A kémesdit és a vígjátékot igenis össze lehet hozni nagyon tökéletesen. 
Tényleg. Ott van például a Chuck. És a... ömm... Chuck. Sőt, a kémesdit tökéletesen össze lehet hozni a családi filmekkel is, mert nem tudom, lehet kövezni, de én például nagyon szeretem a Gorilla bácsit Vin Diesellel a mai napig. Talán épp ezért reménykedtem benne, hogy a Jackie Chan nevével reklámozott Kém a szomszédban akár még jól is elsülhet. Nos, ez félig így is van, hiszen a moziban a nagyjából tíz év alattiak remekül szórakoztak a bugyuta harcjeleneteken, és a kissé erőltetett poénokon, de a kicsivel idősebbek bizony csak a fejüket tudták csóválni az alkotás láttán.
Tényleg. Ott van például a Chuck. És a... ömm... Chuck. Sőt, a kémesdit tökéletesen össze lehet hozni a családi filmekkel is, mert nem tudom, lehet kövezni, de én például nagyon szeretem a Gorilla bácsit Vin Diesellel a mai napig. Talán épp ezért reménykedtem benne, hogy a Jackie Chan nevével reklámozott Kém a szomszédban akár még jól is elsülhet. Nos, ez félig így is van, hiszen a moziban a nagyjából tíz év alattiak remekül szórakoztak a bugyuta harcjeleneteken, és a kissé erőltetett poénokon, de a kicsivel idősebbek bizony csak a fejüket tudták csóválni az alkotás láttán.A történet a következő: adott egy anyuka, három gyerekkel (plusz egy malaccal, egy cicával és egy teknőssel). Az egyik egy állandóan visítozó kislány, akit nagyon cukinak szántak, de én legszívesebben pofon vágtam volna, valahányszor sikítani kezdett, a másik egy kocka kisfiú, aki különféle hazugságokat talál ki a suliban, hogy menő legyen, a harmadik meg egy morcos majdnem nagylány, akinek semmi sem jó, és őt is leütnéd, mert egyszerűen irritál, hogy neki mindig hisztiznie kell valamin.
Namármost, az anyuka randizik a szomszéd fószerrel, aki tollkereskedő, és a kölykök természetesen utálják, mert uncsiiii. De hohó, ez a tollkereskedő, aki amúgy, ha valaki esetleg nem jött volna rá, tulajdonképpen egy szuperkém, vagyis háhá, tök nem uncsi fazon. Miután lekapcsolt egy orosz gonosztevőt, Miley Cyrus papájának segítségével, el is határozza, hogy visszavonul, mert neki család kell, meg a gyerekek, meg a szokásos dolgok. Igen ám, de az orosz gonosztevő megszökik, miközben a börtönbe szállítják, és a szuperkémre... nevezzük nevén, Bobra, mindenképpen szüksége van a CIA-nak. Közben persze, a gyerekek anyukája elutazik, mert a nagypapa kórházba került, és rábízza a kölyköket Bobra, aki abban reménykedik, hogy hú, majd összehaverkodik a srácokkal, és de jó lesz. Persze a kölykök eleinte próbálnak borsot törni az orra alá, de szép lassan megkedvelik, közben jönnek a gonosz oroszok, és az anyuka és mérges lesz, mikor kiderül, hogy Bob kém, és veszélyezteti a családját, és kiderül, hogy a CIA-nál valaki áruló, meg az is, hogy az orosz gonosztevő arra utazik, hogy az összes olajat elpusztítsa a világon az orosz olaj kivételével, és a végén aztán óriási csatában a gonoszokat legyőzik, és anyuci összeházasodik Bobbal, és huh... vége.
Hogy hangzik? Rosszul, igaz?
Igen, mert rossz is. Úgy értem, nincs egy olyan karakter, aki normális lenne, vagy normálisan viselkedne. Esetleg ésszerűen. Az addig oké, hogy családi filmről van szó, és nyilván a gonoszok nem loccsantják ki mindenki agyát. De hogy van az, hogy a gyerekek az egyik percben még utálják Bobot, aztán a következőben meg már országos barátok, csak mert a kissrácnak azt javasolta, ne hazudozzan a suliban, a kiscsajnak énekelt egy kínai altatódalt, a nagylánynak meg meghallgatta az óriási problémáit. Aki ráadásul eddig azért utálta, merthogy Bob csak az anyjukkal foglalkozik, velük nem is, mikor szerencsétlen faszi csak az ő kedvükben akart járni végig. Erre csupán egy szót tudok mondani: höh.
Az megint más kérdés, hogy a csatajelenetek annyira szánalmasak voltak, hogy nagyon. Oké, persze, ismét itt a családi filmes dolog, hogy nem lehet túlságosan durva egy jelenet, vagy ahogy leütik egymást. De régen láttam már ennyire eltúlzott repüléseket azután, hogy valaki megrúgott valakit, esetleg megtámadta egy székkel. Igen, igen, a kicsik baromira élvezik az ilyesmit, mert ők folyamatosan jót röhögtek rajta, de az én Chuckkal edzett agyam ezt valahogy nem vette be.
A gonosztevők nem félelmetesek, hanem egészen irritálóak és ostobák voltak, például a főgonosz azzal, hogy mindig a ruhatára miatt kesergett, vagy a főgonosz macája, ahogy nagyon gonoszan kivette egy gyerek kezéből a nyalókát. Igen, igen. Családi film. És ha ez még nem elég, a borzalmas műorosz akcentussal, szerintem bármikor vallatni lehetne, annyira eltúlzottra és borzalmasra sikeredett. Komolyan, már előre féltem azoktól a jelenetektől, mikor gonosz párbeszédek következtek. Arról nem is beszélve, hogy ezek a párbeszédek néha mennyire éltermetlenek voltak. Mondjuk ez a "betegség" sajna, nem csak a főgonoszokat, de az összes szereplőre lecsapott.
Mit mondhatnék még? Gyengus film, néhány (nagyon néhány) jó pillanattal. Mielőtt elkezdődött volna a mozi, azt mondtam Csillusnak, a kísérőmnek, hogy ingyen van, fogjuk fel úgy, mint egy szombat délutáni filmet egy nagy tévé előtt. Mikor vége lett a filmnek, ő erre valami olyasmit mondott, hogy ő az első öt perc után átkapcsolt volna valami másik csatornára. Igaza van. Régen volt már, mikor egy Jackie Chan film jó szórakozásnak tűnt. 4/10, a legnagyobb jóindulattal, és ez is leginkább csak azért, mert a) volt benne egy olyan mondat, hogy "az egyetem jó hely" b) mindez Lucas Till szájából hangzott el, aki cuki, hát na.
Namármost, az anyuka randizik a szomszéd fószerrel, aki tollkereskedő, és a kölykök természetesen utálják, mert uncsiiii. De hohó, ez a tollkereskedő, aki amúgy, ha valaki esetleg nem jött volna rá, tulajdonképpen egy szuperkém, vagyis háhá, tök nem uncsi fazon. Miután lekapcsolt egy orosz gonosztevőt, Miley Cyrus papájának segítségével, el is határozza, hogy visszavonul, mert neki család kell, meg a gyerekek, meg a szokásos dolgok. Igen ám, de az orosz gonosztevő megszökik, miközben a börtönbe szállítják, és a szuperkémre... nevezzük nevén, Bobra, mindenképpen szüksége van a CIA-nak. Közben persze, a gyerekek anyukája elutazik, mert a nagypapa kórházba került, és rábízza a kölyköket Bobra, aki abban reménykedik, hogy hú, majd összehaverkodik a srácokkal, és de jó lesz. Persze a kölykök eleinte próbálnak borsot törni az orra alá, de szép lassan megkedvelik, közben jönnek a gonosz oroszok, és az anyuka és mérges lesz, mikor kiderül, hogy Bob kém, és veszélyezteti a családját, és kiderül, hogy a CIA-nál valaki áruló, meg az is, hogy az orosz gonosztevő arra utazik, hogy az összes olajat elpusztítsa a világon az orosz olaj kivételével, és a végén aztán óriási csatában a gonoszokat legyőzik, és anyuci összeházasodik Bobbal, és huh... vége.
Hogy hangzik? Rosszul, igaz?Igen, mert rossz is. Úgy értem, nincs egy olyan karakter, aki normális lenne, vagy normálisan viselkedne. Esetleg ésszerűen. Az addig oké, hogy családi filmről van szó, és nyilván a gonoszok nem loccsantják ki mindenki agyát. De hogy van az, hogy a gyerekek az egyik percben még utálják Bobot, aztán a következőben meg már országos barátok, csak mert a kissrácnak azt javasolta, ne hazudozzan a suliban, a kiscsajnak énekelt egy kínai altatódalt, a nagylánynak meg meghallgatta az óriási problémáit. Aki ráadásul eddig azért utálta, merthogy Bob csak az anyjukkal foglalkozik, velük nem is, mikor szerencsétlen faszi csak az ő kedvükben akart járni végig. Erre csupán egy szót tudok mondani: höh.
Az megint más kérdés, hogy a csatajelenetek annyira szánalmasak voltak, hogy nagyon. Oké, persze, ismét itt a családi filmes dolog, hogy nem lehet túlságosan durva egy jelenet, vagy ahogy leütik egymást. De régen láttam már ennyire eltúlzott repüléseket azután, hogy valaki megrúgott valakit, esetleg megtámadta egy székkel. Igen, igen, a kicsik baromira élvezik az ilyesmit, mert ők folyamatosan jót röhögtek rajta, de az én Chuckkal edzett agyam ezt valahogy nem vette be.
A gonosztevők nem félelmetesek, hanem egészen irritálóak és ostobák voltak, például a főgonosz azzal, hogy mindig a ruhatára miatt kesergett, vagy a főgonosz macája, ahogy nagyon gonoszan kivette egy gyerek kezéből a nyalókát. Igen, igen. Családi film. És ha ez még nem elég, a borzalmas műorosz akcentussal, szerintem bármikor vallatni lehetne, annyira eltúlzottra és borzalmasra sikeredett. Komolyan, már előre féltem azoktól a jelenetektől, mikor gonosz párbeszédek következtek. Arról nem is beszélve, hogy ezek a párbeszédek néha mennyire éltermetlenek voltak. Mondjuk ez a "betegség" sajna, nem csak a főgonoszokat, de az összes szereplőre lecsapott.
Mit mondhatnék még? Gyengus film, néhány (nagyon néhány) jó pillanattal. Mielőtt elkezdődött volna a mozi, azt mondtam Csillusnak, a kísérőmnek, hogy ingyen van, fogjuk fel úgy, mint egy szombat délutáni filmet egy nagy tévé előtt. Mikor vége lett a filmnek, ő erre valami olyasmit mondott, hogy ő az első öt perc után átkapcsolt volna valami másik csatornára. Igaza van. Régen volt már, mikor egy Jackie Chan film jó szórakozásnak tűnt. 4/10, a legnagyobb jóindulattal, és ez is leginkább csak azért, mert a) volt benne egy olyan mondat, hogy "az egyetem jó hely" b) mindez Lucas Till szájából hangzott el, aki cuki, hát na.
Bebe
- A csapatban egyaránt fellelhetők amerikai, és kanadai tinédzserek is.
