VALAMI KÖZELEG

A részletek hamarosan

GAGALOGICH

Ha van olyan személy, aki alaposan megosztja a közvelményt, akkor az Lady Gaga. Van, aki nem tartja többre egy félre formázott orrú hidrogénhajú Barbie babánál, aki betegebbnél, betegebb ruhakölteményekkel sokkolja a közönséget. És vannak, akik szerint Gaga egy dögös, szőke amazon, akiben pezseg a vér, no meg a spiritusz, egyedi stílusával pedig kitűnik a szürke tömegből.

Én mind a két csoporttal egyetértek valamilyen szinten, viszont egyet el kell ismerni: Tud a csaj. Lehetséges, hogy titokban showbizniszből doktorált, mindenesetre tényleg jól nyomja. Az új videóklipje is erről tanúskodik, ami a Paparazzi című dalhoz készült. Egyszerre tartalmazza a lendületes vadságot, a groteszk, néhol már morbid elemeket, amiktől külön kap egy fajta sajátos hangulatot. Arról nem is beszélve, hogy az állam jó nagyot koppant, amikor szembesültem a ruhakölteményekkel, amit Gaga viselt, egyszerre keveredtek benne a régies stílusok, és a futurisztikus elemek. Igaz, ezen hatás eléréséhez volt honnan, vagyis inkább kitől válogatnia a forróvérű szőkeségnek.

És íme akkor a vadonatúj klip, jöhetnek az eszmefuttatások is a lady, vagy magát a videót illetően. Enjoy!

17 again (2009)

A Megint 17 moziban nézése még csak egy kellemes kis jövőkép volt, mikor először mondtam Máténak, hogy ez a film bizony sikeres a sok Zac Efronért csöpögő lányka miatt. Nos, megérzésem, mint úgy mindig, bejött. Csakúgy, mint a Hannah Montana, vagy a High School Musical esetében, kissé túlkorosnak éreztem magam ehhez, és igyekeztem minél lejjebb csúszni a székemben, nehogy még a kislányok kísérgető anyukák, ki találjanak beszélni, mondván, valami nincs rendben van. Egészen addig maradtam süllyedő pozícióban, amíg a filmben először el nem hangzott a „p*cs” szó. Akkor kiegyenesedtem, és rájöttem, nem velem van a hiba, amiért beültem erre a filmre.

Azt kell mondjam, ezen a filmen nagyon, de nagyon sokat dobott Zac Efron. Mert, oké, kicsit talán még túl élénken él bennem édes kis mosolyának, vagy izmos karjainak látványa, de azt mondom, ez a srác tud színészkedni. Szóval, összesen kétszer jutott eszembe vele kapcsolatban a HSM. Egyszer, az elején, mikor láttam kosarazni, másodszor meg mikor táncolt a feleségével, és arra gondoltam, hogy basszus, még ezzel a nővel is jobban néz ki, mint Vanessával. (Most jött el a pillanat, mikor lehet a Bebét utálni, de Bebének akkor is viszket a tenyere, valahányszor meglátja azt a lányt.)

A többi szereplő is nagyon jól ki lett választva, főleg az öregebbek, akik tényleg hasonlítottak valamilyen szinten fiatalkori önmagukhoz, Sterling Knight és Michelle Trachtenberg pedig, mint Mike O’Donnell gyerekei, tökéletes választás voltak.

Akkor mi nem stimmel? Mert valami nem stimmelt, ezt észrevettem én is, mikor a film közepe felé már tényleg csak arra figyeltem, hogy ez a Zac fiú milyen szívdöglesztő. Néha-néha azért felvirultam, mikor a legjobb barátja (és tizenhét éves énjének „apja”) próbálkozott bevágódni a dirinőnél, de ahhoz képest, hogy az eleje felé két percenként elmosolyodtam valamin, ez nem túl bíztató.. Azon kívül… nem tudom. Nem tudott meghatni, talán azért, mert túl sok ilyen filmet láttam, és már az első tíz percben tudom, hogy végül minden jóra fordul, senki nem fog elválni senkitől, a rosszak pofára esnek és miegymás.

Sok mindent kilehetett volna hozni ebből a helyzetből. És ki is hoztak, de valahogy úgy éreztem, egyik szálat sem fejtik ki annyira, mint amennyire ki kellene, pláne nem a végső nagy finálét. Bár pluszpontot érdemelnek a készítők, mert remekül megoldották, ahogy összevágták Mike múltbeli kosármeccsét a jelenkori kosármeccsével. Még a hideg is kirázott, az a jobbik féle.

Ami miatt még jár egy plusz pont, az a stáblista. Persze, az évkönyves ötletet, már lelőtték jó néhányan, például a Grease-es, vagy a HSM3-as csapat, de olyat még nem láttam sehol, ahol a készítők és színészek tényleges fiatalkori képeit mutogatták volna. Vicces volt, szinte már alig emlékszem, milyen volt Zac Efron, mikor még ott volt a nyáriszünet a két első foga között.

Pontozzuk. 6/10. Gondolkozok egy felesen, de nem adom meg, mert nem volt benne épp elég félmeztelen Zac-jelenet. Pedig annyira vártam, hogy esetleg… de nem. Mindegy. Egyszer-kétszer azért meg lehet nézni.

EYECANDY OF THE DAY

Most már azt hiszem kezdem érteni, hogy Ed Westvicknek a gossip girlz csomagból miért éppen Jessica Szhorra támadt gusztusa.

Rákattintva nagyobb kiadásban is megcsodálhatjátok Szhor kisasszony testi csodáit, melyről még az a kevés is csúszófélben van, ami takarja az intimebb részeket.

EZ POKOLI LESZ

Vannak olyan emberek, akik még a három dimenzióban megelevenített horror filmeken is csak röhögnek egy nagyot, s aznap este a legnagyobb nyugalommal bújnak a takaró alá, és eszük ágába sem jut mondjuk az ágy alá nézni.

Hát, Én nem tartozom közéjük. De, van hogy a kíváncsi énem felülkerekedik bennem, és egyszerűen muszáj belepillantanom egy-egy ilyen alkotásba. A "Drag Me To Hell" is várós listára került az előzetes megnézése után, ami már önmagában megtépte néhány idegszálamat.
Szóval érdekes lesz, hogyha magára a filmre kerül a sor. De itt is van a borzongatós trailer, és legjobb barátai a poszter(katt, a második képre), valamint a film ismertető:

Szlogen: "Christine Brown has a good job, a great boyfriend, and a bright future. But in three days, she's going to hell"/Christine Brownnak mindene megvan: remek munka, szuper barát, és fényes jövő. De három nap alatt a pokolba jut.

És van ez a Christine Brown, aki bankialkalmazottként éldegél, s munkája úgy hozza, hogy ki kell lakoltatnia otthonából egy szegény öregasszonyt, aki bosszúból elátkozza. Christinet fokozatosan kísértik a pokol legsötétebb bugyrai, s ő kétségbeesetten próbálja megmenteni lelkét a végső kárhozattól...

Total Drama Island

>

Különleges nap ez a mai a Media Bomb történelmében. Egyrészt, mert ma megyek, ha minden jól megy, Klauval 17 again-t nézni, ami azt jelenti, végre írhatok szabadon arról, milyen szexi Zac Efron (bár lehet Máté cenzúrázza az egészet…) de az a pillanat még nem jött el. Viszont ez a bejegyzés lesz a legelső, ahogy mondom a legeslegelső, ami egy rajzfilmhez fog kapcsolódni. (Oké, nem teljesen, mert ha valaki emlékszik, a tavaly karácsonyi posztban megemlítettem a Karácsonyi lidércnyomást, de az nem is tartozik konkrétan a rajzfilm kategóriába, tehát nem számít.)

Ez nem azt jelenti, hogy nem nézek rajzfilmeket, mert igenis nézek, 18 éves létemre is, mert most komolyan, mi mást tudna tenni az ember lánya, mikor kómásan kikel az ágyból reggel kilenckor, és valamit mindenképpen tévézni akar.

Szóval. Dobpergés. Íme a Total Drama Island, amit magyarosan hívhatunk Totál Dráma Szigetnek is, mert az ember legjobb barátja (a Gugli, a függvénytábla és JustJared után) a CartoonNetwork bizony megörvendeztet minket ezzel a gyöngyszemmel, minden nap, fogalmam sincs mikor, mert angolul nézem letöltve 13:05 perctől.

A sztori dióhéjban a következő. Adott egy valóságshow. Egy szigeten, mint a cím is mutatja. Egy lepukkant tábor. Egy magáról túl sokat képzelő műsorvezető, egy katonai kiképzőhöz hasonlító szakács, 22 (ahogy lenni szokott, teljesen különböző) szerencsétlen, akiket akár játékosoknak is nevezhetnénk, valamint húsz-húszpercnyi töménytelen hülyeség, és fárasztó poénok.

Igazából, ha az ember belegondol, az egésznek rettenetesen pocséknak kéne lennie. Mert tényleg, az egész dolog igazából lerágott csont, valószínűleg senkit sem érdekel. a valóságshow, mármint. Ami bizony tévedés, mert Amerikában vígan folyik a Survivor meg a Big Brother 5473. évadja, és igen, továbbra is népszerű. Nyilván ezért pattant ki valakinek a fejéből a zseniális ötlet, hogy háh, ötvözzük a kettőt, tegyük rajzfilmformába, és mutassuk meg a gyerekeknek, miért bugyuták ezek a bugyutaságok. (Hoppá, szókincsem lebilincselő, tudom.) És minden bizonnyal a gyerek tényleg már csak röhögni fog a legközelebbi BB adáson, mikor valaki éppen mélyenszántó interjút ad… hogy is hívják azt… interjúszobában? Mert eszébe fog jutni, hogy aha, egy mesében ugyanezt egy kerti budin csinálták, és az milyen vicces is volt. Vagy miközben a másik kiparodizált műsort, a Survivort nézi, eszébe fog jutni… a… minden.

Ami miatt esetleg moroghatnék az ugyanaz egyben, ami miatt odáig vagyok az egészért: a poénok. Mert igen, egyáltalán nem felnőtt-mese a dolog, mint a South Park, vagy a Family Guy, nem szó sincs erről, de a viccek tényleg nem a kicsiknek készültek. Hiszen akad benne utalás melegekre, különféle káromkodásokra, szóval akármire, ráadásul még tanulsága sincs a részeknek. Szóval, itt akár el is lehetne rontani az ötletet, mert sok mese olyan, hogy kicsiknek még nem, nagyoknak már nem élvezhető. A TDI nem ilyen. Mert bár, mint mondtam, sok viccet nem értenek a kisebbek, a négyéves másodunokahúgom épp úgy nevetett rajta (a pukizós részeken) mint a negyvenéves szüleim (minden máson).

Csak ajánlani tudom nektek, mert ti nem vagytok picik, akiknek az agyának azért mégiscsak jobbat tesz a Disney-féle csupa jóra tanító mesevilág. Tinédzserek vagyunk, már romlottak, nekünk ennyi szórakozás kijár.

Még csak a 13. résznél tartok, de abszolút 9/10. És csak azért nem tíz, mert tényleg, féltem a csöppök lelki világát.

TÁMADNAK A HERCEGNŐK

Oké, hogy szapuljuk, is nem is keveset, de azért szeretjük mi a Disney Channel alkotásokat, és különösen odáig vagyunk az original moviekért, amik nagyon tipikusan vannak felépítve, ott rejlik a háttérben a tanítócélzat, és minden szálat arra vezetnek ki, hogy váltsd valóra az álmaidat, tudjuk.

A legújabb nyári szezánció, a Princess Protection Program, aminek a története mellesleg tökéletesen át van itatva Disney sziruppal, de várós, mert a két kis starlet Demi Lovato, és Selena Gomez szerepelnek benne, akik szívem csücskei közé tartoznak. A friss, és tömegével érkező sneak peak-ek miatt meg pláne. Egynyaras tinifilmecske, de biztos, hogy sokan fognak rajta mosolyogni. Most jöjjön az infokupac a produkcióról, aztán pedig a videók, csak szép sorjában:

Tudomásom szerint van egy hercegnő-Demi-, (na, ja, Disney), akit valami csúnya bácsi, vagy néni ki akar nyírni. A Hercegnővédelmi Program azért jött létre, hogy megvédje a bajba jutott kis királylányokat (uhff...megfulladok), és álszemélyazonossággal beillesztik ilyen-olyan kisvárosok társadalmába, ahol hétköznapi emberként kell élniük, hogy ne akadjanak rá. Szóval Rosalina hercegnő odakerül egy átlagos családhoz, ahol megismerkedik egy csajjal Carterrel- Selena-, és persze szembesülnie kell minden tizenhat éves rémével: a gimnáziummal.

ASHLEY BŰNÖS SZENVEDÉLYE

Szóval, ja eddig töretlen lelkesedéssel vártam Ashley Tisdale második albumát, szorítottam érte, hogy véghez vigye a kitörést a Disney Channel-féle burokból, teljes egészében támogattam azt is, hogy szexi barnára váltson, mikor amúgy prefer blondes, és ezért egy aprócska dolgot reméltem tőle: Azt, hogy a következő albumának a címadó dala- név szerint: Guilty Pleasure-, azért mügössön valamilyen szintet. Előszöris vessetek egy hallást a számra, aztán a többit utána:

Miközben ezt a posztot pötyögöm be nektek, most is ez megy vele párhuzamosan, de még mindig ott tartok, hogy nem több, mint egy átlagos Britney dal. Vagyis hangulatilag, hangzásilag tényleg a Headstrong lemezét, és Spears kisasszonyt idézi, nem? Lehet, hogy még hozzá kell szokni(vagy megszökni előle), de én nem erre számítottam. Ha már badgirlben nyomja, legyen már valami rock out a zenei repertoárjában is. Bizony, bizony jobb lett volna valami ütősebb akordokkal kísért dallal indítani (fejével az acting out felé bök), és azt adni bónusz meglepiként az "It's Okay, Alright" kislemezre.

A bejegyzéshez mellékelt fotó egyébként a legújabb címlaphódításának borzasztó utóhatása. Szegény Tizz nagyon erőlködik, hogy felnőtt nőként kezeljék őt, de ha hagyja, hogy a magazin fotózásokon két varkocsba kössék a haját, és a tetejébe ilyen gumicukorszerű csiricsáré vackokkal diszítok fel, akkor ne csodálkozzon, hogy nehezen megy.

90210-1x24

Tud, ha akar-csak fel kell csatolni a derekukra a cancel nevezetű bombát. A 90210 nálam eddig amolyan "Guilty Pleasure" kategóriába volt beosorolható a napfény, zöldellő pálmafák, a tenger közelsége miatt, amellyel megőriztem magamban a nyár egy kis szikráját. A teljesítménye, akár a helyszínen lévő vízé, eléggé hullámzó volt az évad során, egyszer hullámhegy, másszor hullámvölgy, az évadfinálé azonban egy valóságos cunami volt- csakhogy maradjunk a vizes hasonlatoknál-, és ha megtartja ezt az elsöprő drámai hatást- sajnálom, hogy ezt mondom, de kötve hiszem-, akkor új bűnös szenvedély után kell néznem. Mert kiérdemli nálam a teljesértékű sorozat érdemrend fokozatot, vagy mit.

Anniet sose zártam a szívembe, talán pontosan azért, mert annyira rá volt eröltetve ez a jókislányos bájvigyor, valamint az erőszakkal ráragasztott glóriától annyira egysíkúvá vált a karaktere, hogy számomra lehetetlen volt szeretni. Most, hogy az a bizonyos megjósolt vulkán a felszínre tört, valahogy sokkal szimpatikusabb lett, elvégre végre előtört belőle valami emberi, és valóságos. Shenae Grimes színészileg csont nélkül közvetítette a feldúlt lelkivilágot, szóval még azt is elmondhatom, hogy tökre együtt éreztem vele, amikor nyilvános megaláztatásban részesült, és magamban szorítottam érte, hogy gyerünk, legyél bitch, és mutasd meg nekik! És, igen az embernek valahogy meg kell találnia az aranyközéputat-még ha annyira nehéz is rákanyarodni-, mert a felebaráti szeretetnek is van határa, meg egyébként is Annie példája mutatja, hogy megnézheti az ember magát hová jutott a túlzott odaadással, és mindenki kedvére tevéssel- ami, mint tudjuk lehetetlen.
Nem tudom, hogy feltűnt-e nektek, de újabban nagyon trendi lett a tévés körökben, a real couple-k összehozása a tévéképernyőn is, gondoljatok csak a Chuck&Vanessa pásztorórákra, mondjuk á lá Gossip Girl. Los Angelesi "tinédzserek" közül most Dustin Milligan, és Jessica Stroup örvendezhet, nagyon úgy néz ki, hogy sorozatbeli énjeiknek, Silvernek, és Eathannek lesz egy-két forró pillanata egymással... Még nem tudok semmi nyilatkozást mondani arról, hogy ez most talált, vagy sem, elég lesz a második szezonban eldönteni. Igaz, elég gyorsan építették bele ezt a háromszöget, mert az egész évad során Eathan kábé annyi érdeklődést mutatott Dixon barátnője után, mint amennyire egy vámpír a a tofu fasírt után. Aztán hirtelen az utolsó két epizódban kezdte el a "perverzkedést" Silver fotójával, és a többi...
És, a nagybetűs BÉBI BUMM! A vattacukros heroin tényleg véglegesen felszívódott minden forgatókönyv író ködös szürkeállományából. Eléggé paráztam, hogy netalántán Adriana gondol egyet, aztán megtartja a kislányát, de szerencsére maradtak a reális keretek között, az örökbefogadás verziónál. Viszont, van egy olyan sanda gyanúm, hogyha több évadot is megér a sorozat, akkor biztosan előveszik ezt a gyerekes szálat a múltból...Hm, ha már itt tartunk, akkor képzeletben hadd ajándékozzam meg Jessica Lowndlesst egy képzeletbeli díjjal, mert tök egyértelmű, hogy az egész első évadot ő vitte el a hátán a lenyűgöző színészi alakításával. Persze, nem kételkedem abban, hogyha másnak írnak ilyen viharos élettörténetet, akkor ugyanolyan jól visszaadja a karaktert, de megérdemli, na.
Naomi nővére, Jen... Tény, hogy a csaj, akárki ki is legyen, jól hozza a figurát, de ha nem haragszotok meg, én maradok az Upper East Side-i ribancomnál, Georginánál. Mert azért ő a numero 1! Nekem legalábbis.
És akkor a jövő: Egy biztos, Eathan szalad, Liam marad. Előbbi a 90210 Nate-jeként asszisztált eddig, tehát arra volt jó az első szezonban, hogy ide-oda dobálják a West Bev-es leányzók között, és arra hivatkozva akarják kiírni, hogy a karakterében nincs már elég szufla. Ez véleményem szerint mindössze írói fantázia kérdése, és brutál egy gyenge érv, de ez van, ezt kell...de, nem. Nem fogom szeretni. Liammel alias Matt Lanter, egy vagány, és tipikus rosszfiút szerettek volna importálni a sorozatba, de rosszul választottak. Amikor próbál keménynek látszani, hogy nagy ívben letoj mindent, és mindenkit, aki az útjába kerül, egy duzzogó óvodás jut eszembe, akinek elvették a dömperét. És sajnálom, de ezen a fekete bőrdzseki sem segít túl sokat.
10/8-at lazán megérdemel ez az évadzáró epizód.
Az évad nálam egy hatost kapna, de csakúgy, mint a Gossip Girl esetében felfelé kerekítem egy hetesre. Ösztönzés, és titokban reménykedés egy jobb második évadban, ilyenek miatt.

AZ ÚJ HOLD, HAMAROSAN ELJÖN ÉRTED IS

A fanatizmus sokszor csodákra képes, a Twilight filmek készítőinek, úgy néz ki, olyan ez mint a heroin, és egymás után kerülnek terítékre az újdonságok, a Twilight kettővel, a.k.a. New Moon-nal kapcsolatban.

Szóval, mint a mellékelt ábra is mutatja, immáron nem csak a paparazzók szállítják a frissebbnél, frissebb fotókat, hanem napvilágot láttak az első hivatalos képkockák.(katt a képekre, a nagyobb méretért!)
- Az első: Kulisszák mögötti rejtek, Kristen nagyon próbál koncentrálni. /technikai hibák miatt nem fért fel, itt megnézhetitek/
- A második: Laurent, és az általa kijelölt délutáni uzsija.
- A harmadik: Kiss, az új hold fényében.
Emlékeztek a hangzatos Alkonyat szlogenekre, melyek mára már olyan divat cikkekké váltak a személyesebb jellegű weblapokon, hogy néha a helyesírásba is belekavarodtak egyesek. (A kedvencem: "And So the Lion fell in love with the lamp"- Ja, szerintünk is írtó romantikus, amikor az oroszlán az állólámpát tossza.) Nos, itt van a második filmhez is egy rakás, lehet szemezgetni, válogatni, akár a piacon:
"Love bites back"/ A szerelem visszaharap
"Somewhere, Bella's stove is on"/Valahol Bella kályhája is ég (Mi a...?!)
"It will be as though i never existed"/Olyan lesz, mintha soha sem léteztem volna
"Somewhere the clock is ticking"/Valahol ketyeg az óra(és valahol egyre nagyobb baromságokat találnak ki...)
"Forbidden to remember, Terrified to forget"/A felejtés rémisztő, de emlékezni tilos
Az első a személyes favoritom, amúgy. És nektek?

Klippremier: Jonas Brothers - Paranoid

Szeretem a nyarat. Illetve a majdnem nyarat. Ilyenkor úgy tűnik a Diznisek mindig megdobogtatják a szívem valamivel. Mármint, körülbelül egy éve vagyok nagyon-nagyon durván, néha már veszélyesen Jonas Brothers rajongó, tavalyelőtt ilyenkor pedig… úgyis letagadom még, hogy ez mondtam… de alig bírtam már magammal, annyira vártam a High School Musical második részét.

És most tessék. Mitchel Musso után első számú Disney-férjjelöltjeim, a Jonas-tesók szintén új klippel jelentkeztek, sőt hamarosan még a cédé is jön. Egészen pontosan MM debütáló albuma után 12 nappal. Tessék számolni, mikor is.

A lényeg. Paranoid. Számomra tipikusan az a szám, amit vagy tízszer meghallgattam, mire sikerült megszeretnem.

A klip nem ilyen. Az szerelem első látásra. Illetve oké, talán második, mert az első képkockákban kissé csalódottan sóhajtottam fel, hogy na jó, ez uncsinak ígérkezik. Zenélgetünk, szexik vagyunk, ami oké, ha 12 éves az ember lánya, de talán pont ezért, mert hatalmas Jonas-rajongónak tartom magam, nekem kicsit több kell ahhoz, hogy nyitott szájjal üljek, és úgy érezzem, magam mögött hagyva mindent elrepülök Los Angelesig, bár most nem ott vannak a srácok, és könyörögve kérem mindhárom Jónást, vegyen feleségül, azonnal. Már majdnem ott tartottam, hogy kiábrándulok ezekből a drágákból.

És akkor történik valami, valahol a 45. másodperc tájékán. Hirtelen vicces lesz az egész, és onnantól kezdve egészen a végéig már tényleg tart a nyálcsorgatás, tapsikolás, és az utazás részleteinek tervezgetése. Csak azt tudom javasolni, ha valakit a szám nem is fogott meg, vegye le a hangot, és nézze végig a klipet, mert tényleg… az utolsó néhány másodperc miatt mindenképp megéri.

Mitchel Musso klipjének esetében igyekeztem elfogulatlanul írni, most meg sem próbálom ezt, ami azt mutatja ez bizony örök szerelem a Jónáskákkal.

Még sok ilyet szeretnék. Köszönöm előre is, drágáim.

Gossip Girl 2x25 (Évadfinálé)

Hú. Ez volt a legelső gondolat, ami az agytekervényeink közé ötlött, amikor legutoljára felcsendült az epizód végén Kristen Bell dögös hangján azt a mondat, hogy” Xoxo: Gossip Girl”.
Furcsa volt belegondolni, hogy most jó ideig nem hallhatjuk ezt a mondatot, azonban úgy véljük, hogy egy eléggé hullámzó teljesítményű második évad után, a rajongóknak, valamint a sorozatnak is jót tesz ez a másfél, vagy inkább háromnegyed éves szünet. De! Még nem zárhatjuk végleg kulcsra a második szezon kapuit, hiszen itt egy évadzáró, nálunk pedig olyan egyszerűen nincs, hogy Gossip Girl évadzáró kritika-szűz maradjon. Mivel mindkettőnk számára sokat jelent ez a sorozat, a Média Bomba történelmében most először ketten próbálunk összedobni egy értékelést. A kép alatt lehet letesztelni, hogy ez mennyire sikerült, meg ilyenek.

Ballagás, és Gossip Girl „bélyeg-gyűjteménye”
Bebe szerint: Azt kell mondjam, örültem volna, ha esetlegesen a mi ballagásunk is hasonlóképp alakul. Mármint, ahogy szépen mindenkinek elkezdett pittyegni a telefonja (mondjuk ez annyira tipikus amcsi, hogy még egy ballagáson is elengedhetetlen kellék a telefon) és jött Gossip Girl a bélyegeivel. Amik aztán szépen el is indították az egész epizód cselekményét, kezdve a „Gossip Girl-vadászattal”, na meg azzal, hogy mindenki be akarta bizonyítani, hogy az a bélyeg, amit kapott tulajdonképpen nem igaz. Pedig GG teljesen eltalálta szerintem, de mindegy. És nem tudom, a ballagás témához kapcsolódik-e, de nagyon tetszett, ahogy „mindigelfelejtemanevétannakaferdeszeműcsajnak” bepróbálkozott Dannél. Szép pár lennének, vagy mi a szösz, és ez vicces, meg meglepő is kicsit, még akkor is, ha a dolognak nyilván nem lesz folytatása.
Máté szerint: Gossip Girl nagyon is igazat mondott, főleg azzal a kinyilatkoztatásával, hogyha az UES-i emberkék nem lennének ennyire pletykafüggők, akkor Ő sem létezne, ergó a szaftos blogját, a szívatós megjegyzéseivel tűzdelve Serenáék csakis maguknak köszönhetik.
Meg ez a nyomozgatós cucc is bejött, azon meg különösen jól szórakoztam, amikor egymás után a tudtukon kívül önjelölt „pletyka cicák” szállingóztak be az emberek az ajtón.
Egyébként Bebe, Nelly Yuki. Ha lónlibójt, meg ezt a kis kínait (vagy japán? Sose tudom őket megkülönböztetni) összehoznák, akkor az biztos, hogy tini sorozatból az egész átcsapna szitkom műfajba, ami valljuk be elég érdekes lenne. Vagy nem, inkább vicces. De most inkább befogom, ne fessük falra az ördögöt, tudjátok.

Egy héttel később:
Bebe szerint: Kezdeném azzal, hogy aztán ne csak a csöpögés legyen a továbbiakban, hogy Chuck Bass egy tünemény. Imádom, és sajnálom, hogy nem hívnak Blair Waldorfnak, vagy hogy nemlétező személyről beszélek most éppen. A lényeg, ha a harmadik évadban megint szétválasztják őket, sikítani fogok.
A felbukkanó rejtélyek tetszettek nagyon. Mármint, mindig is kíváncsi voltam Serena apjára, a Lily és Rufus közös gyerekének vonalát pedig már kezdtem hiányolni. De jól odaröppentették NYC-be a srácot, ráadásul milyen kis édes. Nyamm.
És külön plusz pont a készítőknek, amiért nem hozták össze megint Dant és Serenát. Persze, persze, előbb-utóbb úgyis egymásra találnak majd életük folyamán, lesz sok gyerekük meg miegymás, de ennek még nem most jött el az ideje. Nem olyan hülyék ezek az amerikaiak, ha ezt nézzük, tudják milyen szálakból van elege a népnek.
Máté szerint: Amikor a Chuck&Blair jeleneteket néztem végig Ed Westwick egyik interjúból elcsípett mondata kavargott a fejemben „Happy End-del zárul az évad…” A boldog vég nem úgy nézett ki, hogy körül lengte volna a párost, de a végére bele is törődtem, hogy a következő évadban is kerülgetni fogják egymást kedvenceink. Aztán derült égből Chuck Bass, meg masnival átkötött ajándékcsomagok, szóval egészen meglepett. Őszintén tudtam velük örülni, hogy na végre összejöttek. Tehát ezért a jó kis végére tartogatott fordulatért magamban elkönyveltem a készítőknek egy apró tapsot.
Ez a Scott gyerek pedig ki tudja, a harmadik évadra főzőkanállá avanzsál és megkavarja a dolgokat, kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle.

Harmadik évadról, úgy általában
Bebe szerint: Az biztos, hogy a harmadik évadban is lesz néhány érdekesség, már ha egyáltalán lesz harmadik évad (Kérlek, kedves, drága Sors, add meg nekünk az éltető Gossip Girlt, és ígérem mindig megeszem a zöldségeim) például, hogy a jelek szerint Georgina állandó szereplő lesz, plusz én még abban is biztos vagyok, hogy az idegesítő elkényeztetett liba, nem fogja szó nélkül tűrni, hogy Jenny lenyúlta előle a királynői címet. És tényleg, mennyivel jobban hangzik a Queen J., mint a Little J. Bár továbbra is éljenek a Queen B-k! Méghozzá soká!
És abban is reménykedek, hogy ez a hirtelen felbukkant Rufus meg Lily gyerek sokat fog kavarni, és esetleg még többet meztelen felsőtesttel mutatkozni, mert van egy olyan sejtésem, hogy akinek ilyen helyes kis pofija van, a teste sem lehet túl rossz.
Máté szerint: Ha Georgina valóban állandó szereplőként lesz jelen, akkor két dolog biztos: A, minden egyes részt még töretlenebb lelkesedéssel fogok nézni. B, jó kis epizódoknak nézünk elébe. Na, jó az utóbbi pontot még ki lehet egészíteni Serena apjának a behozatalával, persze… És persze azt is megnézném magamnak, hogy kicsi Jenny mihez kezd a hirtelen kapott tiarájával, bár a sok irigykedő arcot elnézve lesz még néhány műkörmös vasmarok ami le akar majd rá csapni.
Na tehát, talán még nem menthetetlen a sorozat…

Megérdemelt pontok száma
Évadzáró epizód: Bebe néni mindkettőre ad egy szép kis nyolcast. Mert neki még továbbra is ez a kedvence. Erre Máté bácsi szintén egy nyolcast.
Második Évad: Ami viszont az évadot illeti, szerintem a nyolcast nem érdemli meg, de egye-fene legyen… Csakis Georgina miatt! Meg, hogy legyen egy kis ösztönzés a készítőknek, hogy még bízok bennük. Valamennyire legalábbis.

Angyalok és démonok (2009)

Akik látták a filmet, azok két csoportra oszthatóak: olvasták előtte a könyvet, vagy nem olvasták. Azok, akik a második csoport gárdáját erősítik sürgősen ugorjanak le egy könyvesboltba, vagy ha esetleg a gazdasági válság, és egyéb finomságok mellett nem telik rá, akkor legalább a könyvtárból kölcsönözze ki. Mert jobb. Általában minden könyv feldolgozással így vagyok, persze akadtak kivételek mondjuk az Alkonyat. De az csak azért sikerült jól, mert sok volt benne a felesleg, mint hálaadási pulykában a töltelék, és egyáltalán nem hiányzott a sok lassúbb hangvételű szerelmetes, csöpögős fűben fekvős monológ.
De, ha olyan vaskos, és akcióval tömött példányokkal állunk szemben, mint teszem azt a Harry Potter kötetek, vagy Dan Brown művei, akkor szoktatni kell magunkat a gondolathoz, hogy megnyirbálják a dolgokat, átalakítják a mellék szálakat, meg egyébként sem tudnak kibontani mindent normálisan, mert köti őket a maximum két és fél órás műsoridő. Innentől tudjátok, spoiler, meg a szokásos.
A fő mozgató rugókat természetesen megtartották, szóval adott az egyház, meg az egyház ellenes csoport, misztikusabb néven illuminátusok, aztán rejtélyes gyilkosságok, meg ugye fight, amelyeket egy Harvardi szimbólumkutató göngyölít fel játszi könnyedséggel.
Látványban abszolút nem volt hiány, az ez iránti csodálatom pedig még nagyobb lett, amikor megtudtam, hogy minden díszlet, mert nem engedtek a Vatikán falain belül forgatni. Úgy értem, ennyire élethűen visszaadni csupán díszletekkel egy adott dolgot, ehhez már tényleg nagy tudás, és sok-sok pénz kell. Úgy nézett ki mindkettőből volt jó sok.
Nos, nem csak a helyszíneket adták vissza görcsös realisztikus ábrázolással, hanem a hullák is kínosan élethűre sikerültek, a film végén nagyon büszke voltam magamra, hogy az elfogyasztott pattogatott kukoricám nem találta meg az utat visszafelé.
Az átszabások miatt sem hisztizhetek sokat, mert úgy vélem, hogy aki nem olvasta még a könyvet, az biztos, hogy kereknek, és érthetőnek találta a filmet, minden fontos tényezőt megjelenítettek, tehát ebből a nézőpontból nincs panasz, persze.
Csakhogy én OLVASTAM! És elég sok dolog nem tetszett, főleg a karakter megjelenítések. Most könyörgöm a haszasszin, magyarul a gyilkos az én képzeletemben a könyv szerint egy sötét ábrázatú, két ajtós szekrény, arab skinhead pasasként élt, aki ha szembe jön velem egy fagyos estén az utcán, hát alap, hogy átrohanok a túloldalra. Erre beraktak a helyére egy könyvmolyt, na bumm. Szemüveggel. Osztálytársam szerint pont ez a lényege egy bérgyilkosnak, hogy ne legyen feltűnő, és ha a Vatikánban egy ilyen terrorista szerzet feltűnt volna, nem sokáig maradhatott volna észrevétlen. Tök igaz, de én ezt magasról letojom, egy gyilkos legyen félelmet keltő, ne pedig a helyi könyvtáros!
Amin sokan felhördültek még, az a CERN igazgatójának, Maximilian Kohlernek a kegyetlen kihagyása volt. Engem nem rázott meg mélyebben, a kulcsfontosságú szerepét egyszerűen megkapta más, a végkifejlett a lényeg. Volt még itt olyan apró változtatás, hogy a pápai címet nem Mortati kapta meg, hanem a négy eredetileg meggyilkolt bíboros közül, az egyik életben maradt (Baggia bíboros), és övé lett a poszt. Ez sem csapott szíven annyira, mert mondom ettől még a történet teljesnek, és egésznek hatott.
Sokkal gázabb fordulat volt az, hogy az illuminátusok főhadiszállásán nem került sor a Robert Langdon vs. Haszasszin csatára. Gondolom nem fért volna bele az időkeretbe, de könyörgöm mikor van olyan, hogy egy bérgyilkos, aki lazán golyót ereszt minden útjába tévedő élőlénybe, aki lélegzik, csak így szabadon engedi Langdont és Vittoriát, pusztán azért, mert nem kapott megbízást a megölésükre?
Ugye, ugye, hogy ilyen nem létezik.
És ha már Langdon Vittoria párosnál tartunk, az is kiakasztott, hogy nem jöttek össze. Ugyan a nászutas álcázást bedobták a vízbe, de nem igazán éreztem ott se, hogy valamiféle chemistry érződne a színészek között. Milyen már, hogy egy sztornózzák a szerelmet a filmből? Alapvető összetevő, emberek!
10/7. Tényleg nem volt rossz, de a könyvben jobban megismerhetjük a szereplők jellemét, élettörténetét, és nincs annyira összetömörítve a cselekmény szál sem.

2009 újoncai

Először is ezer bocs, meg ilyenek azért, hogy jó ideje nem kattantam rá a blogszerverre, noha a tarsolyunkban van néhány kritika évadzáró epizód(ok)hoz, meg filmekhez, amelyek előbb utóbb természetesen feltöltésre kerülnek. Csak tudjátok, elfoglalt ember vagyok, meg fáradt is, és ha a kettő együtt van, abból nem sül ki semmi jó.
Most tulajdonképpen egy trailerekkel vegyített posztot hoztam nektek, avagy mire lesz érdemes figyelni szerintünk 2009-ben is, mert sorozathullám lesz dögivel.

Mercy - Ez is kórházas sorozat, csak most a nővérek szemszögéből láthatjuk a dolgokat. Nagyon Grey's a fíling érződik benne, de Michelle Trachtenberg miatt biztosan megnézem az első részt legalább, mert olyan imádni való ez a csaj.


Eastwick- Három barátnő, akikben két közös dolog van: faszit akarnak, és misztikus képességeket kapnak. Bűbájos boszorkák annak idején a kedvenc sorozatom volt, a mágikus szál miatt ebbe is bele fogok nézni.


The Beautiful Life - Szépek, gazdagok, és modellek. Címszavakban így lehetne jellemezni a sorozat szereplőit. Nagyon remélem, hogy a divat kisebb részben kap szerepet, és a magánélet jobban a terítéken fog mozogni.

Vampire Diaries- Van benne jó csaj, és vámpírok. Kell ennél több?

Legally Blondes (2009)

Volt ebben a filmben, minden, ami egy igazi Dr. Szöszis mozihoz kell. Sok csilli-villi rózsaszín cucc, édi kutyuskák, gonosz barnák, átverés a bulin, mellékszereplő összehozása álmai pasijával, sőt, az elmaradhatatlan szőke-győzelem a sznobok felett, természetesen a divat segítségével.

Szóval, csupán egyetlen baj volt vele. Ráadásul egy elég hatalmas baj. Sőt, két hatalmas baj, ha beleszámítjuk a főszereplő Rosso-ikrek idegesítő fejszerkezetét. Mégpedig az, hogy mindezt már láttam… kétszer is, ha úgy vesszük. Egyszerűen annyi történt, hogy valami rettenetesen okos amerikai forgatókönyvíró fogta a Harvardot, felcserélte az államok legjobb gimijére, a kissé lepukkant manikűröst egy iskola takarítónőre, a „hajol és feszít” mozdulatokat valami hajdobálós-integetős förmedvényre, a gyilkossági pert pedig egy iskolai tárgyalásra arról, hogy ki csalt, meg ki nem csalt a történelem-teszten.

Persze, tudom én, mostanában a tinifilmek hódítanak, és ki tudja, lehet az amerikai 10-12 éves tinédzsertársadalom nem ismerheti az igazi, eredeti Dr. Szöszi filmeket, vagy éppen a fura gondolkodású amerikai szülők nem is engedik nézni nekik, de ez még nekem is sok. Vagy kevés. Ahogy tetszik,a lényeg annyi, hogy ez így nagyon nem az, amire azt mondom, a kedvenc filmem lesz. Vagy éppen akár megnézem még egyszer. Mert nem, már töröltem is, hogy legyen hely a következő filmeknek a gépemen.

Szidhatnám még oldalakon keresztül, de nem érdemes. Nem akarok annyira gonosz lenni. Igaz, már alapból gonosz voltam, mert ezt a filmet azért néztem meg, hogy írhassak egy kis rosszat valamiről, de azért a lelkem mélyén reménykedtem benne, hogy kellemesen fogok csalódni, ha mást nem a csini rózsaszín cuccok miatt, amik annak idején a Dr. Szöszi első részében is elvarázsoltak. Megsúgom: egyáltalán nem éreztem ugyanazt a vásárolhatnékot, és azt, hogy azonnal szőkére akarom festeni a hajam, mint az igazi Dr. Szöszi esetében. Sőt, épp az ellenkezője. Sokkal boldogabb vagyok, hogy a gonosz, esetleg elkényeztetett, szöszikre féltékeny barnák táborát gyarapítom.

4/10. Sosem adtam még ilyen kevés pontot egy filmre. De egyszer mindent el kell kezdeni. És csak azért nem három, mert legalább Elle Woods angol unokahugicáinál (úristen, már magában ez az ötlet) figyeltek az angol akcentusra. Meg az a rózsaszín-fehér ház elképesztően nézett ki. Én Reese Witherspoon helyében kétszer is meggondoltam volna, hogy a nevemet adom ehhez a sz… vagyis dologhoz.

90210-1x22

Úgy látszik ez a hétvége egyik sorozat számára se tartogat egy gyors taxit felfelé a csúcsra. Talán ez az epizód még gyengébb volt, mint az előző, és ezt a készítők nyugodtan vehetik sértésnek, mert azért a 21.részt felülmúlni, ahhoz igazán nagy tehetség kell az elcseszések terén. Oké, és innentől spoileres övezet.
A forgatókönyv írók szervezetéből kiürült az a vattacukoralapú tömény drog, és rájöttek, hogy mennyire nem reális tizenhat évesen egy esküvő, ezért most szépen romba döntötték az eddig felépített romantikus kastélyukat. Bár, jól tették, de szerintem nevetséges volt egy cseppet, hogy epizódokon keresztül erőltették ezt a témát, lassan már Én is beletörődtem, erre így hirtelen vége mindennek. De lehetséges, hogy ez egy mellékvágány, aztán a fináléra mégis visszakanyarodnak az ötlethez. Sose lehet tudni, ugye. Imádkozzunk azért, hogy maradjanak ezen a járaton.
Egyébként elég sokat vigyorogtam magamban, ahogy a mélyen erkölcsös amerikaiak a valódi legénybúcsúkat ennyire kicenzúrázták, tehát a sztriptíztáncosokon alapjáraton több ruha volt, mint rajtam télen, Dixon meg nagyjából egy feles után bemondta az unalmast, megjegyzem elég bénán alakította a részeget, de mindent el kell kezdeni valahol.
Naomi nővére elég kiszámítható, hogy miért jött vissza, nem tetszett, hogy ennyire nyilvánvalóvá tették a dolgot, én még húztam volna egy ideig. És csak nekem tűnt fel, hogy Kelly hirtelen minden apropó nélkül ejtve lett Ryan kegyeiből? Mármint úgy tudtam, hogy ismét szent a béka, akarom mondani béke közöttük.
Liamet amúgy nem értem miért kellett ide importálni, nagyon erőlködik, hogy hozza a rosszfiú figuráját, de annyira nincs meg benne az a spiritusz a karakter iránt, hogy az nem igaz.
10/5- ha már eléri a négyes szintet nálam, azt hiszem cancel lesz a sorozatnak.

Skins-3x06

Azért nem írtam nagyon egészen mostanáig a harmadik szezon eseményeiről, mert valószínűleg egy XXL méretű (L) jelet találtatok volna a főoldalon, az pedig a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető kritikának, nem igaz?

A hatodik résznél a szeret, nem szeret diagrammon a mutatók most erősen lejtmenetbe kapcsoltak volna. Vagy visszaakartak venni a tempóból egy cseppet, hogy a finálé epizód majd annál nagyobbat üssön a közönségre, vagy a legjobb kártyáikat abból a bizonyos pakliból már eljátszották, és innentől már csak a meredek szakadékba vezet az út. Nagyon remélem, hogy az előbbi verzióról van szó, mert oltári szar lenne most egy nagyot csalódni az új kedvenc sorozatban, főleg hogyha pletyka cicát is letaszította nálam a trónról. Spoileres övezet következik, amúgy.

A hatodik rész a tabudöntögetés jelképében telt el. Naomi, és Emily főszereplésével ment a huza-vona, hogy most lenni leszbi, vagy nem lenni. Tiszta sor, hogy előbb, vagy utóbb úgyis összemelegednek (ez a szó, hogy ide illik), csak minden sorozatnál szeretik csűrni-csavarni ezeket a szerelmi szálakat jobbra, meg balra, de aztán végül mindig egyenesben kötnek ki.
A leszbikus, fedezzük fel egymás testét softporn szálat próbálták oldani egy kis diákelnök választás félével, de nem aknázták ki a sémában rejlő lehetőségeket, egy epizód után már le is zárták a szálat, ami csak arra volt jó, hogy rájöjjünk néha ennek a Cook gyereknek is vannak pillanatai, amikor a homlokán elhalványodik a BUNKÓ felirat.
Egy dolog az elképzelés, másdolog a megvalósítás. Úgy éreztem az utóbbi kicsit lomha, állott, és lassú folyású lett, gyakran beletekertem néhány percet, és szomorúan jöttem rá, hogy így nagyjából negyed órával leszűkítve is teljesen felfogható a történet.

10/6-ost szavazok ennek a résznek. Nem volt olyan szörnyű, de tény, hogy kell bele most egy kis turbólöket, vagy ilyesmi.

Klippremier: Mitchel Musso - Hey

Mint esetlegesen leendő újságíró (és titkosügynök meg Disney-sztár feleség), azt hiszem illik elfogulatlanul véleményt mondanom. És ígérem, meg is próbálom, de nagyon szépen kérlek titeket, kislányok és kisfiúk, ne legyetek rám mérgesek, ha ez nem fog menni, mert… mert ez… Bebe, véleményt, nem nyáladzást, na!

Szóval, emberünk le sem tagadhatná, hogy a Diznicsenölnél nőtt fel szinte. Mert a videóból bizony csak úgy süt az a fajta „legyünk boldogok, sálálá,”-hangulat, ami a Disneyre olyan nagyon jellemző. Színes mindenféle kavalkád, zenekar, és egy bájosan ugrálgató, plusz vonagló Mitchel Musso tökéletes eszközei annak, hogy a bolond kislányok hamarosan ott álljanak a lemezboltok ajtajánál, és apuci pénzét szorongatva apró kicsi kezükben követelik maguknak a srác cédéjét. Hmm… mondhatnám, hogy ejnye, micsoda dolog ez. Szegény kislányokat így becsapni, vagy nem is tudom.

De most komolyan. Miután megnéztem ezt a videót egyszer, kedvem lett volna nekem is kimenni az utcára, és ordibálni mindenkinek, aki velem szembe jön, hogy „HEEEEY”, sőt, még az ablakom is kinyitottam, hogy jöjjön be a friss tavaszi levegő, és ugrálok az ágyamon, és éneklek és éneklek!

Ami egyet jelent… én is bekajáltam az összes Diznis-maszlagot. Nagyon jól tudom. De hahó, jó kedvem van, tehát marhára nem érdekel!

Hajrá, Mitchel, kis drágaságom! Várom a lemezed, június 2-án!

Kis délelőtti mókázás

Az itt következő videónak nem sok köze van a kritizáláshoz, vagy a véleménynyilvánításhoz. A médiához meg csak annyi, hogy egy holland reklám arról, miért fontos nyelveket tanulni. Akkor miért is virul itt a bejegyzésben? Rettenetesen egyszerű. Mert vicces, és mert én akárhányszor nézem unalmas délelőttjeimen, mindig nagyon jókat derülök rajta. Remélem, tényleg tetszeni fog nektek is, és nem csupán annyi a dolog nyitja, hogy nekem van kissé furcsa humorérzékem.

Gossip Girl - 2x24

Hát ím, lássunk csodát, ez is elérkezett. Amire már olyan régóta vártunk, én legalábbis biztosan, a Gossip Girl spin-off. Persze, akadtak, akik, mintha jós tehetséggel lettek volna megáldva, azt mondták, ebből nem fog kisülni semmi jó. Mert nem tudom. Ráztam a fejem rendesen, valahányszor ilyen véleményt láttam. Úgy értem, Brittany Snow, 80-as évek, menő ruhák, jó kis zenék, ugyan, hogy lehet ezt elrontani?

És nézzenek oda, tényleg el lehet. Ó, és a kép után lehet számítani egy-két poénlelövésre, azt hiszem. Szakszerűen szólva, spoilerre.

Mármint, na, ne értsen félre senki, tetszett a rész, érdekes volt Serena anyujának múltjába picit belekukkantani, de akkor is… nem éreztem azt, hogy aztafene, igen, ezzel sokkal teljesebb lett az életem, megértem, mit miért csinált, és hű meg ha. Igazából épp az ellenkezője. Lehet, csak én néztem meg túl korán ezt a részt, hajnali fél tízkor, ugyanis amint kinyílt a szemem már ugrottam is letölteni, de még inkább összezavarodtam. Azok alapján, amit Lily Rhodes fiatalként átélt… nem tudom.

Ráadásul semmivel sem vitte előrébb a történetet. Oké, akadt itt nagy kibékülés a nagyival (bár belegondolva, eddig nem is tűnt fel annyira, hogy Lily meg a mamája ennyire fasírtban vannak) meg papolások a legjobb barátokról, de szerintem ezeket simán el lehetett volna intézni néhány utalással a múltra. Talán… ha ennek a nyolcvanas dolognak lenne még folytatása, és ezt valamiféle bevezető dolognak szánták… akkor rábólintok, mert ki tudja, lehetne még jobb is. Mert igen, az egész nagyon profi volt. A ruhák valami tökéletesen el lettek találva, a zenék is stimmeltek, igaz, a Lily nővérét alakító színésznőnek bele tudtam verni egy hatalmasat az arcába, de illett a lázadó figurához, szóval nem volt ezzel semmi gond. Azt leszámítva, hogy abszolút felesleges volt tényleg az egész. Persze, felbukkant a Van der Woodsen fiú, mint elkényeztetett tipikus menőcsávó, meg nagyjából lehetett sejteni, hogy is lesz Lily olyan csaj, aki különféle rockbandákkal szórakozik, de hát… kaki volt ez így.

Ami még nagyon nem volt szimpatikus, az az időben való ugrálás. Sokkal jobban jártunk volna, ha az eseményeket két külön részben csinálják meg. Egyrészt, mert akkor még egy héttel tovább tartana a Gossip Girl, másrészt meg nem tudtam megemészteni magamban a jeleneteket. Sem a jelenkoriakat, sem a nyolcvanas évek-belieket. Csakhogy egy példát mondjak: itt csöpögtem a monitor előtt, Chuck totál romantikus jeleneténél, azon gondolkozva, hogy úristenezamosolyésúristenénhozzáfogokmenniehhezazemberhez amikor paff, vágás, máris ott találtam magam a nyolcvanas években. Persze, létezik olyan, hogy visszatekerő gomb, de az nem ugyanaz. A nép Chuck Basst akar. Töménytelen mennyiségben. Bár valószínűleg csak én vagyok így vele.

Nagyon remélem, hogy a jövő heti évadzáró azért ennél ütősebbre sikerül, mert ez… nem tudom… a múlt heti szárnyalásnak és a zseniális résznek még csak halvány nyoma sem volt ebben. Abszolúte. 6/10. És azért nem 5, mert Ed Westwick olyan elképesztően szexi és romantikus volt, hogy hú, meg mert Brittany Snow remekül hozta az elkényeztetett leányzó új környezetbe kerül-figurát.

90210-1x21

Egyre erősebb gyanúm, hogy a sorozat alkotói rózsaszín vattacukorhabot fecskendeztek be az ereikbe, és vagy tizenkilencszer végignézték a Rómeó és Júlia minden egyes változatát. Másképp nem tudtak volna ennyire elrugaszkodni a realitás talajától, amikor a Navid feat. Adriana részeket körmölték. Fika meg takony a kép alatt.

Igazából egész bájos lenne dolog a maga nyáladzós módján. Csakhogy itt jön az a képbe, és zúzza ezernyi apró darabra a tökéletesen eltervezett Navid+Ade+Baba= Happiness életformát, hogy az említett "szülő-jelöltek" tizenhat évesek. Tudom miről beszélek, én is éppen ezt a kort taposom, és sziklaszilárdan állítom, hogy akármennyire is oda meg vissza vagyok egy csajért, olyat semmiképp se mondanék, hogy "Veled akarom leélni életem hátralévő részét", mert jó, love meg minden, de sose lehet tudni mi fog következni, ebben is különbözik a real life a sorozatoktól.
Az meg meg sem fordulna a fejemben, hogy EL VESZEM FELESÉGÜL! Illetve bocs, eljegyzem. De a kettő majdnem egy és ugyanaz. A szerelem sok elhamarkodott dologra készteti az embereket, tizenhat évesen ebbe beletartozik egy gyors szex-menet a vidámparkban az elvarázsolt kastélyban. Meg az, hogy bóvli ál-gyémánt karkötőt, nyakláncot veszek a barátnőmnek, amiről igazából mindketten tudjuk, hogy giccses, meg nane, de azért vigyorgunk hozzá, mert szerelmesek vagyunk.

Ez már sok(k) volt. Naviddal és Adrianával semmi bajom nincs, én nagyon szeretem a párost, és biztosan végig fogok nekik szurkolni, hogy az évadfináléra minden összejöjjön nekik, mert én már csak ilyen optimista vagyok(sorozatok terén). De nem tudok eltekinte e mellett az őrületesen nagy baromság mellett. Vagyis nem is baromság, csak egyszerűen hihetetlen, és pont.

A bejegyzés elvileg egy 90210 értékelés, nem pedig Nadriana hitelességének a boncolgatása, tehát ejtsünk szót a többiekről is.

Silver szála (figyelitek, alliterációXD), tipikusan a tanítósztori kategória. Ne menj katolikus iskolába, ha vannak mocskos titkaid, mert Isten úgyis tudja mindet, plusz könnyen átalakíthatod anorexiás csoportterápiává a fél hívő lányiskolát, akik helyetted vezekelnked a bűneidért. Na jó, csak vicceltem. Vállald fel önmagad, még a hibáidat is, mert az is te vagy, meg amúgy is senki se tökéletes.- ez a lényeg, kéremszépen.

Naomit én mindig is bírtam, és most, hogy ilyen mesterien táncoltatta az Annie és családja idegeit, még nagyobb arcnak tartom. Meg amúgyis ő szállítja a legjobb beszólásokat mostanában, és adja a humoros oldalát a dolgoknak. És most itt van néhány évvel öregebb kiadással, aki tulajdonképpen a nővére. Két ügyeletes szőkeribanc egy sorozatban? Behúzni a nyakakat hölgyek, urak, ki tudja mikor fog elszállni felettetek egy dühösen elhajított magassarkú.

Liam szánalmas próbálkozása Annie megszerzésére említésre se érdemes. Bevallom először azt hittem, hogy összeboronálják őket, és kellemesen csalódtam, mikor nem. Igaz van az a mondás, hogy ami késik, nem múlik...

6/10- egyszer fent, másszor lent, a sorozat ismét eszeveszett kutatást folytat azért, hogy megtalálja önmagát. Hát talán nem ártana beújítani egy nagyítót, mert eddig nehezen megy...

Import from America

Először ajánlom a figyelmetekbe Ashley Tisdale "He Said, She Said" című klipjét,(itt) valamint Selena Gomez "Tell me Something I don't Know" (itt)című számát, mármint elejét. És, most nézzétek meg ezt a...összemismásolt valamit, amit Magyarország "tinisztárja" Barbee, és a kis csapta készített. Egyszerűen kritikát se lehet róla írni, annyira, hát gáz. Mondjuk az álom.net után én már semmin sem csodálkozom. A média hozza a szokásos american copy szintet.

Angus, Thongs and Perfect Snogging (2008)

Boldog, érettségi-mentes életem első olyan filmje, amit már ki tudja milyen régen letöltöttem, de végre volt időm megnézni. Tökéletes választás arra az esetre, ha az ember lányának teljesen le van szívva az agya az öt napja tartó folytonos gondolkodástól, hiszen ebben a filmben csak annyi filóznivaló van, hogy vajon hogy lett az Angus, tangák és tökéletes smárolás-ból, A macskám, a családom és a fiúk magyar cím. Talán mert így jobban el lehet adni a fiatalabb korosztálynak, anélkül, hogy a szülők kiakadnának, mégis milyen filmet néz kis csemetéjük, hiszen lehet valami pornó, ha már a címében is a csókolózásról van szó, ugye. Ujjuj.Azt kell mondjam, ezek az angolok tudnak valamit. Nem tudnám megmondani mi az, de igaz, eddigi élményeim az ő tini cuccaikkal kapcsolatban kimerülnek egy fél Skins-epizódnál (kérlek, én Istenem, bocsásd meg bűnöm, amiért tovább még nem néztem) és az Angus, Thongs and perfect snogging-nál, de nem tudom, úgy érzem, van valami ezekben, ami az amerikai tinifilmekben nincs. Mármint a helyes angol akcentust leszámítva, ami pasiknál elképesztően szexi, csajoknál kicsit már idegesítőbb, de nem baj, minden jóban kell lennie egy ici-pici rossznak is.

Ki tudja, talán az lehet az oka, mint Máté is említette a legelső Skins-ről szóló posztjában, a filmben szereplő tinédzserek tényleg tinédzserek, nem pedig huszonakárhány éves, teljesen csodálatosan kinéző színészek, akikhez hasonló tinikkel még életemben nem találkoztam (ami néha kár, mert igazán szívesen futnék össze egy csákbesszel az utcában). Ha valaki történetesen csúnyácska, mint a mostani filmben Georgia, hát tényleg egy olyan lányt választanak, aki nem egy szépség, kissé szerencsétlen, és igaz az arckifejezései néha rettenetesen irritálóak, de ettől függetlenül mégis elhiszem, mikor arról panaszkodik az apjának, hogy ne nevezze szépnek, csak azért mert az apja, hiszen ő tényleg nem szép.
A másik, ami pozitívum, hogy vannak témák, amik az amerikai népség számára tabuk, de nekünk európaiaknak valahogy természetesek, és elférnek még a tinédzserfilmekben is. Ilyen például a tangamutogatás, a homoszexualitás, vagy éppen az, hogy a szerencsétlen főszereplő csaj egy „csók-tanárhoz” fordul, mert nem akar teljesen tapasztalatlanul smárolni álmai pasijával, már ha egyszer összejön a dolog.
Persze, nem mondom azt, hogy nem tipikus tinifilm, mert igenis az. Rögtön az első öt percben ki lehet találni, mi lesz az egész vége, néhány színészi alakítás sem tökéletes, de tényleg van valami benne, amitől sajátos hangulata lesz, talán az esős angol kisváros, ami üdítő látvány a rengeteg NYC meg LA dolog után, vagy egyszerűen csak az, hogy az egész annyira angol, hogy az valami szívfájdítóan csodálatos.
7/10, mert mint mondtam, néha azért meguntam egy picit a filmet, és akármennyire is szeretem a hepiendeket, mikor a jómagamra hasonlító szerencsétlen, népszerűtlen lány összejön egy igazi sex goddal, ahogy a filmben nevezték, valaki igazán odatehetne a stáblista elé egy megjegyzést, miszerint: ilyen nincs a való életben kislányok, nem kell aggódni, hogy egy szuperhelyes pasi elhagyja értetek nagymellű szőke barátnőjét…

2. évados True Blood trailer

Áldom a Junkie-t ezerszer, milliószor, amiért felhívták a figyelmem erre a gyöngyszemre. Körülbelül tíz perce már egyfolytában nézem, mert igazi fanatikushoz híven nem tudok betelni vele.
Hogy ne csak csöpögjek... tetszik ez a szám, de azért őszintén remélem, hogy az opening akármiizé marad az első évados, Jace Everett csodás hangjával, és a Bad Things című dalával, mert ennek hallatán közel sem ráz ki annyira kellemesen a hideg. Nyüff.
Nem gond, ha jól számolom már csak 38 nap van hátra a True Blood második évadjának premierjéig, amikor úgyis minden kiderül, és amit már fél lábbal is kibír az ember vámpírmániás lánya, de akkor is. Lehetne már június 14-e.

It's a totally 80's flashback

Megérkezett. Első képkockák a Gossip Girl "Valley Girls" című részéhez. Nagyon húztam a szám az elején, mikor megtudtam, hogy mégis mit, illetve kit akarnak spin offolni, aztán semleges pozicíóra váltottam, hogy ebből talán még kisülhet valami, most pedig csak annyit tudok hozzáfűzni az egészhez, hogy: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! (várom.)

Taylor Momsen énekel

És igen, itt a bizonyíték, hogy Taylor Momsen nem csak énekelget, hanem énekel. Totál őrült a csaj, de bírjuk, mert megérdemli. De azért nagyon reménykedek abban, hogy nem fog távozni a Gossip Girl díszletei közül. Elvileg egyébként turnézni is fog.

Taylena vol.2

Emlékeztek még az előző Taylena bejegyzésre, amikor feléledt mindenkiben a gyanú, hogy ez a fiú-pochahontas belezúgott a Waverly helyi menő csajba, és na bumm most dúl a szerelem, vagy mi?

Most újabb megerősítést kaptunk, miszerint itt több van, mint pár szenvedéllyel töltött szikra...

Mondjuk a paparazzi képek gyakran ferdítik a valóságot.

Ki tudja, lehet, hogy Selena vígan vonult a fehér kabátjában (ami lehet, hogy az ártatlanságát jelképezi), amikor Taylor egyszercsak ott termett a semmiből, hogy leszólítsa, ám a Gomez lányt ez sem győzte meg, így szétnyitotta a kabátját. Mármint Taylor. De ezzel se ért el semmit, mert Sel alaposan lekoptatta.

Vagy...A többit találjátok ki TI. Ha a fotók csalókák, és igazából nem egy randinak á lá romantic lehetünk tanúi, akkor vajon milyen cselekmény zajlott le a két fiatal között? Képekért tovább>>

Skins-3.Évadnyitó

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de engem rohadtul idegesít a britt angol akcentus, amiben túlszaporodtak a "h" hangok, meg egyébkéntis végig olyan érzésem van, mintha valami mutáns német nyelvet hallgatnék. Igen, így jár aki száz százalékig amerikanizálódik.

De ettől nem sérültem be annyira, elvégre magyar felirat is van a világon, valamint ezt a kis apróságot leszámítva a Skins 3.évada is megnyert magának. Eleinte ment a para alaposan, hogy ez az új szereplőgárdás dolog nem fog túlságosan szuperálni, azonban az évadnyitó epizód végére minden ilyen kétségem elpárolgott, akár a friss hó a tavaszi napsütésben. (ez a hasonlat az olvadt szóval lehet, hogy jobb lenneXD)

Meglepően jót tett ez a csere, de tényleg. Ez nem üres kijelentés, mondom is, hogy miért:

A, Változatosság. A hosszú évadokat megélt sorozatokban szerintem a szereplők egy idő után kihűlnek, és nem lehet belőlük többet kihozni, ellenben egy-egy új arc felbukkanása adhat új lendületet a dolgoknak. Vagy akár egy teljesen új Casté.
B, Persze egy csapat csere önmagában nem elég, csak jó háttérmunkálatok közreműködésével- forgatókönyv, rendezés stb.-, érhetnek el igazán jó eredményeket. Ez egy nagy zöld pipa, megvolt.

Tehát hozta a kellő szintet, és azért külön jutalomfalat a készítőknek, hogy a régi szereplőknek nevét (Tony), vagy tulajdonát (Sid) belecsempészték a részbe, roppant cselesen, ezzel érzékeltetve, hogy még mindig Skins.

Igazán azonban erre onnan lehetettt rájönni, hogy a főszereplő, akire minden szálat úgymond építenek, most Effie, Tony "kis"húga, akit már láthattunk korábbi Skins részekben, igaz jóval kevesebbet. Amúgy bírom a csajt, van benne valami igéző, misztikus, ami egyben titokzatos is, és sose lehet tudni, hogy mi lesz a következő lépése. Egész egyszerűen nem kiszámítható. És ez bejön. Meg dögös is. Karakteresen dögös.

A többi szereplő se lapos, ők is jól ki vannak dolgozva, bár nekem a Cook gyerekből már kicsit sok volt, ahányszor elkezdett vigyorogni azzal az idióta fejével, hát egyből viszketni kezdett a tenyerem.

Hát így indításnak 10/8 és...na jó egy felet még kap...Vagy nem, majd ha a következő rész is ilyen jó lesz, tehát marad a 10/8.

X-men kezdetek: Farkas (2009)

Játsszunk olyat, mint óvodában, vagy mint a régi szülinapi zsúrokon, mikor már végképp kifogytak a kedves szülők a használható játékötletekből. (Bár azért megjegyezném, hogy ez leginkább a nőnemű olvasókra vonatkozik, mert na, majd meglátjátok miért.)
Szóval, nézzétek meg alaposan a bejegyzés feletti képet, majd hunyjátok be a szemeteket, és idézzétek vissza mit láttatok.
Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, csupa-csupa jó pasi maradt meg lelki szemeitek előtt, ugyi? Amennyiben mégse vagy velem van a baj, vagy az egész mozi közönségével, esetleg veletek, mert annyi biztos, hogy ebből a filmből nekem leginkább az maradt meg, hogy awwww meg húúúú valamint Lilla barátosném beszólása, miszerint látszik, hogy kicsit már ki vagyunk éhezve. Visszaemlékezve, hogy megragadtam az előttem lévő széket mikor megjelent a színen a szexi Gambit,(itt az alsó képen, ni) talán van ebben valami.Igazából, akármennyire is X-men fanatikus voltam, vagyok és leszek, valószínűleg egész életemben, nem úgy ültem be erre a filmre, hogy olyan hű de sokat várnék tőle. Úgy értem, igaz, hogy ez nem kapcsolódik konkrétan az előző mozikhoz (nyilván látták a készítők is, hogy arról már nem lehet több bőrt lehúzni), de mégiscsak feltűnik néhány szereplő a szokásos gárdából (számszerint kettő, az igaz) vagyis X-men, és nagyon nem szeretném eddigi kedves élményeim valami gagyi nem-folytatással.
Egészen valahol a huszadik percig úgyis voltam vele, hogy na, inkább maradok az előző háromnál, mert azokban valahogy többet csatáznak meg robbantanak, bár kétségkívül jó játék azt találgatni, hogyan tudnánk úgy kukoricát dobni az előttünk ülő egyfolytában smároló párocska nyakába, úgy, hogy ne vegyék észre, mi voltunk azok.
Aztán történt valami, mind Farkas/Logan/Jimmy életében, mind a film minőségét tekintve. Hirtelen elkezdett érdekes lenni. És nem csak azért, mert a kicsit ugyan már öreg, de még mindig tökéletes testű Hugh Jackman pucéron rohangászott. Nem tudnám megmondani, mintha a forgatókönyvírók magukba nyomtak volna egy jó adag koffeint, és úgy folytatták volna a sztorit. Szellemes párbeszédek, robbantás, kedves mellékszereplők következtek az addig unalmas, fura és nyálas egyveleg helyett.
Plusz pont, hogy tényleg rengeteg mindent megtudunk a kezdetekről. Mert például nem tudom, lehet csak engem érdekelt, miért is harcol egymással egyfolytában Farkas és Kardfog, valószínűleg az igazi fanatikusok, akik képregényeket is olvasnak, tudták már eddig is, de a tudatlanok számára végleg kiderül. Az is, hogy milyen nyomi volt Küklopsz tinikorában (bár a történések így teljesen ellent mondanak az X-men:Evolúció rajzfilmsorozatnak), sőt, képzeljétek, még az is kiderül, Farkas miért Farkas. Az sajnos nem, hogy lett hirtelen Jimmyből Logan, de ne akarjon túl sokat az ember lánya.
A szereplők közül szeretném külön kiemelni Taylor Kitschet, aki, mint Gambit… hát… na jó, nem csöpögök túlságosan, mert szegény Máté még a végén szépen kitiltja innen a csontos kis seggem. Hugh Jackman isteni volt, mint mindig, ez nem újdonság. Annyira szexis és férfias, hogy az már fáj. Oké, stop Bebe, gyorsan keressünk másik témát, amiről nem jut rögtön eszembe valami szexi pasi a filmből. Viszont azt megemlítem bármiféle kommentár nélkül, hogy egy kicsit láthatjuk a Gyűrűk Urás, Lostos Dominic Monaghant is, tényleg csak egy picit, mert csúnya véget ér szegény.
Szinkron. Szokás szerint borzalmas. Komolyan, nem tudom, ki találta ki a kezdeményezést, miszerint csak feliratosan adjanak filmeket a mozikban, én teljes mértékben támogatom! Most jöttem csak rá a szinkron, meg úgy egyáltalán a hangok mennyire fontosak egy filmnél. Mert bizony egy rettenetesen rosszul választott hang még inkább kiemeli, ha valaki csupán csak a szépsége és nem a színészi játéka miatt kapott helyet a filmben. Igen, rád gondoltam, idegesítő magyar hangú, manipulálós mutáns, Farkas csaja!
Ügyesen eljutottam a végére majdnem teljesen spoilerek nélkül, nagy tapsot kérek. És nem, igyekszek a pontozásnál sem arra gondolni, milyen jókat sóhajtoztam és kuncogtam a film közben valahányszor feltűnt egy jó pasi… de nehéz ez. Hát jó… megoldom én, nem kell félteni, két pontot is adok. Pasikkal: 9.5/10. Ha a pasikat nem nézzük, csak a történések, csupán 7.5/10, mert azért akadtak kissé fura, vagy éppen nagyon gagyin megcsinált részek rendesen.
Nem baj. Most megyek, és próbálom, hátha az elmúlt órákban kifejlődött valami mutáns-képességem. Jó lenne. A következő bejeyzésem már Xavier prof. sulijából írnám nektek.