks!

2010-03-22T06:57:00.000-07:00

Ezzel a felkiáltással reklámozzák legalábbis a True Blood 3. évadjának első promószerűségét. És igen, ez nagyon találó, várni tényleg szívás, főleg, hogy csupán június 13-án fognak startolni kedvenc vámpírjaim újabb kalandjai. Addig még nagyon-nagyon sokat kell aludni, inkább ki sem számolom, mennyit.
Íme, a videó, kis kulisszák mögött, kis verekedés, kis szexi Eric (bár én továbbra is Bill párti vagyok), és egy kis izgalom. Tökéletes néhány másodperc. (Csak úgy megjegyezném, zárójelben, ráadásul suttogva, hogy az Eclipse-trailer készítő igazán példát vehetnének erről...)

Bebe

Doctor Parnassus és a képzelet birodalma(2009)

2010-03-21T09:20:00.000-07:00

Heath Ledger utolsó filmje. (És ez már tényleg a legeslegutolsó, annyira, hogy nem is tudták vele végigforgatni). Valamint egy csodálatos utazás a képzelet világába. Ezekkel a szövegekkel reklámozták a filmet, és igazából okosan tették, mert mi más érdekelné jobban az emberek többségét egy elég érdekesnek ígérkező mesénél, amiben ráadásul ez a tündérbogár is játszik. (Akinek a halálán máig nem tudom túltenni magam, de halálosan komolyan.) Vagy lehetséges, hogy csak engem sikerült ezzel megnyerniük maguknak, mindegy. Alapjában véve a reklámoknak igaza volt. Tényleg van benne Heath Ledger, és jelen van a képzelet világa is, és a film maga is tényleg, szuper, de… sajna, mindig van egy de. Bár itt azért nem olyan nagy.
A sztori a jelenkori Londonban játszódik, ahol egy utazó színi társulat azzal kábítja a népet, hogy a sokezer éves Dr. Parnassus csodálatos elméjébe nyerhetnek betekintést, ezzel együtt persze valóra válthatják álmaikat, ugyanakkor a saját képzeletük világát is bebarangolhatják. Persze, mivel az emberek már csak ilyenek, kamunak tartják az egészet.
Csakhogy nem kamu, nyilván, másrészt nem mesét kapnánk, hanem valami unalmas, sok-sok díjat bezsebelő drámát, ahol a szerencsétlen, képességmentes lúzerek csak utaznak, és a végén mindenki meghal.
Szóval a Doki tényleg elviszi az embereket a képzeletük birodalmába, csakhogy van egy kis szépséghibája a dolognak: mindezt úgy sikerült elérnie, hogy fogadást kötött az ördöggel, meg aztán még jónéhányat, és ahogy szépen bukja el őket, odáig jut, hogy odaígéri az ördögnek az összes gyerekét, amint 16 esztendősek lesznek. Csupán egyetlen gyerek van, Valentina, és nohát, nohát… néhány napon belül éppen betölti azt a bizonyos életkort. Így aztán elérkezik az idő még egy végső fogadásra, és trallala.A legnagyobb gond ezzel, azt hiszem mindenképpen az, hogy akadnak elég nagy zagyvaságok, miközben nézi az ember. Persze, a film után néhány órával, esetleg, mint az én esetemben, fél nappal, szépen lassan leesnek ezek, de miközben ülsz és nézed, nem érkezik el az édes megvilágosodás pillanata. És ez sosem kellemes, mert mindig butának érzem magam tőle. „Hogy kerültünk ide, és ha több ezer évvel ezelőtt játszódik ez most éppen, miért visel öltönyt az ördög? És mi van?” Meg ehhez hasonló dolgok.A másik nagy gond, hogy úgy az első háromnegyed órában nem nagyon szeretne beindulni a sztori, és ettől tűnik kicsit hosszúnak a film. És ennek a háromnegyed órának azt hiszem nagyon jót tett volna néhány plusz képzeletbeli utazás, nem csak az a kettő,amit kaptunk, mert tényleg, ezek jelentették az egészben a „wooooow”-dolgot. Mind képileg, mind történésileg. Szerencsére a film második felére aztán kaptunk az ilyenekből jó nagy adaggal, sőt, szinte csak ilyen jelenetek voltak, legnagyobb örömömre.
Kicsit a színészekről is. Bevallom, Lily Cole-tól, aki a Doki lányát alakította, ici-picit tartottam. De csak azért, mert azt hittem, hogy ez az első filmes szereplése, az eddig csak modellként tevékenykedő csajszinak. Modellként csípem, mert szerintem nagyon különleges arca van (oké, néha kicsit ufó-szerű), de most azért színésznőként is megkedveltette magát velem.Heath Ledger, mint mindig, zseniálisat alakított. Elszorul a szívem, tényleg, amiért már soha többet nem láthatjuk új filmben, a mozivásznon. És mivel a forgatás közben halt meg, nem lehetett vele végigcsinálni a filmet, de le a kalappal a készítők előtt, amiért olyan zseniálisan megoldották, hogy legyen belőle, Johnny Depp, Jude Law, vagy éppen Colin Farrell. (Azért nem választottak közülük csak egyet, mert mindhárman szerettek volna ezzel tisztelegni barátuk emlékére.) Azt hiszem, talán egyszer akadtak problémák ezzel a csereberével, de ezt elnézzük.Nyolcnál picit kevesebb, de hétnél több, pontszámilag. Szóval egy 7,5/10-et adok rá, mivel a díszletek, az egész képzeletvilág, és úgy igazából minden rendben volt, csak ugye voltak azok a picit vontatott dolgok az elején. Azért én szeretnék még látni néhány ilyen, meseszerű alkotást. Terry Gilliam pedig Tim Burton mellett a másik kedvenc „beteg” rendezőm lett most.

Bebe

(nem éppen) Délelőtti mókázás: Szülinapos különkiadás

2010-03-18T04:31:00.000-07:00

Nos, bizonyára sokan nem tudjátok, de ma van a Media Bomb mindenható urának, más néven Máténak, a 17. szülinapja. Hihetetlen, milyen gyorsan felnőnek ezek a gyerekek!
Na jó, nem égetem szegényt ilyen tipikus nagymamis, meg régen látott rokonos szövegekkel, biztos vagyok benne, hogy megkapja a családjától néhányszor ma ezt.
Szóval, maradjunk csak annyiban, hogy:

Nagyon boldog születésnapot neked, Máté drága! Természetesen, remélem, még sok-sok szülinapod lesz, mert az azt jelenti, hogy nagyon sokáig fogsz minket boldogítani! Ahogy azt is remélem, hogy megkapsz szülinapodra, mindent, amit szerettél volna (itt, a nagyközönség előtt bevallom, hogy nekem továbbra sincs halvány fogalmam sem, mit tudnék neked adni), és hogy a mai tényleg a te napod!
Kis nosztalgikus muzsika még így a végére, és már csak tényleg annyi dolgom van, hogy megkérjek mindenkit, aki csak kicsit is szereti Mátét, hogy valamiféle komment formájában fejezze ki jókívánságait! (Vagy, ha nem szereti, akkor is...)

Bebe

Mi lesz veled Skins?

2010-03-14T01:49:00.000-08:00

Az eheti epizód rádöbbentett arra, hogy csak egyetlenegy hét választ el minket a Skins negyedik évadzárójától. Ha nem tudnám, hogy számjegyileg kerek nyolc részes az idei szezon, fel se tűnne, hogy eltelt két teljes hónap. A jó dolgoknak gyorsan vége szakad, ez egy örök, és nagyon is igaz törvény. Na, de bennetek is keringhet egy pár kérdés a jövőre nézve, no nem olyan, hogy ’Vajon holnap esni fog-e a hó, már megint?’, hanem tudjátok, Skins-szel kapcsolatos. Néhányat most meg is válaszolok.

Lesz-e 5. évad?
Nem. 5. és 6. évad IS lesz. A kettesszámú csapat, a hagyományok szerint nem csak a gimnáziumból, hanem a szériából is elballag. Folyik már a casting, szép, ízes magyar szóval válogatás a harmadik generációra, melynek semmi köze nem lesz a mostani ganghez. Így az olyan alternatívák, mint Karen (ami tök hülyeség, Karen Freddie NŐVÉRE, tehát IDŐSEBB is) kiesnek. És az én nem túl valószínű a roppant trendi időugrásom is, ahol Cook, valamint Emily&Katie öccse már a kamaszkort tapossák.

Oké, de mi a helyzet az amerikai verzióval?
Lehet, hogy ez nem jutott eszetekbe, mint kérdés, mert lássuk be: a még nyári cikkünk után senki sem lelkesedett túlságosan érte. Főleg Mi nem. De ez nem igazán hatotta meg az amcsi MTV-t- ki tudja, tán azért, mert nem is tudnak róla-, és közzé is tette a Skins Us paramétereit, és ez még hagyján, de az ottani bandáról már van csoportfotó is. (Lehet találgatni, hogy ki kinek felel meg az angol verzióból)

- A csapatban egyaránt fellelhetők amerikai, és kanadai tinédzserek is.
- Baltimore-ban, és azon belül is Marylandben forgatják.
- Nem hagyják ki az angol autentikus elemeket sem, és rábólintottak a: szexre, drogokra, (rock’n’roll)alkoholvedelésre, és az egyéb tabu-feszegető tényezőkre.
- Két évre van leszerződtetve a sorozat.
- A színészek, és az írók is mind ismeretlenek, szóval nem foglalkoztak még tanulmányi szinten a színészettel, és írással.
- 2010 szeptemberében kerül bemutatásra az ún. pilóta epizód.
- Bryan Elsely, és Jamie Brittain az eredeti Skins készítői, is részt vesznek az írói munkálatokban, afféle iránymutatóként.

Ti hogy viszonyultok most ehhez?

Írta: Máté

Pici videó csomag-a bónusz

2010-03-13T02:51:00.000-08:00

A fél világ a különféle idő-visszaszámláló beállításán ügyködik, hogy másodpercre pontosan tudja mennyi idő van vissza a Tron: Örökség év végi (December 17.) gigantikus durranásig. Azért gigantikus, mert ahogy a bejegyzést is indítottam a „fél világ” tűkön ülve várja, és azért durranás, mert nem elég, hogy kék lézercsíkkal szegélyezett lasztex szerkóban, és motoron ülve süvítenek benne végig, de ez az egész még három dimenzióban és i-maxben is lesz kiadva. Úgy látszik, ami ilyen nagyon kék, és térhatású azt valamiért jó nagy adag hype veszi körül, és jó izmos sikerrel kecsegtet.

Ennyit szűrtem le a legelső képkockákból, amelyek egy előzetes formájában felkerültek a netre. De mivel wikipédia a barátom, még ezt ki tudom egészíteni hivatalos ismertetővel is:

„Sam Flynn (Garret Hedlund), a számítástechnikai-zseni Kevin Flynn (Jeff Bridges) fia, utána néz apja eltűnésének, és egyik pillanatról a másikra ugyanabban a vad, harcos virtuális játékban találja magát, ahol az apja él már huszonöt éve. Kevin bizalmasa révén(Olivia Wilde), apa és fia egy élet-halálra szóló kalandba csöppen, ahol a meghökkentő vizuális világ egyre nagyobb, és rendkívűlibb kihívássá fokozódik.”

Valamint, ez egy 1982-es film, alaposan megkésett folytatása lenne, ami akkor csak simán Tron névre hallgatott, csak úgy érdekesség gyanánt közlöm. Disney által prezentált, és engem a tizennégy év felettieknek szánt cuccoknál ijeszteni szokott ez az embléma, de a trailer-mustra, és az információ bővítésnek köszönhetően, már azt is írhatom, hogy várom ezt a filmet. És, Ti is így vagytok ezzel?

Írta: Máté

Pici videó csomag

2010-03-12T05:56:00.000-08:00

Mivel, lásson csodát a világ, két videó is jut egy napra. Az egyik, természetesen, a pár napja beígért, teljesen hosszú Eclipse trailer, a másik meg Lady Gaga és Beyoncé közös tevékenykedésének eredménye, azaz a Telephone című számhoz készült klip. Lássuk is őket ebben a sorrendben.

Az Eclipse-hez szeretnék annyit mondani, hogy igazán tehettek volna bele valami olyasmi jelenetet is, ahol megy éppen a harcolósdi, mert így azok, akik nem olvasták a könyvet, és esetleg nem is szeretik a szériát, egész biztos nem fognak kedvet kapni hozzá, mert… eléggé unalmasnak néz ki, így másfél perc alapján. De ez csupán az én véleményem, a Twilight és New Moon esetében, legalább úgy volt a bemutatóval, hogy hűűű, ez baromi állatul néz ki, izgis az egész, nézzük, nézzük. Most nem érzek semmi ilyesmit. De a zene bejön, ami alatta megy.

A Telephone, ha jól tudom, Máté kedvencei közé tartozik Lady Gaga albumán, én bevallom, eddig még egyszer sem hallgattam meg, pedig el is küldte nekem. (Bocsi, Máté). Mostantól azonban, lehet többször is megteszem majd ezt, mert a klip nagyon bejön. Egy óriási katyvasz az egész, de hangulatos katyvasz, ezt el kell ismerni. Plusz, Gaga hozzá a szokásos, beteg stílusát öltözködésileg, amin valahogy mindig jó elámulni néhány másodperc erejéig.

Bebe

Délelőtti mókázás: Rob és Jimmy

2010-03-11T02:09:00.000-08:00

Úgy tűnik, ez már csak ilyen vámpíros hét lesz. Nem, nem szimplán vámpíros. Csillogó vámpíros. Hiszen, ha szerencsénk van, ma jön a rendes, igazi Eclipse trailer, pénteken startol Robert Pattinson új filmje, a Remember Me a mozikban, és most még én is hoztam nektek egy újabb videót, a Délelőtti mókázás rovat keretein belül.
Nos, annyit mondanék, hogy nekem nem Robert az abszolút álompasim, sőt, nagyjából semmilyen álompasim, de. Igen, itt van egy nagy DE, mielőtt megkapnám, hogy "jól van, Bebe, lődd már fejbe magad, akkor ki tetszik neked, ha nem ő", és a többi, és a többi. Azt kell mondjam, ebben a videóban, igenis dögös. Épp ezért mutatom meg (mielőtt valakinek oltogatni lenne kedve) meg persze azért is, mert szerintem eszméletlen vicces.
De miről is van szó? Jimmy Fallon, aki színész, stand-up comedy-s, és egy saját tévéműsora is van, a Late Night with Jimmy Fallon, ebben a kis szösszenetben Robertet utánozza, és a bőrébe bújva elmondja, hogy szerinte mi idegesíti őt. Aztán hopp, megjelenik maga Robert is.
Alapszintű angoltudás azért szükséges hozzá, így figyelmeztetés-képpen.

És lenne egy kis utóiratom, néhány ember számára. Ami pedig a következő: tudjátok a kritikás, sztárhírekkel foglalkozó, stb, stb oldalak nem csak olyan dolgokkal foglalkoznak, amiket a szerkesztők szeretnek. Nem, egyáltalán nem, hiszen éppen az a lényeg, hogy valamilyen szinten tájékoztassuk az embereket arról, ami új, vagy nem új, érdemes rá vetni néhány pillantást, vagy éppen fordítva. Akármennyire is szeretnék a hét minden napján a Supernaturalról, a Chuckról és a robbantgatós ufós filmekről írni, nem lehet, mert gondolom kell, illetve gondolnunk (mert most ideveszem Mátét is, bár lehet ő nem értene velem egyet, nem konzultáltunk), mert elsősorban Nektek írunk. Ha magunknak írnánk, én előkapnék egy helyes kis noteszt magamnak, és feljegyezném, hogy úristen, milyen csudi dolgot láttam, abszolút 10/10-es. Értitek, ugye, mire szeretnék kilyukadni?
Remélem igen, mert nincs kedvem tovább rondítani a blogot ilyenekkel.
Lehet, hogy valami nem tetszik nekünk... lehet, már a hátunk közepére kívánjuk, de ha nagy dolog, vagy akár pici, de úgy érezzük, érdemes írni róla, hát megtesszük, mert ez a dolgunk.
Hegyibeszéd vége.
Bebe voltam.

Vámpírok tíz másodpercben

2010-03-10T10:32:00.000-08:00

Ha minden igaz, holnap érkezik a rendes, igazi trailere az Eclipse-nek. Amit nyilván mindenki ismer, szóval nem is fáradozok azon, hogy leírom nektek a sztorit. Addig is, azonban, megdobták a népet egy tíz másodperc trailer trailerrel, ami mostanában olyan nagyon nagy divat.
De mit is láthatunk ebben a tíz másodpercben? Totál szerelmes pillantásokat, félmeztelen vérfarkasokat( azért nem tagadom, ez még mindig nyamm), még több szenvedős, szerelmes pillantást. Szerintem nagyjából az egész film lényegét tökéletesen összefoglalták ebben a tíz másodpercben.
És tudom, most én vagyok a gonosz Bebe néni, mert a Twilight, és a folytatásai mind filmben, mind könyvben, úristen, úristen, a legcsudibb dolgok az egész világon, de nagyon jól tudjátok, hogy vagyok én ezzel az egésszel...
Mindegy.
Enjoy!

Bebe

2010 Oscar-díj átadás

2010-03-08T09:11:00.000-08:00

A jelöltek listája már egy ideje megtalálható nálunk, mindannyiótok fejben legyárthatta a saját különbejáratú díjátadásait. A spekulációnak azonban végeszakadt, nem egészen pontosan hajnaltájt. És, csakhogy stílszerű, és hivatalos legyek, mert az olyan rém elit:

2010. Oscar-díj átadásának nyertesei

átadási sorrendben

Legjobb kamerázás: Bombák földjén
Legjobb rendezés: Kathryn Bigelow (Bombák földjén)

Legjobb színész: Jeff Bridges
Legjobb színésznő: Sandra Bullock
Legjobb mellékszereplő (férfi): Christoph Waltz (Becstelen Bringatyk)
Legjobb mellékszereplő (nő): Mo'Nique (Precious)
Legjobb adaptált forgatókönyv: Precious
Legjobb egyedi forgatókönyv Bombák földjén
Legjobb idegen nyelvű film: El Secreto de Sus Ojos (Argentína)
Legjobb animációs film: Fel
Legjobb látványterv: Avatar
Legjobb operatőr: Avatar (Mauro Fiore)
Legjobb jelmeztervezet: The Young Victoria (Sandy Powell)
Legjobb dokumentumfilm: The Cove
Legjobb vágás: Bombák földjén (Bob Murawski, Chris Innis)
Legjobb smink: Star Trek
Legegyedibb: Fel (Michael Giacchino)
Legjobb dal: Crazy Heart ("The Weary Kind (Theme from Crazy Heart)" - Music and Lyric by Ryan Bingham and T Bone Burnett)
Legjobb hangkeverés: Bombák földjén (Paul N.J. Ottosson, Ray Beckett)
Legjobb hangvágás: Bombák földjén (Paul N.J. Ottosson)
Legjobb vizuális effektek: Avatar (Joe Letteri, Stephen Rosenbaum, Richard Baneham, Andrew R. Jones)
Legjobb dokumentumfilm: Music by Prudence
Legjobb animációs rövidfilm: Logorama
Legjobb élő rövidfilm: The New Tenants

Ezennel meg is nyitnám az értekezést: kinek mennyire kedvére való ez az eredmény, ki mennyire tartja ezt igazságosnak?

Én- nem is kissé-, meglepődtem, hogy az Avatar ennyire mellőzve lett a Bombák földjén javára. De nem foglalhatok állást sziklaszilárdan valamelyik mellett, mivel csak az előbbit láttam. De közületek, akik mind a kettőt a filmes naplójukban tudhatják, bárki elmondhatja a sajátját, főleg, hogy kíváncsi vagyok rá.

Írta: Máté

Csak egy videóklipp, nem hiszem, hogy premier is

2010-03-07T12:03:00.000-08:00

Lerónám először is bocsánatkérő köreimet előttetek, mivel ezen a héten eléggé hanyagolva volt a blog mindenféle problematika miatt, de így vasárnap este, csakhogy legyen valami a jövőhét elejére, másodjára egy videóklippet tolnék ide a blog tetejére.

Szóval, csak három dolgot tudok: 1. Faded Paper Figures-a banda neve, 2. Metropolis-a szám címe, 3. Iszonyat bejön. Ja, és 4. köszönet a felfedezésért a Bubblecheck heti szeretős mellékrovatának.

Összhatásilag egyébként olyan Owl City, nem?

Írta: Máté

Percy Jackson és az Olimposziak: A villámtolvaj (2010)

2010-02-28T02:23:00.000-08:00

Az ókori történelem görög szeletét már a kezdeti ismeretségek után hamar megkedveltem, a mitológiájával az élen. Mikor tudomásomra jutott, hogy a görög történelemnek ezen szakasza hozzáadódott ahhoz a három hozzávalóhoz, amelyek hallatán alapból szimpatizálok egy filmmel- világmegmentés, tinédzser-téma, vígjáték-, nagy lelkesen mélyesztettem a hátsó felemet a plüssös mozi székbe. Na jó, azért nem voltam teljesen kétségek nélkül hagyva, mert gyakori hiba filmeknél a jó elgondoláshoz a rossz megvalósítás. Nagyjából két órás játékidő után megkönnyebbülten tápászkodtam fel az előbb is leírt székből: az élvezhetőségi mutató, ha toronymagasra nem is, de egy korrekt nagyságra ugrott fel.

A Percy Jackson könyves film adaptáció mibenlétéről ugye már cikkeztem, és mivel nem szeretném magamat ismételni, itt lehet pótolni a lemaradást/visszaolvasást.

A posztban gyönyörűen, mindenféle matematikai ördöngösség nélkül közös nevezőre hoztam a produkciót Harry Potterrel, hogy egy matek ötöst lazán be lehetne firkantani nekem a naplóba. Ugyanis nem tévedtem nagyot, szerkezetét tekintve egy az egyben dettó, ámbár ez a hasonlóság is csak az előnyére szolgált, ami azt illeti.

A negatívitás nevében először is azt tudom felhozni, hogy az ún. ifjúsági sablonra lett szabva a produkció, így hiába lett jól megpakolva mítikus, és robosztus szörnyekkel, egyik sem volt annyira szörnyű, hogy gyomorforgató vérfröcskölést okozott volna. Ez mondjuk, most, hogy belegondolok, nem is hiányzott. Meg aztán az olyan kamaszkori elsőkhöz, mint a csók is csak óvatosan nyúltak, olyan óvatosan, hogy a végén inkább nem is. Ez viszont már annál jobban hiányzott. Szóval, a film erősségének a gyökere egyértelműen a vígjáték, és látvány címkék mögött húzódik, de ott nagyon.

Másodszor, amit fel tudok hozni, az, hogy Percy Jackson eredetileg egy könyv sorozat, és mint minden ilyesféle adaptációnak, ennek is vannak hátulütői, mégpedig a hosszúság. PJ esetében szintén nem egy ötven oldalas zsebkönyvecskéről van szó. A cselekmény beletuszkolása idestova százhúsz percbe eléggé ki lett centizve. Ez nyilván nem minden oldalról rossz, mert turbó meghajtású gyorsasággal suhantak el a képünk előtt az események- az akció jó, bő lére eresztve-, így minden egyes másodpercre lekötötte a figyelmem. De néha, egy-két amúgy hosszabb érzelmi állapot, mondjuk a depresszióba torkolló gyász, fél percig volt jelen egy a megszokott arckifejezésnél egy kicsit bánatosabb formában, aztán „hú, papa vett nekem egy kérót? És félisten is vagyok ennek a tetejébe? Ki az a mama?”

Egyébként, noha kitettek egy-egy egész mondattömböt, ezek szinte semmit sem vettek el az élvezhetőségi faktorból, ami véleményem, illetve véleményünk szerint egy erős hetes, Bebe- ó, mert bizony ám, hogy együtt néztük meg-, még egy felet hozzácsap, mert a rakatra való férjjelöltjei közül az egyik, Jake Abel is a szereplők között van.

Írta: Máté

A hercegnő és a béka (2009)

2010-02-27T08:07:00.000-08:00

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki Disney-rajzfilmeken nőtt fel. Sőt. Létezik olyan ember a korosztályunkból, aki nem Disney-meséken nőtt fel? Ha igen, inkább ne is jelentkezz most, kérlek.
A lényeg, hogy imádtam ezeket egytől egyig, és bár el kell ismernem, hogy csodálatos, amit manapság a számítógépekkel meg a különféle trükkökkel művelnek, mégis nagyon hiányzott már egy olyan alkotás, ami a régi időket idézi vissza. Nagyon örülök, hogy a Disney-nél is rájöttek erre, és tavaly karácsonyra megszületett a Hercegnő és béka. Azt hiszem, a témát tökéletesen jól megválasztották, hiszen szerintem mindenki ismeri a történetet a királylányról meg a hirtelen herceggé változó állatról. Őszintén, én mindig is rosszul voltam tőle, és el lehet képzelni, milyen boldog vettem észre, hogy Tiana, a mesénk főszereplője is hasonlóan érez.Igazából nagyon merészet gondoltak az írók, hiszen Tiana, a főszereplő leányzó fekete, ráadásul nem is igazi hercegnő, hiszen az anyja varrónő, New Orleans gettójában laknak, valamikor a harmincas években, és minden vágya, hogy egy saját étterme lehessen. Valahol úgy olvastam, emiatt sokan morogtak, mondván, milyen már egy fekete hercegnő, de én igazából örülök neki, pláne azért, mert Tiana szimpatikusabb, mint az összes tehetetlen, szerencsétlen királykisasszony együttvéve. Leginkább azért, mert nem csak ül és vár, hátha valóra válnak az álmai, hanem tényleg mindent megtesz azért, hogy valóra válthassa őket. Állati mázlisták a kislányok, hogy ilyen hercegnőkről szólnak manapság már a mesék.Tiana keményen dolgozik azért, hogy összegyűjthesse a pénzét arra az étteremre, mással nem is törődik, hiába hívják barátai táncolni, és magyarázza neki szegény anyukája, hogy már szeretne unokát, és ilyenek. Már majdnem össze is jön neki a dolog, de az ingatlanügynökök kijelentik, hogy akadt egy sokkal jobb befektetőjük az öreg épületbe, amire a lánynak is a fáj a foga. Ilyen körülmények között találjuk ott egy álarcos bálon, ahol igen, hercegnőnek öltözik, és ahová a nagyon szexis Naveen herceg is hivatalos. Aki közben békává változik. Hogy mégis miért, azt inkább nem lőném le. Ajánlatot tesz Tianának: ha megcsókolja, és ő visszaváltozik emberré, megadja neki a pénzt az étteremre. A dolog aztán teljesen visszafelé sül el, hiszen Tiana is békává változik, így aztán már kettőjüknek kell valami gyógymódot találni a „zöldség” ellen. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen vannak itt gonosz vudu-mukik, békavadászok és különféle beszélő állatok is.
A végén persze minden jóra fordul, afféle Disney-módon, és megkapjuk a tanulságot is: az álmok valóra válnak. Ami nem is tanulság, de olyan nagyon Disney, hogy az embernek belefájdul a feje. Legalábbis belefájdulna, ha a történet mondjuk valami Disney Channel Original Movie borzalom lenne.De szerencsére nem az, hanem az a fajta, igazi Disney, ami nem fejfájdító, hanem bájos. Természetesen megtalálhatók benne azok a karakterek, amelyek nélkül elképzelhetetlen lenne egy ilyen mese. A gonosz, aki a végén jól megkapja a büntetését, a mindig vicces legjobb barátok, és valaki, aki csupa tanító dolgokat mond.Külön ki kell emelnem, mennyire csodásra sikeredett az egész kivitelezése. Persze, azért látszik, hogy nem csupán hagyományos technikával dolgoztak, de ez nem zavaró, mert csupán még inkább varázslatosabbá teszi a környezetet. Hála a zenének (mert jó Disney-meséhez híven tele van fülbemászó dallamokkal), és a színvilágnak, tényleg sikerült tökéletesen eltalálni a harmincas évek Amerikájának hangulatát.
Egy percre sem lesz unalmas az egész, mindig akad valami, amikor izgulhatunk picit (néhol persze tényleg csak picit, hiszen azért tényleg gyerekeknek készült), de amikor mégsem, akkor sóhajtozhatunk a szép, romantikus jeleneteken, vagy csak mosolyoghatunk egy jót. A finálé nagy összecsapása pedig egészen ijesztőre sikeredett. Mármint nem olyan horrorfilmesen ijesztőre, hanem egy gyerekfilmhez képest ijesztőre, bár lehet a mai kölykök már csak röhögnek rajta. Az biztos, hogy én kiskoromban sikítoztam volna szerintem, ha moziban látok ilyesmit.
Szeretnék egy 9/10 pontot adni rá. És csak nagyon reménykedek abban, hogy a Disney ezután még több hasonlót fog gyártani. Tényleg csak ajánlani tudom bárkinek, aki a lelke mélyén még egy kicsit gyerek, és néha visszasírja a Hannah Montana, meg High School Musical mentes kilencvenes éveket. És az Oscart úgyis az Up! fogja vinni, én azért nagyon szorítok ennek a mesének, mely cseppet sem hozott szégyent az Oroszlánkirályra, vagy Herkulesre, és a nagy Disney-rajzfilmekre.

Írta: Bebe

gyors poszt: Paramore-Only Exception

2010-02-19T07:22:00.000-08:00

Az egyetlen kivétel...

...nem más, mint ez a dal. A Brand New Eyes-on fellelhető lassabb hangvételű számok közül egyértelműen ez az egyetlen, amely rengetegszer megfordult már az MP4 lejátszómon, és persze a laptopon is.

És így, Valentin napi utózöngésként, láss csodát...vagyis inkább videóklippet. Annyira szívet melengetően édes, hogy nagyon. Ismertek már valamennyire, Én igazán nem vagyok egy nyálhuszár személy, de...hát ez a tény most eltörpül a tetszetősség mellett, akárhogyan is szemlélem ezt.

És Ti: ugyanolyan feelgood érzést keltett bennetek a videó és a dal egyvelege, mint bennem?

Mivel nem találtam beszúrható kódot, csak egy beszúrható linket, ezért:

Paramore-Only Expection

Délelőtti mókázás: SupNatos móka

2010-02-19T00:29:00.000-08:00

Mindenkinek van valami gyengéje. Nekem a Supernatural az. És a csoki. De ez nem gasztroblog, szóval maradjunk az elsőnél.
A mai délelőtti mókázás rovatot azoknak ajánlanám, akik hozzám hasonlóan elborult rajongói a sorozatnak, és tudják értékelni a vele kapcsolatos poénokat. A többieknek, nos, azért nem… mert ők szerintem nem fogják érteni.
Nemes egyszerűséggel arról lesz itt szó, hogy Jake Abel, egy Supernatural összeröffenésen bemutatja a közönségnek, milyen a tipikus Dean-hang, aztán ezzel kapcsolatban egy poénos sztorit is megoszt a hallgatósággal.
És hogy ki az a Jake Abel, és mit is keres ott… amennyiben nem tudod, sürgős bepótolni valód van Supernatural ügyileg, érezd úgy, hogy a házi fel lett adva!
(Plusz infó: szerepel a Percy Jackson és a bla bla bla… című filmben is, még akkor is, ha Máté lehagyta a stáblistáról.)

Bebe

Ajánló: olyan hosszú, hogy nem írom ki

2010-02-18T09:15:00.000-08:00

A származás kötelez, Pery Jackson ezt jól tudja…

Harry Potterrel együtt, aki már igen csak közel van ahhoz, hogy átnyújtsa a „no. 1 tini fantasy” stafétát másnak a filmek terén. A gond mindössze annyi, hogy nem igazán van még alkalmas utód, aki vinné tovább, de naná, hogy próbálkoznak…Percy Jackson és az Olimposziak: a villám tolvaj- mire kimondod a tej, ha nem is alszik el, de elszenderül a szádban-, egy ilyen próbálkozás.

Percy nem egy varázsló, és egy boszorkány gyereke, aki dugig van töltve mágiával, hanem Posszeidón fia, aki képességeiben szintén elüt a vele egykorú tizenkét évesektől. Na, nem fogyatékos, vagy autista, vagy ilyesmi, hanem természetfeletti. Szóval, ez a szituáció. A bonyodalom pedig a következőképpen hangzana: a drága apuci, ellopta Zeusz mestervillámát, a főisten szerint legalábbis. Ilyenkor, kézenfekvő, hogy keresd a fiát, és megtalálod az apját…vagy mi a szösz. Tehát a new yorki gimnazista házi feladata az, hogy hamarjában kerítse elő Zeusz szent szerszámát (rossz az aki, rosszra…), mert ha nem a görög istenek bagázsában akkora belharc fog kialakulni, hogy az könnyen világpusztulást eredményezhet…ajaj.

- Eredeti cím: Percy Jackson and The Olympians: The Lightning Tief
- Műfaj: kaland, fantasy
- Rendező: Chris Colombus
- Főszereplők: Pierce Brosnan, Uma Thurman, Pierce Brosnan, Uma Thurman, Sean Bean, Kevin McKidd, Melina Kanakaredes, Logan Lerman, Brandon T. Jackson, Alexandra Daddario, Catherine Keener, Rosario Dawson, Steve Coogan
- Filmstúdió: 20th Century Fox

Villámnézés? Ki az, aki benne van? És ki az, aki nem? Miért? Meg azokhoz címezném, akik olvasták a könyvet- jé, nem is közöltem még, hogy ez is egy könyvadaptáció, eddig-, hogy mennyire minőségi, és filmnek való alapanyag? Egyszerűbben: bejött nektek?

Írta: Máté

Gyors poszt: Avril in Wonderland folyt. köv.

2010-02-17T10:24:00.000-08:00

Rózsaszín melírcsíkok besötétülve, de amúgy minden a régi.

Némi When Your Gone hasznosítás, főleg hogy Avril olyan bőszen klimpírozik azon a zongorán, és vadregényes lombok között futkoriszák egy emocore ruhakölteményben. De kétségkívül, ez a közeg illett az Alice témához a legjobban, tökre klappol a filmbéli jelenetekkel is, jól összemosták a kettőt.

Írta: Máté

The Lovely Bones(2009)

2010-02-16T04:11:00.000-08:00

Nem csípem a horrorfilmeket. Egész egyszerűen a hideg ráz ki tőlük, plusz napokig rémeket álmodok, ha esetleg mégis megnézek egyet. Épp ezért érdekes, hogy az olyan sztorikért viszont, amiben akad valami természetfeletti, de azért mégsem folyik több liter vér, és szakadnak le folyamatosan végtagok, egyszerűen odavagyok. Plusz, valamiért szeretem az olyan dolgokat is, mikor halott emberek emlékeznek vissza életükre, meg szemlélik nélkülük a világot, ilyesmik. (Persze, jobban csípem, mikor ezt humoros formában teszik, de nem lehet minden fenékig tejfel.)
Így aztán trailer alapján valami egészen akciódús kis thrillert vártam, ahol sokat üldözik egy gyilkost, majd elkapják és a többi. (Legalábbis az ember mindig ilyesmire számít, mikor olyan bemutatót lát, hogy egymást követik az izgalmasabbnál izgalmasabb képsorok, és közben ilyen nagyon pörgős, szívdobogtatós zene megy.) De, azt kell mondjam, csúnyán be lettünk csapva, hiszen a két órás filmben nagyjából húsz percet lehetne összesen tényleg izgalmasnak mondani (bár szerencsére elszórva a filmben, nem olyan nagy adagban, egyszrerre, mint a Twilight esetében, például), de azokat leszámítva az egész elmegy a depis hangulató, számomra néha túlságosan leülő filmek irányába, ahol mindenki csak szerencsétlenkedni képes.
Van a 14 éves Susie, aki amolyan életvidám leányzó, szeret fényképezni, kedvesaranyos családja van, és úgy tűnik, még az álompasival is összejönne neki egy randi. Aztán... meggyilkolják. (Most ezzel nem lőttem le semmiféle poént, mivel nagyjából a huszadik percnél elköszönünk tőle.) Susie ezek után a földi élet, és a mennyország között ragad, a saját világában, amire azt kell, hogy mondjam: ha tényleg ilyen helyre kerülünk, miután meghalunk, én már futok is, és lövöm fejbe magam. Közben persze néha érintkezik családtagjaival és ismerőseivel is. Kétségbeesett apukájával, aki mindenáron meg szeretné találni a gyilkosbácsit, egy csajjal, aki, ha nem a hetvenes években játszódna a történet, akár emónak is nevezhetnénk, de persze folyamatosan figyeli a gyilkost is. Szép lassan fény derül mindenre, és Susie is tovább tud majdan lépni.
A hangulatot, meg úgy egyáltalán az egész képi világot remekül eltalálták, az biztos. Az előbb már említettem a köztes világot, ami csodásra sikeredett, de ami még nagyon tetszett, az az, ahogy a színekkel játszottak. Vidám, élénkek, sárgák, rózsaszínek, mikor boldog volt minden, és sötét, komor színek, miután megtörtént a tragédia.
A színészekkel sem volt semmi probléma. Sőt. Stanley Tucci például annyira nagyon jól alakította a bekattant pedofil fazont, hogy azt hiszem napokig fogok kicsit gyorsabban lépkedni az utcán a megszokottnál, nehogy engem is betaláljon valaki, aki hozzá hasonló. Saoirse Ronan pedig kellőképpen elbűvölő és aranyos volt Susie szerepében, van egy olyan sanda gyanúm, hogy mostantól igencsak sokan fognak majd kapkodni utána. Plusz, ölni tudnék a szemeiért, de ez már egy más téma.
Nem rossz, nem rossz, de tényleg nagyobb durranásra számítottam. Persze, mikor olvasgattam, hogy esetleges Oscar így, meg úgy, már gondoltam, hogy nem éppen olyan jó kis thrilleres-krimi lesz, mint reméltem, de emiatt nem szabad nem szeretni egy filmet. A maga műfajában, ami szerintem a "gondolkodjunk el arról, mi a fontos az életben"-műfaj lenne, egészen kiemelkedő alkotás lehet. Nagy kár, hogy sosem szerettük egymást az ilyen filmekkel. Egy 6,5/10-et megérdemel, mert nem egy könnyedén szórakoztató film ugyan, de két órára le tudja kötni az embert. Plusz utána még kettőig, amíg elgondolkozik a dolgain.

Bebe

Előzeteső Valentin napon

2010-02-14T00:49:00.000-08:00

Oké, minden embernek üzenem, hogy egy anti-valentinnapossal van dolgotok, aki azonnal elhagyja az anti megtoldást, amint kerít magának falécek nélkül egy barátnőt. Azonban ennek a bekövetkezése nagyon nem úgy fest, hogy most, vagy két perccel, két órával, két héttel, vagy azt is megkockáztatom, hogy két évvel később lesz, úgyhogy az említés ennyivel le van tudva, mert már így is cefetül érzem magam. Pedig, még nincs is Február 14., csak 13., mivel szokásomhoz híven, ha pontosan akarok időzíteni egy posztot, akkor azt előre megírom egy nappal előtte, biztos, ami biztos, így este már egy kicsit szoktatom is magam a másnaphoz, vagy mi.

Keserű a pirula, vagy hogy is szokás ezt mondani… de, annyira azért nem vagyok szerelem-ellenzéki, és a protokoll is úgy diktálja, hogy valami olyat hozzak ezen a vasárnapon, ami azért úgy ahogy, köszönő viszonyban áll a párkapcsolat fogalmával. Három olyan párkapcsolat fogalmával, amit a világon létező legeslegnagyobb ingerküszöbbel se lehetne egysíkúnak, és legfőképpen unalmasnak nevezni. Feltéve, ha a pár férfi tagja egy eredeti, hamisítatlan akcióhős, aki a Mission Impossible, vagy a James Bond filmekből átugrott Bridget Jones naplójába, ahol már várta is a szőke, szeleburdi, de azért kellően szexis naiva, aki maximum a farmer nadrágokon belsejében található fegyvert képes elsütni, a zsebes verzióknál már csődöt mond. És bumm nektek akció romantikus komédia! Mint említettem nem is egy példány.

Kettőt-először a Média Bomba kicsiny történelmében-, szinkronos formátumban, friss, édesvízi forrásai pedig a Filmbuzi, és Desmond Wallace. Cím szerint: Exférj újratöltve (The Bounty Hunter, amiről volt szó korábban is), és Kéjjel Nappal (Knight&Day). Előbbi Jennifer Aniston&Gerard Butler, míg a második Cameron Diaz&Tom Cruise duó főszereplésével.

A harmadik nyers angol előzetes nagyjából az előző két film tematikáját taglalja újra, Kathrine Heigllel, és Ashton Kutcherrel, nem más lenne, mint a The Killers. Dátumok, részletek, és egyebek, mind-mind belevannak sűrítve a trailerekbe, melyek csak arra várnak, hogy elindítsátok Őket.

És, jöjjön a kérdőív része is a bejegyzésnek, csak nem képzelitek, hogy kihagyom: szerintetek, melyik kétfős „összeállításnál” működik a legjobban a „kémia”? És ami még fontosabb: melyik film lesz a befutó ebben az akció romkom kategóriában ebben az évben? Mert, tegyük hozzá, hogy Én még nem tudok dönteni, úgyhogy mindegyikre vizuális bekebelezés vár majdan. Szegény, rettentően elfoglalt Én. *Mély sóhaj.*

Írta: Máté

Klippremier: Rihanna-Rude Boy

2010-02-13T01:45:00.000-08:00

Ki hitte volna úgy egy évtizede, hogy egy zöld háttérrel mennyi mindent lehet kezdeni, és kihozni belőle- jelen esetben egy szivárvány orgiát egyetlenegy színből-, és ami a leglényegesebb, hogy elég olcsón.

Rihannának, ha jól számolom-márpedig jól-, ez már a harmadik videóklippje a Rated R albumához, azon belüli tracklistából pedig a Rude Boy-ra, az-az egy udvariatlan fiatalemberre, nyersebb fordításban egy bunkó srácra esett a választás.

A helyzet az, hogy rendhagyóra sikeredett, és szeressük a rendhagyó dolgokat. A rendhagyóság alatt a harsány, villódzó színkavalkádot, és a ritmusra összhangban mozgó kollázs-mixet értem, egyébként. Nagyon retro.

Olvasgattam itt-ott, hogy a vélemények pont a merészsége miatt megoszlanak, itt is leadhatjátok a jelentkezési kommenteteket a "tetszik", és a "nem tetszik" táborba; csak rajta!

Írta: Máté, aki nagyon örült annak, hogy Rihanna a karrier startolós hosszú, egyszerű barna hajzatának utánzatával-parókával-, is feltűnt a videóban.

2012 (2009)

2010-02-08T08:13:00.000-08:00

Mi a közös a Godzillában, a Függetlenség napjában, és a Holnaputánban? Például a rendező, aki Roland Emmerich. Aztán még az óriási pusztítás, amit a szökőárak, ufók, világvégék művelnek a földünkkel. Mindig akad kutya, és gyerek is (bár... akármennyire is egyik kedvencem a Godzilla, gyerek-momentum ott nagyon nem rémlik. Vagy mégis volt?). Vannak, akik jófejek, senki nem hisz nekik, és persze a végén mégis nekik lesz igazuk. Vannak gonoszok, akik mindig megszívják, és nem gonoszok, akik szintén megszívják, mert kell azért néhány veszteség a jófiúk oldaláról is. A sok pusztítás ellenére aztán mindig jön a hepiend, néha kissé ratyi módon, de van, ahol egész mókásra sikeredik az is (szintén a Godzillát emelném ki... annyira cuki, mikor az a kisdínó kibujik a legvégén a tojásból, nem?). A kritikusok, és sok néző is végül arcát tenyerébe temetve sétál ki a moziból, vagy ül fel a foteljéből, de mindig akad valaki, aki óriási vigyorral az arcán ül még percekig azután is, hogy véget ért a film. Az a valaki lennék én.
A 2012-sztorit szerintem már mindenki ismeri, hiszen részben a filmnek, részben meg annak, hogy hamarosan itt van, valahogy nagyon felkapott lett a téma. 2012 december 21-én ugyanis elpusztul a Föld, sokan megjósolták már, jajj. Őszintén, ha sok mánim lenne, meg ilyenek, én is biztos csináltam volna belőle egy filmet, mert megvan benne a potenciál. Roland Emmerich is összecsapta kezeit, összeadta a maga kis sablonjait ezzel a világvége sztorival, és voilá, alkotott.
Igazából, ha a látványt nem számítjuk, azt kell mondjam, rettenetesen gagyira és gázra sikeredett az egész történet, egy egészen csodálatosan bárgyú befejezéssel. Bár, azt kell mondjam továbbra is a Képlet-es világvége, és azt követő újjászületés volt az, ami valamiféle díjat érdemelne "Hogyan csesszünk el egy kellemes mozit?"-kategóriában. Mert a 2012 befejezése legalább picit elgondolkoztatott, legalábbis engem. Hogy oké, de hogyan tovább? Úgy fognak élni a népek, mint az ősemberek, és egyáltalán, mi lesz majd, ha szép lassan elkezdenek sokasodni, hol férnek el? De ez nem lényeges.
Rengeteg hiba akadt, például a hossz. Két és fél óra, kicsit sok, pláne, ha nem tudják rendesen beosztani az időt. Jó, persze, tudom én, kellett a sok-sok perc arra, hogy láthassuk, hogyan pusztul el az egész világ, de azért nem ártott volna, ha közben valamiféle értelmes párbeszédeket( film mélypontja: "Jé,te pilóta vagy!" vagy valami hasonló), épkézláb sztorit is kapunk, nem csak állandó sírást arról, kit kéne megmenteni és miért, és jaj, nem tudunk elköszönni, és a többi, és a többi. Ha nem szeretném megcsókolni Roland Emmerichnek még a lábnyomát is, meg nem lettem volna kíváncsi arra, mégis hogyan menekül meg az emberiség, szerintem már az első óra után hagytam volna az egészet a francba, és nekiállok valami értelmeset nézni.
Csakhogy... igen, ismét csak a látvánnyal fogok jönni, annyira magával ragadott az egész hangulata, hogy ugyanúgy, csillogó szemekkel figyeltem minden egyes percét, mint anno, nagyon kislány koromban, mikor először láttam a Függetlenség napját, és azt a gyönyörű, óriási űrhajót, ami felrobbant mindent. (Igen, ilyen gyerek voltam. Micimackó helyett világmegsemmisítős filmeket néztem.) Egyszer szeretnék elbeszélgetni Emmerich-bácsival. Aki ilyen sokszor képes elpusztítani a bolygót, csakis egy csodálatosan beteg elme lehet.
Le kéne húznom, igaz? Tudoooom. De nem megy. Szeretem látni, ahogy pusztul a Föld, még akkor is, ha minden jó dolgot elsütöttek az előzetesben. Épp ezért le is lőhetem, hogy a legkirályabb az volt, ahogy a Fehér Házat sodorta el a víz, meg egy kib.szott nagy anyahajó. 7/10. Ez még viszonylag reálisnak tűnik.

Bebe

Sherlock Holmes (2009)

2010-02-07T03:02:00.000-08:00

Sherlock Holmes-ot a 20. századi „többet ésszel…” szlogenű filozofikus, elmélkedős sablonba lehetne beszorítani,- amely egyébként véleményem szerint csak szerializálva, a zajdobozba illeszthető be-, feltéve ha az ember ragaszkodni óhajt a könyvhűséghez. Nos, Guy Ritchie (a rendező) nem óhajtott, és pont így született meg a mozi verzió.

Dupla-tripla csavaroktól mentesen, amelyek feltárásnál, csak egy percet is elmulasztasz, mert mondjuk kiugrasz egy kis időre a természet hívó szava miatt, utána már cseszheted, mert nem értesz semmit. Bizonyára aggódtak, hogy a felmosó vödör mennyiségű pattogatott kukorica épp eléggé megfekszi a tisztelt néző gyomrát, nem hiányzik még, hogy az agy is le legyen terhelve, ugye. A mentális emészthetőség érdekében ezért egy kosztümös akció vígjátékban gondolták újra Sir Arthur Conan Doyle legendás regényét, amihez természetesen a figurákat is igazították:

Holmes-ból (Robert Downey Jr.) a pipája maradt csak a régi, egyébként egy olyan fasza-gyerekké alakították rá, hogy a mozi termekbe már légkondi se kell ekkora coolság mellett. (Leg)jobb keze, és barátja Wattson (Jude Law) tökéletes ellentéte lett, higgadt, összeszedett- mellékállásban orvos-, és pont emiatt baromi jó párosként működtek végig, a poénok háromnegyede a párbeszédeikből potyogott a nyakunkba.

Kiemelném vastagon, hogy akció vígjáték a besorolása, tehát drámai krimi nuku, a film rejtélye leegyszerűsítve egy realitástól elütő fogalom, a mágia megfejtése, ami igenis lehetséges, ha amúgy a mágia szó csak egy vizes lepedő, ami majdnem-, Sherlock miatt majdnem-, tökéletesen fedi a magyarázható igazságot. Ja, és itt van a papírmasé gonosz is, Blackwood (Mark Strong), aki e mögé a mágikus vizes lepedő mögé szintén elbújik az igazság mellé, és hatalmat akar. Oké, kissé gyengus, de Én mondom nektek, és nem más, hogy az akció, és a vígjáték rész szempontjából maximálisan oda van téve, ahova kell, és ez übereli a hiányosságokat.

10/8- ha eljuttok az újítások tolerálásáig- ami nekem húsz perc alatt sikerült-, utána nagyon fogjátok komálni, mivel több a jó benne, mint a rossz. Vegyük pölö a látványt, aminek egyből odaítélnék egy tízest, a málló, esőáztatta londoni kőfalak, és a mocsokba oltott pocsolyákkal tarkított, szűk londoni utcák maradtak hűek az eredeti elképzeléshez, de a legutolsó porszemig, amiért buksi simogatás. Elképesztően jól vissza volt adva.

És a szexista megközelítésem se maradhat el: minden akciófilmbe kell egy dögös-bögyös szőke, akit meg kell menteni, vagy egy képletesen tökös-dögös barna, aki tud magára vigyázni. Rachel McAdams az utóbbi szerepkört mondhatja magáénak, amelyet a tőle már megszokott erotikus bájosságával remekül adja vissza Irene Adler bőrébe bújva.

Várom a folytatása következik felvonást, amire már bevételi-nézettségi adatok nélkül, ha jól tudom, rögtön igent mondtak, szóval azt hiszem sejthették, hogy azért sikerült valami olyat alkotni, ami több, mint elfogadható.

Írta: Máté

Délelőtti mókázás: Gatyákat fel!

2010-02-07T01:52:00.000-08:00

Valahogy elég régen volt már „Délelőtti mókázás” rovat, de most próbálom visszahozni. Mert… mókás.
Valahogy teljesen szótlanul elmentünk a következő gyöngyszem mellett, pedig óriási hiba volt. Az American Idol legújabb évadjában szerepelt egy Larry Pratt nevű, 62 éves bácsi, saját maga által írt dallal, mely a „Pants on the ground” címet viseli. Természetesen nem jutott tovább, mert egyrészt a felső korhatár 28 év (szóval én itt azért érzek egy kis susmust), másrészt meg hát… tessék megnézni.
Ettől függetlenül Larry Pratt sztár lett, hála az internetnek, hiszen már milliónyi remix, videoklip és mindenféle más finomság született a dalából. Ha valakit nagyon érdekel rákereshet, én most az original verziót mutatom meg nektek:

Bebe

Gyors Poszt: Pixie Lott-Gravity

2010-02-06T10:49:00.000-08:00

A mai nap lezárásaként egy videóklippet is bebiggyesztenék ide, legfelülre. A cím elárulja, hogy kicsoda, és mit, illetve miről dalolászik. Pixie fehér háttér előtt vígan ropja a balettot, két háttér táncossal, és szexuáliskodik. Annak ellenére, hogy jobban preferálom azokat a videóklippeket, ahol legalább valami jó kis történetet próbálnak megjeleníteni, nekem ez tetszik.

Írta: Máté

MUST WATCH: Vampire Diaries

2010-02-06T10:37:00.000-08:00

Ugyan a Vámpír Naplók cím értelem nyerésének az érdekében a pilótában Stefan az antik hatású ódon falak között, Elena pedig szülei sírköve tövében kuporogva lázasan körmölte a benne kavargó gondolatokat, és érzelmeket, de többször nem is nagyon láttuk Őket ceruzával, illetve tollal a kezükben, talán azért, mert ez a beszéd fogalmához kapcsolódik, amiből kevesebbet ígértek, akcióból viszont annál többet.

Most, a tizenharmadik részt is elnézve, eszembe jutott, hogy noha egészen máshogyan, mint Mi azt elején gondoltuk, de mégis egy vámpír napló körül forog az egész széria, pontosabban egy vámpírokról szóló napló körül, ami már vagy egy évszázada íródott, s egyben remek eszköze annak, hogy a sorozat karaktereit minél árnyaltabbá tegye egy-egy visszaemlékezés, ún. flashback segítségét igénybe véve. Ezzel olyan előnyhöz jutottak mellesleg, amilyen mostanság jó néhány vámpírkodós cumóból hiányzik, az egyediséghez, vagyis már nem lehet olyan könnyen párhuzamot húzni Stephenie Meyer lélekboncolgató műtőasztalai, és a TVD között, mint azt anno lehetett, még a legelején.

Persze, az arany érem, még mindig a True Blood-é, mivel a Vampire Diaries mégiscsak a CW kölyke, ergo apróságokban, tényleg csak és kizárólag apróságokban, de azért néha, tényleg csak és kizárólag néha, de érződik rajta. De nálam már zsebre vághatja nyugodtan az ezüstöt, hiszen ilyen szép, hétről-hétre fejlődést, Én még nem nagyon tapasztaltam sorozatos berkekben. Jelenleg ez a csatorna olyan sorozata, amelyben nem csalódok hétről hétre (na jó, valszeg a 90210-al is ez lenne, ha nézném), remélem ezt a jó szokását megőrzi majd a későbbiekre is.

Szóval, akinek a gyomra bírja a hatalmasabbnál hatalmasabb vérfolyamokat, és az erkölcsi szintje sikítozik a néhol soft pornós jelenetek nézése közben, de ugyanakkor rohadtul elege van abból is, ha a vér helyett mindenki a nyálban gázol térdig, annak tökéletes a TVD, és pont, kezdje el nézni, mert csalódás 99,9%-ban teljességgel kizárva.
A szünetelés utáni három epizódra így összességében 10/8-at szavazok meg, ha érdekel valakit.

Írta: Máté

The Raveonettes-I and Out Of Control

2010-02-06T01:11:00.000-08:00

Azokban a zenei duókban, akiket felfedeztem magamnak, meg mondom frankón, Én még nem csalódtam. Na jó, az is igaz, hogy nem ismerek valami sokat, szám szerint csak kettőt, a Ting Tings-et, és a Killst, és most harmadikként hozzájuk vehetem a The Raveonettest, akik megint csak egy dinamikusak, és duók, egy X, és egy Y kromoszómás felállásban. És hozzá kell tennem, hogy a hallójárataimon kívül ugyanúgy belopta magát a pici szívembe is, ahol ugye sok jó elfér.

Akkor jöhet a müzlis doboz aljára felkörmölhető rövid kis tájékoztató, hogy honnan valósiak, kiket tisztelhetünk bennük, és a többi. Szóval, kategorizálva egy dán rock duó, Sune Rose Wagnert, és Sharin Foot emlegetik egyesítve Raveonettes néven. Akik immáron negyedszer érkeznek egy komplett lemeznyi anyaggal, és merem remélni, hogy nem utoljára.

A rock műfajon belül retrectro. Ez bármennyire is annak hangzik nem egy hivatalos elnevezés, pusztán a retro, és az electro szavakat olvasztottam benne össze, ezzel egy célozgatva arra, hogy az 50-es, és 60-as évekbeli rock stílust- igazán mesterien-, elegyítik a mai modern elektromos hangzással, amelyek meglepően jól mutatnak, vagyis hangzanak egymás mellett.

Plusz, az, hogy a dallamosság miatt nagyon könnyű ráhangolódni, átvitt értelemben, de bearanyozza a már amúgy is király korongot. 10/10-, ajvé, ez két-három héten belül a sokadik alkalom, hogy maximális pontot osztogatok egy zenei album után, de ha egyszer mostanában pont az Én ízlésemnek, és hangulatomnak ennyire megfelelő CD-k akadnak a torrentem ügyébe.

Ajánlott számok: Suicide, Last Dance, Heart Of Stone, Break Up Girls!, D.R.U.G.S., Gone Forever

Írta: Máté

2010 Oscar díj jelöltjei

2010-02-03T11:15:00.000-08:00

Egy máglyára való rakást lehetne manapság összedobálni az ilyen-olyan éves díjkiosztókból, de tény, hogy a legtetejére az Oscar díjátadó ceremónia fahasábja kerülne, mint az ilyesféle awardok alfahímje/királya. És ez 2010-ben sincs ám másképp, olyannyira nincs, hogy már a jelöltek listája (kösz, Filmbuzi) s szállíthatóvá vált, Én pedig szállítottam.

Nos, a túlnyomó részét a felsoroltaknak még nem nagyon volt alkalmam csekkolni, de azért megpróbáltam kiválasztgatni a szimpatizánsakat, és azokat dőlten szépen kiemelgettem. Ha gondoljátok, bátran kövessétek a példámat a kommentekben.

Legjobb film:
•Avatar - nem volt túl sok választásom. Az egyedüli, amit az itteniek közül láttam. De ha megnyeri-,márpedig fogadnék is rá, hogy meg fogja-,azért meg is érdemli.
•The Blind Side
•District 9
•An Education
•The Hurt Locker
•Inglourious Basterds
•Precious: Based on the Novel “Push” by Sapphire
•A Serious Man
•Up
•Up in the Air

Rendező:
•Kathryn Bigelow - The Hurt Locker
•James Cameron - Avatar - azt a mérhetetlen mennyiségű kreativitást, és fantáziát, amivel megalkotott egy új, meglehtősen összetett bolygót, muszáj valahogyan díjazni.
•Lee Daniels - Precious: Based on the Novel “Push” by Sapphire
•Jason Reitman - Up in the Air
•Quentin Tarantino - Inglourious Basterds

Férfi főszereplő:
•Jeff Bridges - Crazy Heart
•George Clooney - Up in the Air
•Colin Firth - A Single Man - ezt az én drága jó Anyukám kedvéért.
•Morgan Freeman - Invictus
•Jeremy Renner - The Hurt Locker

Női főszereplő:
•Sandra Bullock - The Blind Side - Igazándiból a Proposal miatt inkább, és mert mégis egy kedvencről van szó, akárhogyan is nézzük.
•Helen Mirren - The Last Station
•Carey Mulligan - An Education
•Gabourey Sidibe - Precious: Based on the Novel “Push” by Sapphire
•Meryl Streep - Julie & Julia

Férfi mellékszereplő:
•Matt Damon - Invictus
•Woody Harrelson - The Messenger
•Christopher Plummer - The Last Station
•Stanley Tucci - The Lovely Bones
•Christoph Waltz - Inglourious Basterds

Női mellékszereplő: - Nagyon vacillálok Penelope, és Anna között, ha megnéztem mindkettejük lentebb leírt idei filmjét, akkor utána majd döntök.
•Penelope Cruz - Nine
•Vera Farmiga - Up in the Air
•Maggie Gyllenhaal - Crazy Heart
•Anna Kendrick - Up in the Air -
•Mo’Nique - Precious: Based on the Novel “Push” by Sapphire

Feldolgozás forgatókönyv: - passzolom.
•Neill Blomkamp and - District 9
•Nick Hornby - An Education
•Jesse Armstrong, Simon Blackwell, Armando Iannucci and Tony Roche - In the Loop
•Geoffrey Fletcher - Precious: Based on the Novel “Push” by Sapphire
•Jason Reitman - Up in the Air

Eredeti forgatókönyv: - megint passz.
•Mark Boal - The Hurt Locker
•Quentin Tarantino - Inglourious Basterds
•Oren Moverman and - The Messenger
•Joel and Ethan Coen - A Serious Man
•Pete Docter and Bob Peterson - Up

Idegen nyelvű film: - és újra. Ez már kezd egy kissé nevetséges és/vagy szánalmas lenni.
•Ajami - Israel
•El Secreto de sus Ojos - Argentina
•The Milk of Sorrow
•Une Prophéte - France
•The White Ribbon - Germany

Animált film:
•Coraline
•Fantastic Mr. Fox
•The Princess and the Frog
•The Secret of the Kells
•Up - egyetlenegy megintcsak

Operatőr:
•Maurio Fiore - Avatar
•Bruno Delbonnel - Harry Potter and the Half-Blood Prince - mert miért ne?
•Barry Ackroyd - The Hurt Locker
•Robert Richardson - Inglourious Basterds
•Christian Berger - The White Ribbon

Vágás:
•Stephen Rivkin, John Refoua and James Cameron - Avatar
•Julian Clarke - District 9 - Bebe, ezt érted teszem.
•Bob Murawski and Chris Innis - The Hurt Locker
•Sally Menke - Inglourious Basterds
•Joe Klotz - Precious: Based on the Novel ‘Push’ by Sapphire

Írta: Máté

Brand Boring (?) Drama

2010-02-02T09:09:00.000-08:00

A helyzet az, hogy Én túlságosan is szeretem a Skinst, ahhoz, hogy elhamarkodott kijelentéseket tegyek arról, hogy Én meg a sorozat közel sem leszünk olyan hét országra szóló Spanok, ha ilyen unalom lesz a talonban.

Hoppá, most pont azt tettem, igaz? Extrán a várós kategóriába soroltam, illetve soroltuk, Bebével, de az első két percet,- ami amilyen velős volt, és rövid, annál sokkolóbb, nem a puhább fajtából-, leszámítva Thomas epizódja nem volt olyan erős, amilyet az ember fia, és lánya elvár egy évadnyitánytól, ugyebár.

De, a fejünket még nem csüggesztjük. Egyelőre. Hálás köszönet jár a második rész beharangozójának a junkie-nak, amelynek a láttán bennem feltámadt a remény, egy olyan „brand new dramara”, ami némileg nagyobb energiával, pörgéssel dramatizál majd. És Nálatok mi a helyzet a fronton? Bejövős, vagy nem jövős, és mit gondoltok, az eheti folyt.köv. mennyire néz ki ígéretesnek?

Emilyért bizonyára aggódtok, nem is kicsit, de a nem létező hatodik érzékem, ami inkább marketinges látásmódom, azt súgja, hogy ez egy jó nagy, szaftos csali, amire azt akarják, hogy ráharapjunk, és nézzük, de az vadorzó vörös ikerpár leszboszi tagja nem fog tovább lépni az épület széléről. Vagyis, Én a helyükben nem lőnék el egy ilyen töltetet egyből az előzetesben, és flesseljünk csak vissza, hogy *spoiler* Chris halála is durván váratlanul jött. *spoiler vége* Persze, a megérzések is csalhatnak néha, de bízom benne, hogy igazam lesz, mivel Emilyt nagyon megkedveltem a harmadik évad során. Ezzel kapcsolatban is írhattok ám teóriákat, ha úgy tartja kedvetek.

Írta: Máté

Adventureland (2009)

2010-01-31T08:16:00.000-08:00

Csodás világban élnénk, ha minden tinifilm csak feleannyira lenne jó, mint az Adventureland. Vagy Kalandpark, ha szépen, magyarul akarjuk az egészet. Nem nevezném vígjátéknak, de azért drámának sem. Egy helyes, romantikus valami Jesse "szabad-időmben-zombikat-ölök" Eisenberg, és Kristen "gyengéim-a-vega-vámpírok" Stewart főszereplésével. Arról nem is beszélve, hogy három olyan nagyon fontos dolog játszik mellettük főszerepet, amivel tökéletesen elgyengítették szívem. Nyolcvanas évek, nyolcvanas évek zenéi, és egy vidámpark. Jó, legyen négy dolog, mert volt itt egy olyan is, hogy Ryan Reynolds.
Igazából, két dolog tűnt fel igazán, valamikor a film közepe felé.
Első dolog: Jesse-nek nagyon jól állnak a vidámparkok (lásd Zombieland), meg a kicsit lúzer, szerethető karakterek is. Abban nem vagyok biztos, hogy mást is el tudna játszani, már csak azért sem, mert valahogy a fejformája pont tökéletes szerencsétlen-fejforma, de ez remekül megy neki, nem is kéne mással próbálkoznia, tényleg.
Második dolog: Kristen Stewart sosem lesz a kedvenc színésznőm. Szeretném szeretni, tényleg, mert maga, mint lány, nagyon szimpatikus, csak a játékával nem vagyok kibékülve. Mintha csak egy Twilight-os Bella klónt láttam volna magam előtt, pedig Emily karaktere teljesen különbözik tőle, hála égnek, és nem... mégsem tudta jól visszaadni az egészet. Óriási kár.
A történet egyetlen nyár eseményeit meséli el, egy vidámparkban dolgozó fiatalokról. Arról, hogy viszonyulnak a felnőtté váláshoz, a közelgő egyetemhez, egymáshoz, és persze a piához meg a fűhöz, mert itt bizony az is van. Ami különösen tetszik, hogy a film teljesen természetesnek veszi azt, hogy ezek jelen vannak egy tini életében. Nagyon ritka eset az ilyen, szerintem, hiszen legtöbbször, mikor hasonló filmet látunk, mindig órási a felfordulás az alkohol körül a bulikban, meg ilyesmi. Pedig, ha belegondolunk, az ivászat ott van mindenhol a tiniknél, és már senki sem csinál belőle nagy ügyet. Nem fogok olyan álszent dumákkal jönni, hogy pedig ez nem helyes, és a többi, és a többi. Ugyan már, kinek van szüksége arra? Meg egyébként is, ez egy filmkritika, nem egy etika-óra. Szóval.
Láthatjuk a vidámparki mindennapokat, ahogy egész nap üvölt a Rock me, Amadeus, meg még egy halom tök jó nyolcvanas évekbeli sláger, és szép lassan mindenki rájön, mihez akar kezdeni magával, meg az életével, meg a másikkal.
Nincsenek benne cseppet sem reális, már-már tündérmesébe illő fordulatok, persze azért a szokásos filmes vonal megvan, a végefelé a nagy koppanással, aztán a hepienndel, de valamiért azért mégis igazi az egész. Akárkivel megtörténhetne hasonló a nyáron, bár talán be kéne érnünk némileg kevesebb Ryan Reynolds-szal.
Pontszámilag egy 8/10-et simán megér. A két pont minuszt egyrészt Kristen miatt adom, mert van a hajtűrögetős, tátott szájas fejében valami, amivel nagyon nem tudok kibékülni. Plusz, azt hiszem, egy kicsivel több poént elbírt volna a film. De a díszletek, a ruhák, a zenék... minden nagyon rendben volt. Aki hozzám hasonlóan a nyolcvanas évek megszállotja, tuti imádni fogja, hiszen kész időutazás a film.
Még annyit fűznék hozzá, hogy igaz, egész régen, úgy négy-öt éve lehettem a budapesti vidámparkban, de egészen elkeserítő, hogy ez az 1987-es Kalandpark szórakoztatóbbnak tűnt, mint az, mikor utoljára arra jártam.

Bebe

WaM Academy Awards

2010-01-31T01:10:00.000-08:00

Mintegy nem mellékesen közhírré tétetik, a WaM Academy Awards, ahol a Média Bomba dinamikus duójának a hímnemű tagja, az-az Én, Máté társzsűrizést vállaltam, plusz a lap közreműködik, mint az egyik főszponzora eme jeles eseménynek.

Aki kedvet érez a nevezéshez jelentkezzen bátran. Aki nem érez kedvet a nevezéshez, az is jelentkezzen bátran. További részleteket itt találhattok, illetve ha az oldalt kikerült reklám-táblára kattintotok, na akkor ugyanoda kerültök.

Írta: Máté

Life UneXpected-avagy hogyan tovább

2010-01-30T11:24:00.000-08:00

Talán már az első tíz perc után is idepattanhattam volna kritikát írni a folytatásról, annyira egyszerű volt kisakkozni, hogy ából bé következik, céből pedig dé. De alap, hogy ennél állhatatosabb vagyok. Néha…időnként.

Szóval, az első rész olyan kis helyes volt, meg édes, a vége felé ugyan elcsöppent egy cseppet, vagy volt az kettő is, mindegy. A lényeg, hogy mindenképpen folytatni szeretném legalább öt epizódon keresztül, és annak ellenére, hogy most inkább lefelé fogok pontozni a nagyon-nagyon közli jövőben, ezt tartom. Bízom benne, hogy noha most a gázpedálra nem tapostak erősen, hogy úgy istenigazából beinduljon, berregve a motor, ebben az öt részes időtávlatban csak össze fog jönni.

Eme második rész amúgy egy remek muzsikás montázzsal indult, és a back to 90’s teljességének érdekében még egy főcímet is kerítettek pluszba. Csak utána ami következett, nos abban jóval kevesebb volt a poén löket, és több a dráma. Az ABC Familys, Secret Life an American Teenager tanulságos dráma. Tudjátok, ahol mindenki csípőből osztja azt a sok észt, de a maga hibáit a világért sem ismerné fel. Milyen jó, hogy itt mindenki kölcsönösen megtette ezt a másik helyett.

Nem annyira rémes, hogy nézhetetlen, erről szó sincs…de jó lenne, ha a pohárba kerülő koktélunk, amit elénk tolnak, csak negyedrészben lenne lelki fröccs, és háromnegyedében humor feles, nem fordítva, ahogy ezt most konstatáltam. Mondjuk, Baze lakás ellenőrzésén jókat vigyorogtam, mikor előkerült néhány cinkes finomság, olyan böszme az a pasas, nem véletlen, hogy Ő lett ez alatt a két rész alatt az egyik kedvenc karakterem Lux mellett, akit, mint tudjuk, nem lehet, nem szeretni.

10/6,5- többet az ötödik részig nem írok erről, most is azért tettem meg, hogy én se maradjak ki, az észosztásból, és kiterítsem a lapjaimat: hogy látom, milyen irányba halad a széria. Most úgy vélem, hogy nem a jó irányba billent a mérleg, de szorítani, nos még mindig iszonyatosan szorítok érte. Főleg, hogy valami rejtélyes oknál fogva várom a harmadik részt. Ki tudja, talán a feelgoodság teszi…vagy bármennyire is tiltakozom a nyál ellen, néhanapján nekem is jól esik benne dagonyázni egyet?

Írta: Máté

Charlotte Gainsbourg: IRM (2009)

2010-01-30T03:17:00.000-08:00

Ugyanaz a helyzet, mint a Yeah Yeah Yeahs kapcsán. Charlotte Gainsbourg neve nem hangozhat túl ismerősen a füleiteknek, szerintem az oldal olvasói közül senki sincs pontosan tudatában annak, hogy ki is lenne Ő, tehát mielőtt belevágnék a legújabb szóló albumának fejtegetésébe, jöjjön a tiszta víz a pohárba:
teljes nevén Charlotte Lucy Gainsbourg angol-francia származású, Londonban született színésznő. Tízből heten mondjuk, biztos vagyok benne, hogy egyszer legalább akár egészében akár pár perc erejéig de látta a leghíresebb Jane Eyre feldolgozást, amelyen az 1996-os kiadást értem. Rakjátok össze a két dolgot: Jane Eyre+Charlotte Gainsbourg, bár ha már matematikai jelekkel akarom érzékeltetni a lényeget, akkor: Jane Eyre=Charlotte Gainsbourg, mármint a szóban forgó alkotásban. Na, és néhány kezdeti szárnypróbálgatás után (első két lemez) a mi első számú Jane Eyre-unk kitárta viktoriánus angyal szárnyait, és elkezdett repülni(a harmadik, az-az a mostani), és repíteni minket is. A hangjával. Oké, aláírom, hogy ez egy rettentően nyáltól tocsogó egy megfogalmazás volt, de higgyétek el nekem, elevenére tapint a dolognak.

IRM. Három betűből állna akkor a 2009-es albumának a címe. A már-már tökéleteshez közelítő kellemes pop albumának a címe. Ahol minden második dalba belegabalyodott egy gitáros rock hangzás is, az érdesítés, vagy micsoda, ami csak még változatosabbá teszi a cédét, anélkül, hogy bármit is rontana a kompozíció összehangoltságán. Ehhez a változatossághoz pedig a kétnyelvűség az angol-francia is hozzájárul, aki mindkét nyelv iránt nagy-nagy rajongással viseltetik, az örülhet, mert kettőt kapja az egyben. Természetesen nem dalokon belül ömlesztve, hanem egyik angol, a másik francia nyelven íródott, amit amúgy abszolút megértek, elvégre ez valamelyest Charlotte a kettős állampolgárságát jelképezi, és azt, hogy egyformán szereti mindkettőt.

De azért kézbe kapom a kalapácsot, és leszögezném, hogy ez egy teljesen más világ, sőt teljesen más dimenzió, mint teszem azt Lady Gaga, vagy Rihanna, akiket ugyanolyan szívesen hallgatok, ha éppen olyanom van, de nem biztos pont e miatt, hogy ez fordítottan, Rátok is igaz lenne. Én azért örülnék, ha mégis majd olyan kommentekre találnék itt idővel, ahol alaposan beolvastok nekem, hogy „Nem Máté, ez igenis tetszett, ez valami jó.”
És, csakhogy megkönnyítsem nektek eme énekesnő feje fölött mondott ítéletet, mutatóba be is biggyesztek két nótát tőle, hogy azért mégse legyen zsákbamacska, és tudjátok, milyen is úgy nagyjából az, az album amire bólintotok, és letöltitek.

Heaven Can’t Wait

Trick Pony - Az elején a hablaty ne ijesszen el, nem tévesztettem linket, csak élőfelvételt találtam tube-on, ez minden.

Ja, és 10/10, ha eddig ez nem vált volna nyilvánvalóvá.

Ajánlott számok: Heaven Can’t Wait, Trick Pony, Greenwich Mean Time, Le Chat Du Café Des Artistes, In The End

Írta: Máté

Gyors poszt: Avril in Wonderland

2010-01-28T11:59:00.000-08:00

Nem, nem változtatott címet a Tim Burton bácsi-féle Alice Csodaországban újragondolás, és egyben újrakészítés. Avril úgy jön hozzá, hogy a fő betétdal megírásának a lehetőségét neki kínálták fel, aki kapva kapott erre, ami egyben az ugródeszkája is a 2010-es leendő visszatéréséhez.

Nekem a legeslegkedvencebb énekesnőm Avril, és borzasztóan rettentően örülök, hogy végre van valami új, amiben hallhatom. És még-még, természetesen.

Nos, lehet, hogy elfogult vagyok, de mondjátok csak meg: nektek is tetszik?

Írta: Máté

Chuck így toboroz rajongókat

2010-01-28T07:21:00.000-08:00

Elkezdehetnék most ódákat zengeni a sorozatról. A karakterekről, a színészekről, és a cselekményről. De nem hallgatna rám senki. Így inkább nem is írok túl sok mindent. Kedves, errefelé látogató hímnemű egyedek, hozzátok szólok most elsősorban. Azt hiszem, ez a kicsivel több mint fél perces videó tökéletesen megmutatja, miért is kéne mindenkinek Chuck-ot nézni. Többet azt hiszem, nem is kell hozzáfűzni. Talán még annyit, hogy én már vagy húsz perce egyfolytában újra és újra nézem, pedig lány vagyok meg minden. Még irigykedni sem tudok, ez annyira... szép. Sajna csak linkelni tudom, mivel ezt a videót nem lehet csak úgy beszúrni, de remélem eléggé felkeltettem az érdeklődést ahhoz, hogy IDE kattintson a nép.
Jönnek majd kritikák is, mivel igen, vizsgaidőszak kellős közepén, nagyjából két hét alatt ledaráltam az eddigi két évadot, plusz a harmadik évad első három részét. Mi lett volna, ha közben nem parázok a vizsgáim miatt?

Bebe

Yeah Yeah Yeahs-It's Blitz!

2010-01-23T04:16:00.001-08:00

Kis hazánkban szerintem még nem ismerik a Yeah Yeah Yeahs-t annyian, mint azt kellene, mert ha valakiknek kétségkívül kijár az orbitális ováció, hát akkor Ők azok. A Nagy Almamáterből-ki hinné, hogy pont tíz éve-, indult indie rock zenekar, de mondhatjuk Őket akár egy triónak is, ugyanis a banda két srácból, és egy csajból tevődik össze, szóval a klasszikus felépítés. Ismeretterjesztő anyagunkat olvashattátok, még annyit, hogy a legfrissebb lemezük címe It's Blitz, csak ha valaki most annyira belelkesült, hogy rohan is töltögetni, akkor tudja mit kell keresnie.

A sorozat zenés felderítő hadműveleteim során bele-bele gabalyodtam néhány frissebb számukba, és már akkor elhatározásra jutottam: ezt a Blitz-ezt nem lehet elbliccelni!
Mert magában hordozza mindazt a csupa jóságot, amit egy indie rajongó csak szerethet ebben a műfajban; lassú, de dallamos felvezetés, és amikor a nyugalom már kezd álmosítóvá válni, és bódulattá, na akkor visszafogott bepörgetés kerül a képbe, vagyis a fülhallgatóba, hogy egy zuzós metál sem tudna úgy felrázni. És Karen O hangja… hihetetlenül egyedi, és erre a világraszóló CD románcomra még csak rátesz egy lapáttal, nagyon szeretem hallgatni úgy, hogy a szövegre sem figyelek, csak magára a hangszínére.

10/10- valósággal dobálom ezeket a tíz pontokat, ugye? De semmi jótékonykodás, vagy valami. És amúgy is, tavaly nem sokszor fordult elő ez a bűvös maximális pontszám, ideje behozni a lemaradást.

Ajánlott számok: Runaway, Heads Will Roll, Shoft Shock, de egyébként az összes.

Írta: Máté

Life UneXpected-Pilot

2010-01-23T04:06:00.000-08:00

Ez Lux. Aki úgy szőke, és úgy kékszemű, hogy nem egy két lábon járó klisé halmaz, vagy csak egy lapos, karton figura, hanem szeretnivaló, olyannyira, hogy azt arról csillagos ötös bizonyítványt kéne kiállítani. Részben- hangsúlyozom, részben-, engem végig Veronica Marsra emlékeztetett, a pilóta csekkolása közben, és semmi köze sincs ennek a néhány külső jellemző hasonlóságához. Csak mindkettejüknek, most gondoljunk bele, mennyi apró, vagy nagy szarkupacon kellett átlépnie. Nem maradtak benne elidőzni, dagonyázni benne, megemelték a virgácsukat, és kész. Átlépték. Olyan erős jellemre vall ez, amilyen Én mindig is szerettem volna lenni, illetve tegyük hozzá, még mindig szeretnék. És még csak meg se látszik egyikükön sem az eléggé dark, és napfénytől hermetikusan elzárt háttér, vigyorogva oltogatnak, ha probléma megoldásról van szó duracell nyúlhoz hasonlatosan teli energiával oldják meg. Oké, néha eltörik a mécses, de hát csajokról van szó, hékás, nekik szabad.
Persze nem szabad elvonatkoztatni attól az aprócska ponttól, hogy ez tévé. Mindenesetre azért lehet készíteni a kulacsokat, és erőt meríteni belőle.

A filozofikus kinyilatkoztatást berekesztem, vele párhuzamban a történet elmesélését is, mivel majdnem egy hete cikkeztem erről is, aki még nem olvasta, és kíváncsi, itt olvashatja.

Őszintén sajnálom, hogy csak I Love NYC/LA pólókat lehet csak beszerezni mindenhol, de ha teszem azt, egy I Love Portland feliratúra vágysz, akkor fel kell csapnod turistának, gondolom, mert azt csak helyileg tudod megvenni. Nagy előnye nálam ennek a Life Unexpected-nek, a helyszín, mert mióta egy fotót kigugliztam róla, azóta a titkos vágyaim közé sorolom azt is, hogy egy kis ideig ott élhessek.

Ahány kritikát csak átfutottam, Mindenki egyből a Gilmore Girls-höz hasonlította, elvégre ilyesmi szintet ígértek nekünk, és valszeg Én vagyok az egyedüli, aki nem tudja megmondani, hogy ezt teljesítették-e, avagy sem, mert nekem az a széria valahogy kimaradt az életemből. Jó, ez nem azt jelenti, hogy véglegesen. (Célzás, célzás!)

A trailer nem volt zsákbamacska, tudhattuk előre, hogy humoros-komikusan feelgood, és érzelem dús lesz majd ez. Nagyon reménykedem abban, hogy az előbbi jellemző majd felülkerekedik valahogy a másikon, és nem fog elcsöppenni, mint valami cukros trutymó. Fura, mert a vége felé egyre sűrűsödő egymás nyakába borulás scene egyáltalán nem taszított, tök édesnek találtam, ahogy volt, talán a születésnap egy picit túlment a határon, de egye meg a fene ott ahol van, és átsiklok rajta, mert a komplett kiszerelést nézve ez egy tök jó kellemes, vasárnap délutáni sorozattá válhat. Aminek nagyon örülnék. És mert ez nem csak nekem lenne jó, Ti is örülhetnétek velem. Szorítsunk! 10/8, nem mellesleg. A magasabb pontozás csak, és kizárólag a folytatáson múlik, de annyit ígérhetek, ha csak ezt a nyolcas átlagot tudja huzamosabb ideig tartani, Én hű nézője leszek ennek is. Basszus, lassan kéne ehhez is egy kis táblát készíteni oldalra…

Írta: Máté

UI: Eszti mondta, hogy nagyon jó lenne, ha Ő is megtudná nézni, hát ideiglenesen hadd játszak már Mikulást, és akinek szintén nagyon jó lenne, az innen letöltheti az 1x01-et. Úgy tessék ám, hogy saját feltöltés!

Ismét Supernatural!

2010-01-22T16:29:00.000-08:00

Olyan sokat... olyan nagyon sokat kellett várni erre a részre, hogy lassan már tényleg kezdtek elvonási tüneteim lenni. Hiszen olyan szuperül fejezték be novemberben, mintha legalábbis egy komplett évadnak lett volna vége... gondolok itt a cliffhangerekre, és nem is tudom. Nagyon vártam valamit, talán, hogy tényleg, tökéletesen elszabaduljon a pokol, és ehhez képest... semmi. Ha nem utalnak néhány mondattal Lucifer ténykedéseire, meg az apokalipszisre, komolyan, azt hittem volna, hogy visszarepültünk néhány évadot, amikor is minden hétre jutott egy szörny, és nagyon semmi más nem volt. Vagyis igen, de nem tűnt fontosnak. Nem tudom eldönteni, hogy ez most tényleg olyan nagyon rossz-e, de kétségkívül furi, ez a hirtelen jött... semmi.
Az egésszel tényleg nem lett volna semmi probléma, tényleg, ha a részt elsütik mondjuk a második évadban. Kaptunk diliházat, kis lelkizős dumákat, megőrülést, és egy kis gusztustalankodást is (valahogy Heroes-os körökben sokkal inkább beveszi a gyomrom a koponya-nyitogatást, nem tudom miért...). A soron lévő szörny is kellőképpen ijesztő (gusztustalan) volt, tehát egész korrekt kis részről beszélünk. De nem olyankor kell ezt csinálni mikor annyi minden mást is lehetne. Castielt mutogatni, többi angyalt mutogatni, Lucifert mutogatni. Sok-sok mindent lehetne kezdeni velük.
És jó, néha azért hiányoznak nekem a régi, szép szellem meg szörnyvadászos idők, de nagyon nem most kellett volna visszahozni ezt az egészet. Nem a novemberi izgalmak után. Úgy értem, mikor vége lett az egésznek anno, tavaly én csak kapkodtam az állam, hogy úristen, úristen mi lesz most, egyáltalán hogy keverednek ki a szituból? Erre, csak így simán kikeveredek a szituból, és szinte meg sem említik, hogy ja, amúgy az ördög megint erősebb lett, pöppet. Csak úgy a szokásos módon, olyan szenvedősen, hogy jajj, mit fogunk tenni, jajj.
Persze, félreértés ne essék, tetszett a rész. Akadtak benne hangosan kuncogós poénok, és hála annak a csúnya szörnynek, a "para-faktorral" sem volt gáz, a szobám sötétjében, éjféltájban. És azért a hangulat még mindig odab*sz.
Arról nem is beszélve, hogy ennek a résznek volt egy óriási nagy előnye a többivel szemben. Ez az előny tisztán látszik, ha jobban szemügyre vesszük a képet. Na? Igen, totál sima pólóban feszít mindkét főszereplő srác, ami... hát valljuk be, csajszik, igencsak csöpp-csöpp. Többször tehetnének ilyet. Sőt, szerintem nem én lennék az egyedüli, aki örülne néhány félmeztelen, nyárias jelenetnek is, valahol a sok borongósság közepén. Jajj. Szép álmok.
Mindegy. Ez így most... na jó legyen 7/10, mert azok a karok igazán megérnek egy csomó pontot. Na jó, csak egyet, mivel eredetileg 6-ot szerettem volna adni rá. Rövid voltam. De késő van, én meg csalódott vagyok, picikét, ennyire futotta.

Bebe

Muse-The Resistance

2010-01-22T11:10:00.000-08:00

Igaz, már régóta egyikünk sem közölt le egyetlenegy albumkritikát se, az nem jelenti azt konkrétan, hogy akusztikus sztrájkra adtuk a fejünket, épp ellenkezőleg: Én heti rendszerességgel már egy ideje két-három darab albumot le szoktam szedni, csak azon kívül, hogy tetszik, nem tetszik más sose nagyon jut róluk eszembe, és nem vagyok annyira eltelítődve az ihlettől, hogy nyomban be is gépeljem azt. De azért teszek egy próbát, rég volt már albumértékelés errefelé, nem de?

Nos, egyik frissebb szerzeményemről akkor a nyilatkozat: Muse. Nem árt, ha tudjátok, hogy nekem van egy osztálytársam, aki „nagy” zenész (tegyük hozzá: palánta) lévén oda meg vissza van tőlük, és szabályosan példaképként tekint rájuk. Egy-két éve azt se tudtam, hogy hol lehet ezt egyáltalán keresni: földön, égen, vízben, tűzben, meg egyébként is milyen nevük van már, hogy csak egy betű híján jelenti azt, hogy egér. (Rövid gondolatmenet után- két hete-, leesett, hogy o nélkül is van értelme a szónak.)
De az Alkonyat franchise soundtrackjeiből áradó jótékony hatásának köszönhetően megismertem Őket, és pont jött ősszel az új lemezük is, micsoda tökéletes egybeesés-, gondoltam. Mégis csak a napokban került letöltésre a The Resistance.

Lehet, hogy csak az Én elektro-pop/rocktól ködös fejemnek, de nagyon letisztultnak hallatszott ez a tizenegy dalnyi anyag, és emiatt is estem bele annyira, többek között. Semmi manír, semmi hangtorzítás, helyette egy puhább, lágyabb esésű rock CD, néhol zongora, és egyéb inkább komolyzenéhez tartozó hangszerek kíséretével, ami kellemesen megnyugtatva tombol, és dübörög a füledben. Nem félreérteni, ugyanúgy csípem én az elektronikus műfajt is még mindig, csak ugye Én változatosság-fan vagyok, és ez így pont jól jött a Lady Gaga és Timbaland típusú nóták között.

10/10- először nyolcat szerettem volna adni, aztán feltettem magamban a kérdést: miért nem kilenc? Öö… Oké, nincs ellenvetés, legyen kilenc. De miért nem tíz? Öö…és mint látjátok, itt sem volt ellenvetés. Mindenféle jótékonykodás nélkül a részemről megérdemli a minőségi termék feliratú emblémát, és of course azt is, hogy majd felpakoljam a komplett albumot az MP4-emre.

Írta: Máté

Ajánló: Báthory-a legenda másik arca

2010-01-20T11:40:00.000-08:00

Az ajánlós rovat ismét jelentkezik, és egyúttal ha a nagyesküt nem is teszem le, de megígérem, hogy rajta leszek a heti rendszerességgel való hozatalon ilyen téren. Bár azt hiszem, mindannyian meg tudjátok szerezni a szükséges információkat arról, hogy a heti felesleges ezrest milyen filmekre lehet elkölteni.

Fogalmam sincs, hogy mennyire lelkesedtek a történelmi betéten alapuló alkotásokért, Én nekem, bármikor jöhetnek, mert- persze, ha a Hollywoodi szappan nem mossa át őket teljesen-, azzal együtt, hogy egy átfogó képet nyerünk az adott korról, ahol játszódik, és ezzel valamelyest megtérülnek az átszuszogott töri órák, még jól is szórakozhatunk közben. Mármint, na, ezzel arra akartam célozni, hogy leköt minket, nem pedig arra, hogy sok vígjáték készülne ebben a műfajban.

Az eheti választásom a Báthory Erzsébet életéről készült filmre esett: Báthory-a legenda másik arca. Igen, ez sem éppen egy Humor Herold film, tekintve, hogy erről az Erzsébetről azt állítják a mendemondák, hogy többnyire a női társadalmat tizedelte, kínozta, és alázta őket rendesen, és nem egyszer előfordult, hogy hardcore-ba csapott át ez a tevékenysége, és a húsukat foggal tépte le áldozatai testéről, vagy habos fürdőt vett a kiontott vérükben. Eme híresztelések alapján jogosan érdemelte ki a vérgrófnő nevet, ugye?

Nos, a mostani verzió rendhagyó módon bemutatja, hogy hogyan is terjedhettek el ezek a legendák, és hogy hányféle megvilágításból lehet szemlélni egy embert, illetve történetet. A trailer nem sok cenzúrával kecsegtet, durva, aprólékos, mindent megmutató feldolgozás ez a mostani. És mert érdekes: a főszerepben Anna Friel, aki a Halottnak a csók c. sorozatban játszott főszerepet, és tökre meglepődtem mert...a két általa megformált karakter, meg ugye maga a műfaj, és a téma is...Ég és Föld.

A héten bemutatják még:

Vén csontok
Pokoli édenkert
A doboz

Az előzeteseket belinkeltem Nektek, mert ugye az Én ajánlatom szubjektív, ki tudja, hátha más jobban megragadja az érdeklődéseteket.

Írta: Máté

Dollhouse-a millió dolláros plasztik bébik

2010-01-19T10:32:00.000-08:00

Vannak olyan sorozatok is, amiket csak akkor tudom nézni, ha éppen a kereskedelmi csatornák közül valamelyik műsorra tűzi, mert annyira nem nőtt az én kis szívemhez- csak érdeklődök iránta-, hogy megérje a letöltésekkel, feliratkutató expedícióval bajlódni, majd a gép felett görnyedni érte, ahelyett, hogy a bőrfotelból nézném egy nagyobb képernyőn, a kockás pokrócomba begubódzva. (Kivételt képez a Született Feleségek, amelynek jobban szeretem a szinkronját, mint az eredetijét- ritka!-, és nálunk ilyen esti családi programmá vált amúgy is.)

Na, a Dollhouse is ilyesmi lenne nálam, így a pilótadebütálásról gyönyörűen lemaradva a második résztől követem nyomon az eseményeket az RTL klubbon, minden hétfőn 21.15-21.20-kor, jegyezze fel, vagy raktározza el az agyában, akit érdekel. Ugorjuk át a zone-romantika szappanopera szintű utócímet, szlogent a „Felejtés árát”- hopp-, és akkor, egy hátast bele:

Tipikusan azok közé a szériák közé sorolnám, amelynek ha megtudakolják a sztoriját nagy körvonalakban, és én el is mesélem, akkor az emberek többsége sűrű fejrázással összekötött szemöldökráncolással reagál rá, „Uhff, micsoda hülyeség!” (Lásd: Chuck)

„A Dollhouse egy titkos szervezet, amely a legmodernebb technológiát felhasználva kibérlésre agymosással előállítják a megrendelő számára a kívánt nőt/férfit az általa óhajtott tulajdonságokkal, személyiséggel. Így az a fogalom, hogy „tökéletes” többé nem csak egy ábránd, hanem maga a valóság minden olyan ember számára, akinek vastag a bukszája, mert ez a szolgáltatás természetesen nem ingyenes… „

„Aha, aha, tök jó. Most mennem kell, majd beszélünk.” *Uhff, micsoda hülyeség!”*

De mégis, ha egyszer elkezded nézni, hiába az extrémbe szabott történet, telibe tojod, mert egyébként „Ez jó!” Valamiért. A Dollhouse esetében pontosítva valakiért…izé valaki miatt, nevén nevezve Elisha Dushku. Sorozatban csak Echo, és a műanyag atombarbik mindig más szellemi töltelékkel portéka egyike. Ő a főszereplő, az Alfa és az Omega, aki megold mindent, még a legfrissebb CSI-*Nagyváros* gyilkosságot is, ami jóval nem az Ő hatásköre már, de mivel képes rá, ezért meg is teszi. Mindemellett roppant vonzó, és szexuális egy asszonyállat, a tetejébe még szimpatikus is, okos, és kedves, egy ízig-vérig Mary-Sue. Emiatt bőven van okunk arra, hogy utáljuk, de Én képtelen vagyok rá, maximum az irritáló egy picikét, hogy túlságosan is ő van a központban, a többiek meg annak örülhetnek, ha a kamera véletlenül Őket veszi- megcsúszott az operatőr kezében, vagy ilyesmi-, és elregélhetik az egysoros szövegüket a forgatókönyvből. Szóval ez az Echo egyszerre pozitívuma, és negatívuma is ennek a szériának.

Apropó Alfa…van egy ilyen nevünk is. Az első évad kettő az egyben; epizódikus, és átívelő szálas. Részről részre kapunk egy-egy megrendelés teljesítést általában Echot alkalmazva, de mellette helyet kap egy évadrejtély, amihez szorosan kapcsolódik az említett Alfánk, plusz egy örök-vesztes CIA ügynök, aki a Dollhouse leleplezését szeretné megejteni, de senki sem hisz neki, egyrészt mert nincs a kezében konkrét, fogható bizonyíték, másrészt a sztori másikfelét nem tudnák rendesen kitölteni.

10/7- Az eddig látottak alapján nekem bejön. Pörög, pörög, és lássuk csak…Ő, pörög. Én pedig szeretem a pörgést, már ha sorozatról van szó. Ennyi.
Mégsem. Ugye mondtam, hogy a Dushku nőszemély szexi. Ennek az objektív ténynek a készítők is a tudatában vannak, és minden alkalmat megragadnak rá- elég csak az illusztrációra vetni egy pillantást, amely a promóciós fotóalbumból származik-, hogy ezt kihangsúlyozzák. És meg se kell jegyeznem, anélkül is értenétek a szitut: nincs ellenemre.

Írta: Máté

Gyors poszt: Harry Potter kalandpark

2010-01-17T10:11:00.000-08:00

Hogyan húzzunk le még egy bőrt a Harry Potterről?-, akár ez is lehetne a poszt címe, de mégse. Mert Én ennek az újabb bőrnek személy szerint tökre örülök. A címben forgó kalandparkot elkezdték már építeni, és elég pofásan fest eddig...

Azt hiszem, már most el kell kezdenem egy belépőre gyűjteni, mert ez nagyon 'hűűha'. És van egy olyan sejtésem, hogy az jegy ára hallatán is tátani fogom a számat.

Játsszunk: Mi van a ponyva alatt? Most sincs semmiféle nyeremény, mint például 'Im a huge explosion' feliratú Média Bomba póló, marketing szempontjából le vagyunk maradva egy-két cseppet...de tippelni szabad bátran!

(megfejtés: Roxfort expressz)-, jelöljétek ki, ha magatoktól nem sikerült rájönnötök.

Írta: Máté

Újoncok 2010 elejére

2010-01-17T05:22:00.000-08:00

2010 első felében is startolnak új sorozatos jövevények, jóval kevesebb, mint Ősszel, de startolnak. A jelmondat: feelgood, családias, kellemes atmoszféra. És ha nem szitkomról beszélünk, akkor például a dramedy nem tud valami sokat felmutatni ilyen téren. Legalábbis nekem egy se jut eszembe, ha úgy érzitek, most nem állítottam jót, komment formájában lehet is reklamálni, és helyesbítést kérni.

Egyes számú new comer a ’Parenthood’ lenne, pontosan március elején, elsején veszi kezdetét az NBC csatornán. Már jóval előbb, a szeptemberi idényben izzíthattuk volna a torrent programjainkat érte, azonban a főszereplőnek kikiáltott Maura Tierney valóságos vészhelyzetben találta magát: mellrákot diagnosztizáltak nála-,ezúton is szeretnék neki mihamarabb gyógyulást kívánni neki! Emiatt szegénynek vissza kellett lépnie, és egyúttal helyettes keresés is szükségessé vált. Utódja Lauren Graham, aki szerintem tök jó választás, noha Én távol tartom magam a Gilmore Girlstől, akármennyire is kultszéria, és bitang szeretős mindenki számára, aki csak egy részt is megnézett belőle, de Lauren ettől függetlenül is szimpatikus színésznő.
A backstage információk után jöjjön a lényeg, a sztori: elvált anyuka hazaköltözik két gyerekével szüleihez, és három testvéréhez, akiknek szintén vannak már utódaik, és az előzetes alapján (köszi Médiablog) arra jutottam, hogy a szülő-gyerek közti viszony lesz hangsúlyos. A sorozat betéte, alapja egyébként egy 1989-es film, a Vásott Kölykök, hátha valakinek ez többet mond, gondoltam megemlítem ezt is.

A kettesszámú new comer a ’Life UneXpected’ Nos, az a cím közepén szereplő X nem véletlenül van nagybetűvel írva, mivel a tini főhősnőnk neve Lux, és nevének betűit ilyen okosan, és ügyesen elrejtették a címben. Ez a Lux egy szőke sacc/kábé tizenöt éves leányzó, és undok nevelő szülőknél éldegélt, egészen addig míg el nem indult megkeresni az igazi szüleit. Egyszerű, szimpla koncepció, de sokan ebben látják a lehetőséget, hogy a CW csatorna neve- mert azon fog, illetve már fut-, megint egyenlő legyen a minőségi teen soappal, és olyan legyen amilyen a WB és az UPN egyesülése előtt a WB volt hajdanán, ami csak úgy ontotta magából a jót: OTH, Everwood, az előbb írt Gilmore Girls, Dawson és a haverok, és még sorolhatnám. Reményteljesen nézünk tehát a jövőbe, és majd meglássuk.
Előzetest ehhez is már tudok mellékelni, és mivel már január 16-án debütált a pilóta, kritika coming soon.

Ki melyikre vetné rá magát szívesebben és tenné magáévá? Van olyan közületek, aki egyekre sem kíváncsi? Kéne lélegeztetni az interaktivitást, emberek!

Forrás: Sorozat Junkie, Sorozat Guru
Írta: Máté

Gyors poszt: Szorítsunk!

2010-01-16T08:16:00.000-08:00

"Most már biztosan tudomásotokra került a Haitin fellépett földrengés regisztrálása. A katasztrófa utáni 48 óra a legkritikusabb időszak. Az UNICEF már a helyszínen van, hogy biztosítsa a gyerekek számára a túléléshez szükséges dolgokat, mint például az élelmet, vagy a vizet. Kérlek, csatlakozzatok hozzám az imádkozásban mindazokért, akik érintettek ebben a szörnyű, és tragikus eseményben."

Annyira rossz ilyenkor...

Egyébként a napokban olvastam azt is, hogy a Hősökben szereplő néger származású férfinek, tudjátok, aki blokkolja a képességeket a sorozatban, a neve nem jut eszembe, na szóval ennek a férfinek a szülei is a katasztrófa áldozatai lettek, szegény semmi biztosat nem tud róluk, illetve a leglényegesebbet igen: azt, hogy jól vannak.

Ti is ha, nem is imádkozással, de szorítással, és reménnyel szorítsatok, szorítsunk ezekért az emberekért.

Máté

Gyors poszt: Vampire Diaries

2010-01-16T08:02:00.000-08:00

Stefan, és Elena tök aranyosak együtt. Tényleg. Akármennyire is utálkozom a "nice guys finish last" szabály miatt, meg kell, hogy mondjam legbelül Damonnek szurkoltam mindig is. Talán nem ok nélkül...?

Mindegyis. Csütörtök, nekünk Péntek és a hetet zárni, és a hétvégét nyitni ismételten a VD-vel fogom.

Máté

Újraszövik Pókember hálóját

2010-01-14T05:17:00.000-08:00

Ha feleltetésnél mondjuk a kőolaj készítés mozzanatinak a bemutatása helyett azzal a felszólítással találnátok szemben magatokat, hogy „Mondjon egy szuperhőst!”, akkor egy meglepett szemöldökráncolás után alighanem tízből hat a „Pókembert” vágná rá, a maradék négy pedig Szupermen, vagy Batman közül valamelyiket. De Ők most nem érdekeltek a témában, kedvenc-és egyetlen-, (mesterséges pók) hálóvetőnk annál inkább.

Az évtized egyik leghíresebb képregény adaptációja a Pókember volt, és el is készült belőle három felvonás, és már a negyedik terveit is szövögették, amikor…hatásszünet.

Szóval: amikor a megbízott rendező Sam Raimi elégedetlenkedni kezdett a forgatókönyvvel, amit letettek az asztalára. Végül arra jutott, hogyha nem tetszik neki, akkor újra kell írni, amiből az jön, hogy a forgatás kezdetének az időpontja eltolódik, és ha az tolódik, akkor a bemutatóval se lesz ez másképp, és ez így nincs jól, és ha ez így nincs jól, hát „Kilépek.”

És, a filmesek okoskodni kezdtek, látták, hogy ez alatt a negyedik rész alatt nagyon nem akar futni az a szekér, de egy felvonás már be volt jegyezve a naptárukba, vagy így, vagy úgy, de valahogyan csak fel kell mutatni valamit a népnek. És az üres tárcájuknak is, persze.

Ekkor valamelyik IQfighternek eszébe ötlött minden zsenialitásnak a legzseniálisabbja: „a Toby Maguire-féle hármas alkotást könyveljük el egy trilógiának, MAJD ezt követően nyomjuk meg a reboot gombot.” A reboot magyarul újraindítás, vagyis a filmszéria újrakezdése, úgyis mondhatnánk akár, hogy remake, újrafeldolgozás. Egy nagyon, nagyon *még száz nagyon* korai újrafeldolgozás, egy vadonatúj szereplőgárdával, no és természetesen rendezővel.

Szerintem, ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Nem azt mondom ezzel, hogy gyűrjék össze, és szemetesbe Peter Parkerrel, de rövid ideig eldobozolhatnák, és amikor már csak halványan, körvonalazva él az emberek emlékezetében ez a mostani filmsorozat, na akkor letépni róla a celluxot. Vagy tessék még egy utolsó kísérletet tenni arra a négyes számú filmnek a megvalósítására, ha szerintük 2011-2012 nem tud létezni a szélesvásznú Pókember nélkül.

Alap, hogy a véleményem egyetlenegy honbélinek sem fordult meg az agytekervényei között, hanem dollárjelektől villogó szemgolyókkal hevesen bólogattak a reboot ötletére, és már rendezőjelölteket is elővarázsoltak a kalapból, vagy máshonnan. Valószínűleg máshonnan.
Marc „500 Day of Summer” Webb, és Matthew „Majdnem Én csináltam a Thor filmet” Vaughn. Belőlük állna a választék. MW említett munkáját már láttam, és meg kell hogy mondjam irtó pazar lett, tehát ha komolyan megint elölről kezdik, remélhetőleg vele fogják.

Huh, tabuk nélkül, teljesen őszintén: Ti nem vélitek úgy, hogy egy leheletnyivel azért többet kellett volna várni ezzel az újrafeldolgozással? Igen? Miért? Nem? Miért?

Információforrás: Filmdroid
Írta: Máté

Suit up!

2010-01-12T04:06:00.000-08:00

Tegnap volt a How I Met Your Mother 100. részének premierje. Hú, hogy repül az idő.
Nem szeretnék róla most kritikát írni, legyen annyi, hogy egy fokkal ismét közelebb kerültünk anyucihoz, bár van egy olyan érzésem, hogy aztán megint el is távolodtunk tőle, Barney-nak pedig választania kellett, életében először egy nő és az öltönyei között. Azt kell mondjam, hogy ez talán az egész eddigi sorozat legmókásabb három percét szolgáltatta nekünk. Tessék csak nézni, és ámulni:

A dalszövegből pedig hamarosan feleltetés várható, szóval tessék magolni:

I know what you’re thinking
What’s Barney been drinking?
That girl was smoking hot

Yes I coulda nailed her
But no it’s not a failure
‘Cuz there’s one thing she is not

To score a ten would be just fine
But I’d rather be dressed to the nines
It’s a truth you can’t refute
Nothing suits me like a suit

Picture a world where all the girls and boys
Are impeccably well dressed
That delivery guy in the jacket and tie
That puppy in the double-breast

That ’80s dude in mutton chops
That baby with a lollipop
That lady cop who’s kinda cute
Nothing suits ‘em like a suit

Wingman I can wear
They’re oh so debonair
The perfect way to snare
a girl with daddy issues

In navy blue or black
Check out this perfect rack
I want to give them a squeeze

Oh really? Then answer these questions
If you please

What would you do if you had to choose
Between your suits and a pot of gold? Suits.

What would you say
If you gave your suits away
In return you’d never grow old? Suits.

What would you pick
One million chicks
Or a single three-piece suit? It’s moot.

What if world peace
Were within your reach … Abbadabada I’m gonna stop you right there. It’s suits. Come on, Lily. Get your head outta your ass.

Two! Three! Four!

Girls will go and girls will come
But there’s only one absolute
Every bro on the go needs to know
That there’s no accepted substitute

I’m sorry suits, let’s make amends
My Sunday best are my best friends
Send casual Friday down the laundry chute

‘Cuz nothing suits the undisputed oft-saluted suitor of repute
Like a …. wait for it …
Suit!

Bebe

Chuck, a pilóta

2010-01-12T03:52:00.001-08:00

Mivel a sorozat harmadik évadja tegnap debütált az Egyesült Államokban, nekem pedig teljesen véletlenül a kezembe akadt valamiféle promókép pont a mai délelőttön, eldöntöttem: ez egy isteni jel lehet. Az isteni jeleket pedig nem szabad csak úgy elengednünk magunk mellett, szóval félre is dobtam az összes tanulnivalót, és nekiálltam a Chucknak.
Sokszor szoktam azzal kezdeni, aztán lehet nem, de valahogy nekem mindig úgy tűnik, hogy „a történet rémesen egyszerű”. Hát itt nem. Vagyis, annyira nem. Adott a főszereplőnk Chuck, aki amolyan igazi lúzer féle. Számítógépes szakemberként dolgozik, egy igazi kocka a legjobb barátja, és nem tudja kiheverni az egyetemi szerelmét, aki megcsalta a szobatársával. Ez a bizonyos szobatárs, aki mindenben olyan tökéletes, titkosügynökként éli életét, vagyis az egyetemen kívül is ő a nagymenő, vígan éli izgalmas életét.
Nem sokáig, mivel szinte már a sorozat első tíz percében búcsút is veszünk tőle, de az ő halála kell ahhoz, hogy beinduljanak az események, sőt, ha ő nem hal meg, történet sincs, szóval… kösz, az áldozatot, haver.
Ugyanis a halála előtti pillanatokban e-mailen elküld Chucknak egy nagy halom titkos adatot képek formájában, amik azok aztán beleivódnak a fejébe, természetesen úgy, hogy szerencsétlennek fogalma sincs róla, mi történik vele. És itt kezdődik a móka, meg eleinte az értetlenkedés is, bár lehet csak az én, sokszáz tételtől leterhelt agyam, nem fogta fel, mit szeretnének a készítők.
Jött persze minden, illetve mindenki, akinek jönnie kell… női szemmel is dögös szőke csajszi, gonosz tekintetű pasas, és természetesen mindenki Chuck-ot, meg a titkos infóit akarja.
Nem értettem ugyan belőle, tényleg szinte semmit, úgy kábé a 35. percig, de rettenetesen élveztem. Ennek az lehet a titka, hogy a készítők tökéletesen vegyítik a kémekről szóló akciófilmes elemeket, a kockákról szóló vígjátékok poénjaival. Tudjátok, épp mikor az ember valami komolysága számítana, páff, bedobnak valami olyan poént, amit ugyan már elsütöttek ötezerszer, meg még tízszer más sztorikban, más szereplőkkel, mégis… valahogy mindig viccesek. Bár lehet csak én vigyorgok mindig, valahányszor olyan harcolós jelenetet látok, hogy egy profi gyilkológép csap össze valami lúzerrel.
Ami nagyon tetszett még, a zeneválasztás. Bármilyen hangulatot fel tud dobni, vagy éppenséggel lehúzni egy jól, vagy rosszul megválasztott zene, a Chuck esetében egyszer sem éreztem azt, hogy oda nem illő lenne egy szám. Pirospont.
Sajnálom, hogy nem kezdtem el előbb nézni, és azt is sajnálom, hogy pont a vizsgaidősuckom közepén találkoztunk egymással, mert így január 29-ig várnom kell, hogy nekiállhassak darálni.
Így kezdésnek adok egy… legyen egy 8/10. Ebben benne van az is, hogy rettenetesen kíváncsi vagyok, milyen szitukat fognak még kihozni ebből az egészből, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem fogok csalódni.

Bebe

Avatár (2009)

2010-01-03T04:07:00.001-08:00

Valahogy úgy voltam vele, hogy „kicsi kék marslakócskák,helyett avatárok rohangásznak egy idegen bolygón. Ez túl sci-fi, meg most ebben mi a jó?”. Aztán megnéztem a filmet, 3D-ben. Több dologra is rájöttem közben: 1.a piros-kék papír szemüveg már nem menő három dimenziós körökben. Tanulság: ne kiálts fel orbitális hangerővel, hogy „Mi ez a napszemüveg?!”, hanem hallgass bölcsen, ha utoljára a Kémkölykök harmadik felvonásánál volt ilyen élményben részed. Mert beégsz. 2. Három óra még egy puha, kényelmes ülésben is megterhelő a végtagjaidnak. 3. Sose ítélj a poszter alapján, mert könnyen meglehet, hogy a látatlanban való bírálás nem felel meg a valóságnak.

A harmadik pont már akkor megfogalmazódott bennem, mikor bárkit faggattam a filmről csak, és kizárólag elismerően („k*rva jóó!”) nyilatkozott, és ugyanúgy meggyónta ama bűnét, miszerint totális baromságfröccsnek gondolta az Avatárt. Mert az avatar (Egyébként: avatar, vagy avatár?) igazából tök jó.

A három dimenzió miatt pedig még megtoldhatnám a „királyságát” kifejező jelzőket. Ezzel a funkcióval amúgy valószínűleg egy újabb ütőkártya került a filmesek kezébe, hiszen ha lassan áttérnek arra, hogy mindent ilyesformában toljanak, akkor a széles vászon csábító vonzereje erősebb lesz, és a nép nem fogja annyira szívni a fogát, ha mozijegyet kell vennie. Magyarán az internetes letöltéseket, még ha kismértékben is, de csökkenteni tudják. Egyes produkciók esetében. Mert ha valami egy ganéj, akkor azt nekünk elég látni DD-ben is, és majd hülyék leszünk a DDD-ben megtekinteni. Úgy egy kiadós lakoma után az illemhely rejtekében is vethetünk rá egy pillantást, tegyük hozzá: ingyen.
Két szóval: lélegzetelállítóan káprázatos. Nem Edward, hanem a három dimenzió. Annyira tudja fokozni az egészet, hogy szó szerint azon kapod néha magad, hogy tátva marad a szád. Nekem legalábbis emlékeztetni kellett magamat, hogy be kellene csukni, mert huzat van.

Na, de, egy dolog a látvány, másdolog annak az a valami, aminek a látványa eléd tárul.
Az Avatar engem egy futurisztikus indián filmre emlékeztetett, ahol az őslakos bennszülöttek nem nugát krém barnák, hanem királykékek, egy normál testmagasságnak a kétszeresét is meghaladják, van hosszú, makimajomhoz hasonlatos hátsó farkuk, és aranyszínű szemük. A terület, amit a rettentően szemét, rosszindulatú fehérek meg akarnak hódítani, az egy idegen bolygó, a Pandora, az ősi, és érintetlen természet, csodálatos őserdőkkel, Jurassic Parkos ősállatokkal, és ugye a kék őslakosokkal. A hódítás oka pedig a roppant értékes valamilyen érc- elfelejtettem már milyen, a lényeg, hogy sokat ér-, amely tonnaszámra fellelhető azon a területen, ahol a navik törzse éldegél nagy összhangban a naturális környezettel.
Viszont, fel kell térképezni az uralom alá hajtásra „váró” parcellát, mielőtt elsütnék az első szuper fejlett ágyukat. Itt jön a képbe Sam Worthington, avagy filmbéli nevén Jake Sully, aki egy tolószékbe került tengerészgyalogos. Őt, és néhány társát egy mesterségesen kitenyésztett avatár testtel agyi úton összekapcsolva bejuttatják erre a Pandora nevezetű bolygóra, a parancs szerint minél többet meg kell tudniuk erről a különös törzsről. Jake miután becsajozott, persze rájön, hogy nem szabad Őket bántani, de érdekel ez bárkit is? Azokat pont nem, akiket kéne, és itt jön a bonyodalom. Transformers jellegű csatajelenetek, és könnyfakasztó fordulatok, satöbbi.

Ez a koncepció már a hollywoodi filmeknek hála már ismertté vált, így nem volt nehéz kikövetkeztetni hogy egyből a kettő jön, s abból három. De itt egyáltalán nem zavart, olyan mesterien meg volt komponálva, és a kliséket is pont jókor, és fokozottan dobták be a mélyvízbe. Respekt van, James Cameron (a rendező), és a többiek, akik hozzájárultatok valamilyen formán ehhez az alkotáshoz.

Egyetlenegy negatívumot tudok csak felmutatni, az a már elején is megemlített hosszúság. Ez nem ment mondjuk a minőség, vagy éppen az izgalom rovására, csak tényleg a három óra egy helyben ülve, és a biológiai szükségletek együttesen megterhelővé válhatnak.

10/10- A közel három óra nem volt annyira vészes, annyira, hogy a miatt, most pontlevonás járjon. És külön kiemelném, hogy le ne töltsétek. Ezt határozottan a mozira szabták, higgyétek el, megéri a pénzt, komolyan.

Máté

Media Bomb

2010-01-01T12:20:00.000-08:00

Media Bomb: "Ebbőlmilesz."

The best of '09

2009-12-31T09:00:00.000-08:00

Ma ünnepélyes keretek között búcsút veszünk a 2009-es évtől. Bezony. Jó sok mindent történt az idén, jó dolgok, és rosszak egyaránt. A rosszak közé tartozik, például, hogy rengeteg tehetséges embertől kellett elbúcsúznunk az év folyamán, jó dolognak számít viszont az, már ha ilyen médiás szempontból nézzük a 2009-et, hogy rengeteg olyan filmet, zenét, akármit ismerhettem meg az idén, ami talán nem csak éves szinten, hanem egyébként is kedvencem lesz.
Ezért volt olyan nehéz a különféle kategóriákban 3-3 jelöltet választani, de ne aggódjatok, büszkén kijelentem, hogy sikerült.
Íme: a 2009-es év filmes, zenés termése, Bebe szerint:

Ja, mielőtt nekikezdek, annyit elmondanék, mint ahogy Máté is tette, hogy ez az én véleményem csupán. Előre szólok, lesznek közöttük olyanok, amik egyáltalán nem érdemlik meg az év ilyen meg olyan akármije „díjat”, de szerintem azért mégis. Na.

Az év filmjei

1. District 9
Ufók, jó kis dokumentumfilmes megjelenítés, sok robbantás, kis okossággal fűszerezve, ennél tökéletesebb nem kell nekem. Ez nyilván nem jelent túl sok jót értelmi szintemre tekintve, de ha az életem függene tőle, akkor sem szeretném jobban a túl hosszú, túl drámai, túl sok mondanivalóval felszerelkezett filmeket a popcorn moziknál. Evvan.

2.Transformers 2
Az első rész az abszolút kedvenc filmem ever, természetes, hogy a másodikat is ugyanúgy imádom. Jó, annyira talán nem, mert általánosságban az első dolgok az igazán igaziak, de mindenképpen az év moziélménye volt számomra, film meg csak azért nem, mert volt egy olyanunk is, hogy District 9.

3. Gettómilliomos
Az év legnagyobb pozitív csalódása volt számomra ez a film. Eleinte nem akarództam megnézni, mert sok Oscar-díjat nyert, azok pedig nem az én műfajaim úgy általában, mint néhány sorral feljebb említettem, de ez a film szinte tökéletesen el lett találva. Jó zene, kis mesés hangulat, és hepiend.

Persze nem szabad megfeledkezni például a Watchmenről, vagy a Zombielandről sem, mert mindkettő szuperre sikeredett, de én ragaszkodtam a hármas toplistához, most nem nyavalyoghatok, igazán.

Az év sorozatai

1. True Blood
Aki ezen meglepődött, emelje fel a kacsóit. Senki? Helyes.
Igazi, embervért (jó, csak szintetikus vért) vedelő vámpírok, izgis történet, még akkor is, ha a befejezés nem sikeredett a legjobbra. Nem baj. Jövőnyáron visszatér, tud majd szépíteni a sorozat.

2. Supernatural
Nyár végétől november végéig daráltam le a négy és fél évadot, és sikerült teljesen függővé varázsolódnom ezalatt a kis idő alatt. Nem, nem csak a szexistenek miatt.

3. How I Met Your Mother
Hasonló a helyzet, mint a Supernaturallal, már ami a darálást illeti. Húsz percig tökéletesen kikapcsolódok, miközben nézem, és sokszor előfordul, hogy igencsak elszomorodom, mikor rájövök, hogy egy hetet, vagy akár többet kell várnom a következő adagra. Jó lenne, ha mondjuk óránként jelennének meg az új részek. Ó, és az is, ha kiderülne már, ki is az a bizonyos anyuci.

További esélyesek lehettek volna még: Vampire Diaries, The Big Bang Theory, Gossip Girl

Az év videóklipjei

1. Justice – Let love rule

szólj hozzá: Lenny Kravitz - Justice Remix
Ahogy a Justice-tól megszokhattuk eszméletlenül kreatív és vicces videóklip egy hangulatos, és lazítós számhoz. Abszolút aranyérmes!

2. Taylor Swift – You belong with me

Két ok miatt is. Egyes, emiatt a klip miatt szerettem meg a leányzót és a zenéjét is. Kettes, négy percben egy komplett sablonos tinisztorit mesél el nekünk, de még ha ezt nem is szeretném mondjuk másfél órás filmként, így hihetetlenül nagyon aranyos.

3. Linkin Park – New Divide

Nem. Nem szabdultok továbbra sem a roboktól. Sajna, ez van. Sőt, vessetek egy pillantást a következő kategória első helyezettjére is.

Az év albumjai

1. Transformers 2 OST
Linkin Park, The Used, Nickelback. Számomra ez a cédé volt az, ami Máténak a New Moon soundtrack. Vagyis a tökéletes telitalálat.

2. Jonas Brothers – Lines, Vines and Trying Times
Sajnos, arra nem sikerült rájönnöm, hogy a cím pontosan mit is jelent, mert ilyen nevezetű dalocska nem szerepel a repertoárban, pedig Mátéval milyen jókat találgattunk. Ettől függetlenül ismét jó kis dalokat hoztak össze a srácok, pirospont.

3. Owl City – Ocean Eyes
Az év egyik legszerencsésebb véletlene volt, hogy egymásra találtunk a bandával. A cédé minden számát imádom, szinte kivétel nélkül, ilyen pedig ritkán fordul elő. És valahogy mindegyik szám hihetetlenül pozitív hangulatot áraszt magából, ami szintén nem rossz dolog.

Hát ez lenne az. Intsünk búcsút hamarosan hivatalosan is az évnek, és várjuk a 2010-es év finomságait, mert biztos vagyok benne, hogy jövőre sem lesz hiányunk jó filmekből, sorozatokból meg ilyesmikből! És természetesen mi is itt leszünk, hogy mindezekről hozzuk az infókat nektek!

Bebe

2009 Besties

2009-12-31T08:28:00.000-08:00

Minden év utolsó napján többször is eszetekbe jut az a bizonyos január elseje, mikor teli s tele voltatok bizakodással, fogadalmakkal, virslivel, és lencsefőzelékkel. Előbbieket nézve pedig kicsit elszontyolodtok, hiszen bármilyen hosszúnak tűnik is egy év mégsem volt elég minden terv teljes megvalósítására, nem igaz? (Akinek még is, az előtt már emelem is a képzeletbeli kalapom) Mi is valahogy így voltunk a filmes, sorozatos, albumos újdonságokat illetően. Töredékét tudtuk mindössze átnyálazni. Abból viszont szép sorjában, kategóriánként megnevezünk három-három darabot tetszésindex szerinti sorrendben. Remélem, mondanom sem kell, hogy ez emberhez viszonyított, vagyis hozzánk, úgyhogy a totális egyetértés közel sem biztos. De annak örülnénk, ha egy kis agyalást követően Ti is megosztanátok velünk a számotokra legkirályabb atomcsúcs, és még más dicsérő jelzőkkel ellátott alkotásokat, legyen az CD, sorozat, vagy film. A legjobb, ha mindet egyszerre, ahogy Mi is tesszük.

2009 három legjobb filmje Máté szerint:
(azok közül, amiket látott)

1. Benjamin Button: A dunyha jótékony oltalma mögül, döglődve néztem az ágyamban, ugyanis egy kiadós láz közepében lubickoltam éppen. Az a tényező, miszerint úgy éreztem, hogy a koponyám bármelyik pillanatban megrepedhet a fejfájástól sem befolyásolta az ítélőképességemet, ami kerek-perec azt hangoztatta, hogy: zseniális!
Nem a véletlen műve az a ki tudja hány tizenkettő, megnéztem, Oscar díj jelölés, tehát elég komoly, és nem egy tipikus felirattal cédulázott alkotásról van itt szó. Akinek nem kenyere a dráma műfaj, Én annak is ajánlom. Azok közé a filmek közé tartozik, melynek saját, egyedi hangulata van, és már csak azért is érdemes bepróbálni.
Jut eszembe: itt a kritika is Bebe virtuális tollából.

2. Másnaposok: A Nyár vígjátékának titulálta nem egy kritikus. Helyesbítenék, mert az Év vígjátéka jobban illene rá. Haverokkal, barátnőkkel, barátnővel, baráttal, vagy egyedül, nagyon mindegy, a lényeg: nézzétek meg!
Kritika ehhez is készült, méghozzá tőlem.

3. Álom.net: Nemám. Korai áprilisi tréfa. Ezt félretéve, viszont őszinténszólva nem jutott eszembe még egy olyan film amire azt mondom baromi jó. Talán legyen akkor az Up.

A listám lehetséges, hogy másképpen nézne ki, ha láttam volna a következő filmeket: District 9, Az időutazó felesége, Hajsza a föld alatt, A végső állomás 4, Becstelen Brigantyk, Fanboys, Coraline és a titkos ajtó, Watchmen, Gettó milliomos- Ezekről szinte csak jót lehetett hallani, 2010-ben nem egy valószínűleg nézésre kerül.

2009 három legjobb sorozata Máté szerint:
(azok közül, amiket látott)

1. Vampire Diaries: Elég átlagos színvonalon indított, ami aztán részről részre növekedett, úgy, hogy azon kaptam magam: a mindenit, ezt a sorozatot megszerettem.
Minden bejegyzés róla itt megtalálható.

2. Így jártam anyátokkal: Oké, oké. Ez nem 2009-ben indult, de ez évben akadtam rá, szóval, ha úgy vesszük- és vegyük úgy-, akkor ez is helyet kaphat, nem? Főleg azért mert ez egy ferge…most figyeljetek! Fergeteges egy sorozat! Ódákat, és dicshimnuszokat erre tessék keresni.

3. Glee: A High School Musical a Disneyféle hatóanyag nélkül. Úgy roppant szórakoztató, iszonyatosan feelinges, és szeretnivaló. Nem sokára az első évadról érkezik az összegző kritika. Az első három epizód után írtakat viszont már most elolvashatjátok.

A listám lehetséges, hogy másképpen nézne ki, ha láttam volna a következő sorozatokat: Mercy, Flash Forward (na jó két rész az AXN-en megvolt)

2009 három legjobb albuma Máté szerint:
(amiket hallott)

1. Jennifer’s Body OST: Mivel leginkább a változatosságot szeretem a zeneszámok között, ezért lehet az, hogy az első helyezett egy filmes soundtrack. Másképp nem igazán. Ütősre sikeredett amúgy, és a zenei ízlésem pont el lett találva.
2. New Moon OST: Meglepetés! Pedig erről nem is írtam sok szépet, meg jót. Mégis rongyosra lett hallgatva, a jelenlegi hangulatomhoz remekül passzoltak ezek a depressziós, és érzelmes indie melódiák.
3. Ashley Tisdale; Guilty Pleasure: Cinkes. De nem tehetek róla. Az objektivitásom tudja, hogy ez egy közepes pop-elvétve rockos-, lemez, de az elfogultságom Ashley iránt az erősebb.

A listám lehetséges, hogy másképpen nézne ki, ha hallottam volna a következő albumokat: rengeteg van. Felsorolni nem is tudom hirtelen őket, de azért párat: Owl City, Moby, Placebo, Muse, és még hosszúra nyúlik a lista.
Vannak CD-k amik tetszenek, csak még annyiszor nem lettek végig pörgetve a lejátszómban, hogy igazán közelállónak érezzem Őket magamhoz: 30 Seconds To Mars: This is a War, Calvin Harris. Ready for The Weekend, Timbaland: Shock Value II, Pixie Lott: Turn It Up
És akik épphogy lecsúsztak, de megérdemelnék a Top3 helyet: Paramore: Brand New Eyes, Shakira: She Wolf
Egyébként Én inkább az a fajta vagyok, aki inkább a számára bejövős itt-ott hallott számokat töltögeti, mint a komplett CD-ket, ezért sikeredett ilyen alacsony létszámúra az idei repertoár. Ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy változtatok ezen.

2009 három legjobb videóklippje Máté szerint:
(amiket látott, és hallott)

1. Lily Allen; Fuck You: Csak nézzétek meg. És az első tíz másodperc után meg fogjátok érteni a döntésemet.

2. Lady Gaga; Paparazzi: Gagaféle betegességgel van telitömve, amitől dobogós.

3. Cobra Starship feat. Leighton Meester; Good Girls Go Bad: Szexista vagyok, ha azt mondom csak Leighton Meester miatt? Mert k*rva jól nézett ki benne. Ami miatt sokszor visszajátszottam. Szerintem, most hogy a bejegyzés végére értem megnézem megint.

Máté

Promózik a Skins

2009-12-29T09:50:00.000-08:00

Mivel januárban kerül bemutatásra a sorozat negyedik évada, azt hiszem már épp ideje is volt ennek. Mármint a képeknek. Egy hideg, téli estén, azt hiszem, nem is vágyhat többre az ember, egyrészt, mert már alapból a tény olyan felemelő, hogy valami készül, másrészt mindegyiknek olyan édes, cukormázos hangulata van, hogy kedvem lenne elnyalni egy fagyit, meg nyári ruhácskában rohangálni odakint. Másrészt viszont felmerül a kérdés a totálhepi képeket látva… ugyanarról a Skinsről van szó még mindig?
Ne értsetek félre, nem lenne rossz, ha vidámabb hangulata lenne a negyedik évadnak, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy mindez csak beugratás, és számíthatunk jónéhány meglepő, sokkoló, vagy éppen kellemetlen dologra.
Januárban minden kiderül.

Ha többre vágynál, irány a hivatalos oldal!

Bebe

Ördög bújt beléd (2009)

2009-12-28T04:53:00.000-08:00

Annyi bizonyos, hogy Jennifer- avagy megformálója Megan Fox-, teste valóban nagy szerepet kapott, bár inkább férfiúi esztétika, mint élőhalottság szempontjából. Ez persze a legkevésbé sem zavart. A marha szexuális idomvillantások utóreakciójaként fellépő hirtelen eltorzult arcvonások, és az azt követő tetemes rothadó belek, és vér…na az már egy picivel jobban. De tényleg csak egy picivel, hisz a vizuális orgazmus rombolást jól kompenzálták azzal, hogy egy tetszetősen rendhagyó filmet dobtak le arra a bizonyos asztalra.

Needy népszerűtlen, és geek. Jennifer népszerű, és bombázó. Esetükben az ellentétek vonzzák egymást- egy helyen még testileg is-, és legjobb barátnők. Azonban Jen egy bizonyos okból kifolyólag- ami eléggé üt, ezért nem árulom el-, kannibál démonná változik, és esze ágában sincsen a vega életmódra áttérni, és a fiúktól hemzsegő létesítményeket (iskola, bár) svédasztalnak nézve csábít, és lakmározik. BFF-je, akinek narrálásával láthatjuk a filmet, Needy lassacskán erre ráébred, és olyan fontos kérdésben kell döntenie, miszerint számít-e a barátság, ha az aktuális barátunk egy emberevő szörnyeteg?

Rendhagyó. Kétségkívül az. Műfajilag egész biztosan nem csak horror, mert van benne néhány elem, ami nos, elég paródiaszerűvé teszi a dolgot. Vagyis nem tudtam hova tenni ezt-azt, miközben másodpercekig az a mondat villogott a képzeletbeli gondolatbuborékomban, hogy „Ez most komoly?!” (Nanáhogy, nem. Egy percig se.)

Jennifer démonná változásának az indítéka, és annak körülményeire pont így reagáltam, például. Vagy említhetném a befejezést is, ami nem kicsit morbidnak titulálható.

Most lehetséges, hogy erre a kijelentésre kőzápor fog hullani a nyakamba, de szerintem ez a morbiditás, amiről beszélek, a Tarantino-féle zseniális betegességet tartalmazza magában, szóval igen azt akarom mondani, hogy olyan mintha Tarantino egy kicsit közreműködött volna a forgatókönyvben, vagy legalábbis nagy benyomással- a kifejezés átvitt értelmében-, volt Diablo Codyra, akinek ugye, a szkriptet köszönhetjük.

Így szerintem az lett, amit már mondtam: beteg, ugyanakkor elvont, de kétségkívül zseniális, szóval a köszönet tényleg jár érte. Jól szórakoztam rajta.

A rendezőnek is, tegyük hozzá. A túlburjánzott, gazos, mocsokkal belepett fedett uszoda (?), a graffitis falaival irtózatosan tetszett, és a vértől csöpögő habos-babos, feltüllözött báliruhák, természetesen a színésznőkkel együtt elérték hatásvadászat tetőfokát.

És a lassított harcjelenet- bármennyire is elcsépelt-, nekem telibe ütött. Meg a leszbikus kalandozás sem elhanyagolható, de nem akarok mindent orvul lelőni, tudjátok, nézzétek meg a filmet.

10/8- Szarkasztikus borzongásnak tökéletes. A horror vonalat a már említett morbid humor gyakran szakítja meg, és oldottabb, komolytalanabb lesz az állaga. Ergó azoknak, akik nem szeretnek körömrágva rettegni, és a párnába fúrni a fejüket nézhetőbb kategória. Ajánlós, nagyon.

Még Karácsony van!

2009-12-26T02:06:00.000-08:00

Ami azt jelenti, hogy nem késtünk el a karácsonyi jókívánságokkal. Ezek előtt, én, Bebe, férfiasan bevallom, hogy eddig arra vártam, hátha Máté ügyködik valamit, mivel a különféle ünnepi elfoglaltságok miatt (bejgli-zaba, rokonozás, és egyebek) mellett nem igazán tudtunk konzultálni. Azt is beismerem, hogy ugyanezt a karácsonyi képet tettem be a másik oldalamon is, de mivel az Isten háta mögött vagyok a Photoshop-mentes laptoppal, némileg korlátozottak a grafikai lehetőségem.
Na. Ennyi volt a rinya része a dolognak.

Így, Karácsony utolsó napján szeretnénk mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánni, reméljük, mindenhol állva maradt a fa, a csillagszóró nem égette ki a vadonatúj pulcsikat, és természetesen mindenki megkapta, amire vágyott, nem csak egy halom zoknit.

Ölelcsókol mindenkit:

Bebe és Máté

I Love You, Beth Cooper (2009)

2009-12-22T09:57:00.001-08:00

Erről a film élményről eléggé nehezemre esik befolyás nélkül nyilatkozni, mert akárcsak a főszereplő Denis Cooverman én is hihetetlenül nagy fanatizmussal viseltetek Hayden Panettiere iránt, igaz a filmben Beth Cooper a neve, de ez részletkérdés.

Megpróbálom azért az objektivitást, és eltekintek attól az aprócska ténytől, hogy már megint Hayden öltötte magára a pompon lány szerkót- ezúttal zöld-fehéret-, és a filmben azt tette, amit az ember fia elvár egy bálkirálynőnek választott szöszke IT-girl-től, szexi volt.

Szóval. Apuci aktívan noszogatta a végzős fiacskáját, aki született looser, négy o-val minimum- amitől egyből megkedveltem-, hogy egyetem előtt éljen már egy kicsit, és kövessen el minden olyan baklövést, és őrültséget, amely egy korabeli vagány srác gimis éveiből egyszerűen nem hiányozhat. Mint mondtam, Denis nem vagány srác. Ám Ő mégis megpróbálja, mint én az elfogulatlanságot. A bepótolni valók hosszúra nyúló sorát rögtön azzal indítja, hogy alaposan beolvas- ha nem is ország-világ, de az egész suli előtt-, az ottani ügyeletes ún. „nagymenőknek”, a népszerűek krémjének, akik pokollá tették mind a három tanévét. Aztán még mindig az egész suli előtt, mikrofonban ott folytatja, hogy szerelmet vall Beth Coopernek, hogy a csaj legalább tudjon róla, hogy létezik. Nem tökölt sokat, rögtön a „majdnem-lényegre” tért. Innentől fogva a film az ilyen-olyan hangvételű reakciókat mutatja be Denis meglehetősen őszinte vallomásával kapcsolatban: vannak, akik szimplán ki szeretnék nyírni, de akadnak olyanok is, akiknél hirtelen fordul a kocka és nagybetűs ellenségből baráttá válnak. És persze itt van Beth Cooper, aki két csacskalocska barátnőjével együtt nagy lelkesedéssel segít Denisnek, és enyhén meleg gyanús haverjának, hogy alaposan meghenteregjenek az éjszakai tivornyázás mocskában.

Ezt is nevezhetnénk amolyan roadtrip movie-nak, mivel csak úgy egymásra pakoltak minden olyat, ami csak a készítők eszébe jutott az „éjszaka”, a „tivornya”, és a „mocsok” szavakról, és féktelen autókázás scenekben sem volt hiány.

Ez a szerkezet csak akkor működik jól, ha sok, odaillő poénnal van megbolondítva. Nos, ilyen téren sem volt pangás, sőt néhány flashback is helyet kapott benne, amiket Én személy szerint nagyon bírok. Tudjátok, mikor múltbéli visszatekintéssel bővebb magyarázatot, hátteret adnak egy-egy szereplő kijelentésének. Yay.

Pillekönnyű, és nem vigyorgós, hanem hangosan röhögős helyenként. Mármint azoknak, akiknek az erkölcse eltűri az amerikai pite jellegű humort.

Külön pluszpont, hogy a vége az előre kiszámítható happy endben csömörlött meg, hanem a realitás talaján maradtak.

10/6,5- bár ezt a posztot most száz százalékos dicséretnek is lehetett venni, azért nem érdemel annyit, mert hiába egy nagyon finom, és ízletes limonádé, akkor is: limonádé. Amit egyszer felhörpintesz, és slussz, passz, kész.

De azért: Hayden. (L)

Máté

Elhunyt Brittany Murphy

2009-12-21T02:05:00.000-08:00

A 32 éves színésznő vasárnap reggel hunyt el, szívleállás következtében. A TMZ értesülései szerint az édesanyja talált rá eszméletlenül a zuhanyzóban. A mentőket kihívták, de már nem tudtak segíteni rajta, amint a kórházba szállították, hivatalosan is halottnak nyilvánították.
Olyan feledhetetlen filmekben játszott, mint a Spinédzserek, a 8 mérföld, vagy az egyik személyes kedvencem, a Nagydumás kiscsajok.

Nyugodj békében!

Bebe, meg persze Máté is

Előzeteső

2009-12-20T00:31:00.000-08:00

A hét kész Mikulás puttonyi előzetest, sőt mi több, posztert hozott. Ezeknek a bejelentése mostanában elmaradozott, szóval ezzel a poszttal aktívan azon leszek, hogy behozzam a lemaradást. Szóval, essünk is neki, vegyük csak sorra a 2010-es filmszemle kirakósának első darabjait:

THE BOUNTY HUNTER
„Ez csak munka, semmi személyeskedés. Na jó, egy kicsit talán mégis…”- gondolta a fejvadász, majd munkájából adódóan értelemszerűen elindult, hogy levadássza az ex-feleségét. Rövidre vágva ennyiből állna ez a műfaját tekintve romantikus- megkockáztatom azt a kijelentést, hogy akció-, vígjáték. Gerard Butler, és Jennifer Aniston az aktuális páros. Külön-külön bírom őket, tehát ha együtt mutatkoznak a vásznon abból olyan rossz nem sülhet ki.

SHREK FOREVER AFTER
Negyedik a sorban. Elvileg az utolsó is egyben, de hogy gyakorlatban mi lesz, az már csakis a jövő, vagy inkább a bevétel zenéje.
Míg az első három részben a zöld ogre szocializálódásának lehettünk szem, és fültanúi- szerelem, házasság, gyerkőcök-, most jön a váltás, hiszen a családalapítást már nem igen lehetett tovább ragozni. Shrek egy alternatív valóságba kerül, ahol megtapasztalhatja, hogy milyen lenne a jelen, ha Ő nem játszott volna szerepet az események alakulásában.

THE RUNAWAYS
Joan Jett imádja a rock’n’rollt, ezt mindig is tudtuk, és remélhetőleg az énekesként való kezdő szárnypróbálgatásait bemutató film iránt is hasonlóképpen fog érezni.
Annak, akit tisztába kell tenni: Joan Jett egy híres-nevezetes rock sztár volt a hetvenes évek közepén, a Runawaysre keresztelt együttesben, amely az első sikeres lánybanda a történelemben! (A feministák már meg is vannak nyerve.) Így már a film címe is érthető. Ja, és neki köszönhetjük a huszadik század egyik halhatatlan rock számát is, amire már az első mondatban utaltam, az „I Love Rock’n’Roll-t”.
Az imént említett nőstény rocker alakítója Kristen Stewart, és a másik Alkonyat ságás ifjonc színésznő, Dakota Fanning miatt is a felkapottságot már érezheti is a film a zsebében.

VALENTINE DAY
Aki még emlékszik, és aki nem, de erről még Ősz elején volt szó, nem is fejteném ki a lényegét, egyrészt azért, mert a cím és a trailer együttvéve mindent elmond, másrészt meg azért, mert korábban már megtettem.

A traileres poszter- vagy poszteres trailer?-, blokk most itt lezárult, de csak erre a bejegyzésre, és nem is véglegesen. Lehet pötyögni a hozzászólásokat, ki mire venné meg már most szívesen a mozijegyet, ha kapható lenne?