Klippremier: Lady GaGa - Alejandro
Úgy tűnik, Lady GaGa számára a normális hosszúságú klipek már nem is léteznek. Íme újabb beteg szüleménye, az Alejandro, ami nagyjából nyolc perces kis szösszenet.
Igazából még nem döntöttem el, hogy tetszik-e, avagy sem, de azt hiszem, tetszik. Főleg a közepe felé a kissé erotikus részek.
Ugyan, most minek játsszam meg magam? Húsz éves leszek, True Bloodon nevelkedtem, mégsem mondhatom, hogy fújjj már, GaGa.
Bebe
MTV Movie Awards 2010
Legjobb film: The Twilight Saga: New Moon
Meglepő. Igazán. Erre sosem gondoltam volna.
Legjobb vígjáték-főszerep: Zach Galifianakis
Gondolom, most mindenki pislog. De ha azt mondom, hogy Alan a Másnaposokból? Akkor máris sokkal inkább egyetértünk a győzelmével, igaz?
Globális szupersztár: Robert Pattinson
Valahol olvastam, hogy Robert Pattinson úgy gondolja, sokkal több díjat kellett volna nyernie. Nos, hogy ez tényleg igaz-e, vagy csupán pletyka, azt nem tudom, de mérges vagyok, mert ezt nagyon simán Johnny Deppnek kellett volna megkapnia.
Legjobb férfi főszereplő: Robert Pattinson
Éljen, ismét egy meglepetés.
Legnagyobb badass: Rain
Egy japán srác, akinek a filmjét, a Ninja Assassint nem láttam, de valószínűleg szépen aprította a népet benne, ha bezsebelte ezt a díjat.
Legjobb főgonosz: Tom Felton
Ennek örülök, még akkor is, ha Draco Malfoy annyira nem is gonosz, a Harry Potter filmeket meg a negyedik résztől felfelé annyira nem is szeretem. De Tom Felton volt az első komolyabb rajongásom tárgya még régen.
Legjobb WTF-pillanat: Ken Jeong
Emlékeztek a Másnaposokban, mikor a meztelen ferdeszemű kis ember kiugrik a kocsi csomagtartójából? Ken Jeong ezért kapta meg a szobrot.
MTV Generáció díj: Sandra Bullock
Azt hiszem, itt nem is voltak jelöltek, csak simán választottak. Megérdemelte. Bírom Sandrát, szerintem jó színésznő, és a filmjei is elég élvezhetőek.
Legjobb csók: Kristen Stewart és Robert Pattinson
Itt most arra a furán nyögdécselős, Bebe számára sírva röhögős csókra gondolnak, amit a New Moon elején produkáltak? Mert amennyiben igen, sajnálom, de bennem még egy darab zokni is több mindent megmozgat, mint az a csók. Azért meg pláne egy hatalmas ejnye-bejnye (csúnyábban kapjátok be) jár az MTV-nek, amiért a True Blood csodálatos főcímdalát használták fel ehhez a csókos bejátszáshoz.
Legjobb halálra rémült alakítás: Amanda Seyfried
Akinek a barátnője a Jennifer’s Body-ban egy démonná változott, szó szoros értelmében, így nem csoda, hogy beleadott apait-anyait azokba a sikolyokba.
Legjobb új csillag: Anna Kendrick
Ennek örülök, bár az Egek urát még nem láttam, Máté szerint nagyon jól alakítja benne a szerepét a kisasszony.
Legjobb női főszereplő: Kristen Stewart
Ha még mondjuk ez a Runawaysért lett volna, akkor azt mondom, oké. A vadóc szerep illik Kristenhez, már-már úgy tűnik, bele is tudja élni magát, de… áh, mindegy.
Legjobb harc: Beyoncé Knowes vs. Ali Larter
Már nem azért, de két csaj kis ugrándozása és egymás hajának tépése, hogy tudja leverni azt, mikor Jake Abel egy k***ott repülő Converse-zel harcol Logan Lerman ellen, aki meg irányítani tudja a vizet? He?
Oké, elfogult vagyok ebben a témában, mert hát Jake Abel… de akkor is, annyi más jó harcolós jelenet volt a jelöltek között? Miért pont ez?
Igazából nem hiszem, hogy valaha is lesz olyan díjátadó, amivel maximálisan megelégedek majd. Bár azért ilyenkor örülök, hogy nem vagyok olyan sztár, akit jelöltek. Úgy értem, ha bármelyik kategóriában vesztettem volna a New Moonos bagázs ellen… valószínűleg eléggé kiakadtam volna, talán bemutatok valami hasonlót, mint Kanye West a tavalyi VMA-n. Höhö.
Ó, de hogy azért legyen valami jó dolog is, a show alatt volt egy Harry Potter trailer, ami egészen jól néz ki, bár azért a közepe tájékán van egy vicces rész, mikor Daniel Radcliffe egészen olyan arcot vág, mint aki… de nem lövöm le a poént:
Bebe
Átadták a Bravo Otto díjakat
Méghozzá tegnap este. Tudjátok, nagy buli, sok fellépő, miegymás. Sajnos nem tudom megmondani, hogy milyen volt, mivel nem hallgatok magyar zenét, így valószínűleg az egész banzájt egy sarokból figyeltem volna, kezemben egy óriási vodkásüveggel, ami erőt adott volna, hogy ne fussak el... szóval. Igen. Ettől függetlenül eredményeim vannak nektek. Őszintén, sok meglepetés nem ért, mert alapból a jelöltek... hát... a díjazottak meg hááááát.
A nyertesek neve a listából szépen ki lesz emelve vastag betűvel. Ahogy illik.
Az év magyar férfi előadója: SP, Puskás Peti, Király Viktor, Fekete Dávid, LL Junior
Az év magyar női előadója: Lola, Tóth Gabi, Dukai Regina, Kovácsovics Fruzsina, Hien
Az év magyar együttese: Anti Fitness Club, The Grenma, Idiot Side, Hooligans, Belga (tudom, tudom... de nem találom a dupla pontos e-betűmet.)
Az év magyar felfedezettje: B.N.F., Compact Disco, Stereo 2.0, Brasch Bence, InterYou
Az év magyar klipje: SP - Kép maradsz, Ádok Zoli - Sebesült szív, Hien - Túl szép, Tóth Gabi ft. AFC Tomi - Mi a szívemen, a számon, Lola - Féktelen éj
Az év külföldi férfi előadója: Nick Jonas, David Guetta, Timbaland, Flo Rida, Jay Sean
Az év női előadója: Lady GaGa, Miley Cyrus, Rihanna, Shakira, Beyoncé
Az év külföldi együttese: 30 seconds to Mars, Jonas Brothers, Tokio Hotel, The Black Eyed Peas, Green Day
Az év külföldi felfedezettje: Kesha, Justin Bieber, Taylor Swift, Pixie Lott, The Veronicas
Az év külföldi klipje: P!nk - Funhouse, Lady GaGa - Bad Romance, Jay-Z ft. Alicia Keys - Empire State of Mind, Miley Cyrus - Party in the USA, Rihanna - Russian Roulette
És SP megkapta a Bravo Idol díjat, akármit is jelentsen ez.
Nem lepődtem meg, tényleg nem. És nem szeretnék senkit bántani azzal, hogy most szépen kifejtem, miért röhögséges ez az egész. Főleg azért, mert az év magyar felfedezettei közül, négyet nem is ismerek, a klipek közül számomra mindegyik nézhetetlen, arról meg aztán végképp fogalmam sincs, hogy a külföldi év felfedezettje kategóriába hogy kerül Taylor Swift vagy a The Veronicas. A nagy listából egyedül Lady GaGa győzelmével vagyok megelégedve, és ennyi.
Na jó, hol van az a vodka?
Bebe
Börtönben a Gossip Girl sztárja!
Nem szeretnék túlságosan bulváros lenni, ezért már rögtön az elején leszögezem, hogy természetesen a srácot már kiengedték, miután kifizette az óvadékot, ami a 2000 dollárt jelent Texasban, ha történetesen egy kis marihuánával a zsebében kapják el. Vagy 180 napnyi börtönt, nyilván, akinek sok pénze van, nem az utóbbit választja.
A sztori mindehhez annyi, hogy Chace-t és a barátját egy étterem előtt találták meg, és hát szerencsétlenségükre, nem voltak éppen tiszták. Plusz, nagyjából 60 grammnyi füvet találtak náluk, már ha jól értelmezem a dolgokat. Úgy értem 60 gramm az nem kevés.
Igazából, lehet most kéne egy olyan résznek következnie, hogy ejnye ezek a fiatal sztárok azt hiszik már mindent szabad, és hogy ejnye. Ó, és gyerekek, ne drogozzatok, mert az rossz.
De nem szeretnék álszent dumával jönni, úgyis megteszi majd ezt a világsajtó gyaníthatólag.
Persze drogozni nem helyes, akkor sem, ha „csak” fűről van szó, de én mégis sokkal inkább elnézem Chace-nek ezt a kis baklövését, mint mondjuk Stohl Buci ittas vezetéseit.
Just sayin’. Ahogy az angol mondaná.
Bebe
Doctor Who - Sci-fi angolosan
De ez egy nagy igazság. Mert valahogy, abból, ami angol, hihetetlen, de csak jó sülhet ki. Ott van például a Skins, vagy a Misfits, ha már sorozatokról beszélünk. Ha bármi másról, akkor például a Fish&Chips.
Jó, persze, maradjunk a sorozatoknál, mivel ez továbbra sem egy gasztro-blog. És, mivel nincs is jobb dolog annál, mint vizsgaidőszakban új sorozatokba belekezdeni, íme legújabb sorozatos mániám: Doctor Who. (Ismerős lehet esetleg valakinek, az RTL Klubon is adták egy időben „Ki vagy, doki?” címmel.)
Azt hiszem, fontos tudni, ha a sorozatról van szó, hogy igen hosszú ideje fut már. Az eredeti széria egészen pontosan 1963-ban indult útjára, és 1989 adta a BBC. Ezt követte egy 1996-os nagyfilm, majd 2005-ben megújították a sorozatot, és a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült, mint a leghosszabb ideje futó fantasztikus sorozat.
Mivel vizsgaidősuck van, meg egyébként is, úgy terveztem, hogy csak a David Tennant mániám fogom orvosolni ezzel a talán nem is annyira jó sorozattal, egyből a 2005-ös első évadtól álltam neki az egésznek.
És rögtön, két dolog miatt is meglepődtem.
1. Az első évadban még nem is szerepel David Tennant.
2. A Doctor Who egy nagyon jó sorozat.
Úgy indítunk, hogy megismerjük Rose Tyler (Billie Piper) életének egy napját. Felkel, dolgozni megy egy áruházba, találkozik a barátjával, majd folytatja a melót, és a többi, és a többi. Igen ám, de egy este, zárás után Rose-ra, próbababák támadnak (igen, tudom…), és hopp, hirtelen bevetődik életébe a Doktor (Christopher Eccleston), aki megmutatja neki, hogy a világon ezer más érdekesebb dolog van az unalmas életnél. Például az időutazás, vagy az emberiség feletti hatalomra vágyó próbababák (igen, ez tényleg tök nevetségesen hangzik…). Így aztán Rose csatlakozik a titokzatos idegenhez (akiről nagyon sokkal többet nem is sikerül megtudnunk, néhány picit apróságot leszámítva), hogy aztán együtt utazzanak térben és időben, egy látszólag teljesen hétköznapi rendőrségi telefonfülkében, és újabb és újabb kalandokat fedezzenek fel, satöbbi, satöbbi.
Magának az egésznek eszméletlenül bugyutának, és gagyinak kéne lennie. Úgy értem, nagyjából minden részben a világ sorsa forog kockán, mert jönnek a különféle űrlények. És, ha már űrlények, tessék elfelejteni az amerikai filmekből jól ismert CGI-csodákat, és jelmezeket, amelyek akár valódiak is lehetnének. Tény, hogy a vizuális megvalósításon van mit dolgozni.
A gond, illetve nem is nevezném gondnak, csupán annyi, hogy az embert annyira magával ragadja az egész, hogy még csak nem is zavarja a kis költségvetésű megvalósítás. Pedig, ha valami amerikai sikersorozatról lenne szó, már rég megbuktatták volna, talán pont ezért.
De ne felejtsük el, britekről beszélünk, akiknek bizony van egy óriási nagy előnye az amerikaiakkal szemben: tudják, hogy kell történeteket mesélni. Nem próbálják a semmilyenséget csodálatos speciális effektekkel eltakarni. Fegyvereik a szellemes párbeszédek, csattanós poénok, és a remekül kitalált karakterek.
Persze, nem hibátlan az egész. Szó sincs róla. De csodálatosan jó szórakozás. 8/10, az első négy rész, amiben találkozhatunk a Föld pusztulásával, különleges gázszerű lényekkel, illetve Londonba csapódott földönkívüli űrhajókkal. Igen, mint mondtam, egyik sem hangzik túl eredetinek, igaz? De lessetek csak meg egy részt, mert megéri. Tényleg.
Bebe
...
Hol a #$!@-ban lehetnek ezek?
Ez a kérdés bizonyára elég sok rendszeres, és kevésbé rendszeres olvasónkban felötlött, nem is ok nélkül: a posztok száma/hét mennyisége valahol mínusz végtelen és kettő között mozog mostanában. És ha van köztetek valaki, aki néhányszor benéz ide is a napi/heti rutinos webbarangolása közben, és csalódottan távozik, amiért nem szemezgethetett egy konténernyi bejegyzésből, annak most elnézését kérjük. Reméljük, meg is kapjuk.
Természetesen, az efféle magyarázkodásokhoz hozzátartozik egy olyan dolog is, mint a kifogás, ami szabályosan elrongyolódott, annyian használták már: mind a ketten padkoptatók vagyunk. Bebe egyetemes padkoptató, Én pediglen gimis padkoptató. Mindkét fajta padkoptatás szőröstül bőröstül a napjainkból sok időt vesz el, és azt a kisebb időtartamot, ami a fejünk sarkítására szánhatunk, azt médiás függőségünk kielégítésére használjuk fel, film illetve sorozat nézés formájában. Ezek mellett a bloggerkedés, mint hobbi, hát, erősen a háttérbe szorult, és ott is maradt jó ideig. Illetve még marad, egy ideig, DE nem sokáig. A nyár újbóli beköszöntével, újbóli renoválással, a megszokott rendszerességű friss hullámon szörfölve visszatérünk.
Így minden hősiesen kitartó, a pangás ellen dacoló látogatónktól egy kicsi, egy icuri-picuri egy-két hétre elegendő türelmet szeretnénk kérni. Szintúgy reménykedünk benne, hogy ezt is ugyanúgy megkapjuk.
Addig is, az év végi szokásos teperéshez egy kalapra valót, és némileg napsugarasabb hétköznapokat kívánunk nektek,
Bebe, Máté
Természetesen, az efféle magyarázkodásokhoz hozzátartozik egy olyan dolog is, mint a kifogás, ami szabályosan elrongyolódott, annyian használták már: mind a ketten padkoptatók vagyunk. Bebe egyetemes padkoptató, Én pediglen gimis padkoptató. Mindkét fajta padkoptatás szőröstül bőröstül a napjainkból sok időt vesz el, és azt a kisebb időtartamot, ami a fejünk sarkítására szánhatunk, azt médiás függőségünk kielégítésére használjuk fel, film illetve sorozat nézés formájában. Ezek mellett a bloggerkedés, mint hobbi, hát, erősen a háttérbe szorult, és ott is maradt jó ideig. Illetve még marad, egy ideig, DE nem sokáig. A nyár újbóli beköszöntével, újbóli renoválással, a megszokott rendszerességű friss hullámon szörfölve visszatérünk.
Így minden hősiesen kitartó, a pangás ellen dacoló látogatónktól egy kicsi, egy icuri-picuri egy-két hétre elegendő türelmet szeretnénk kérni. Szintúgy reménykedünk benne, hogy ezt is ugyanúgy megkapjuk.
Addig is, az év végi szokásos teperéshez egy kalapra valót, és némileg napsugarasabb hétköznapokat kívánunk nektek,
Bebe, Máté
Bulvárbomba: Jensen Ackles elkelt!
Ó, bizony. Ha nem csordulna ki a könnyem egy ilyen tökéletes páros láttán, egészen biztos a falhoz vágnék valamit dühömben.
De a helyzet az, hogy… Jensen Ackles (SupNat) és Danneel Harris(One Tree Hill) olyan szépek, külön-külön is, de együtt meg pláne, hogy azt hiszem szerelmes leszek. Mindkettőbe.
Komolyra fordítva a szót, 2007-ben kezdtek randizni, a Ten Inch Hero című film forgatásán ismerkedtek meg, és szerelmesedtek egymásba, és a többi, és a többi, végül most hétvégén össze is házasodtak Dallasban.
Nagyon sok boldogságot nekik!
(A képek kattintásra nagyobbak lesznek)
Bebe
Bréking: Folytatódik a Chuck!
De csak mert Máténak és nekem is az egyik abszolút kedvenc sorozatunk a Chuck, ez megér egy posztot:
Az NBC berendelte a sorozat negyedik évadját, eddig 13 résszel. De ne feledjünk, hogy a harmadik is így indult, aztán hozzácsaptak még plusz hatot, szóval van esély egy igazi sokepizódos szezonra. Yayy, ismételten csak ennyit tudok mondani.
A hírt amúgy Zachary Levi (amennyiben esetleg nem lenne tiszta, a sorozat főszereplője) is megerősítette Twitteren, illetve még azt is elmondta, hogy természetesen a rajongók nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Ami ugyan a szokásos rizsának tűnik, de tény, hogy a Chuck rajongók a legjobbak a világon!
Bebe
Búcsú a vámpíroktól
Egyszer minden jónak vége lesz, és sajnos ebbe beletartozik a Vampire Diaries első évada is. Bezony, bezony. Jövő héten már itt a finálé. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én így a vége felé annyira megszerettem ezt az egészet, hogy fogalmam sincs, ki fogom-e bírni addig, amíg jön a második évad. Még szerencse, hogy nyáron jön a True Blood harmadik évada, és nem kell vámpírok nélkül maradnom.
De egyelőre még ne sírjunk, hiszen egy adagot még kapunk a Mystic Falls-i vámpírok kalandjaiból, és valami azt súgja, hogy egy perc sem lesz olyan, ami kicsit is unalmas lenne.
Óvatosan a videóval, ha nem láttad a legfrissebb epizódot, meg úgy egyébként is, inkább szeretnél meglepődni, inkább ne nézd meg!
Viszont kommentek formájában jöhetnek a tippelgetések: ki hal meg? Ki nem? Ki jön össze kivel? Mik derülhetnek-e még ki?
Én a magam részéről tökéletesen el tudnám viselni azt is, ha egyedül Damon élné túl az utolsó részt, és a második évad csak köré épülne. Egy olyan második évad ráadásul, ami valami baromi meleg helyen játszódik, így Ian Somerhalder kénytelen lenne végig félmeztelenül mászkálni.
Szép álmok...
Bebe
Nesztek, romantika délutánra!
Igaz, a délutánok úgy nagy általánosságban nem szoktak nagyon romantikusak lenni, de most egy kicsit változtatunk ezen.
Itt van ez a dalocska, a Terrified, melyet Katherine McPhee (az American Idol akármelyik szériájának második helyezettje) ad elő úgy egyébként, de hopp, becsatlakozott hozzá Zachary Levi is, hogy legyen duett a számból. Mivel Zach Levi a gyengém, nyilván azért mondom azt, hogy nagyon jót tett a dalnak a jelenléte, mert ha ő nem lenne biztos nem hallgatnám meg, mondjuk kettőnél többször. Így viszont már tegnap óta nagyon sokszor játszottam már le magamnak, pedig tényleg nem vagyok egy szerelmes dal-rajongó fajta lány.
Elvileg, hamarosan jön klip is, de addig is, itt a hallgatnivaló:
Kedves Zach, ha esetleg nem lennél túl elfoglalt... összehoznál nekünk egy saját albumot?
Bebe
Klippremier: Miley Cyrus - Can't be tamed
Itt van, megérkezett! A Klip. Az, amire sokan azt mondogatták, hogy bizony, ez lesz majd az, ami végleg megváltoztat mindent, amit eddig gondoltunk Miley Cyrusról. Legyen szó a szőke parókáról, vagy a helyes kis dalocskákról, amikra vígan rázzák magukat a kislányok.
Hát igen... az egészen tuti biztos, hogy az én szememben ez az a pillanat, mikor Hannah Montana végleg eltűnt, és bemutatkozik Miley, mint Miley. Aki hamarosan már felnőtt nő lesz, vagyis éppen ideje volt ennek a váltásnak, azt hiszem. Persze, ahogy olvasom a neten a különféle kommenteket, jönnek az olyanok, hogy úristen, mekkora egy biccs, és hogy ezt meg azt mégis hogy képzeli, mikor még csupán egy kislány. Nos, nektek kedves emberek, megsúgnék valamit: Miley már nem kislány. Szokjatok hozzá a gondolathoz.
Voilá, íme a klip. Miley egy ritka madárfaj egyik példányaként tombol egy múzeumban. Nekem igazából tökre bejön, még akkor is, ha a szám annyira nem.
Bebe
Klippremier: Xtina-Not Myself Tonight
Nem csak ma este, hanem a visszatéréstől számítva nem önmaga Christina.
Rendben, elismerem, hogy az imént említett nagybetűvel szedett Nagy Visszatéréshez elengedhetetlen a megújulás, és az valami új felmutatása, de úgy érzem, hogy Xtina azzal szeretne újat mutatni, hogy fejet hajt, és behódol a szextrém domina stílusnak, melyet nem is olyan régen Gaga honosított meg, nos, mindenütt.
Térjünk ki a számra is: partizásra tökéletesen alkalmas, nyugi van, és légy ribanc, tök hallgatható,(sőt) meg minden, csak az a bajom ezzel is, mint a klippel: elvakult trendkövetés. Pörsz, a trend azért trend, mert követik, és ez a biztosra menés érdekében van.
Remélem, hogy kellő visszarázódási időszak után, Christina ismét diktálni fog, és teremteni, nem pedig követni, mint amikor a Marilynes göndör loknijaival retrot csempészett a 21. századi slágerek közé. Ami ugyan nem volt az én műfajom, de tetszett, hogy mert újítani. Most ezúton is ajánlanám neki, hogy legyen annyi vér a pucájában megint, hogy merjen.
A Not Myself Tonight a legelső kislemez, Xtina idén nyáron, dátum szerint június 8-án megjelenő legfrissebb, Bionic nevezetű albumáról. Csak úgy mondom, annak, aki ezt nem tudta, és annak is, aki igen, nehogy valami folytán kimenjen a fejéből.
Kedves Médiablog, köszi a videót.
Térjünk ki a számra is: partizásra tökéletesen alkalmas, nyugi van, és légy ribanc, tök hallgatható,(sőt) meg minden, csak az a bajom ezzel is, mint a klippel: elvakult trendkövetés. Pörsz, a trend azért trend, mert követik, és ez a biztosra menés érdekében van.
Remélem, hogy kellő visszarázódási időszak után, Christina ismét diktálni fog, és teremteni, nem pedig követni, mint amikor a Marilynes göndör loknijaival retrot csempészett a 21. századi slágerek közé. Ami ugyan nem volt az én műfajom, de tetszett, hogy mert újítani. Most ezúton is ajánlanám neki, hogy legyen annyi vér a pucájában megint, hogy merjen.
A Not Myself Tonight a legelső kislemez, Xtina idén nyáron, dátum szerint június 8-án megjelenő legfrissebb, Bionic nevezetű albumáról. Csak úgy mondom, annak, aki ezt nem tudta, és annak is, aki igen, nehogy valami folytán kimenjen a fejéből.
Kedves Médiablog, köszi a videót.
Máté
Alice Csodaországban (2010)
Olyan régóta vártam ezt a filmet, hogy nagyon. Tényleg. Nagyon. Úgy 
értem, Tim Burton (aki a legeslegkedvencebb rendezőm) és az Alice Csodaországban (ami meg az egyik legkedvencebb beteg mesém) mi mást alkothatnának együtt, mint egy zseniális párost?
És hát oké… zseniálisat talán annyira mégsem sikeredett az egész, de… na jó, lássuk, miről is van itt szó, tulajdonképpen.
Van ugye egy Alice-ünk, aki már egyáltalán nem kislány, épp ellenkezőleg, éppen arra készül, hogy férjhez adják, valami eléggé unszimpatikus egyénhez, de ez mellékes, hiszen az illető egy Lord, vagyis rangja van, ami ugye a legfontosabb, és a többi, és a többi. Az eljegyzési partin aztán Alice hopp, újra Csodaországban találja magát, egy olyan helyen, amit kinézetileg annyira nem is lehetne Csodaországnak hívni, hiszen a Vörös királynő uralma alatt valahogy tönkrement minden. Alice-on múlik minden, megmenti-e a világot, van-e hozzá bátorságom, avagy sem. Természetesen találkozunk mindenkivel, aki nélkül Csodaország nem lenne Csodaország, A Kalapossal, vagy éppen személyes kedvencemmel az őrülten vigyorgó cicával. (Azért a kedvencem, mert totál magamra emlékeztet, amúgy.)Ez eddig mind szép és jó, bár ezt a történetet, inkább éreztem nagyon dizninek, mint nagyon burtonösnek. Szóval, akárhogy is kutakodok emlékeim között, nem igazán emlékszek egyik Burton filmnél sem arra, hogy ennyire próbálták volna az ember agyába tuszkolni a filmek tanulságát. Itt meg, szinte végig csak arra ment ki a játék, hogy beleverjék mindenki helyes kis buksijába, az a legjobb, ha van egy kis dilid és a többi, és a többi. Vagyis, azt mondanám, hogy most inkább Burtonben csalódtam nagyobbat, mint a történetben. Mert maga a sztori tényleg nagyon jó volt, szórakoztató, tele vicces jelenetekkel, és szerethető karakterekkel (tökéletesen sikerült nekem például még a főgonosz Vörös királynővel is együttéreznem), valahogy mégsem lett az egésznek semmi olyan igazi Burton-hangulata, mint amit annyira nagyon szerettem a Karácsonyi Lidércnyomásban, például.
Egyedül talán a látványvilág volt az, aminél rá lehetett ismerni a kedves rendezőúr munkájára. Mert azon kívül, hogy Csodaország megvalósítása abszolút tíz pontot ér, ha a sztorin nem is, ezen lehetett látni, mennyit agyaltak az ezért felelős emberek.
A színészek közül szerintem mindenki remekül hozta a formáját. Volt itt, ugye, a Tim Burton filmekből elmaradhatatlan Johnny Depp és Helena Bonham Carter (és egész egyszerűen igazságtalan, hogy az előbbi még Kalaposként is tud jól kinézni), de szerintem az Alice-t alakító Mia Wasikowska is nagyon jól hozta a szerepét.
Alice kalandjai nekem egy 7/10-et érnek pontilag, és ha a végét nem rontották volna el, akkor egészen biztos megadnám rá a nyolcat is. A kötelező előzetes után egy nagy SPOILERben el is mondom, mi is volt az az óriási nagy hiba.
De most könyörgöm. Ki az az idióta, aki a való világot választaná, csupa sznob és felszínes emberrel, mikor Csodaországban is maradhatna Johnny Depp-pel, meg a beszélő állatokkal? Alice, buta vagy.
Bebe
értem, Tim Burton (aki a legeslegkedvencebb rendezőm) és az Alice Csodaországban (ami meg az egyik legkedvencebb beteg mesém) mi mást alkothatnának együtt, mint egy zseniális párost?És hát oké… zseniálisat talán annyira mégsem sikeredett az egész, de… na jó, lássuk, miről is van itt szó, tulajdonképpen.
Van ugye egy Alice-ünk, aki már egyáltalán nem kislány, épp ellenkezőleg, éppen arra készül, hogy férjhez adják, valami eléggé unszimpatikus egyénhez, de ez mellékes, hiszen az illető egy Lord, vagyis rangja van, ami ugye a legfontosabb, és a többi, és a többi. Az eljegyzési partin aztán Alice hopp, újra Csodaországban találja magát, egy olyan helyen, amit kinézetileg annyira nem is lehetne Csodaországnak hívni, hiszen a Vörös királynő uralma alatt valahogy tönkrement minden. Alice-on múlik minden, megmenti-e a világot, van-e hozzá bátorságom, avagy sem. Természetesen találkozunk mindenkivel, aki nélkül Csodaország nem lenne Csodaország, A Kalapossal, vagy éppen személyes kedvencemmel az őrülten vigyorgó cicával. (Azért a kedvencem, mert totál magamra emlékeztet, amúgy.)Ez eddig mind szép és jó, bár ezt a történetet, inkább éreztem nagyon dizninek, mint nagyon burtonösnek. Szóval, akárhogy is kutakodok emlékeim között, nem igazán emlékszek egyik Burton filmnél sem arra, hogy ennyire próbálták volna az ember agyába tuszkolni a filmek tanulságát. Itt meg, szinte végig csak arra ment ki a játék, hogy beleverjék mindenki helyes kis buksijába, az a legjobb, ha van egy kis dilid és a többi, és a többi. Vagyis, azt mondanám, hogy most inkább Burtonben csalódtam nagyobbat, mint a történetben. Mert maga a sztori tényleg nagyon jó volt, szórakoztató, tele vicces jelenetekkel, és szerethető karakterekkel (tökéletesen sikerült nekem például még a főgonosz Vörös királynővel is együttéreznem), valahogy mégsem lett az egésznek semmi olyan igazi Burton-hangulata, mint amit annyira nagyon szerettem a Karácsonyi Lidércnyomásban, például.
Egyedül talán a látványvilág volt az, aminél rá lehetett ismerni a kedves rendezőúr munkájára. Mert azon kívül, hogy Csodaország megvalósítása abszolút tíz pontot ér, ha a sztorin nem is, ezen lehetett látni, mennyit agyaltak az ezért felelős emberek.A színészek közül szerintem mindenki remekül hozta a formáját. Volt itt, ugye, a Tim Burton filmekből elmaradhatatlan Johnny Depp és Helena Bonham Carter (és egész egyszerűen igazságtalan, hogy az előbbi még Kalaposként is tud jól kinézni), de szerintem az Alice-t alakító Mia Wasikowska is nagyon jól hozta a szerepét.
Alice kalandjai nekem egy 7/10-et érnek pontilag, és ha a végét nem rontották volna el, akkor egészen biztos megadnám rá a nyolcat is. A kötelező előzetes után egy nagy SPOILERben el is mondom, mi is volt az az óriási nagy hiba.
De most könyörgöm. Ki az az idióta, aki a való világot választaná, csupa sznob és felszínes emberrel, mikor Csodaországban is maradhatna Johnny Depp-pel, meg a beszélő állatokkal? Alice, buta vagy.
Bebe
Retro percek: (Még mindig)Tudom, mit tettél tavaly nyáron
Ez a hét a filmes spalettám további trenírozásával is telt többek között, mivel a bátyám úgy látta, hogy súlyos elmaradásban „szenvedek” a klasszikus horrorok, és thrillerek tekintetében. Ő meg van olyan jófej, és rendes, hogy segítsen a beérésben, és a nyolcvanas évek tárlatától egészen napjainkig végigveszi velem a must see produkciókat. Közöltem vele, hogy na, na, csak óvatosan, az én idegeim ugyanis nincsenek vasból. Így kötöttünk ki a Tudom, mit tettél tavaly nyáron, és a Még mindig tudom,mit tettél tavaly nyáronnál. Amik műfajbeli társaikhoz hasonlóan el vannak árasztva több hektoliter vérrel, de egyébként tökre nem veszi komolyan magát egyik film se, és ettől kímélően nevetségesek.
Amúgy, mint azt megtudtam, ez a két tini horror, a Sikolyokkal együtt véve amolyan korszakalkotó alkotások, ezek kijötte előtt jóformán nem is készült ilyen film, szóval ezért klasszikus címkét kaptak. És tényleg, horror klisék tömkelege eredeztethető tőlük, plusz találkoztam olyan elemekkel, amelyeket a későbbiekben más filmek nagy előszeretettel felhasználtak.
De a legfontosabb értékük,- a fentebb említett korszakalkotóság, és egy focicsapatra elég sorozat-sztár mellett, akiket meglepő volt ilyen nagyon fiatalon látni, kivéve SMG(=Sarah Michell Gellar)-t, a Buffyban hozzászoktam a tizenéves kiadásához-, a bennük rejlő tanulság. És ezt a tényt most egy listával alá is fogom támasztani nektek:
10 okos, és megjegyzendő dolog a túlélésért, amit a Tudom, mit tettél tavaly nyáronból, és a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáronból tanulhattok:
1. Ha netán véletlenül elgázolsz valakit a kocsiddal, jobban jársz, hogyha hagyod inkább kettétörni a fényesnek, és sikeresnek mondható jövőbeli karrieredet, és ahelyett, hogy a hullától megpróbálsz megszabadulni úgy, hogy a barátaiddal vízbe dobjátok, hívod a mentőket.
2. Földrajzból legyél mindig felkészült. Ha Jennifer-Love Hewitt az lett volna-egy elég egyszerű témából ráadásul-, az egész második film meg sem történt volna vele.
3. Ha gyilkolási szándékkal valaki üldöz téged, semmi szükség a roppant megerőltető futásra, mert az illető úgysem fogja hozzád igazítani a tempóját. Valószínűleg azért, mert tudja, hogy a forgatókönyv úgy van megírva, hogy menekülés közben mindig beleütközöl valamibe, egyszerű példaként egy zárt ajtóba, ami meggátol a továbbjutásban.
4. Ha gyilkolási szándékkal valaki egy autóban üldöz téged, semmi értelme annak, hogy nyíl egyenes vonalban a kocsi előtt fuss, hidd el, a sebesség növelésben nem te fogsz nyerni. Helyette célszerűbb, hogyha oldalra kivetődsz.
5. Sose hagyd, hogy egy részeg haverod a te autódat vezesse. Bármit is csinál az illumináltsága következtében a kocsival, utána, mint jogos tulajdonost, téged fognak elővenni a zsaruk.
6. Messzire kerüld el a fedeles szoligépeket, és a gyanúsan dübörgő hangokat kiadó mosógépeket.
7. Ha ne adj isten egy üvegház tetejére pottyannál ki, és látod, hogy repedezik alattad az üveg, orbitális hülyeség még a másik lábaddal is ráállni.
8. Ha olyan levelet kapsz, amire csakis a neved van ráírva, se feladó, se cím, akkor a lehető leglassabban közelíts felé, ki tudja, a végén még felrobban!
9. Soha ne menj fel egy idegen halász hajójára.
10. Tarts barátot/barátnőt, a kilátástalan helyzetekben mindig a segítségedre siet. Kivéve mikor nem. Az azt jelenti, hogy nem te vagy a főszereplő.
Azt hiszem, ha tízszer ennyi nem is, de kétszer ennyi majdnem biztos, hogy összejönne. Ha kedvet éreztek ahhoz, hogy a tízes jó tanács lista húszassá, vagy harmincassá bővüljön, pötyögjetek kommentet, és írjátok le a saját hasznosnak bizonyuló észrevételeiteket ezekkel a filmekkel kapcsolatban.
Máté
De a legfontosabb értékük,- a fentebb említett korszakalkotóság, és egy focicsapatra elég sorozat-sztár mellett, akiket meglepő volt ilyen nagyon fiatalon látni, kivéve SMG(=Sarah Michell Gellar)-t, a Buffyban hozzászoktam a tizenéves kiadásához-, a bennük rejlő tanulság. És ezt a tényt most egy listával alá is fogom támasztani nektek:
10 okos, és megjegyzendő dolog a túlélésért, amit a Tudom, mit tettél tavaly nyáronból, és a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáronból tanulhattok:
1. Ha netán véletlenül elgázolsz valakit a kocsiddal, jobban jársz, hogyha hagyod inkább kettétörni a fényesnek, és sikeresnek mondható jövőbeli karrieredet, és ahelyett, hogy a hullától megpróbálsz megszabadulni úgy, hogy a barátaiddal vízbe dobjátok, hívod a mentőket.
2. Földrajzból legyél mindig felkészült. Ha Jennifer-Love Hewitt az lett volna-egy elég egyszerű témából ráadásul-, az egész második film meg sem történt volna vele.
3. Ha gyilkolási szándékkal valaki üldöz téged, semmi szükség a roppant megerőltető futásra, mert az illető úgysem fogja hozzád igazítani a tempóját. Valószínűleg azért, mert tudja, hogy a forgatókönyv úgy van megírva, hogy menekülés közben mindig beleütközöl valamibe, egyszerű példaként egy zárt ajtóba, ami meggátol a továbbjutásban.
4. Ha gyilkolási szándékkal valaki egy autóban üldöz téged, semmi értelme annak, hogy nyíl egyenes vonalban a kocsi előtt fuss, hidd el, a sebesség növelésben nem te fogsz nyerni. Helyette célszerűbb, hogyha oldalra kivetődsz.
5. Sose hagyd, hogy egy részeg haverod a te autódat vezesse. Bármit is csinál az illumináltsága következtében a kocsival, utána, mint jogos tulajdonost, téged fognak elővenni a zsaruk.
6. Messzire kerüld el a fedeles szoligépeket, és a gyanúsan dübörgő hangokat kiadó mosógépeket.
7. Ha ne adj isten egy üvegház tetejére pottyannál ki, és látod, hogy repedezik alattad az üveg, orbitális hülyeség még a másik lábaddal is ráállni.
8. Ha olyan levelet kapsz, amire csakis a neved van ráírva, se feladó, se cím, akkor a lehető leglassabban közelíts felé, ki tudja, a végén még felrobban!
9. Soha ne menj fel egy idegen halász hajójára.
10. Tarts barátot/barátnőt, a kilátástalan helyzetekben mindig a segítségedre siet. Kivéve mikor nem. Az azt jelenti, hogy nem te vagy a főszereplő.
Azt hiszem, ha tízszer ennyi nem is, de kétszer ennyi majdnem biztos, hogy összejönne. Ha kedvet éreztek ahhoz, hogy a tízes jó tanács lista húszassá, vagy harmincassá bővüljön, pötyögjetek kommentet, és írjátok le a saját hasznosnak bizonyuló észrevételeiteket ezekkel a filmekkel kapcsolatban.
Máté
Előzeteső: Eclipse
Oprahnál láthatjuk először a csodálatos, a fantasztikus, az egyetlen… az Eclipse következő trailerét. *úristenúristen…ájulás*
Oké, komolyan. Valahogy ezek a Twilight Sagás klipkészítők sosem tudják eltalálni a dolgokat. Vagy lehet csak én vagyok már annyira rosszul ettől az egésztől, hogy nekem semmi sem jó, ami Twilighttal kapcsolatos. (Kivéve Taylor Lautner felsőtestét, mert az csillagos ötöst érdemel.) De most tényleg… először kaptunk egy előzetest, amiben nem történt semmi izgalmas, most meg egy olyat, ahol jó Twilight-trailerhez méltóan rögtön ellövik az összes olyan részt, amit izgisnek lehetne mondani. Hurrá.
Mondhatnám, hogy azért köszönöm, mert megspóroltak nekem egy mozijegynyi pénzt, de nem mondom, mert nyilván ugyanúgy ott fogok ülni a moziban és nézni, mint eddig.
Ha esetleg a videót leszednék Youtube-ról, a videót meg lehet nézni Oprah oldalán: katt.
És akármennyire is szeretném még itt elmondani, mennyire rosszul játszik még mindig Kristen Stewart, és hogy a farkasok mennyire nincsenek rendben effektileg, nem mondom el, mert gonosz dolog.
Izé. Hopsz.
Bebe
Oké, komolyan. Valahogy ezek a Twilight Sagás klipkészítők sosem tudják eltalálni a dolgokat. Vagy lehet csak én vagyok már annyira rosszul ettől az egésztől, hogy nekem semmi sem jó, ami Twilighttal kapcsolatos. (Kivéve Taylor Lautner felsőtestét, mert az csillagos ötöst érdemel.) De most tényleg… először kaptunk egy előzetest, amiben nem történt semmi izgalmas, most meg egy olyat, ahol jó Twilight-trailerhez méltóan rögtön ellövik az összes olyan részt, amit izgisnek lehetne mondani. Hurrá.
Mondhatnám, hogy azért köszönöm, mert megspóroltak nekem egy mozijegynyi pénzt, de nem mondom, mert nyilván ugyanúgy ott fogok ülni a moziban és nézni, mint eddig.
Ha esetleg a videót leszednék Youtube-ról, a videót meg lehet nézni Oprah oldalán: katt.
És akármennyire is szeretném még itt elmondani, mennyire rosszul játszik még mindig Kristen Stewart, és hogy a farkasok mennyire nincsenek rendben effektileg, nem mondom el, mert gonosz dolog.
Izé. Hopsz.
Bebe
Előzeteső: Beastly
És, az MTV.com bemutatta a Beastly beharangozóját, kissé fura nekem erről írni, mert tisztán él bennem az emlék, amikor még arról löktem a posztot, hogy a kamera forogni kezdett ennek a filmnek az ügyében. S most, már az előzetesnél tartunk. Olyan gyorsan elkészülnek mind, *szüpp*.
Tudjátok, kezdett valami derengeni az álomgyáras fenegyerekeknek, hogy a Hamupipőke, mint mese modernizáció iszonyatosan elcsépeltté vált, és helyébe a Szépség és a Szörnyeteget léptették elő, a szintén Beastly címmel bíró könyv (Alex Flinn tollából) felhasználásával.
Vanessa Hudgens-egyike a főszereplőknek, lehet találgatni, kit fog alakítani a két címszereplő közül-, pár mondatos felkonferálása után jön a bejegyzés tárgya, vagyis a trailer:
Az álságos tanulság, és a zöld leveles, vadvirágos romantika koktél után, amiket a képünkbe vetítettek, aligha fog megvenni magának, ám!
Neil-Patrick Harris, és Mary-Kate Olsen üde színfoltjai miatt nekem azért megéri majd az a mozijegy. Nektek?
Amúgy kiegészíteném a bejegyzést, a már régebben kijött, és kihűlt poszterrel, ami egészen kreatívra sikeredett:
Máté
klipszemle: Shoft Pack-Answer to Yourself
Nesze Kick ass, fogd meg jól!
Én is momentán azzal bojkottálom a magyar trágyalének se minősülő címet, hogy szimplán maradok a jól bevált „orizsinál” verziónál.
Ha megfogni nem is, de nézni, és hallgatni minden gond nélkül meg tudjátok majd ezt a klipet, mely a pár sorral feljebb említett Kick ass-hez lett készítve. The Shoft Pack, egy San Diego-i rock banda kompozíciója megy alatta, Answer to Yourself címmel, benne pedig Chloe Moretz, Clark Duke, és Christopher Mintz-Plasse foglal helyet, és hogy, Csodálatos szavaival éljek, mindannyian csak „being awesome”, és a film címéhez hűen szétrúgnak több pár farpofát.
Elkezdtem azon agyalni, hogy bár ez teljességgel benga képernyőre készült film, nem olyan monitor előtt gubbasztós, lehet, hogy mégis az utóbbi lesz belőle, figyelembe véve a magyar fordítás miatt elszenvedett fogyatékosságát, és azt, hogy a hazai prömier mennyire messze van, egészen pontosan júniusban. Tudom, a francba szerintem is.
Ha megfogni nem is, de nézni, és hallgatni minden gond nélkül meg tudjátok majd ezt a klipet, mely a pár sorral feljebb említett Kick ass-hez lett készítve. The Shoft Pack, egy San Diego-i rock banda kompozíciója megy alatta, Answer to Yourself címmel, benne pedig Chloe Moretz, Clark Duke, és Christopher Mintz-Plasse foglal helyet, és hogy, Csodálatos szavaival éljek, mindannyian csak „being awesome”, és a film címéhez hűen szétrúgnak több pár farpofát.
Elkezdtem azon agyalni, hogy bár ez teljességgel benga képernyőre készült film, nem olyan monitor előtt gubbasztós, lehet, hogy mégis az utóbbi lesz belőle, figyelembe véve a magyar fordítás miatt elszenvedett fogyatékosságát, és azt, hogy a hazai prömier mennyire messze van, egészen pontosan júniusban. Tudom, a francba szerintem is.
Nem szeretnék bunkónak tűnni, megeshet, hogy valaki nincs tisztában a Kick Ass mibenlétével, tehát azok kedvéért itt van az elérhetősége az előzetesének, maga a HD minőségi magaslatokban.
Tartalomleírással megtoldva, ráadásul.
Tartalomleírással megtoldva, ráadásul.
Máté
Harry Potter, és a felejthetetlen utazás
Így hangzik a nyolcadik Potter könyv címe. Az elkövetkezendő hatásszünetem alatt tessék emészteni.
Hatásszünet.
MUHAHA, nem ám. Elég bénán, és még inkább üresen hatna egy ilyen utócím. Valamint az is nyilvánvalóvá válna, hogy Rowling csak hagyta magát megkenni, ihlet hiány ellenében is.
A „felejthetetlen utazás” kifejezéssel a most már majdnem-kész stádiumban lévő Harry Potter kalandparkot illették, s ezzel ígéretet tettek arra, hogy valami elképesztően szupert kapunk. Tovább fokozom a kedélyeket: több, mint valószínű, hogy tényleg meg is kapjuk. Hogy ezt honnan tudom? Ebből a betekintős, bemutatkozó promócióból, amit a mai webguberáció során akadt horogra:
A „felejthetetlen utazás” kifejezéssel a most már majdnem-kész stádiumban lévő Harry Potter kalandparkot illették, s ezzel ígéretet tettek arra, hogy valami elképesztően szupert kapunk. Tovább fokozom a kedélyeket: több, mint valószínű, hogy tényleg meg is kapjuk. Hogy ezt honnan tudom? Ebből a betekintős, bemutatkozó promócióból, amit a mai webguberáció során akadt horogra:
Persze, az egy másik dolog, hogy olyan borsos árat kell majd fizetni a belépőért- a minőség sosincs ingyen-, hogy nem győzünk majd nagyokat belepislogni. Annyi baj legyen, ha mást nem, majd áruba bocsátom az izomberakásos testemet. Na, ki jön velem a sarokra?
Máté
Visszatért a Glee
Úgy nagyon nem csaptak bele, jó emberesen a közepébe. Ez a, tizennégyes epizód, mindössze egy lyukként szolgált, amin keresztül bevezették a friss, és újkeltű szálakat, a régieket pedig időlegesen elvarrták.
Miután sikeresen beújítottak két szereplőt, egyenesen a Broadwayről- Idina Menzelt, és Jonathan Groffot-, még azon melegében belepottyantották Őket a Glee vízébe, ahol Mr. Shue (Idina), és Rachel (Jonathan) mellett landoltak. Pont a mellett a két szereplő mellett, akik már egyébként is sokkal több reflektorfényt kaptak, és ezt nem a színpadra értem. Ne értsetek félre, én tök bírom mindkettejüket, de úgy gondolom, azért kijár egy kis középpontban való álldogálás a többieknek is, csak a változatosság miatt is. Ezt nem figyelembe véve, az újoncokban látok kellő kihasználható potenciált, úgyhogy cseppet sem csesztek el az érkezésükkel semmit, arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy tényleg: több teret másoknak is.
A színészgárda felfrissítésén kívül annyi változás történt, hogy berekesztették az amerikai foci idényt, s helyette lett kosárlabda, amiért ne is haragudjatok, de feketepont. A High School Musical-ben a továbbiakra nézve egy életre elegem lett a kosárlabda és a dalolászás mixeléséből, s a gyomromnak se tenne túl jót az a Troyella 2.0. jelenet. Bár Finn riadt kiskutya arckifejezésével jól elpoénkodták Rachel nézőtéri nagy-nagy odaadását, és lelkesedését, szóval az utóbbi pont nem jelent veszélyt, és ez maradjon is így.
10/7-, eléggé elszontyolodtam Will és Emma kérészéletű egymásra találásán, de csak nem ez volt az első, és egyben utolsó, hogy arra felismerésre jutottak, nekik randevúzniuk kellene.
Egy megszokott, szintet tartó rész volt az eheti, azonban remélem, hogy lesz még felfelé. A pontszámot meg nem tudtam nem megtoldani plusz eggyel, Sue, Brittany, és Santana egysoros aranyköpéseit valahogy értékelnem kellett.
Máté
A színészgárda felfrissítésén kívül annyi változás történt, hogy berekesztették az amerikai foci idényt, s helyette lett kosárlabda, amiért ne is haragudjatok, de feketepont. A High School Musical-ben a továbbiakra nézve egy életre elegem lett a kosárlabda és a dalolászás mixeléséből, s a gyomromnak se tenne túl jót az a Troyella 2.0. jelenet. Bár Finn riadt kiskutya arckifejezésével jól elpoénkodták Rachel nézőtéri nagy-nagy odaadását, és lelkesedését, szóval az utóbbi pont nem jelent veszélyt, és ez maradjon is így.
10/7-, eléggé elszontyolodtam Will és Emma kérészéletű egymásra találásán, de csak nem ez volt az első, és egyben utolsó, hogy arra felismerésre jutottak, nekik randevúzniuk kellene.
Egy megszokott, szintet tartó rész volt az eheti, azonban remélem, hogy lesz még felfelé. A pontszámot meg nem tudtam nem megtoldani plusz eggyel, Sue, Brittany, és Santana egysoros aranyköpéseit valahogy értékelnem kellett.
Máté
Leltár: képregény adaptációk
Egy kis geek csipegetnivaló, ez lenne a hétvége búcsúztató ajánlat. A filmes berkek csak úgy roskadoznak a szuperhős film adaptálások híreitől, már a későbbiekre nézve. Legfőbb ideje, hogy leltárba vegyem ezeket:
A, mint Amerikai Kapitány
Mikor: 2011 július 22. (még változhat)
Rendező: Kenneth Branagh
Ki(k): Chris Evans (Amerikai Kapitány, a szuperhős), Hayley Atwell (Peggy Carter, a Nő), Sebastian Stan(Bucky Barnes, a legjobb barát), Hugo Weaving (Vörös Koponya, a nemezis)
Miről szól: Amerikai Kapitány civilben Steve Rogers, aki a második világháború alatt beáll a seregbe, mivel kötelességének érzi, hogy tegyen valamit a hazájáért, és a nácik elleni küzdelem, nos pont megfelelőnek tűnik. Gyenge fizikuma miatt azonban nem sorozzák be katonának, de! Egy szupertitkos kísérlet keretében, szupertitkos szuperkatona szuper szériumot kap, amitől szuper erős lesz, és ezt szuper jól leírtam. Némi kiképzést követően Amerika Kapitánya néven futva megmenti a világot.
B, mint a Bosszú Angyalai
Mikor: 2012
Rendező: Joss Whedon
Ki(k): Robert Dwooney Jr.(Vasember), Chris Evans (Amerikai Kapitány), Samuel L. Jackson (Nick Fury), Chris Hemsworth (Thor) (a lista még bővülhet!)
Miről szól: Mint azt a főszereplőkből már leszűrhettétek, egy szuperhős harc orgiának lehetünk majd a szemtanúi, ahol ez a komplett bad-ass csapat Hulk ellen kerül a ringbe.
P, mint Pókember (reboot)
Erről már volt szó, mégpedig itt.
Mikor: 2012 Júlis 3.
Rendező: Marc Webb
Ki(k): még nem tudni
Miről szól: Egy másik Pókemberes képregény sorozatot, az Ultimate Spiderman-t veszik alapjául a reboot-nak, mely a hálószövő szuperhős gimis éveire épül, ergo a lasztex szerkóját már korábban magára fogja ölteni.
T, mint Thor
Mikor: 2011 Május 6.
Rendező: Kenneth Branagh
Ki(k): Chris Hemsworth (Thor), Natalie Portman (Jane Foster), Kat Dennings (Darcy), Anthony Hopkins (Odin)
Miről szól: Egy mozgássérült orvostanhallgató, Dr. Donald Blake, felfedezi az idáig ismeretlen alteregóját, a viking harcost, Thort.
Z, mint Zöldlámpás
Mikor: 2011 Június 17.
Rendező: Martin Campbell
Ki(k): Ryan Reynolds (Hal Jordan/Zöldlámpás), Blake Lively(Carol Ferris), Mark Strong(Sinestro), Tim Robbins (Hammond szenátor)
Miről szól: Hal Jordan a Ferris repülőgépgyártó cégnél pilóta, és Zöld lámpás, a szuper-csoda gyűrűvel rendelkező igazságosztó is...
Nos, ezen információk birtokában, ki melyiket várja a legnagyobb érdeklődéssel? Elárulom, hogy engem kettesszámú leendő produkció, elsősorban Joss Whedon miatt. Ugye, Ő amolyan sorozatos mindenható, az ő fejéből pattant ki Buffy, Serenity, és a Dollhouse is. Ebből Én kettő szériát ismerek, és tegyük hozzá: rajongójuk is vagyok. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a nagyvászonra mit fog összeütni, elég nehéz dolga lesz szegénynek, mivel nem egy rántottáról beszélünk, és az elvárások is jó magasak. De azt hiszem meg fog tudni a feladattal birkózni.
Máté
Rendező: Kenneth Branagh
Ki(k): Chris Evans (Amerikai Kapitány, a szuperhős), Hayley Atwell (Peggy Carter, a Nő), Sebastian Stan(Bucky Barnes, a legjobb barát), Hugo Weaving (Vörös Koponya, a nemezis)
Miről szól: Amerikai Kapitány civilben Steve Rogers, aki a második világháború alatt beáll a seregbe, mivel kötelességének érzi, hogy tegyen valamit a hazájáért, és a nácik elleni küzdelem, nos pont megfelelőnek tűnik. Gyenge fizikuma miatt azonban nem sorozzák be katonának, de! Egy szupertitkos kísérlet keretében, szupertitkos szuperkatona szuper szériumot kap, amitől szuper erős lesz, és ezt szuper jól leírtam. Némi kiképzést követően Amerika Kapitánya néven futva megmenti a világot.
B, mint a Bosszú Angyalai
Mikor: 2012
Rendező: Joss Whedon
Ki(k): Robert Dwooney Jr.(Vasember), Chris Evans (Amerikai Kapitány), Samuel L. Jackson (Nick Fury), Chris Hemsworth (Thor) (a lista még bővülhet!)
Miről szól: Mint azt a főszereplőkből már leszűrhettétek, egy szuperhős harc orgiának lehetünk majd a szemtanúi, ahol ez a komplett bad-ass csapat Hulk ellen kerül a ringbe.
P, mint Pókember (reboot)
Erről már volt szó, mégpedig itt.
Mikor: 2012 Júlis 3.
Rendező: Marc Webb
Ki(k): még nem tudni
Miről szól: Egy másik Pókemberes képregény sorozatot, az Ultimate Spiderman-t veszik alapjául a reboot-nak, mely a hálószövő szuperhős gimis éveire épül, ergo a lasztex szerkóját már korábban magára fogja ölteni.
T, mint Thor
Mikor: 2011 Május 6.
Rendező: Kenneth Branagh
Ki(k): Chris Hemsworth (Thor), Natalie Portman (Jane Foster), Kat Dennings (Darcy), Anthony Hopkins (Odin)
Miről szól: Egy mozgássérült orvostanhallgató, Dr. Donald Blake, felfedezi az idáig ismeretlen alteregóját, a viking harcost, Thort.
Z, mint Zöldlámpás
Mikor: 2011 Június 17.
Rendező: Martin Campbell
Ki(k): Ryan Reynolds (Hal Jordan/Zöldlámpás), Blake Lively(Carol Ferris), Mark Strong(Sinestro), Tim Robbins (Hammond szenátor)
Miről szól: Hal Jordan a Ferris repülőgépgyártó cégnél pilóta, és Zöld lámpás, a szuper-csoda gyűrűvel rendelkező igazságosztó is...
Nos, ezen információk birtokában, ki melyiket várja a legnagyobb érdeklődéssel? Elárulom, hogy engem kettesszámú leendő produkció, elsősorban Joss Whedon miatt. Ugye, Ő amolyan sorozatos mindenható, az ő fejéből pattant ki Buffy, Serenity, és a Dollhouse is. Ebből Én kettő szériát ismerek, és tegyük hozzá: rajongójuk is vagyok. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a nagyvászonra mit fog összeütni, elég nehéz dolga lesz szegénynek, mivel nem egy rántottáról beszélünk, és az elvárások is jó magasak. De azt hiszem meg fog tudni a feladattal birkózni.
Máté
"Never trust a pretty girl with an ugly secret"
És íme érkezik az én fogtömésem, amelynek nagyon, de nagyon szorítok, hogy sikerüljön neki kitölteni azt a tátongó lyukat, ami a Gossip Girl kisebbfajta mélyrepülése nyomán keletkezett. Ő lenne a Pretty Little Liars.
Korábban már ejtettem róla egy posztot, amibe minden alap tudnivaló le van jegyezve. Mostan a végleges cast információkkal, egy igen csak rövid promóval, s hozzá képi anyaggal traktállak titeket. Nem csoda, hogy ennyi minden összegyűlt, ha jobban belegondoltok a Nyár olyan rettentően nagyon nincs is messze, márpedig a midseason premierje június elején, pontos dátum szerint 8-án lesz. Indulás az ABC Family-n.
Az általam hőn imádott Lucy Hale mellé pedig olyan hihetetlenül kellemes meglepetést okoztak egy személlyel, akiről már kábé véglegesen lemondtam, úgy, hogy látom valaha is többet akármilyen képernyőn (nagyvásznon, tévében, monitoron tökmindegy). Ez az illető Lucy karakterének, Ariának az édesanyját alakítja. És, hogy ki az? Ennek muszáj új bekezdést indítani:
HOLLY-MARIE COMBS. Biztosan, most totálisan buggyantnak néztek, mert a leghalványabb gőzötök sincs arról, hogy ki a fene ez a nőszemély, és mitől olyan nagy szám? Első kérdésre a felelet: a Bűbájos Boszorkák Piper Halliwell-éről ömlengek éppen. Jó, aki nem szenvedett elvetemült Charmed fanatizmusban, az továbbra sem értheti meg, hogy mitől olyan nagy szám, de arra kérek mindenkit, aki egy kicsit is szerette a sorozatot, és benne Pipert örüljön velem együtt, köszönet.
Ja, és természetesen itt vannak a többiek is, számomra totál ismeretlenek mind, így nem tudok mást a nevükhöz csatolni, mint azt, hogy hol tünedeztek fel, még régebben:
Chad Lowe (24, rá pedig emlékeznem kéne, kivéve ha a hetedik-nyolcadik szezonban volt jelenése), Laura Leighton (Melrose Place), Troian Bellisario (Navy NCIS), Ashley Benson (Eastwick), Shay Mitchell, Sasha Pieterse (Hősök, rá is…, kivéve ha a negyedik évadban szerepelt), Bianca Lawson (Jé, Ő Emily a Vampire Diaries-ből), Bob Levy (TVD, és Gossip Girl, nem itt sem rémlik semmi)
S a bejegyzés végeztével, egy szakajtó fotó, és a szó szerint mocskos plakát a cikornyás, és flitter berakásos logóval.
Az általam hőn imádott Lucy Hale mellé pedig olyan hihetetlenül kellemes meglepetést okoztak egy személlyel, akiről már kábé véglegesen lemondtam, úgy, hogy látom valaha is többet akármilyen képernyőn (nagyvásznon, tévében, monitoron tökmindegy). Ez az illető Lucy karakterének, Ariának az édesanyját alakítja. És, hogy ki az? Ennek muszáj új bekezdést indítani:
HOLLY-MARIE COMBS. Biztosan, most totálisan buggyantnak néztek, mert a leghalványabb gőzötök sincs arról, hogy ki a fene ez a nőszemély, és mitől olyan nagy szám? Első kérdésre a felelet: a Bűbájos Boszorkák Piper Halliwell-éről ömlengek éppen. Jó, aki nem szenvedett elvetemült Charmed fanatizmusban, az továbbra sem értheti meg, hogy mitől olyan nagy szám, de arra kérek mindenkit, aki egy kicsit is szerette a sorozatot, és benne Pipert örüljön velem együtt, köszönet.
Ja, és természetesen itt vannak a többiek is, számomra totál ismeretlenek mind, így nem tudok mást a nevükhöz csatolni, mint azt, hogy hol tünedeztek fel, még régebben:
Chad Lowe (24, rá pedig emlékeznem kéne, kivéve ha a hetedik-nyolcadik szezonban volt jelenése), Laura Leighton (Melrose Place), Troian Bellisario (Navy NCIS), Ashley Benson (Eastwick), Shay Mitchell, Sasha Pieterse (Hősök, rá is…, kivéve ha a negyedik évadban szerepelt), Bianca Lawson (Jé, Ő Emily a Vampire Diaries-ből), Bob Levy (TVD, és Gossip Girl, nem itt sem rémlik semmi)
S a bejegyzés végeztével, egy szakajtó fotó, és a szó szerint mocskos plakát a cikornyás, és flitter berakásos logóval.
És a tíz másodperces teaser, persze:
Máté
Szex és New York-a film, másodjára
Elsősorban nőnemű olvasóimra tekintettel születik meg ez a poszt, mert ki tudja, hátha akad köztük valaki, akit érdekel a Szex és New York. Pardon, Szex és New York 2.
Hetek óta már ott dekkol a világhálón a SATC 2 film trailere, aki még nem koccant vele egyet, most megteheti. Bár nem hinném, hogy bárki többet megtudna belőle, a Szex és New York-ra, mint fogalomra jellemzőkön kívül: néhány tősgyökeres, és a legfontosabb, hogy szingli New Yorki kebelbarátnő bánata és öröme a mindennapokban. Igaz, most, hogy az egész bagázs elmúlt negyven, ahogy elnézem, feladták a szingli státuszt, de még mindig kitűnő próbababái, és reklámarcai a holnap divatjának.
Aztán, van még két, hasonlóan mély, és magvas tartalommal rendelkező poszter, Sarah-Jessica Parkerrel, aki korát meghazudtolóan jól néz ki rajtuk. Túlságosan is jól, ordít róla a retus munka, úgyhogy ez egy Photo Shop Fail.
Egyébként, nem ellenzem a korrekciót, tudom, hogy a Hollywood megköveteli a száz százalékos tökéletességet, és mivel erre gyakorlatilag senki sem képes, rá kell ilyen-olyan trükkökkel segíteni. Csak, véleményem szerint tehetnék ezt diszkrétebben, és úgy, hogy a végeredmény ugyanolyan természetesen hasson, vagy közelítsen felé.
Nagyon csillog, nagyon ragyog, és nagyon divatos. Lányok, nektek tényleg elég ennyi ahhoz, hogy beüljetek rá a moziba?
Máté
Nagyon csillog, nagyon ragyog, és nagyon divatos. Lányok, nektek tényleg elég ennyi ahhoz, hogy beüljetek rá a moziba?
Máté
OH EM GLEE,...
...végre folytatódik! Mármint a Glee. Tudjátok, a sorozat, amely a High School Musicallel ellenben maximálisan kiaknázta a képernyőre vitt musical formulát. Ezért én nagy kedvelője is vagyok ennek a jelenségnek, bár a rajongásom azért nem csapott át levegőkapkodós, szinte már őrült fanatizmusba, még.
Decemberben, a tizenharmadik epizód után lett lenyomva a szünet gomb, és a mai napon (április 12.) útnak eresztik a következő blokkot. Mint fentebb is utaltam rá, jól fel kapta ezt a nép, ebből következik, hogy sokkal hosszabb, és jobb lesz a második szakasz. Hosszabb, mert az eredeti huszonkét részes évadot huszonöt részesre nyújtották. Jobb,- bár ezt én inkább nagyobb szabásúnak mondanám-, mert számos szakmabeli adta a nevét, vagy rögtön saját magát a produkcióhoz:
- Rövidítve NPH, az-az Neil-Patrick Harris (a.k.a. Barney Stinson, ha valakinek ez után sem fekszik, őszintén sajnálom), valamint Justin Timberlake, és Jennifer Lopez vendégszereplése az extra feltét.
- Egyből a visszatérést követően jön az ominózus Madonna epizód, csak is Madge számaival megpakolva, s ezek az átdolgozások külön CD formátumban ki is lesznek adva. Ebből ízelítőt itten hallhattok.
- És Madonna sokak által rebesgetett utódja, Lady Gaga is bólintott a dalai felhasználására.
Előzetesnek, és azt kell, hogy mondjam kedvcsinálónak is bőven megteszi, hogy a gyakorlott Glee-nézők újult lelkesedéssel ott folytassák, ahol abbahagyták, vagy netán valaki a széria elejével kezdve felcsapjon közéjük.
Az elmaradhatatlan kérdésemet sem hagyom ám ki: tegye fel a kommentet, ki közületek egy nagy Gleeker?
Máté
- Rövidítve NPH, az-az Neil-Patrick Harris (a.k.a. Barney Stinson, ha valakinek ez után sem fekszik, őszintén sajnálom), valamint Justin Timberlake, és Jennifer Lopez vendégszereplése az extra feltét.
- Egyből a visszatérést követően jön az ominózus Madonna epizód, csak is Madge számaival megpakolva, s ezek az átdolgozások külön CD formátumban ki is lesznek adva. Ebből ízelítőt itten hallhattok.
- És Madonna sokak által rebesgetett utódja, Lady Gaga is bólintott a dalai felhasználására.
Előzetesnek, és azt kell, hogy mondjam kedvcsinálónak is bőven megteszi, hogy a gyakorlott Glee-nézők újult lelkesedéssel ott folytassák, ahol abbahagyták, vagy netán valaki a széria elejével kezdve felcsapjon közéjük.
Az elmaradhatatlan kérdésemet sem hagyom ám ki: tegye fel a kommentet, ki közületek egy nagy Gleeker?
Máté
Friss hús a placcon: Paper Man
Szerintem, legalább a gyerekek felénél jellemző egy semmiből jött képzeletbeli barát, ám az idő telik-múlik, a gyerek ezzel párhuzamban növekszik, és hopp, a képzeletbeli barát többé nem játszik.
A poszt alapjául szolgáló film főszereplője, Richard Dunn (Jeff Daniels), egy író jócskán felnőtt kora ellenére lélekben gyerek, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a saját képzeletbeli, s egyben egyetlen barátja még mindig vele van. Ő Kiváló Kapitány (Captain Excellent), és a hidrogénezett hajzatát leszámítva egy olcsóbb, átcímkézett Szupermennek felel meg, már ha csak a külsejét nézzük. (Ryan Reynolds)
Ahogy elnézem, Richard az átlag szerencsétlennél is szerencsétlenebb, és tesze-toszább, és ezt felesége, Claire (jó barátunk, Lisa Cudrow) se nézi valami jó szemmel. A fordulópont pediglen Abby(Emma Stone), egy középiskolás diáklány, akivel nagy megkönnyebbülésemre nem gabalyodik össze nemi úton, csak érzelmi, azon belül is csak baráti szinten…
Ahogy elnézem, Richard az átlag szerencsétlennél is szerencsétlenebb, és tesze-toszább, és ezt felesége, Claire (jó barátunk, Lisa Cudrow) se nézi valami jó szemmel. A fordulópont pediglen Abby(Emma Stone), egy középiskolás diáklány, akivel nagy megkönnyebbülésemre nem gabalyodik össze nemi úton, csak érzelmi, azon belül is csak baráti szinten…
Átlátszó alufólia tasakos csomagolás, tudjuk, hogy ez egy a temérdek kilencven perces szívet melengető dramedy közül, de ettől függetlenül tök kellemes néznivalónak bizonyulhat majd egy kakaózgatós délutánon. Szeretem az ilyeneket.
És a plakátját is szeressem, az ilyen textúrás kollázs technika miatt, amely nálam szinte mindig telitalálat.
És a plakátját is szeressem, az ilyen textúrás kollázs technika miatt, amely nálam szinte mindig telitalálat.
Máté
Századszorra is Supernatural!
Röviden, tömören, hogy mindenki értse. Jövő hét. Supernatural. 100. epizód. (Hűűű.) Jake Abel visszatér. Promó, amiből nem derül ki a dolog.
De van képem is. Háhá.
De van képem is. Háhá.
Bebe
Vámpír Vasárnap
Vértől ugyan nem csöpögő, de vámpíros csodaságokat szerváltam nektek erre a hétre. Nem, a zseniális, és kreatív True Blood poszterekből sajnos- egyelőre-, fogytán vagyunk, ötlettelen, és unalmas darabok pedig nem kerültek legyártásra, így a 2010-es év másik pazar vérszopós sorozatába mélyesztettem bele a rajongói szemfogaimat: Vámpír naplók. Most már nevezzük, szép magyarosan a nevén, elvégre jön nyomtatott formában nemsokára- mármint csak hozzánk most, Amerikában a kilencvenes évek eleje óta beszerezhető-, és arról is vannak értesüléseim, hogy maga a széria első szezonja is lassacskán leereszkedik az RTL klub-hoz.
Írásban jó ideje nem adtam jelét annak, hogy a TVD alakulása hétről hétre mennyire nyert meg magának, most elárulom, hogy teljes mértékig, csak tudjátok, el vagyok én a csendes rajongásban is. Ezért nem is nagyon fakadtam dalra, hogy ódákat zengjek a Vampire Diaries királyságáról, pedig amúgy simán megérdemelné, bár azt nem tudom mennyire díjaznák ezt a körülöttem lévők, senki se szereti ha kis híján kirobban a helyéről a dobhártyája.
Szóval, megzenésítés és túlzott elfogultság nélkül, majd az évadzáró után fogok egy nagyobb lélegzetvételű irományt közölni róla.
Joggal tehetitek fel a kérdést: ha nem kritikát hoztam a puttonyomban, és nem is fogrohasztó, de azért nagyon finom mikulás csomagokat, akkor mit? Videót, naná, hogy azt. Mert könnyen hozzá tudom csapni a bejegyzéshez, nulla vele a pepecselés, és mindig van belőle.
Elsőként, hadd mutassam be nektek a jövő heti epizód előzetesét:
Megjegyzés: komolyan vártam már azt a pillanatot, amikor Stefan egysíkú jófiúságán csorba esik, nagyon úgy fest, hogy ez a bizonyos pillanat elérkezet. Yea!
Másodikként meg hadd mutassam be nektek Malese Jow-t, aki nemcsak, hogy Annát alakítja a sorozatban, de ennek a videónak a központjában is Ő áll. Mert Ő beszél.
Bebével tegnap aktívan sajnáltuk a fiktív karakterét, mert az egy dolog, hogy a vámpírok szíve már nem dobog, és nem pumpál vért, de összetörni attól még össze lehet, és ugyanúgy fáj nekik, mint bárki más élő emberi lénynek. És egyébként is, tök aranyos és szimpatikus, tehát szeretjük.
És erre rábukkantam erre a videóra, ahol Malese azt magyarázza, hogy milyen igazságtalanság, hogy minden vámpírkodós cucc főszereplő adoniszának van egy kis rajongói csapata- Team Edward, Team Jacob, Team Stefan, Team Damon, stb.-, de a női főszereplők nem nagyon jutottak teamséghez, eddig. Ezen felbuzdulva arra kér minket, hogy azok, akik bírják Annát, csatlakozzanak a Team Anna fankörlethez, amit úgy is megtehetnek, hogy alkotnak valamit Team Anna felirattal- képet, videót (tíz másodpercest!) például-, és azt elküldik a TeamAnna@live.com –ra, a név, és lakhely (ország, város) feltűntetésével együtt. Azok a munkák, amelyeket a legjobban csipáznak majdan, bekerülnek a következő videóba.
Én srácok, szívesen bepróbálnám ezt, nem tudom Ti hogy vagytok vele. Remélem, hogy nem csak ketten vagyunk Bebével Team Anna téren, mert az jutott eszembe, hogy egyesíthetnénk erőinket, jelen esetben munkáinkat, és közösen, a Magyar Rajongók nevében elküldhetnénk neki.
Szóval, íme az én e-mail címem: whtsthfck@index.hu , ide bátran postázzátok elektronikus úton, ha összedobtatok valamit erre a pályázatra, és a sajátjaink mellett szorítok neki helyet, ne féljetek. Természetesen, küldhetitek egyéniben is, csak aki szeretné, na, értitek.
Máté
Szóval, megzenésítés és túlzott elfogultság nélkül, majd az évadzáró után fogok egy nagyobb lélegzetvételű irományt közölni róla.
Joggal tehetitek fel a kérdést: ha nem kritikát hoztam a puttonyomban, és nem is fogrohasztó, de azért nagyon finom mikulás csomagokat, akkor mit? Videót, naná, hogy azt. Mert könnyen hozzá tudom csapni a bejegyzéshez, nulla vele a pepecselés, és mindig van belőle.
Elsőként, hadd mutassam be nektek a jövő heti epizód előzetesét:
Megjegyzés: komolyan vártam már azt a pillanatot, amikor Stefan egysíkú jófiúságán csorba esik, nagyon úgy fest, hogy ez a bizonyos pillanat elérkezet. Yea!
Másodikként meg hadd mutassam be nektek Malese Jow-t, aki nemcsak, hogy Annát alakítja a sorozatban, de ennek a videónak a központjában is Ő áll. Mert Ő beszél.
Bebével tegnap aktívan sajnáltuk a fiktív karakterét, mert az egy dolog, hogy a vámpírok szíve már nem dobog, és nem pumpál vért, de összetörni attól még össze lehet, és ugyanúgy fáj nekik, mint bárki más élő emberi lénynek. És egyébként is, tök aranyos és szimpatikus, tehát szeretjük.
És erre rábukkantam erre a videóra, ahol Malese azt magyarázza, hogy milyen igazságtalanság, hogy minden vámpírkodós cucc főszereplő adoniszának van egy kis rajongói csapata- Team Edward, Team Jacob, Team Stefan, Team Damon, stb.-, de a női főszereplők nem nagyon jutottak teamséghez, eddig. Ezen felbuzdulva arra kér minket, hogy azok, akik bírják Annát, csatlakozzanak a Team Anna fankörlethez, amit úgy is megtehetnek, hogy alkotnak valamit Team Anna felirattal- képet, videót (tíz másodpercest!) például-, és azt elküldik a TeamAnna@live.com –ra, a név, és lakhely (ország, város) feltűntetésével együtt. Azok a munkák, amelyeket a legjobban csipáznak majdan, bekerülnek a következő videóba.
Én srácok, szívesen bepróbálnám ezt, nem tudom Ti hogy vagytok vele. Remélem, hogy nem csak ketten vagyunk Bebével Team Anna téren, mert az jutott eszembe, hogy egyesíthetnénk erőinket, jelen esetben munkáinkat, és közösen, a Magyar Rajongók nevében elküldhetnénk neki.
Szóval, íme az én e-mail címem: whtsthfck@index.hu , ide bátran postázzátok elektronikus úton, ha összedobtatok valamit erre a pályázatra, és a sajátjaink mellett szorítok neki helyet, ne féljetek. Természetesen, küldhetitek egyéniben is, csak aki szeretné, na, értitek.
Máté
Tojt ide is egyet a Nyúl:
Egy last-minute jókívánság:
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!
KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!
Bebe, Máté
Tizenkettő (igazából egy) trailer
Chace Crawford Pattinsonos retardáltságban-mert borosta, kócos haj, és slampos cuccok nélkül senki, értitek senki nem terjeszt anyagot-, drog dílernek állt. Persze, csak egy film, a Twelve (magyarul: Tizenkettő) erejéig.
"Egy fiatal drog díler azt veszi észre, hogy egyre inkább felfelé ívelő élete darabokra hullik az unokatestvére gyilkossága nyomán, melynek ügyében legjobb barátját letartóztatják."-ezt mondja az imdb.
Chace, és az Upper East Side-i tizenéves fiatalság teszi, de Gossip Girl utánérzésem van, Skins-es eldurvulással meghintve, tehát olyan, amilyet mindig is szerettem volna. Alap, hogy nézős.
Ja, és van nekünk benne egy Emma Roberts is, ha még nem mondtam volna.
Máté
Chace, és az Upper East Side-i tizenéves fiatalság teszi, de Gossip Girl utánérzésem van, Skins-es eldurvulással meghintve, tehát olyan, amilyet mindig is szerettem volna. Alap, hogy nézős.
Ja, és van nekünk benne egy Emma Roberts is, ha még nem mondtam volna.
Máté
Hajrá, Bliss! (2009)
A sokszori felhasználástól ütött-kopott, és még annál is jobban elrongyolódott „harcolj az álmaidért” lepedőt húzták rá egy újabb tini filmre, a Whip It!-re. De hiába számítanátok arra, hogy a soron következő kritika azt fogja tárgyalni, hogy mekkora elcsépelt Disney nyomor kerekedett belőle, mert egyszerűen nem lett az.
Nagy hála érte Drew-Barry Moore-nak, aki ugyan egy talpalatnyi helyet szorított magának a szereplők között is, mégis a filmet a rendező státuszával promózták agyon, amibe ez volt a legelső alkalom, hogy belekerült.Igaz, nem tudom biztosra, hogy a film összetevőiért való felelősség mikre terjed ki, már ha a rendezőről van szó, de annyit igen, hogy elég sok mindenre. Így a remek casting, a fülledt, és álmos Texasi kisvárosi hangulat, a szintén remek OST több, mint valószínű, hogy Drew érdeme. Én simán osztanám is ki neki a következő melót, de tényleg.
Külön buksi simogatás jár továbbá azért, hogy a visszahúzódó, meg félszeg, de azért rejtett kirobbanó spiritusszal és állhatatossággal bíró aranyos tini lány, ez esetben Bliss, (Ellen Page) álmainak tárgya nem a kismilliószor bejáratott énekesi, vagy táncos karrier, hanem a görkoris derbi. Amiről, bevallom őszintén nem hallottam, egészen eddig. A görkorcsolyát, és feszülős miniszoknyás csajszikat egy lapon említve csak a retrós hatvanas évekbeli gyorsbüfékben láttam.
A Port.hu-n olyan kitűnően össze van foglalva a tartalom, hogy vétek lenne nekem bepötyögni bármit is történet címen.
Mérföldes távlatban tisztán látni a sok trágyát, amelyek Bliss placcán landolnak majd. Ahogy azt is, hogy ezek nem maradnak ott sokáig, és hamar eltakarításra kerülnek. Sablonosság befigyel, de nem több tonna ragacsos rózsaszínes lepke kaki mennyiségben, hanem csak annyira, amennyire egy a minden jó, ha a vége jó fordulathoz kell.
10/8 – No, én ezt kliséstül mindenestül kajáltam. Mindazoknak ajánlom, akik a szívük mélyén szeretik az olyan tizenéveseknek készült alkotásokat, amelyek többnyire igényesek, mellőzik az ostoba bugyutaságokat, ÉS a végén még ott van a nyálfolyam biztos, de azért boldog és vidám befejezés. Ez a két kritérium ritkán jár kéz a kézben, ezt elismerhetitek.
Máté
Előzeteső: Salt
Angelina Jolie újabb egyszerű, és rövid vezetéknevű figura bőrébe bújt, akinek a neve Salt (Evelyn Salt), sőt a film címe is erre a megnevezésre hallgat. S, hogy az elején minden alap információt letisztázzak, közlöm, hogy a bemutató időpontja: 2010, Július 23 (Amerikában, valószínűleg egyelőre)
Evelyn Salt a CIA munkatársa, akinek a nevével gyanúterelés útján durván visszaélnek, ezért neki nincs más hátra, hogy tisztázza azt.
Nektek mennyire tűnik sótlannak? Leszámítva, hogy nem találom túl hitelesnek, azért pár tonna ablaküvegtörésre, kétszer annyi golyó elsütésre, és Angelina Jolie telt ajkaira általában kapható vagyok.
Máté
Klippremier, duplázva
Anno, heti többszöri porcióban kaptátok a klippremiereket, ennek a gyakorisága azonban jócskán megcsappant, no hát, kérem szépen ezzel a poszttal vegyétek úgy, hogy próbálok ezen az állapoton javítani. Annál is inkább, mert most egyből két videóval is támadok, amelyeket elsősorban a kreativitásuk, mintsem a hype miatt osztok meg veletek: készüljetek, mosolygós percek következnek Diane Birch, és az OK Go jóvoltából.
Diane Birch egy soul, és blues műfajban ténykedő fiatal szövegíró-énekesnő- nem, nem vagytok lemaradva, én sem ismertem, eddig-, a Jónás fan-csajszik (vagy srácok, mert az is megeshet) talán hallhatták/olvashatták a nevét valahol, mivel legfiatalabb bro’ Nick Jonas koncertturnéján vett részt.
Nem vagyok képben, fogalmam sincs hányadik ez, csak azt, hogy momentán a legfrissebb: Valentino.
Diane egy fehér vászon mögött táncol, ám egy vetítő segítségével senki számára sem titok, hogy mi is zajlik pontosan a fehér lepel mögött: amit nem árulok el, tessék megnézni a videót, ha a kíváncsiság annyira bökdös titeket. Rendben, annyit előzetesként, hogy vidám bohóckodós össze-visszaság, szóval az, hogy „zárt ajtó” nem jelent egyet a sötét titokkal.
És egy „tudjátok-e, hogy…” érdekesség mielőtt tényleg elkezdenétek nézni a klippet: egykamerás felvételt láthattok, azonban az egészet mintegy hatvankétszer vették fel újra, és újra elölről, mikor a rendezőnő Dennis Liu elégedett lett vele. „Mindannyian arra jutottunk, hogy ennek egy-kamerásnak kell lennie”-, nyilatkozta a Wall Street Journal-nek. „Könnyű megvágni, és szerkeszteni, de elnyerni a tetszéseteket elnyerni, az már nem annyira. Ebben rejlik az egy-kamerás felvétel szépsége.”
Oké, menjünk az OK Go szakaszra. Chicagoi alternatív rock banda lennének Ők, akiket iszonyatosan megkedveltem, és tulajdonképpen nem is értem, miért nem raktam ki kritikát róluk, ha figyelembe vesszük, hogy két albumukat is elrongyolódott nálam, a nagy zenehallgatásban. Klipp-szemlét- ezt se értem miért-, még nem tartottam velük kapcsolatban. Pedig milyen jól tettem volna, mert a fenébe is, de nem csalódtam bennük! De jobb később, mint soha, ahogy a mondás tartja… (és ez majd egyszer igaz lesz az album kritikára is, célzás, célzás)
Too Shall Pass-, szám cím, amihez a legújabb mozgókép koholmányuk készült. Ami szó szerint egy koholmány totál hétköznapi tárgyakból, de Ők felfedezték bennük a lehetőséget: az unalmas, fizikai reakció kísérleteket vették melléjük, és hú. Zsír jó. Bár, nem is, nem szeretem a zsírt, ezt viszont igen, úgyhogy így talán kifejezőbb a tetszésem iránta: csoki jó.
Ezt a vitathatatlanul „jól összehangolt gépezetet”, amit a videóban indítanak be, nem egyedül hangolták össze, hanem a precizitás felsőfoka elérése végett néhány szuper-intelligens emberke segítségét kérték, és meg is kapták, a SYYN Laborból.
„Ezek a srácok űrrakétákat tudnak építeni”-, mondta Damian Kulash, a banda énekese-,”A cél nem tökéletes dolgok megalkotása volt, hanem olyan dolgokkal való munka, amelyek mindenkinél fellelhetőek, és játszani szoktunk velük, tudjátok, saját készítésűek.”
Ez a zenés videó is egy zseniális, és mókás kutyulmány, csak úgy, mint az előbbi. Remélem, hogy mindkettőn remekül szórakoztatok, és tetszett nektek.
Máté
Nem vagyok képben, fogalmam sincs hányadik ez, csak azt, hogy momentán a legfrissebb: Valentino.
Diane egy fehér vászon mögött táncol, ám egy vetítő segítségével senki számára sem titok, hogy mi is zajlik pontosan a fehér lepel mögött: amit nem árulok el, tessék megnézni a videót, ha a kíváncsiság annyira bökdös titeket. Rendben, annyit előzetesként, hogy vidám bohóckodós össze-visszaság, szóval az, hogy „zárt ajtó” nem jelent egyet a sötét titokkal.
És egy „tudjátok-e, hogy…” érdekesség mielőtt tényleg elkezdenétek nézni a klippet: egykamerás felvételt láthattok, azonban az egészet mintegy hatvankétszer vették fel újra, és újra elölről, mikor a rendezőnő Dennis Liu elégedett lett vele. „Mindannyian arra jutottunk, hogy ennek egy-kamerásnak kell lennie”-, nyilatkozta a Wall Street Journal-nek. „Könnyű megvágni, és szerkeszteni, de elnyerni a tetszéseteket elnyerni, az már nem annyira. Ebben rejlik az egy-kamerás felvétel szépsége.”
Oké, menjünk az OK Go szakaszra. Chicagoi alternatív rock banda lennének Ők, akiket iszonyatosan megkedveltem, és tulajdonképpen nem is értem, miért nem raktam ki kritikát róluk, ha figyelembe vesszük, hogy két albumukat is elrongyolódott nálam, a nagy zenehallgatásban. Klipp-szemlét- ezt se értem miért-, még nem tartottam velük kapcsolatban. Pedig milyen jól tettem volna, mert a fenébe is, de nem csalódtam bennük! De jobb később, mint soha, ahogy a mondás tartja… (és ez majd egyszer igaz lesz az album kritikára is, célzás, célzás)
Too Shall Pass-, szám cím, amihez a legújabb mozgókép koholmányuk készült. Ami szó szerint egy koholmány totál hétköznapi tárgyakból, de Ők felfedezték bennük a lehetőséget: az unalmas, fizikai reakció kísérleteket vették melléjük, és hú. Zsír jó. Bár, nem is, nem szeretem a zsírt, ezt viszont igen, úgyhogy így talán kifejezőbb a tetszésem iránta: csoki jó.
Ezt a vitathatatlanul „jól összehangolt gépezetet”, amit a videóban indítanak be, nem egyedül hangolták össze, hanem a precizitás felsőfoka elérése végett néhány szuper-intelligens emberke segítségét kérték, és meg is kapták, a SYYN Laborból.
„Ezek a srácok űrrakétákat tudnak építeni”-, mondta Damian Kulash, a banda énekese-,”A cél nem tökéletes dolgok megalkotása volt, hanem olyan dolgokkal való munka, amelyek mindenkinél fellelhetőek, és játszani szoktunk velük, tudjátok, saját készítésűek.”
Ez a zenés videó is egy zseniális, és mókás kutyulmány, csak úgy, mint az előbbi. Remélem, hogy mindkettőn remekül szórakoztatok, és tetszett nektek.
Máté
Kém a szomszédban (2010)
A kémesdit és a vígjátékot igenis össze lehet hozni nagyon tökéletesen. 
Tényleg. Ott van például a Chuck. És a... ömm... Chuck. Sőt, a kémesdit tökéletesen össze lehet hozni a családi filmekkel is, mert nem tudom, lehet kövezni, de én például nagyon szeretem a Gorilla bácsit Vin Diesellel a mai napig. Talán épp ezért reménykedtem benne, hogy a Jackie Chan nevével reklámozott Kém a szomszédban akár még jól is elsülhet. Nos, ez félig így is van, hiszen a moziban a nagyjából tíz év alattiak remekül szórakoztak a bugyuta harcjeleneteken, és a kissé erőltetett poénokon, de a kicsivel idősebbek bizony csak a fejüket tudták csóválni az alkotás láttán.
Tényleg. Ott van például a Chuck. És a... ömm... Chuck. Sőt, a kémesdit tökéletesen össze lehet hozni a családi filmekkel is, mert nem tudom, lehet kövezni, de én például nagyon szeretem a Gorilla bácsit Vin Diesellel a mai napig. Talán épp ezért reménykedtem benne, hogy a Jackie Chan nevével reklámozott Kém a szomszédban akár még jól is elsülhet. Nos, ez félig így is van, hiszen a moziban a nagyjából tíz év alattiak remekül szórakoztak a bugyuta harcjeleneteken, és a kissé erőltetett poénokon, de a kicsivel idősebbek bizony csak a fejüket tudták csóválni az alkotás láttán.A történet a következő: adott egy anyuka, három gyerekkel (plusz egy malaccal, egy cicával és egy teknőssel). Az egyik egy állandóan visítozó kislány, akit nagyon cukinak szántak, de én legszívesebben pofon vágtam volna, valahányszor sikítani kezdett, a másik egy kocka kisfiú, aki különféle hazugságokat talál ki a suliban, hogy menő legyen, a harmadik meg egy morcos majdnem nagylány, akinek semmi sem jó, és őt is leütnéd, mert egyszerűen irritál, hogy neki mindig hisztiznie kell valamin.
Namármost, az anyuka randizik a szomszéd fószerrel, aki tollkereskedő, és a kölykök természetesen utálják, mert uncsiiii. De hohó, ez a tollkereskedő, aki amúgy, ha valaki esetleg nem jött volna rá, tulajdonképpen egy szuperkém, vagyis háhá, tök nem uncsi fazon. Miután lekapcsolt egy orosz gonosztevőt, Miley Cyrus papájának segítségével, el is határozza, hogy visszavonul, mert neki család kell, meg a gyerekek, meg a szokásos dolgok. Igen ám, de az orosz gonosztevő megszökik, miközben a börtönbe szállítják, és a szuperkémre... nevezzük nevén, Bobra, mindenképpen szüksége van a CIA-nak. Közben persze, a gyerekek anyukája elutazik, mert a nagypapa kórházba került, és rábízza a kölyköket Bobra, aki abban reménykedik, hogy hú, majd összehaverkodik a srácokkal, és de jó lesz. Persze a kölykök eleinte próbálnak borsot törni az orra alá, de szép lassan megkedvelik, közben jönnek a gonosz oroszok, és az anyuka és mérges lesz, mikor kiderül, hogy Bob kém, és veszélyezteti a családját, és kiderül, hogy a CIA-nál valaki áruló, meg az is, hogy az orosz gonosztevő arra utazik, hogy az összes olajat elpusztítsa a világon az orosz olaj kivételével, és a végén aztán óriási csatában a gonoszokat legyőzik, és anyuci összeházasodik Bobbal, és huh... vége.
Hogy hangzik? Rosszul, igaz?
Igen, mert rossz is. Úgy értem, nincs egy olyan karakter, aki normális lenne, vagy normálisan viselkedne. Esetleg ésszerűen. Az addig oké, hogy családi filmről van szó, és nyilván a gonoszok nem loccsantják ki mindenki agyát. De hogy van az, hogy a gyerekek az egyik percben még utálják Bobot, aztán a következőben meg már országos barátok, csak mert a kissrácnak azt javasolta, ne hazudozzan a suliban, a kiscsajnak énekelt egy kínai altatódalt, a nagylánynak meg meghallgatta az óriási problémáit. Aki ráadásul eddig azért utálta, merthogy Bob csak az anyjukkal foglalkozik, velük nem is, mikor szerencsétlen faszi csak az ő kedvükben akart járni végig. Erre csupán egy szót tudok mondani: höh.
Az megint más kérdés, hogy a csatajelenetek annyira szánalmasak voltak, hogy nagyon. Oké, persze, ismét itt a családi filmes dolog, hogy nem lehet túlságosan durva egy jelenet, vagy ahogy leütik egymást. De régen láttam már ennyire eltúlzott repüléseket azután, hogy valaki megrúgott valakit, esetleg megtámadta egy székkel. Igen, igen, a kicsik baromira élvezik az ilyesmit, mert ők folyamatosan jót röhögtek rajta, de az én Chuckkal edzett agyam ezt valahogy nem vette be.
A gonosztevők nem félelmetesek, hanem egészen irritálóak és ostobák voltak, például a főgonosz azzal, hogy mindig a ruhatára miatt kesergett, vagy a főgonosz macája, ahogy nagyon gonoszan kivette egy gyerek kezéből a nyalókát. Igen, igen. Családi film. És ha ez még nem elég, a borzalmas műorosz akcentussal, szerintem bármikor vallatni lehetne, annyira eltúlzottra és borzalmasra sikeredett. Komolyan, már előre féltem azoktól a jelenetektől, mikor gonosz párbeszédek következtek. Arról nem is beszélve, hogy ezek a párbeszédek néha mennyire éltermetlenek voltak. Mondjuk ez a "betegség" sajna, nem csak a főgonoszokat, de az összes szereplőre lecsapott.
Mit mondhatnék még? Gyengus film, néhány (nagyon néhány) jó pillanattal. Mielőtt elkezdődött volna a mozi, azt mondtam Csillusnak, a kísérőmnek, hogy ingyen van, fogjuk fel úgy, mint egy szombat délutáni filmet egy nagy tévé előtt. Mikor vége lett a filmnek, ő erre valami olyasmit mondott, hogy ő az első öt perc után átkapcsolt volna valami másik csatornára. Igaza van. Régen volt már, mikor egy Jackie Chan film jó szórakozásnak tűnt. 4/10, a legnagyobb jóindulattal, és ez is leginkább csak azért, mert a) volt benne egy olyan mondat, hogy "az egyetem jó hely" b) mindez Lucas Till szájából hangzott el, aki cuki, hát na.
Namármost, az anyuka randizik a szomszéd fószerrel, aki tollkereskedő, és a kölykök természetesen utálják, mert uncsiiii. De hohó, ez a tollkereskedő, aki amúgy, ha valaki esetleg nem jött volna rá, tulajdonképpen egy szuperkém, vagyis háhá, tök nem uncsi fazon. Miután lekapcsolt egy orosz gonosztevőt, Miley Cyrus papájának segítségével, el is határozza, hogy visszavonul, mert neki család kell, meg a gyerekek, meg a szokásos dolgok. Igen ám, de az orosz gonosztevő megszökik, miközben a börtönbe szállítják, és a szuperkémre... nevezzük nevén, Bobra, mindenképpen szüksége van a CIA-nak. Közben persze, a gyerekek anyukája elutazik, mert a nagypapa kórházba került, és rábízza a kölyköket Bobra, aki abban reménykedik, hogy hú, majd összehaverkodik a srácokkal, és de jó lesz. Persze a kölykök eleinte próbálnak borsot törni az orra alá, de szép lassan megkedvelik, közben jönnek a gonosz oroszok, és az anyuka és mérges lesz, mikor kiderül, hogy Bob kém, és veszélyezteti a családját, és kiderül, hogy a CIA-nál valaki áruló, meg az is, hogy az orosz gonosztevő arra utazik, hogy az összes olajat elpusztítsa a világon az orosz olaj kivételével, és a végén aztán óriási csatában a gonoszokat legyőzik, és anyuci összeházasodik Bobbal, és huh... vége.
Hogy hangzik? Rosszul, igaz?Igen, mert rossz is. Úgy értem, nincs egy olyan karakter, aki normális lenne, vagy normálisan viselkedne. Esetleg ésszerűen. Az addig oké, hogy családi filmről van szó, és nyilván a gonoszok nem loccsantják ki mindenki agyát. De hogy van az, hogy a gyerekek az egyik percben még utálják Bobot, aztán a következőben meg már országos barátok, csak mert a kissrácnak azt javasolta, ne hazudozzan a suliban, a kiscsajnak énekelt egy kínai altatódalt, a nagylánynak meg meghallgatta az óriási problémáit. Aki ráadásul eddig azért utálta, merthogy Bob csak az anyjukkal foglalkozik, velük nem is, mikor szerencsétlen faszi csak az ő kedvükben akart járni végig. Erre csupán egy szót tudok mondani: höh.
Az megint más kérdés, hogy a csatajelenetek annyira szánalmasak voltak, hogy nagyon. Oké, persze, ismét itt a családi filmes dolog, hogy nem lehet túlságosan durva egy jelenet, vagy ahogy leütik egymást. De régen láttam már ennyire eltúlzott repüléseket azután, hogy valaki megrúgott valakit, esetleg megtámadta egy székkel. Igen, igen, a kicsik baromira élvezik az ilyesmit, mert ők folyamatosan jót röhögtek rajta, de az én Chuckkal edzett agyam ezt valahogy nem vette be.
A gonosztevők nem félelmetesek, hanem egészen irritálóak és ostobák voltak, például a főgonosz azzal, hogy mindig a ruhatára miatt kesergett, vagy a főgonosz macája, ahogy nagyon gonoszan kivette egy gyerek kezéből a nyalókát. Igen, igen. Családi film. És ha ez még nem elég, a borzalmas műorosz akcentussal, szerintem bármikor vallatni lehetne, annyira eltúlzottra és borzalmasra sikeredett. Komolyan, már előre féltem azoktól a jelenetektől, mikor gonosz párbeszédek következtek. Arról nem is beszélve, hogy ezek a párbeszédek néha mennyire éltermetlenek voltak. Mondjuk ez a "betegség" sajna, nem csak a főgonoszokat, de az összes szereplőre lecsapott.
Mit mondhatnék még? Gyengus film, néhány (nagyon néhány) jó pillanattal. Mielőtt elkezdődött volna a mozi, azt mondtam Csillusnak, a kísérőmnek, hogy ingyen van, fogjuk fel úgy, mint egy szombat délutáni filmet egy nagy tévé előtt. Mikor vége lett a filmnek, ő erre valami olyasmit mondott, hogy ő az első öt perc után átkapcsolt volna valami másik csatornára. Igaza van. Régen volt már, mikor egy Jackie Chan film jó szórakozásnak tűnt. 4/10, a legnagyobb jóindulattal, és ez is leginkább csak azért, mert a) volt benne egy olyan mondat, hogy "az egyetem jó hely" b) mindez Lucas Till szájából hangzott el, aki cuki, hát na.
Bebe
Step Up 3 és amit tudhatunk róla
Júniusban nem csak az izzasztó hőségtől fog égni lábunk alatt a talaj, hanem a tánc miatt is. Ugyanis, a nyár úgy hozza, hogy immáron a harmadik alkalommal fellép a Step Up a vászonra. A hip-hopra rázott feszes, karcsú idomok, és a hatos csomaggal ellátott hasizmok teljes térlátása érdekében 3D szemüveg is dukál majd a popcorn mellé OMFG, ezen most mennyire megütközött mindenki, basszus.
Eme kinek, mennyire roppant örvendetes hír mellé lőttem nektek egy HD előzetest is, amiben láthatunk egy csomó látványosabbnál látványosabb „aztaa…” jelenetet a koreográfiából, és hallhatunk is, egy csomó (leendő) populárisabbnál populárisabb nigger nótát. És ennyi meg egy bambi az újdonság, mivel gyanítom, hogy az írók elszánt környezetvédők, és emiatt szívesen hasznosítják újra, meg újra az első rész forgatókönyvének alapvázát. Tök jó.
„Amikor a Marylandi Művészeti Iskola egy nemzetközi versenyre megy, Párizsba,- egy a táncosok közül-, Moose lekési a visszamenő Baltimore-i repülőgépjáratát. Hamarosan barátságot köt az otthonától távol lévő amerikai sráccal, és gyönyörű, jól képzett lánnyal. Ők mutatják be Mooset az éppen aktuális, és trendi (fúj de utálom ezt a szót) underground tánccsapatnak, ahol egy underground táncversenyen rácsodálkozik a helyi táncosok egyedülálló tánctudására. A végső megmérettetés előtt azonban a rivális banda lemásolja Moose, és csapata koreográfiáját, ami miatt Moose az otthoni MMI-s csapatához fordul segítségért. Vajon Moose, és a saját csapata, valamint a francia tánccsapat képesek lesznek egy vadonatúj koreográfia előállítására mielőtt kifutnának az időből? És ha igen, akkor elég jó lesz-e ahhoz, hogy kenterbe verje a világ legjobb utcai táncosinak produkcióját?” (Na, vajon…)
És valóban. Nekem az ilyen vizuális, és akusztikus orgia mellé nem is nagyon hiányzik csavaros és komoly dráma, ebben az előbbi kettő a lényeg, és a szép. Több igazán nem kell.
Na jó, igaziból sok minden kéne. De ha erről a filmről van szó, akkor persze, tényleg nem kell.
És nektek? Kellene ebbe még valami, ahhoz hogy megnézzétek, vagy megteszi ugyanúgy mint nálam, majd egy kellemes, délutáni agyilag off üzemmódnak?
Máté
