Glee-1x01

A tömeg hisztériára tanácsára ritkán lehet támaszkodni, mert azoknak a dolgoknak, melyek körül kialakul, gyakran nagyobb a füstje, mint a lángja. Hangsúlyozom a gyakran nem az új mindig, ergó lehetnek kivételek. A Glee például egy ilyen kivétel, hatalmas, lobogó máglya, csakhogy a tüzes-füstös hasonlatnál maradjunk.

Mostanában nem csak a vérszívók oly trendik, hanem a musicalek is jól fogynak a médiában, szóval tulajdonképpen tök egyértelmű, hogy kellett egy ilyen sorozat is, a High School Musical filmek után. Ami azt illeti, pont eme alkotások khm...benyomása taszított el a további zenés-táncos cuccosok próbálgatásától. Aztán egyre több olyan kritikás blogon olvastam pozitív visszajelzéseket, ahol adok a bloggerek véleményére. A skatulyázás amúgy sem helyes. S a gondolatot tett követte, és nem bántam meg.

Ha úgy nézzük- márpedig nézzük úgy-, akkor úgy fogalmaznék, hogy a Glee egy disneymentesített, a Hetedik mennyország erkölcsi normáival keresztezett tinisorozat, pazar szkriptekkel egybeszabva. Ennyi elegendő ahhoz, hogy el lehessen raktározni a guilty pleasure fiókba. Meg ahhoz is, hogy a 90210-et eltegyem uborkaszezonra, és a helyébe ezt léptessem.

Rövide ismertetőként összegezve, a lényeg a következő: Mr. Shue tanár, és másodállásban álom valóraváltó, mert egyik legnagyobb álma, ki tudja miért, de az, hogy a gimis kórust, az ún. Glee klubbot vezethesse. Noha ezt az első epizódban már eléri, rá kell jönnie, hogy egy csapat örök vesztes mellékesen lenyügöző énekhanggal megáldva nem nyerő a középiskolai rendszerben...És a küzdelem megindul egy olyan csekély dologért, ami nem kerül pénzbe, mégis nem vágják utánad minden második sarkon, az elismerésért...

A karakterek- itt elsősorban a kórus tagjaira gondolok-, sztereotípiás bóvlik, de ügyesen kifordították őket a karikatúrás eltúlzásokkal, így szerethetőek.
Bár elég fura, hogy pomponlányból csak két véglet létezik: a ribanc, és a szűzike. Átmenettel pedig még nem igazán találkoztam.

Dalügyileg csak azt tudom mondani, hogy átment, ezeket a slágerfeldolgozásos betétdalokat eredetinek tartom, főleg úgy, hogy jól is sikeredtek. Arra viszont figyelhetnének, hogy ne legyen ennyire nyilvánvaló a nézőknek, hogy a számok csak a felvételek alá vannak vágva, és nagyon nem élőben nyomják a sódert.

10/8,5- egy kilences is napvilágra kerülhet. Majd, esetleg. Addigis igyekszem beérni a tengerentúliakat az aktuális részekkel.

Selena Gomez: Kiss and Tell (2009)

Tizenhat évesen úgy hiszem, ritkán hagyja el az ember száját az a mondat, hogy "Ejj, de öreg vagyok Én ehhez!" Selena Gomez and The Scene zenei formáció Kiss&Tell lemeze csekkolása után azonban pontosan erre jutottam, miután Bebével megtárgyaltuk az esetet.

Ahhoz, hogy valaki ne törölje le a CD-n elhangzott dalok túlnyomó részét az első hallgatás után, kell egy életkor, úgy 10-14 év közé belőve. Átlagban számolva, persze.

Már a borító, a rózsaszín cukormázzal összekent szájú Selena sem ígér komolyabb művet. Se nem pop, se nem rock, hanem egy higított vegyület a kettő között. Szövegbéli töltelékkel sem fukarkodtak, a Falling Down-os vonyítás sem lett kiküszöbölve, sőt, ha lehet extra dózisban kapjuk. Egy "kezdő" tinilány CD állványán még képes rá, de a nemzetközi- hansúlyozom felnőtt-, zeneiparban már nem állná meg a helyét.

10/4- A Gomez lányt igazán csípem, de ne felejtse el, hogy attól, hogy manapság oltári nagy trend lett egyszerre zenei, és színészeti karriert is csinálni, az nem teszi kötelezővé a kettősséget. Pont az ilyen akusztikus felsülések elkerülésének végett.

Ajánlott számok: Naturally, Tell Me Something I Don't Know (feldolgozás)

Paramore: Brand New Eyes (2009)

Szeptember 21-e másoknak csak egy nap. Kivételt képez Magyarország összes Mátéja, és a Paramore, mert nekik A Nap. Az M betűs névre keresztelt hímeknek, mint például Én, névnap, az amerikai punk-rock bandának pediglen a második szólólemezük kiadásának szempontjából fontos ez a dátum. Mert igen, még élénken él bennem az a jól eső bizsergés- semmi perverzióra ne tessék gondolni, csupán a tizenévesek gyermeteg rajongására-, amikor megtudtam, hogy a Brand New Eyes már úton van. No, hát az univerzum- ahogy Matt, avagy a névrokonom fogalmazott-, számon tartja valamilyen oknál fogva a Mátékat, mert a letette a metafórikus küszöbömre- ami valójában a microtorrent-, az albumot.

Hogy kellemes meglepetés volt-e? Az volt. És még mindig így gondoltam-e miután meghallgattam az egész CD-t? Bizony, így.

A rock sémával továbbra is azon vannak, hogy kifordítsák önmagukból a zenehallgatókat, és egy visszafogottabb, avagy nagyobb tombolásra késztesse őket. Nekem több energiát ad, mint egy snickers csoki szelet, de ettől függetlenül nem fogom hanyagolni azt se. Inkább egyesítem majd az erejüket.

Negatívaként egyetlenegy, de szerintem megszívlelendő észrevételt mondanék, méghozzá azt, hogy helyenként de ja vue érzésem volt, mintha nem lett volna elegendő zenei inspirációjuk, fogták magukat, és a már meglévő, minőségi négy-öt számuk hangzását összemixelték volna, így legyártva további hét-nyolc nótát. Ezt nem először tapasztalom náluk, de egy szivem csücskei bandáról írom a kritikát éppen, egye-fene, megbocsájtva.

10/8- eredetileg egy hetest írtam be a word dokumentumos vázlatomba, de a pörfikt időzítés miatt megtoldom plusz egy ponttal. Mennyivel kerekebb szám a nyolcas, mint a hetes. És tényleg. Formailag legalábbis.

Ajánlott számok: Ignorance, Brick By Boring Brick, Misguided Ghosts, és a Twilightos Decode, ami elrongyolódott, annyit hallgatta mindenki, de ami jó, az jó.

Gossip Girl-3x02

"Gossip Girl's going to univercity". Az évadnyitányban, -akármennyire is szeretem Kristen Bellt teljes testi-lelki valójában-, szerintem nem illettek oda a ki, vagy csak simán szúrkálódós kommentárok. Elkeseredetten próbálták felnőtté, és komolyabbá tenni a sorozatot, e mellett a címadó egyediséget, Gossip Girlt sem szerették volna utcára tenni, és hát...fúj, nagyon nem.



A második résszel viszont sikeresen visszahozták a feelGGood érzést, ami már totál elidegenedett tőlem a kettes számú évad folyamán. Megalapoztak valami újat, de a tudtunkra adták azt is, hogy WTF botrányos pillanatok nem a gimnáziumtól függenek, szóval Gossip Girl kész a hatókörét kibővíteni a N.Y.U.-ra is. Amivel ha akad bőven a munícióból- értsd: Blair vs. Georgina-, nem fog éles kontrasztban állni.

Joanna Garcia édes pofikájáért még mindig oda-vissza köszönöm szépen-, vagyok, de ez a tiltott szerelmesdi elcsépelt adalék, úgy meg aztán főleg, ha mindenféle spirituális jósképességek híján is, de meg tudom mondani a végkifejletettet. Mivel Jo csak vendégeskedik, nyilván nem lesz benne semmi boldog, meg hepi. Hacsak, Nate- akinek a karaktere annyira kifulladt már, mint egy partra vetett hal-, nem szökteti meg valami egzotikus szigetre...-crossover lehetőség a Losttal-, De mivel a lyányoknak Chuck mellett a jóképűségével szolgáltatja az okokat, a GG nyomon követésére, ez nem fog megtörténni. Sajnos.



Serena hisztis picsogásával valószínű, hogy nem csak nekem van tele az intim testrészem, de most legalább nem csak egyrészes badgirlt faragtak belőle. Ez is valami, ha megint a második évadhoz viszonyítunk. Ex-másikfele, nevén nevezve Dan kiérdemli a Popular Boy nicknevet, elvégre már se társasági, se pedig szerelmi téren nem magányos. I Love 'karakterfejlődés', mondtam már nektek?

10/8- Optimizmus rulz, remélhetőleg innen már csak feljebb. És majd elfelejtettem, hogy az életkort nézve az egyetemista szerepkörbe jobban beleillik ez a cast. Szerintem.

Így jártam anyátokkal-5x01

Nem éreztem benne az újítás varázsát, csak amolyan évadsűrűjében vagyunk, és mosolyogtatva haladunk varázsport. Ez nem feltétlenül rossz, az alap lécet simán súrolta a poénadaggal, és a húsz perc kikapcsolással, de mégis. Az ötödik év után itt lenne az ideje bizonyos dolgoknak. Illetve egy bizonyos dolognak, vagy úgy szebb, hogy egy bizonyos valakinek.



Yep, anyucira célozgattam itt szép indiszkréten, akiről az egész sorozatnak kéne, hogy szóljon, ami félig-meddig teljesítve van, de valahogy mégse.

Megint bekövetkezett, hogy olyan irányba csűrték-csavarták a szálakat, hogy még jobban elodázzák a "srácok" drága anyukájának a színre léptetését, de se gáz, kezdünk beletörődni, igaz?



Barney, és Robin kapcsolatát sikerült igazán egyedire kivitelezni, csakis egyvalakinek hazudnak, az pedig nem más, mint önmaguk, közben meg röhögnek a markukba. Egyszer még nagyot fog koppanni az álluk. Az enyém azonban nem, mert fülig ér a szám, hiába örülök annak, hogy valóban összejöttek, még akkoris, ha ezzel még nincsenek tisztában.

10/7- nem rengetett meg semmit, se eget, se földet, de még egy árva kavicsot se, de még a legnagyobb rosszindulatal se mondhatom rá, hogy ejj, de nem volt jó ez.

Összegzés: 90210, Vampire Diaries

Mostanáig, ha belekezdtem egy-egy sorozatba, és szerencsés esetben végigmentem egy, netán több évadon, összesen két kritikát írtam róla, egyet a pilóta epizódnak, egyet pedig a finálénak, a maradék húsz-huszonakárhány részről pedig egy szó sem esett.

Változás jön, mert most, hogy néhány CW-s szériát, az amerikaiakkal nyomon követek, így hétről hétre kaptok egy-egy összegzést, kritikát az általam nézett sorozatokat illetően. A rövidre vágott szösszeneteknek az oka az, hogy Bebe jelenleg költözködik, plusz internet hiánnyal küszködik, egyedül pedig nem bírok mindent. Szoktassátok még ahhoz magatokat, hogy a híreket, és újdonságokat is szüneteltetem, szóval bármi fejlemény, újdonság után érdeklődtök, és lusták vagytok angolosdit játszani, Őket ajánlom: Sorozat Junkie, Filmbuzi, So Much Funny, Média Blog.

Elsőként nézzük a 90210-et: A második résznél mintha halvány javulást tapasztaltam volna. Liam visszaérkezésével azt hihetnénk, hogy Annie kínszenvedései véget érnek, de nem eszik olyan forrón a kását, ergó csak mégjobban elkenik, ami már így is alaposan el volt. Érdekességként pedig megemlítem, hogy Bruce Willis lyánya, Rummer Willis már képernyőre is került, egyelőre azon kívül, hogy konyít valamit a karaktere a kamerákhoz, mást még nem tudtunk meg.

10/5- egy pont emelést megszavazok a nyitány eredményéhez képest.



Másodjára jöjjenek a Vámpír naplók, a.k.a. The Vampire Diaries. A kezdeti lendületből, és energikusságból veszített, de ez nem jelenti azt, hogy ugyanakkor rosszabb is volt. Csak Én a készítők helyében az intróként használt vámpír támadásokat sztornóznám, egytől egyig nevetségesek ezek a horror klisék, mondjuk a korhatárt megértem, Én se örülnék egy ténylegesen idegborzoló valaminek, de akkor ne próbáljon meg több lenni, mint ami.

10/6- egy fikarcnyit sem emelkedett, vagy csökkent, maradt a közepesnél egy kicsivel jobb színvonal.

The Beautiful Life-1x01

Fekete, alkoholos filccel, vastagon kihúzhatjuk a virtuális CW-újonc listákon a The Beautiful Life-ot is, mert jelentem a pilóta epizód csekkolva lett.
A csatorna újból kijátszotta a modell téma lapot, hiszen az ANTM(=America's Next Top Modell, avagy Top modell leszek) is e séma köré épül, csak éppen egy reality, a TBL pedig egy másodkategóriás tini soap. Hozzáteszem, hogy ez nem jelenti azt, hogy nézhetetlen a számomra.

Modellkedés. A CW-nek már nem ez az első olyan próbálkoza, melyet valahogy így lehetne összefoglalni: szépség gazdagságot, és pénzt szül, azonban a boldogság csak nem akar megtermékenyülni. E mellett magán viseli a klisés stílus jegyeket is, amire már szintén felhívnám a figyelmet a korhatár mellett, annyira szembetűnő.

A modellek világa- legyen szó a női, illetve férfi modellekről-, a törtetés, és a gazdagság körül forog, ami csak akkor működik, ha mocskosan játszasz. Ebbe a mókuskerékbe száll be Raina, és Chris, akik milyen meglepő, rendesen elütnek ezektől a normáktól, mégis az életük úgy hozta, hogy ebben a szakmában vállaljanak állást. Nem baj, mert így egymásra tudnak találni, ugye.
Az Ő naív látásukon keresztül alaposan kiismerhetjük "szépek életét".

A modellesdi nem nekem való. A kifutókra tervezett absztrakt, és furábbnál furább költeményeket nem tudom értékelni, akármennyire pazarul csillognak, és ragyognak a vakuk fényében. A bennük lévő lányokat se mondanám az én esetemnek a deszkaságukkal, és egy fűszáll strapabíróképességével bíró végtagjaikkal. Nem véletlen, hogy ezt vártam a legkevésbé.

Megjegyzem, nálam mégis felülmúlta a 90210, és a Melrose Place szintjét. Nem is voltak olyan baromi odavágós párbeszédek, meg semmi egyedi fordulat, amire hivatkozhatnék. Egyszerűen jó volt bambulva bámulni a ragyogó környezetet, ahol a papírmasé figurák áskálódnak, illetve kavarnak egymással/egymás ellen.

Mischa Barton az egyértelmű húzónév, akit a Narancsvidékből ismert meg mindenki, kivéve Én, hiszen sose éreztem különös vonzást a sorozat felől az irányomba. Én, úgy, mint színésznő itt találkoztam vele először, és meg kell, hogy mondjam, ilyen kérdésben vajszívű vagyok, de ennek a nőnek nulla dramaturgiai érzéke van. És nem is néz ki jól, helyesebben fogalmazva, nekem nem jön be, mert egy agyomsminkelt vékony seprűnek tartom.

Na, nem mintha a többiek tehetsége olyan elsöprő lett volna, hogy egy porszem sem maradt a padlón körülöttem, de nem ám. Corbin Bleu például csak simán olyan egyarcos kiadás, még váltogatni sincs mit, plusz mekkora már, hogy itt is énekelgetni akar.
Rainát megformáló csajban érzek egy kis spirituszt, bár lehet, hogy inkább csak az aranyos szőkeségére bukok, ki tudja.
A férfi főhőssel, Chrisszel remekül tudtam azonosulni, ahogy ott el volt veszve a farmerek együgyűségével, abban reménykedve, hogy majd este körbeülik a tábortüzet, és kiscserkész dalokat énekelnek, vagy ilyesmi. A szülei viszont szokatlanul gyorsan beadták a derekukat, persze, görgetni kell a sztorit, de milyen irreálisan hat, hogy:

- Otthagyom az eddigi jól megszokott tanyasi életemet, és modell leszek.
- Semmiképpen sem hagyom!
- Ne már, én ezt szeretném csinálni, szükségünk van a pénzre!
- Na jó legyél, de vigyázz magadra.

Oké, mondjuk nem is voltak magas elvárásaim, csak tényleg ezt többet ne, jó?
10/5- mondtam, hogy jobban teljesített számomra, mint az MP, vagy a 90210.

Valentin napi 'Valentine Day'

Elsőként megjelölének egy forrást. És akkor:

Mikor elkezdtek forgatási képeket kiszivárogtatni, már késztetést éreztem, hogy erről cikkezzek valamit, nyivánvaló, hogy ez az új "Nem kellesz eléggé" 2010-ben, legalábbis.

Parádésra kivitelezett szereposztás, élén Julia Roberts-szel, ami ha úgy vesszük alap, márha a "Micsoda nő!" rendezője ügyködött a filmen. J-betűs hölgyek, két Jessica (Alba, Biel), és Jennifer (Garner) is magukra öltöttek egy-egy karaktert, és hozzájuk méltóan kellő hírnévvel rendelkező pasast kaptak, név szerint Ashton Kutchert, Bradley Coopert, Patrick Dempseyt, és Jamie Foxxot. A "neveletlen" Anne Hathaway, és a "vadócka" Emma Roberts is a stáblistán van, sőt- bár Ők nem szerepeltek szokatlanul hosszú, egy perces teaserben-, de a hím, és a nőstény Taylor (Swift, Lautner) szintén feltűnnek.

Az ilyen típusú, szóval nagyjából nyolcvan százalékban romantikus, és húsz százalékban komédiás felosztású produkciókat meghagyom a mozikedvelők nő tagjainak.

klippremier: Hedley-Cha Ching

akusztikus, á lá Selena Gomez

Ez így sokkal tűrhetőbb, nem? Már-már hihetetlen, hogy mennyi múlik a zenei aláfestésen, akusztikusan elfogadhatóbban szól. Selenitá, és az újonnan castingolt bandája, a Scene.

Gossip Girl, harmadjára is

Nem tudnám pontosan megmondani, miért szeretem annyira ezt a sorozatot, és nem úgy vagyok vele, mint a Melrose Place-szel, vagy a 90210-zel. Úgy értem, előbbi pilotját egészen pontosan hat és fél percig bírtam nézni, utóbbit pedig egy az egyben tiltja a vallásom.

És itt vannak az Upper East Side-i tinik kalandjai, amiről egész egyszerűen nem tudok leakadni. Sőt. Mondhatni, amint felcsendült Gossip Girl hangja az epizód elején (mert igen, itt van, kommentál, és nem tüntették el, pedig Mátéval nagyon féltünk ettől) rájöttem, mitől is volt olyan üres az életem, miután a második évad befejezése után, kis búcsút vett tőlünk a sorozat.
Nem szokás így kritikát kezdeni, de szeretném elmondani, mennyire nagyon imádok mindenkit, aki a Gossip Girl-rucikért felelős. Részben azért, mert nőnemű létemre, jobban odafigyelek az ilyesmire, és szerintem minden egyes ruhaköltemény, amiben a csajok vagy éppen a srácok megjelennek a sorozatban, még egy pluszt hozzáad a hangulathoz, már, ha valakinek a csodás New York, vagy a hatalmas lakosztályok, limók, meg pólómeccsek nem lennének elég. Minden egyes ruhatervezőre való utalással érezhetjük, hogy igen, itt mindenki gazdag, elkényeztetett, és igen, ha közvetlen szomszédságunkban laknának, leütnénk őket, de a sorozat nézése közben, azért szeretnénk kicsit közéjük tartozni.
Aminek külön örültem, az az, hogy az előzetesekben már lelőtt „Chuck Bass nem barátnőzik”-mondat, és utána Chuckie fiú pajkos mosolya (mely, zárójelben megjegyzem, ismét teljesen levett a lábamról), egyáltalán nem az, mint aminek látszik, és reménykedhetünk benne, hogy a sorozatkészítők nem veszik elő azt, amit már az előző évadban is, hogy Chuck rájön, ő nem bírja ki egy csaj mellett, neki mindegyik kell. Mert az kicsit uncsi volna, akármilyen romantikus is, mikor Blairrel folyton egymásra találnak.
És most kicsit az újakról, vagyis Nate új barátnőjéről, akinek családjával a saját családja nem éppen barátságos viszonyt folytat, és bla bla, Rómeo meg Júliája történet. Gondolom. Joanna Garcia, édes nőszemély. Máté meg is ölne, ha most mást írtam volna. De nem véletlenül írtam „nőszemélyt” a „csajszi” vagy hasonló helyett. Mert bár igen, a sorozatban szereplők többsége nagyon nem tini már, valahogy rajta látszik, hogy öregebb néhány évvel, mint kéne lennie, és ebből kifolyólag nem is látom azt a fenenagy szikrát közte meg Chace Crawford között. Igaz, így első rész után, még korai ítélkezni, és tényleg remélem, hogy ez még változni fog, mert a karaktere szimpatikus, meg továbbra is lényegesen szívesebben látom őt itt, mint majdan Hilary Duffot.
Másik újoncunk, az előző évadban már néhány másodpercre felbukkanó, Scottie srác, Lily és Rufus közös gyereke, aki gondolom, még jó sok galibát fog okozni. Róla… hát, annyit tudnék mondani, hogy maga a színész nagyon édes meg helyes, így az első részben viszont még mindig nem kapott túl nagy szerepet, szóval nem tudni, jó vagy rossz irányba húzza-e a sorozatot.
Szóval… szeretni fogom a harmadik évadot, azt hiszem. Kíváncsi vagyok az egész egyetemi légkörre, a bonyodalmakra, különösen Serenára és a vadulására, mert ez tök jó, hogy ismét kezd kicsit kivetkőzni önmagából, és nagyon érdekelnek persze a romantikus szálak is. Az évadnyitó rész 7/10, aztán őszintén ajánlom nekik, hogy ez a mutató még kússzon feljebb a későbbiekben.

HIMYM - Már csak néhány nap, és...

Csókolom, szépjóreggelt, mindenkinek! Azon szerencséseknek, akik nem a suliba rohannak lélekszakadva, hanem hozzám hasonlóan a számítógép előtt ülve kortyolgatják jól megérdemelt reggeli kávéjukat, íme egy kis sneak peek a How I Met Your Mother ötödik évadjából, amiről legalább olyan fura, bár jó is írni, mint hogy a Gossip Girl már a harmadiknál tart. (Délután-este jön kritika az első részről.)
Addig is ne feledjük, jövő hét hétfőn, azaz szeptember 21-én, illetve, mi szerencsétlenebbek csak másnap, 22-én már nézhetjük is az első részt! Jujjuj.

True Blood - 2. évad

Annyira szerettem volna… annyira nagyon szerettem volna azt mondani, hogy igen, a True Blood megcsinálta, ami olyan kevés általam szeretett sorozatnak sikerült eddig. Mégpedig azt, hogy jobb második évadot csinált, mint amilyen az előző volt. És nem. Csak egy picin múlott, de nem.

Spoilerezni fogok. Aki Mátéhoz hasonlóan egybe darálja majd most le az egészet, vagy eddig még nem is volt szerencséje hozzá, de ezt be szeretné pótolni, itt hagyja abba az olvasást, és gyönyörködjön a szép, „apa-lánya” képben.

Pedig minden adott volt. Igazán. A kissé fanatikus egyház, egy új, szexi vámpír, aki mint Eric teremtője lépett színre, a titokzatos „red bull ember”, ahogy az öcsém mondaná, mind-mind olyan kellékei voltak az évadnak, amik jobbá tehették volna. És jobbá is tették, csak aztán valahol elszállt a készítők agya, és minden elromlott.
A gond, talán annyi volt, hogy a tetőpontot valahol a nyolcadik-kilencedik résznél érte el a sorozat. Hiszen, ott akadt aztán minden. Lövöldözés, életekért izgultunk egy hétig, az újabb epizód megjelenéséig, és ne felejtsük el, hogy akkoriban lépett színre Godric is, a fentebb már említett szexi vámpír (bár, ha ez az információ, most az újdonság erejével hat rád, nem hallgattál rám, mikor azt mondtam, poénokat fogok lelőni, tehát ejnye-bejnye). Vagyis azokra a részekre gondolok, melyek Dallasban, illetve a Fellowship of the Sun egyháza táján játszódtak. Utána mindenki visszatért Bon Temps-be, Godric eltűnt, és az események kezdtek laposodni. Illetve, ez így konkrétan nem igaz, de tény, hogy valahogy minden rész csak afféle tölteléknek tűnt onnantól kezdve.
Ami mégis leginkább idegesít, az a néhány elvarratlan szál, ami maradt. Nem, ne értsetek félre. Imádom, és egyben azért utálom is, mikor bizonyos évadok egy remek cliffhangerrel érnek véget. De ezek nem azok. Illetve, akadnak azok, is, de kicsit majd később róluk. Szóval… nem derült például ki, mi lesz Steve Newlin tiszteletessel meg úgy egyébként a gyülekezetével. Nekem ugyanis nagyon nem olyan embernek tűnt, aki olyan nagyon hamar beletörődik a vereségbe. Vagy Bill teremtője, a gonosz vámpírcsaj… ő sem az a fajta, akinek ha azt mondják, menj el, el is megy, véglegesen. Esetleg megemlíthetem itt a bizonyos vámpírkirálynőt is, és a nála „szolgáló” Sookie unokatesót. És ha már Sookie… az új képesség. Utóbbi három dologhoz csupán egy kérdésem lenne: mi van? Jó, tudom, kell valami kiderülnivalónak lenni a harmadik évadra is, de egyáltalán nem érzem azt, hogy olyan nagyon meg szeretnék magyarázni a dolgokat, és ez nagyon nem jó.
És most kicsit bővebben az évad szégyenéről, azaz az évadzáró epizódról. Ami messze a legbénább volt a sorozatok történelmében, véleményem szerint. Ha lehetne ilyet, újraforgatást követelnék. Mert mi az már, hogy egy 50 perces rész első 25 percében lezajlik minden akció, és onnantól gyakorlatilag az egész lesüllyed valamiféle brazil szappanopera szintjére, ahol mindenki azt taglalja, mennyi rossz dolgot tett, vajon miért, és ki kinek bocsát meg, és a többi. Arról nem is beszélve, hogy most a fejem a falba kéne verjem, amiért ki tudja, merre még a harmadik évad, ehelyett, megvonom vállam, és azt mondom, jó, oké, van egy halom másik sorozat, amit tudok nézni, nincs akkora gáz. Mert semmi olyat nem kaptunk, amire tényleg… olyan nagyon érdemes lenne várni.
Nos. Szívem szerint egy szép nyolcast adnék a True Blood második évadának, de az utolsó bizony lerontja egy egész ponttal. Viszont az olyan dolgok, mint Jason beszólása arról, hogy szerinte Jézus volt az első vámpír, vagy az egész kisváros bekattanása Maryann-nek hála… felviszik egy felessel. Szóval 7,5/10. Remélem harmadjára már tényleg azt mondhatom, hogy ez igen. Best. Show. Ever.

Privileged-1.évad

Bármilyen irányba tolódott el a sztoriline, számomra minden egyes rész nézhető volt, és egyik után se kapcsoltam ki nem tetszésemet kifejező pofákat vágva a videólejátszót. Ez is azt mutatja, hogyha humoros, és jól felépített párbeszédekkel tarkítanak egy önmagában közhelyesnek mondható történetet, meg tudnak is bánni a klisés fordulatokkal, akkor akár valami jó is lehet belőle. Ebben az esetben nem ez történt. Ebben az esetben egy nagyon jó valami lett belőle.

A karakterek is jelentősen feljavították a szintet, én senkit se tudtam utálni, mert nem lehetett nem szimpatizálni mindenkivel. Gondolok itt főleg a nőstényekre, avagy Laurelre, akibe az előkelőségénél, és a finom úrinőimivoltánál fogva, ha túlléptem volna a hatvan évet, hát egészen biztosan bele lennék esve. Noha, van itt hozzám illő leányzó is, rögtön kettő Sage, aki nyers stílusának köszönhetően sok mosolyogtató beszólással ajándékoz meg minket, és Rose, aki Megannal együtt vetekszik az imádnivaló címért. (Megemlíteném még, hogy a Mandy nevű bige se nézett ki rosszul. De nem ám!)

Hímfronton van egy Markunk, a gazdag, és divatmagazin címlapról lelépett, jobban örültem volna, ha Megan végezetül Charlie mellett köt ki, mert mindig a jófiúk szívnak, és vesztenek nőcsatában az ilyen amorózók ellen, és ez így tök nem igazságos. Pénzhiány fellépése miatt akkor már inkább ezt a Mark gyereket írtam volna ki.

Marco meg a kötelezőmeleg, és a kötelezőnéger egyszemélyben, akinek röpködtek a séfes, ütős hasonlatai. A jelenléte miatt le lettek futva a szokásos körök a homoszexuálisok elfogadásának az érdekében, a fináléban még egy meleg házasságot is kaptunk, na.

És ezek a szereplők, a legszebb az egészben, hogy jellemileg az évad végére fejlődtek, ilyen-olyan irányba, de fejlődtek, amit sok helyen elfelejtenek, pedig a jellemfejlődés sokkal inkább közelít a valósághoz, mint a sztereotípikus karakterek hajszolása, és alkalmazása.

Egyszerű volt, de kerek, és egész, és nem is akart több lenni ennél. Nem mondom, hogy tökéletes végig, de rendben volt. Ez viszont már probléma, hogy volt. Elég gyenge, már szinte mérhetetlen nézettségi adatokat produkált, e miatt akármennyire is biztosak voltak a második szezonben, még a "to be continued..." feliratot is kitették, kaszát kapott. Ez csak az amerikaiakat jellemzi, hogy a béna- elnézést a fanoktól, de így van-, 90210, és a még bénább Melrose Place mellett döntöttek, e helyett, ahol majdnem elfelejtettem, de a tanító célzat nem olyan erőltetetten ment, hanem számomra is olyan dolgokra világítottak rá, ami a pozitív életvitelhez vezethet. És itt, talán azért, mert Megan elvileg egy magántanár, bele is illettek a képbe.

Nincs mit tenni. Azzal vigasztalom magam, hogy talán a második évad borzalmas lett volna- mégha ezt Én magam sem hiszem el-, és ezzel az egy, 18 részes évaddal egy olyan sorozatnak maradt meg bennem, és még sok más rajongóban, amit elsőtől az utolsó pillanatig szerettünk.

wowp emmy

A VMA előtt saccperkábé egy nappal az Emmy Awards is megrendezésre került, ahol-aki esetleg nem tudná-, a sorozatokat díjazták kis emmy szobrokkal.

A képeken a Varázslók a Waverly Helyből elég tükörfordításos című jetixes- párdon, vasárnaptól már Disney Csatorna-, tini/gyerek szitkom stábja látható. Azért van ilyen jó kedvük, mert nem csak jelölve lettek, hanem nyertek is a kategóriájukban, ezúton is gratulálunk nekik,-meg mondanom se kell, hogy a többieknek is. (ezzel pont, hogy mondtam)-, mert jól neveltek vagyunk. Na jó, és kijár nekik.

Semmi értelme nem lenne azt a gyönyörű listát ide begépelni, hogyha a Junkie-n is ugyanolyan jól mutat, szóval íme a ceremónián lévő győztesek névsora.

R.I.P. Patrick Swayze

2009-ben szokatlanul magas arányt mutat az elhalálozási arány a világ tehetséges veterán-hírességeinek a körében. Jacko, Farrah Fawcett, vagy ha a kis hazánkat nézzük, akkor Cseh Tamás. Sajnos a veszteségek nem értek véget, ugyanis az örök táncos film, a Dirty Dancing sztárja, Patrick Swayze is elhunyt.

A színész az origo szerint már 2008 januárja óta vívott harcot a hasnyálmirigy rákkal, mely végül a halálát is okozta. Patrick Swayze 57 éves volt. Isten nyugosztalja, avagy nyugodjon békében!

VMA nyertesek

Akkor a TCA 2009-es bejegyzéshez hasonlóan következzenek az idei VMA nyerteseinek névsora, az adott kategóriában, személyes véleménnyel körítve:

Az év klippje: Beyoncé-Single Ladies (Put A Ring On It!)
Beyoncé szexuálisabb, mint valaha, tisztában van vele, hogy mikor, mit, és hogyan rázzon. De az egyhangú szürkeséget nem szeretem, és ahhoz túl egyszerű, és minimalista, hogy az év videója legyen. Szerintem.

Legjobb új arc: Lady Gaga
Nem lepett meg. Jött, bizonyított, és tarolt, ezen nincs mit ragozni.

Legjobb hip-hop klipp: Eminem-We Made You
Fehércsoki, a sok étcsokoládé között. Jó sok rajongót tudhat a magáénak, de engem nem. Olyan semleges, hogy már semlegesebb nem is lehetne. De mivel elsősorban magát a videót kell figyelni, azt mondom, megérdemli.

Legjobb férfi előadós klipp: T.I./feat. Rihanna-Live Your Life
Szeretős, szeretős, azt azonban elfelejtették megemlíteni, hogy némi inspirációt a mára már felbomlott román banda, az O-Zone is szolgáltatott. Ne húzzátok a szátokat, le merném fogadni, hogy a Dragostadintei-t ugyanúgy torokszakadtából üvöltötték, amikor sláger volt, mint bárki más.

Legjobb pop videóklipp: Britney Spears-Womenizer
Tök furcsa, de pont most lesz egy éve, hogy Britney úgymond teljes erőbedobással visszatért, méghozzá ezzel a videóval, ezt muszáj volt valahogy díjazni. A szó szoros értelmében.

Legjobb rock videóklipp: Greenday-21 Guns
Feelinges, és támogatom.

Legjobb női előadós klipp: Taylor Swift-You Belong With Me
Jár érte a VMA szobrocska, ehhez semmi kétség nem fér, Bebével mindketten bírjuk az olyan zenés videókat, amiknek van története. Ez egy ilyen, sőt úgy is mondhatjuk, hogy egy nagyon hagyományos, és sablonos tinifilm pár percbe sürítve, country zenei aláfestéssel.

Legjobb Klipp: Beastie Boys-Sabotage
Hű a mindenit! Pótolni valóm akadt...

Legjobb művészi (?) rendezés: Lady Gaga-Paparazzi
Ez az év nagyon termékeny Gagának díjak szempontjából, de ha egyszer tényleg jót sütött ki, hát bonná petite!

Legjobb koreográfia: Beyoncé-Single Ladies
Mit vitatkozzak? A klippnek ez a része tényleg jó.

Legjobb "Cinematography": Green Day-21 Guns
Biztosan...Ahhoz, hogy most hozzá tudjak valamit szólni, rá kéne jönni, hogy mi lehet az a cinematography...A szótár szerint filmipar. Hülye szótár.

Legjobb vágás: Beyoncé-Single Ladies
A Gaga-Beyoncé-Green Day hármas fogat bezsebelt mindent, ahogy elnézem.

Legjobb speciális effektusok: Lady Gaga-Paparazzi
Mondom Én!

MTV VIDEO MUSIC AWARDS 2009

"We going to the VMA's tonight!"

Az MTV, nem a magyar, hanem a zenecsatorna, szépen fogta magát, és ma estére beiktatta a 2009-es MTV Video Music Awardsot. Természetesen kész promóciós cunamival készültek, szóval ez nem egy derült égből dolog, csak eddig valahogy mi még nem cikkeztünk róla. Eddig.

MTV Shows

Kezdetnek beteszem ide a mai populáris előadók közreműködésével készült remekbe vágott klippet, ahol a Cobra Starship Leighton Meesterrel, Taylor Swift, Katy Perry, Ne-Yo, és Russell Brand alaposan kieresztik a hangjukat, amolyan West Side Story mintájára.

Mozgóképek utána pedig íme a hivatalos adatok, mely szerint:
- 2009. Szeptember 13.-án, az-az Vasárnap, amerikai időszámítás szerint este kilenc órakor veszi kezdetét a látványos show.
- A helyszín a Nagy Alma, a.k.a. New York.
- Kanye West, Jay-Z, Lady Gaga, Janet Jackson, Beyoncé, Green Day, Pink, Taylor Swift, Muse, Wale, Jonas Brothers-, Ők azok, akik mind-mind az este hangulatáról fognak gondoskodni egy-egy fellépés formájában. És alap az is, hogy a celebritások aprja-nagyja is meg fog jelenni eme eseményen.
- Aki élőben akarja követni a vörösszőnyeges bevonulást, annak a rendelkezésére áll egy jó kis kapcsolódás, már az is tök érdekes, hogy még az előkészületekbe is belekukkanthattok, ezzel megismerve New York egy kis szeletét, és, hogy minden második autó egy taxi, ugye Lekszibusz?:D

Most pedig vissza a videószférába, hiszen az idei VMA egy megemlékezés is lesz az idén nyáron elhúnyt Michael Jackson pop királyról, egy megható, és varázslatos promócióval "közölték" ezt a tényt az emberekkel. Avagy sosem tudhatod, mikor esik egy fehér kesztyű az égből egyenesen az orrod elé.

MTV Shows

beszéljenek a számok

Ez a hét az újoncok kritizálásával telt el, egy-két kósza videóklipp, trailer mellett másról nem is nagyon hallhattatok, szóval íme az összegzés, meg egyebek, avagy ki hogyan startolt:

A Vampire Diaries 4, 84 millió nézővel büszkélkedhet, most mondjam azt, hogy senki sem számított erre? Elég nyilvánvaló, hogy a vampiromance- figyelitek milyen jó kis szót találtam ki-, témával aligha lehetett mellényúlni. De Ők tényleg akarnak bizonyítani, minden áron. Aki nem hiszi, járjon utána.

A 90210 feleannyira teljesített ilyen jól, 2,56 millió nézőt tudhat a magáénak, annyit tudok mondani, hogy csíz, még mosolyogjanak, mert lesz ez még lejjebb is. Vagy feljebb, persze. Undok béka vagyok, tudom, de helló, kapjátok össze magatokat történetileg!

A Melrose Place a legalja, 2,27 milliós teljesítménnyel, csak azt tudom mondani, mint a premierbéli párjának.

Az adatokért hálás köszönet a Sorozat Junkie-nak!

Újabb, hosszabb New Moon előzetes

Minőség közel sem tökéletes, de tádám, máris itten van, mindenki örömére, egy szép hosszú New Moon tréler.

Nem tudom, említettem-e már, de ha nem most igen, mennyire nem szeretek bizonyos előzeteseket. Több okból is, és erre a New Moon bemutatóra mindkettő vonatkozik.
Egyes: egy nagy halom poént lelőnek. Bár, nyilván arra gondolnak, hogy mindenki olvasta a könyveket, nincs miért aggódni. Talán igazuk is van, hiszen az a csoport, akiknek a filmet szánják (tinédzser nőszemélyek) bizony többnyire olvasta a könyveket, a többiek meg hát… így jártak, miért nem tartanak lépést a korral, és ássák bele magukat nyakig a Twilight saga rejtelmeibe, mielőtt kijönnek a filmek.
Kettes: azt mutatja, mintha izgalmas filmet kéne várnunk. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy valószínűleg ugyanúgy járunk, mint az elsőnél, hogy nagyjából egy órán keresztül kapjuk a nagy vontatott semmit, aztán húsz percbe összesűrítve az eksönt.
Mindegy is. Ugyanakkora siker lesz, úgyis.

Klippremier: Miley Cyrus-When I Look At You

A tizenéves énekesnőjelöltek akárcsak a szüzességi fogadalmon, vagy éppen a botrányos, elegendő öltözet hiányát bizonyító fotókon kívül át kell esnie egy olyan klippen is, ahol

- érzelmes számot énekel
- tengerparti homokban fetrengve zongorázik
- egy lenge, nyárias, hófehér ruhácskában
- a tampon reklámok frissességével bír

Tapsoljuk meg Miley Cyrust, mert a "When I Look At You" music videojával egy újabb pubertáskori tini-sztár dolgot letudott.

A dal Miles legújabb Disneys alkotásához, a Last Song filmhez készült, de szerepet kapott Cyrus új, elég rövidre sikeredett, ún. átmenetet képező albumán, a Times of Our Lives-on.

The Vampire Diaries-1x01

True Bloodig nem ér fel, de a Twilightnál azért jobb. Yay, lehetséges, hogy Bebének, meg nekem is van olyan rejtélyes jóstehetségem, mint a nigger Bonnie csajnak, aki jól tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mi is, mert hát berendeltek egy egész évadot, tök egyértelmű, hogy nincs vége.



A történetet rövidítve a fentebb látható kép segítségével remekül fel lehet vázolni: középen elhelyezkedő bájos teremtés Elena, aki szomorú, mert meghaltak a szülei egy autóbalesetben, és azóta a temetőben a szülei sírja tövében ücsörögve ír naplót. Jobb oldalt álldogáló faszi- bőrdzsekivel, ami azt mutatja, hogy veszélyes alak-, Stefan, aki a jó vámpír, és Ő is naplót ír, és nem mellesleg szerelmes Elenába. A bal oldalt lévő férfiú, Damon- akinek a neve is mutatja, sokkal inkább démoni, mint a tesója, Stefan-, Ő nem ír naplót, és nem mellesleg szerelmes Elena vérébe, mert nem vegetáriánus, mint a bátyus. A konyhafordításban 'vámpír naplók' cím akkor remélrem értelmet nyert nálatok, és azt is levágtátok, hogy a bonyodalmat a főhősnő robbantja ki a két testvér között, és erről szól a sztori, főleg.

Maga a szomorkás, és színfakult hangulat erdővel körbevéve nekem bejön, úgy, ahogy a sorozat is, leszámítva, na, mit? Azt, hogy semmi újat nem mutat fel. Az imént említett ősfás, fenyőtűleveles környezet, és a többi ilyen vámpíros cumó már el lett sütve az Alkonyatban, így mérföldekről érezni lehetett- mentalizmus, oh yeah-, hogy miből mi fog jönni. Persze, fel lehet hördülni, hogy na de megspékelték menőnek szánt ködgépekkel, nagyméretű pecsétgyűrűkkel, és fekete varjúkkal, ez sok egyedi, és erőltetett dolog, amire maguk a vérszívók is rávilágítottak az egyik jelenetben.

Ez nem a Vampire Diaries hibája. Ez is- mint a Trueblood-, egy kilencvenesévekbeli könyvsorozatnak indult, és minden bizonnyal hozzátett Stephenie Meyer munkásságának gyümölcséhez, ami előbb lett megfilmesítve, mint elődei, aztán ezt az ötletlopósdi dolgot mindenki fordítva értelmezi, pech.

A Melrose Place ezennel hivatalosan is kaszát kapott, és helyette eme szériát fogom követni még egy ideig, és majd meglássuk, mi lesz. Izé, nekem azért tetszik, talán azért, mert mostanában eléggé rá lettünk hangolva a vámpíros dolgokra.

10/6- Plusz egy pontot kapott az átlagközépnél, tudjátok, még bízom benne, hogy jó lesz.

Melrose Place-1x01

Kreatív ötletek híján, egy újabb remake-kel toldotta meg a 2009-es kínálatát a CW. A 90-es évekből előkotort 90210 után mostan a Melrose Place-re került a sor, furdal a kíváncsiság, hogy jövőre miről fújják le a port. Bár ilyen minőség mellett mégse.



A jó öreg- a szó szoros értelmében az, tíz éves-, Barátok Közt életérzés kísért végig, az alapok hasonlóak, csak fényűzőbb, meg sznob, meg a korskála sem olyan széles, szóval olyan igazán amerikai. Egy társasház lakóinak élete, melyben minden szereplő valamilyen módon kapcsolódik a másikhoz, és persze mindnek volt rá látszólag nyomós oka, hogy véget vessen a házmesternő Sydney életének, aki egy karót nyelt piszkafa, tehát Magdi anyus rlz! Ez lenne az évados rejtély, és nem más.

Nos, szappanosítva volt nekem ez a pilóta, tipikusan olyan szkripttel, ahol próbálnak drámázni, de mégse kapja meg ennek a jellemzőnek a karizmatikáját, és vontatott az egész, meg attól is, hogy itt is a klisékkel zsonglőrködnek csak.

Ha van olyan CW sorozat, ahol történetesen nem égek a vágytól, hogy a részekben elhangzott dalokat leszedjem, hát akkor ez az. Mintha végigzongoráztak volna a rádió1 toplistáján, azon a 6-8 több hónapos, elnyűtt, trendszámon, amit egész álló nap játszanak.

10/4- mert az angol tudásomra itt nem lehettem büszke, mivelhogy valamilyen csodás úton-módon de ráakadtam a magyar feliratra. Csalódott vagyok eddig a felhozatalban, ha nem mondtam volna még. Nem, nem mondtam.

Klippremier: Jordin Sparks- S.O.S.

Cascada, és Alesha Dixon trendzenéjére hajazó számhoz készült videóklipp, Jordin Sparks előadásában. Az S.O.S. is több, mint valószínű, hogy agyonnyomatott dalok közé fog felavanzsálni az olyan nagyon nívós zenecsatornákon, mint a VIVA.

Mindazonáltal dance partis szerzemények között nem az ócskaságok közé sorolható.

90210- 2. évad premier

Olyan tíz-tizenöt másodpercnél többet biztosan nem tanakodtam azon, hogy mi lehet az a reboot, vagy a showrunner, az ilyen szakkifejezéseket nem tudom betéve, és ástam egy keveset a junkie fogalomtárában, így értelmet kaptak a szavak, plusz rájöttem arra is, hogy miért várták a 90210 2. évadjának nyitányát újjá született lelkesedéssel. Ami- valahogy van egy sejtésem-, azon nyomban mindenkinél kipurcant.



Annak, aki szintén nem egy sorozatszaki, elárulom, hogy a showrunner egyfajta kreatív szakember, aki ha jól értesültem, felelős egy adott széria cselekményszálának ilyen-olyan irányba való alakulásáért, az-az ő a mérvadó abban, hogy miről, hogyan készítsenek forgatókönyvet az íróbácsik. Ha ezt az emberkét lecserélik, akkor beszélünk rebootról. Szóval a 90210 történelmében bekövetkezett egy ilyen. A kritikám most inkább ennek a következményéről fog szólni, azt hiszem.

Amikor megláttam az első feszes bikinibe bújtatott karcsú testeket, és a tölcsére szélén lecsorduló gyümölcsfagylaltokat, rögtön tudtam, hogy nem fogom szeretni, mert szeptember elején ilyen nyárias hatásvadász képekkel fájdítani a diák szíveket, valljuk be, nem egy szép dolog!



A valódi probléma is innen, illetve a hatásvadászatból indult, hogy csak arra fektettek nagy hangsúlyt. A vége felé mintha már éreztem volna a tengeri levegő sós illatát, meg a szobában is forróbb lett volna a levegő, baró intézkedés volt, nagyon látszott az igyekezet. Ezen a téren.

Sztoriline nézetekből már mást vallok. Sablonos, könnyen kiszámítható, klisék egymás hátán,- amik már annyira, hogy nagyon, meg sem érdemlik, hogy taglaljam őket-, minden olyan jelzőt használhatnék most, amiben reménykedtem, hogy többet nem mondom a második szezontól kezdve a sorozatra, ha már a Privilegedet sztornózták e helyett, amit fel nem tudok fogni továbbra sem, de majdan másik posztba kiélem az eziránti haragomat.

Próbálkoztak új arc behozatallal, lett egy Teddy nevezetű egyén a gárdában- ki tudja mennyi időre, remélem jó rövidre-, aki pont annyira néz ki 17-18 évesnek, mint az összes többi tag, vagyis semennyire. De már szoktatom magam ehhez a furcsasághoz, no panic. Na viszont ez a Teddy gyerek egy új kavarógépezet, és valószínűleg, ha elég nagy felfordulást végzett maga körül, akkor többet nem is látjuk, mert kiírják valahogy, mondván, hogy nincs benne több lehetőség. Ugye, kedves készítők? Ismerős szituáció, nemde?

Előtér-háttér, fő-mellékszereplő fronton is voltak kisebb változtatások, rögtön azzal, hogy Annie&Dixon páros helyett, a Naomi&Silver&Adriana trióra irányul több figyelem, és a tizennyolcéven felülieknek számító felnőtt korosztály már-már elenyésző, sőt azt is megkockáztatom, hogy a második részre már semmi szerepet nem kap a kamerák előtt. Ez inkább le, mint fel, de mindegyis.

És a leggányabbat hagytam a csúcsdísznek, a főcímet, méghozzá, aminek a zenéje valami borzadály lebutítása az eredetinek, és ha csak lehet, még jobban fokozza a tengerparti feelinget.

10/4,5- azt a felet azért kapja, mert tök örültem neki, hogy a cseppet sem bonyolult szókincsével mondhatni lazán kentem-vágtam a történéseket. És lehet, hogy ezért is még néhány résznyi időt kap a bizonyításra. Na jó, inkább csak azért, mert mindig kell valami bugyutaság, amit alaposan szét lehet fikázni.

jennifer's body ost

Ha nem tudnám, hogy a Jennifer's Bodyban főszerepet kapott Megan Fox, és Amanda Seyfried, plusz még a trailert se láttam volna, és mindössze annyi ismeretem lenne a dologról, hogy ez egy film, a soundtrack meghallgatása után gondolkodás nélkül beülnék a moziba.

Mivel iszonyatosan kiaknázta az összes zenei gyengémet, és annyira belepasszol az ízlésembe, hogy nagyjából az egészet rápakoltam az álpodomra- ami mint a nevéből is kiderült, nem eredeti ipod, csak úgy néz ki, mintha, ezért elneveztem álpodnak-, és egy ideig nem fogok róluk lecuppanni, ezt senki ne is várja tőlem. Ezt már a sneak-peakből is sejtettem, de most ebben megerősítést leltem.

10/10- nincs mit ezen ragozni, kérem szépen, ennyire legutoljára a Twilight betétdalait szerettem.

Henu meg megosztotta velem azt a hasznos információt, hogy a magyar prömier November 5-re várható, tehát azt hiszem arra a hónapra már fogok egy ezrest mozira áldozni.