Hajrá, Bliss! (2009)

A sokszori felhasználástól ütött-kopott, és még annál is jobban elrongyolódott „harcolj az álmaidért” lepedőt húzták rá egy újabb tini filmre, a Whip It!-re. De hiába számítanátok arra, hogy a soron következő kritika azt fogja tárgyalni, hogy mekkora elcsépelt Disney nyomor kerekedett belőle, mert egyszerűen nem lett az.

Nagy hála érte Drew-Barry Moore-nak, aki ugyan egy talpalatnyi helyet szorított magának a szereplők között is, mégis a filmet a rendező státuszával promózták agyon, amibe ez volt a legelső alkalom, hogy belekerült.

Igaz, nem tudom biztosra, hogy a film összetevőiért való felelősség mikre terjed ki, már ha a rendezőről van szó, de annyit igen, hogy elég sok mindenre. Így a remek casting, a fülledt, és álmos Texasi kisvárosi hangulat, a szintén remek OST több, mint valószínű, hogy Drew érdeme. Én simán osztanám is ki neki a következő melót, de tényleg.

Külön buksi simogatás jár továbbá azért, hogy a visszahúzódó, meg félszeg, de azért rejtett kirobbanó spiritusszal és állhatatossággal bíró aranyos tini lány, ez esetben Bliss, (Ellen Page) álmainak tárgya nem a kismilliószor bejáratott énekesi, vagy táncos karrier, hanem a görkoris derbi. Amiről, bevallom őszintén nem hallottam, egészen eddig. A görkorcsolyát, és feszülős miniszoknyás csajszikat egy lapon említve csak a retrós hatvanas évekbeli gyorsbüfékben láttam.

A Port.hu-n olyan kitűnően össze van foglalva a tartalom, hogy vétek lenne nekem bepötyögni bármit is történet címen.

Mérföldes távlatban tisztán látni a sok trágyát, amelyek Bliss placcán landolnak majd. Ahogy azt is, hogy ezek nem maradnak ott sokáig, és hamar eltakarításra kerülnek. Sablonosság befigyel, de nem több tonna ragacsos rózsaszínes lepke kaki mennyiségben, hanem csak annyira, amennyire egy a minden jó, ha a vége jó fordulathoz kell.

10/8 – No, én ezt kliséstül mindenestül kajáltam. Mindazoknak ajánlom, akik a szívük mélyén szeretik az olyan tizenéveseknek készült alkotásokat, amelyek többnyire igényesek, mellőzik az ostoba bugyutaságokat, ÉS a végén még ott van a nyálfolyam biztos, de azért boldog és vidám befejezés. Ez a két kritérium ritkán jár kéz a kézben, ezt elismerhetitek.

Máté