Zombieland (2009)

Mi a teendő olyankor, ha egy vírus következtében Amerika lakossága zombivá változik? Egyszerű. Néhány egyszerű alapszabályt kell betartanod, és túlélő lehet belőled.
1. Sportolj!
2. Ne spórolj a tölténnyel!
3. Óvakodj a vécéktől!
4. Mindig kapcsold be a biztonsági öved!
Na, most hogy ezeket tisztáztuk, mehetünk is tovább a kritikával, amikhez nem kellenek túlélési szabályok, nyugi.
Maga a film ötlete, hát, hogy is mondjam, lehetne akár teljesen sablonos is. A vírusos zombik, akikkel néhány emberi túlélő próbál küzdeni... maximum egy gagyi, B-kategóriás horrornak lehetne elképzelni. Ühüm, akkor mégis hogy van az, hogy IMDB-n, 8,1/10-en áll, Rotten Tomatoes-on, 89%-on, és az első hétvégén, csak Amerikában 25 millió dollárt hozott? Egyszerűen. Úgy, hogy a film egyáltalán nem sablonos, hiszen B-kategóriás horror helyett egy zseniális vígjátékot kap az ember, fröcsögő zombi-agyakkal, lógó végtagokkal, néha kissé morbid humorral, és persze, remek karakterekkel.
A főszereplők különfélébbek már nem is lehetnének, mint ahogy ez az efféle dolgoknál lenni szokott. Columbus, akinek a szemszögéből nézzük tulajdonképpen a helyzetet, egy szerencsétlen tizenéves, aki a zombi-invázió előtt naphosszat töltött számítógépe előtt, World of Warcrafttal játszott, és minden álma az volt, hogy egy lány haját egyszer eltűrhesse a füle mögé. A kritika elején olvasható szabályok, tulajdonképpen az ő szabályai. A nagy zombi-öldöklés, és életben maradás közepette próbálja megkeresni családját. Így kerül össze Tallahassee-vel, akinek viszont minden vágya, hogy ehessen egy kis süteményt. Furi páros, de másképp nem lenne jó, igaz?
Hozzájuk csatlakozik aztán még két tökös csajszi, Wichita, és a kishúga, Little Rock (persze, senkinek sem ez az igazi neve, egy szereplő kivételével, igazi személyazonosságukat homály is fedi mindvégig), akik viszont egy „zombi-mentes” vidámparkba szeretnének eljutni. Útjuk során rengeteg zombiba, vicces helyzetbe, és Bill Murray-be botlanak.
Óriási katyvasz, és idiótaság az egész. Ez tény. De zseniális katyvasz és idiótaság. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a végső leszámolás egy vidámparkban történik, vagy hogy még kézfertőtlenítése is gondolnak a hullákkal való ügyködés után.
Egészen tökéletes az is, ahogy a zenével bánnak a készítők. Hiába hullanak a zombik, mint a legyek, valami egészen vidám, oda nem illő számmal bizony még arról is megfeledkezik néhány pillanatra az ember, hogy öldöklés folyik, mégpedig nagyon komoly. És ez fordítva is igaz. Vicces jeleneteknél, kapunk néhány búskomor dallamot, és bizony előfordult velem is, hogy nem mertem hangosan felkacagni (pedig a film legzseniálisabb zombi-ölését mutatták épp) hiszen attól féltem, hogy a következő pillanatban fordul a kocka, és örök búcsút veszünk valamelyik bátran harcoló hőstől.
Igazából, egyetlen gond volt vele, hogy a film közepe táján kicsit úgy éreztem, a forgatókönyvírók nem tudták, pontosan mit is kezdjenek a helyzetekkel, meg a szereplőkkel úgy általában, és kicsit ellaposodott a sztori olyan nagyjából tíz perc erejéig. Utána szerencsére megérkeztünk Hollywood-ba, és újra tökéletes lett minden.
Valamint néhány igencsak ütős poént lelőttek már egy-két bemutatóban, még szerencse, hogy azokon kívül azért akadtak még bőven jó pillanatok, például, hogy a fent említett szabályok, folyton felbukkannak a film folyamán, nehogy bárki is elfelejtse őket akár egy pillanatra is.
Az önjelölt zombivadászok kalandja simán megér egy 8,5/10-et. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki imádja a beteg humort, de ugyanakkor nem lesz rosszul több liternyi vér látványától sem. Tökéletes kikapcsolódás lehet azokra a pizsipartikra, mikor a fele társaság véres horrort szeretne nézni, míg a másik fele valami eszement vígjátékot. Gratula minden készítőnek!

Bebe

Tényleg rossz hold kelt fel?

Ti is vehettétek a lapot arról, hogy inkább az antifanokhoz soroljuk magunkat, ennek ellenére Én nekem azért abszolúte moziban nézős filmként tartottam számon az Alkonyat következő részét, hiszen a kíváncsiság, és a véleménynyilvánítás vágya bennem erősebb, mint az-az ellenszenv féleség, amit a twilightos cumók kiváltanak belőlem. Széles vásznon ugyan nem, de laptop képernyős, suttyomban kamerával felvevős, feliratos változatban összejött. A kettő nem hasonlítható össze, de mégis, azt hiszem jobban jártam, hogy nem járultam hozzá a bevételhez. És minden irónia nélkül mondom nektek, nem azért, mert olyan végbéltermékhez hasonlatosra sikeredett volna, mert a csomagban nem egy darab szar lapul, hanem olyasvalami aminek csomóan örülnek, de Én nem, mert nem rám lett szabva. Na, mint mondjuk egy tanga, értitek.

És miért „kösz, de nem”? Az arányok miatt. Mert most ébredtem rá arra, hogy ez nem gyümölcssaláta tejszínhabbal, hanem tejszínhab gyümölcsdarabokkal. Szóval, na a kissé béna hasonlatot úgy értsétek, hogy romantikus dráma misztikummal, nem pedig fordítva, misztikus film egy csepp romantikus drámával. Na, és kitalálhatjátok, hogy melyiket tolták a képembe, és melyiket szerettem volna.

Úgy folytatódik amúgy az első rész, hogy Edward félti Bella testi, lelki épségét, ezért elhagyja, Bella meg darabokra hullik, és még az előbb említett testi épségét is veszélyeztetni kezdi, tehát Edward nagyon logikusan lépett. Szerencsére, Jacob ott van, és újra összekanalazza Bellát, és nem hagyja odáig fajulni a dolgokat, hogy fizikális értelemben is kanalazásra kerüljön sor. Háromnegyedében ez a film. Negyedében meg csak úgy mellékesen megtudjuk, hogy Jacob vérfarkas, a vámpírok természetes ősellensége, és akkor ez lenne a konfliktus.

Állott, nagyon, és darabos. Ahol volt lehetőség, és kapva kaphattak volna az alkalmon, hogy felrázzanak a már-már Kristen Stewartos bambulásból, ott tönkrevágták az agyonlassításért felelős effektusokkal, és sehol se éreztem azt, hogy akár a vérfarkasoknak, akár a voltouri klánnak lenne valami súlya. Ahol a levegő pár másodpercig bennreked a tüdődben, és karót nyelve- karót, értitek-, feszülten várod, hogy most mi a franc fog jönni? Totálisan felhígította a lelkizés, ami hol autóban, hol esőben, hol erdőben zajlott.

Amúgy, Kristen Stewart. Szenvelgésből senki se játsszon le vele egy meccset se, nyilvánvaló, hogy ki nyerne. Hitelesen visszaadta, amit lehetett, és kellett abban a két órában, talán túl hitelesen is. A szájtátásról még mindig nem szokott le, de kinek nincsenek hibái? Robert Pattinsonnál a szoborhoz hasonlítás eléggé stimmel, olyan krétafehérre púderezték szegény fejét, és nagyjából ugyanannyi színészi tehetség szorult belé. Ha időnként nem ráncolta volna össze a homlokát, vagy nem szólalt volna meg fojtott, halk hangon, én „Bella” helyében biztos megkocogtattam volna a vállát, hogy ez most igazi, egyáltalán?
Taylor Lautnert a tulajdon két kezemmel fogtam volna le, és húztam volna rá egy normális farmert, és pólót, igaz az izomkötegeit tekintve nem tudom, hogy vittem volna véghez. Jó, a lányoknak, mert a 99,99% rajongó nőnemű, nagyon kedvezni akartak, de a fél pucér testek folytonos szerepeltetése erőltetett volt. De ezt betudhatom férfiúi büszkeségnek is, mert való igaz, ha napbarnított, félmeztelen Jessica Albák lettek volna a farkasok helyén, közel sem zavart volna annyira.
A sivár, szürke, szerelmi őrlődések közül a mellékszereplők valahogy jobban kitűntek, például Mike, és Jessica, az őket alakító színészek jól odatették magukat az emelkedett hangulat érdekében, és az egész bagázsból az Alicet játszó Ashley Greenenek is örültem a képernyőn.

10/6- Közepes. A melankólikus, indies atmoszféra összességében nekem bejön, csak ilyen adagban sok. A könyvhöz ígéretükhöz híven amennyire csak tudtak, hűek maradtak, ezért megtoldhatom az ötös pontszámot egy plusz eggyel. Most, írás közben elgondolkoztam azon, hogy az első részt valamikor újra kellene nézni, hogy ott is ennyire a lagymatag romantikára volt kiélezve, vagy valami…arról valahogy jobb emlékeim vannak. De ki tudja, akkor még nagyjából huszonakárhányan ültünk a premier héten, vasárnap a vetítőteremben, a könyvek se voltak felfedezve, az áruk még csak közelről se súrolta a hatezer pénzt…Lehetséges, hogy a körüllengő hisztéria fogta magát, és beleköpött a levesembe, aztán ezért nem ízlik már úgy, mint előtte.

Trailert most nem kaptok. Biztos mindenki látta már. Ha meg nem, tudjátok, kereső.

A tökéletes ajándék

Legalábbis ezzel a felkiáltással reklámozza a The Beatles Rockband nevezetű játékot így karácsony előtt, a hivatalos oldal. Tökéletes, persze, már, ha az embernek van pénze beruházni rá, meg a speckó gitárokra, meg dobra, esetleg szükség esetén egy X-box 360-ra vagy Wii-re, hogy tudja játszani a játékot. Annyi biztos, hogy az én Jézuskám szívbajt is kapna, ha ilyen szerepelne a neki szánt levélen.
Viszont... van valami, ami miatt mégis megérné beruházni rá. Részben az is, hogy nagyon régóta szeretnék már valami ilyesmi játékot, bár egy Guitar Hero is tökéletesen megfelelne, rugalmas vagyok, ha ilyesmiről van szó, de nem lehet szó nélkül elmenni a játék intrója mellett. A rendezést a Gorillaz jó néhány klipjéért is felelős, Pete Candeland „követte el”, az animáció pedig Robert Valley munkája.
Mindamelett, hogy nagyon mutatós lett a két és fél perces klipecske, tökéletesen bemutatja azt is, hogyan jutott el a banda a liverpooli kluboktól a világhírig, közben persze, örökzöld Beatles-slágereket hallgathatunk. Különösen hálás vagyok, amiért az egyik személyes kedvencem, a Here comes the sun-t is beletették.
No... merre van az a karácsonyi ajándéklista?

Bebe

Már ötödjére jönnek a démonok...

Tudom. Már vagy... nem is tudom, három hónap biztosan eltelt azóta, hogy megírtam a Supernatural első évadjának kritikáját. Utána több szó nagyon nem is esett róla. Hát, de legalábbis nagyon kevés. És igen, jól látjátok a címben tényleg ötös szerepel, vagyis nem, nem feledkeztem meg senkiről, sőt, kezd kialakulni valamiféle fanatikus rajongás errefelé.
Mielőtt nekilátnék a kritikának, hadd mondjam el, mennyire imádom Misha Collinst, vagyis Castielt, aki ugyan a negyedik évadban tűnt fel, de itt végre már a főszereplők közé sorolják, nem a „guest starring”-ok közé. Éljen.

So. Kiszabadult, aminek ki kell szabadulnia, meghalt, akinek meg kellett halnia, ráadásul úgy fejezték be az előző évadot, hogy nagyon nehezen bírtam ki nagyjából fél napot a folytatás nélkül, ilyenkor tehát hálát adok, hogy nem követtem folytonosan az eseményeket, mert hónapokat kellett volna várnom, órák helyett. És még a legutolsó percig is reménykedtem, hogy talán mégsem történik meg az, aminek meg kell, mindenki boldog lesz, és kezdenek valami új vonalat, ami miatt megint lehet aggódni. Hát nem. Minden elromlott természetesen, mostantól izgisednek a dolgok.
A helyzet az, hogy tulajdonképpen az egész sorozat elfajult. Úgy értem, az ártatlan szellemsdis vadászattól eljutottunk a világvégéig, az angyalokig és Istenig. Sosem gondoltam volna, hogy valami ilyesmi fog keveredni így ebből az egészből. Ez persze, nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Nem, egyáltalán nem. Sőt, nagyon is jó az egész, és bár össze sem lehet hasonlítani az első, meg talán a második évad történéseivel, valahogy mégis sikerült megtartani a Supernaturalos hangulatot. Hiszen a fő szempontok nem változtak. Van kocsi, vannak helyes pasik, poénok, szörnyek, szóval, minden ami eddig volt, csak kicsit... máshogy.
Ami talán nem tetszhet az embereknek, főleg a hívő embereknek, az az, ahogy néha Istenről beszélnek. Mivel én nem tartozom közéjük, csupán jókat mosolygok, mikor Dean koktélokat szürcsölgető mindenhatókat emleget, és ezen Castiel, természetesen, borzalmasan kiakad. Mert számomra ez egyszerűen csak... vicces, na.
Azt kell mondjam, erős kezdés volt ez így ötödjére is, nem hiszem, hogy lett volna még olyan sorozat, amiből ennyi részt imádtam, szinte kivétel, és ugyanolyan lelkesedéssel tudom nézni továbbra is. Ez nem csak a helyes pasiknak tudható be, szerintem. Szerepet játszik itt a forgatókönyv, az autó, de még a megvilágítás is. Olyan különleges az egész. És 8/10. De csak mert valahogy Castiel túl keveset szerepelt benne, meg mert nem értek azzal egyet, hogy az első évadból ismert démon-bigét megint visszahozták.

Bebe

Téli szünet kezdődött Mystic Falls-ban

Meg vagyok bűvölve. Az is megeshetett, hogy a két benga vérszívó közül az egyikük, mondjuk Stefan, aki így is annyit aggódik, hogy a homloka egy összeráncolás után úgy maradt, bevetette a maniuplatív képességét, és stikában, lopva a kamerába pillantva azt mondta: Nézd a Vampire Diaries-t hétről, hétre, töretlen lelkesedéssel, nézd! Vagy valami ilyesmit, ami ilyen bájolósan hangzik. És nézem is. Töretlen lelkesedéssel. Hétről hétre, ahogy azt kell, csak azt valószínűbbnek tartom, hogy a sorozat maga a jó, inkább. Tudom, nem is értitek, miért.

Az oka netalántán a sokak által említett Kevin Williamson, aki a forgatókönyvírók atyaúristene, elvileg, akiről nem tudtam, hogy kicsoda. Továbbra se tudom, mondjuk, de azt már igen, hogy van alapja a pozitív jelzőknek, és a szkriptet figyelembe véve, egyet jobbról, egyet balról, és hopp már helyére is pofozta azokat a hibákat, amit kifogásoltam benne, anno.

Pilot-mustrák után elgondolkodott mindenki, hogy mintegy véletlenül a „based on” kezdetű feliratnál írtak „L.J. Smith’s books”-t, Stephenie Meyer helyett. Halkan megjegyezném, hogy az Alkonyat még mindig később keletkezett, mint például a Vámpír naplók, vagy a Trueblood, szóval bárminemű hasonlóság a történetek között nyilvánvaló, hogy kinek a hibája, de ebbe most nem fogok belemenni.
Tehát, a twilight feelingnek mondhatni teljesen véget vetettek, és még azt is mondhatni, hogy ez mentette meg a szériát, hogy az emberek padlót fogjanak tőle. Mert a vad hortyogás közepette valahogy lecsúsztak az aktuális ülőalkalmatosságukból.

Oké, vannak szakaszos visszaesések, mint amikor sötét kerek erdő nagy fákkal díszlet közepén Stefan is rákezdett a „elhagylak, hogy megvédjelek magamtól” kezdetű nótára, de megbocsátható eset, mert utána olyan gyönyörű romantikus jelenetet kanyarítottak, hogy el kellett nyomnom magamban egy „Ooh” sóhajt. Ilyen meglehetősen ritkán van, mert normál esetben a hányingert kell elnyomnom, de még a cigarettacsikket is gyakrabban, pedig nem is cigizek.

Ködgépek is gyanítom, hogy valamelyik szeméttelepen rothadoznak, és Varjú Béla színészi pályája is kisiklott, pedig tök jó volt, én mindig megijedtem tőle, mikor kellett. Béna hatásvadász momentumok is vastag, alkoholos filccel kihúzva.

S innentől már szétfolynának a betűk, olyan nyáladzás venné kezdetét arról, hogy mekkora atom királlyá vált ez az egész VD jelenség, úgyhogy a Ti érdeketekben, jobb, ha kiteszem a .-t
És rátérek az értékelésre:

10/9- lehetne tíz is, csak na, még teljesítsen azért. Számomra legalábbis. Az összes apró összetevő, misztikum, humor, szerelem, és való élet mind pont jó arányban jól el van benne keverve. Többször is, ha nem is sokkolva, de meglepve, azért meglettem, és az a sorozat, ahol gyakran felsejlik egy WTF, az jó sorozat. Igaz, a Vicky-féle WTF után fújtam a készítőkre rendesen, hiszen szép, komótosan felépítgettek neki egy remek szálat, és mindezt azért, hogy utána csakúgy elnyisszantsák a tetőponton, micsoda genyóság, nem? De nem vagyok haragtartó, szóval delete.

Csak, ez a téli kimenő, szünet nincs nagyon az ínyemre, de legyünk pozitívak: akkor még jobban fogunk neki örülni, és nekem már a fejem fölött is tini vámpírok repkednek, hisz vár rám egy Új hold mozifilm, a True Blood második évadjának nézése is javában tart még, meglehet, hogy ez a kényszerpihenő a legjobbkor érkezett.

Nektek, akik ugyanúgy nézitek, mennyire tetszett ez az első tízes blokk? Maradtok hű nézők a szünet után is?

Máté

Tanácstalanság

A Gossip Girl és a köztem kibontakozott viharos románcot lassan" callin' bad romance". Az ilyen esetekben a legcélszerűbb eljárás a szakítás, de nem olyan biztos, hogy célszerű akarok lenni, mondjuk. Az életemet olyannyira pangás jellemzi, hogy nem kell fukarkodnom azzal a kevesebb negyvenöt perccel, amit a sorozatra szánok hetente. Pedig megérdemelné, és basszus, két és egy negyed év, az két és egy negyed év, akárhogy is szemléljük.



Kimondom: ez már nem AZ a GG, amibe annak idején beleszerelmesedtem. Remény, még az ereimben is az áramlott vér helyett, amikor újra, és újra nekiültem a friss epizódoknak, és noha ugyan néha meghallgatásra talált, rövid távon belül a csalódással fel lettek vágva ezek a bizonyos erek, és az összes reménységem elfolyt a fenébe.

Gondolom Én, az egyetem miatt gyorsan felnőtté akarták tenni a sorozatot, így eshetett meg az, hogy a kis tizenéves buksijukkal hotelt kezdtek el vezetni, meg sajtósként munkálkodni, választási kampányokban részt venni, és még sorolhatnám. Ez így önmagában nem katasztrófa, ezek mellé még elférnek Gossip Girl frappáns, és odabaszós narrálásai, mégha javarészt az értelmét is vesztette, és csakúgy megszokásból ott van, és mondja. Jenny esetében még eszembe jut néhányszor, hogy ja tényleg, van egy blogja, de amúgy... Jenny totális elribancosodása tetszene, de részenként nagyjából tíz perc szerep jut neki, nem tudja csak a saját vállán elhordozni a gimis szálat úgy, hogy annak értelme is legyen.

És még a felnőttség, csak megjegyezném, hogy ez a próbálkozás, hogy felzárkóztassák az One Tree Hill nyomába nem áll jól. A lényegét számomra teljesen elveszti a sorozat így, és bár a karakterek hozzák a formájukat, de nem tudom. Már régóta itt kotlok a billentyűk felett, hogy kiírjam magamból normálisan, amit érzek, de alig akar menni. Csak azt tudom, hogy ez egy teljesen más valamivé vált, amit én annak idején megszerettem...és most tanácstalan vagyok, hogy ezzel csak én vagyok így? Vagy már mindent túlzottan kritikus szemmel nézek, és képtelen vagyok elengedni magam? Kezdek felnőni, és már nem nyújt olyan sokat számomra ez az egész, és igazából régen is ilyen volt a sorozat? Pedig Én akarom szeretni....tényleg, mert szívcsücsök, meg minden, de minél jobban akarom, annál inkább nem megy, tudjátok ez az egész ilyen ambivalens. Ellentét, ahogy tetszik. És ebbe belegebedek, és mostmár csináljon valaki valamit.

Máté

Heti ajánlat helyett

Új hold kelt fel. A ködös időjárás még illeszkedik is az alkonyat hangulathoz. A mozi ajánló most elmarad, mert a cikkeink nagyon nagy része taglalja a témát, "new" és a "moon", valamint a "twilight" kulcsszavakat használjátok nyugodtan. De kétlem, hogy bármi új is lenne a számotokra.

Helyette, jöjjön egy "Remember Me" trailer Pattiszonnyal, akiről, most, hogy levakarták a vakolatot sokkal szimpatikusabb. Amúgy tudom, hogy ez a film pont, hogy miatta lesz agyon hype-olva, de nem kellene elhanyagolni a bájos, szöszke Emilie de Ravin-t, aki A barátnő szerepét vállalta el eme dramantic sztoriban, és ami a sármőröket illeti, kettőn áll a vásár, mert Az Apa pedig nem más, mint mindenki favorit titkosügynöke, James Bond. De, hogy melyik is pontosan? Játszunk egy kicsit: nézzd meg az előzetest, és rájössz.

Máté

Készen állsz az utolsó dalra?

Nos, Miley Cyrus ide, Miley Cyrus oda, itt nagyítóval se találhatnánk disneyt, de mégis irritálóan facsarja az orrom az arra jellemző töméntelen, tocsogó nyál.

Az előzetes alapján a Last Song a Hannah Montana film újraforgatása csak...hát Hannah Montana nélkül. Első benyomásra, persze, aztán ki tudja, hogyan fog még ez a benyomás átformálódni. Majd meglássuk.

Április 2-án jön, 2010-ben a szélesvászonra, bár én inkább dobozolva, tévében tudnám elképzelni egy borongós, esős délutánra. Csak Én állok ehhez ennyire negatívan?

Forrás: filmdroid

Klippremier: Demi Lovato-Remember December

Demi Lovato fogta magát, lenyúlta Amy Winehouse fake hajzatát, és leforgatott egy klippet.

A dalválasztás a "Remember December"-re esett, ami a jól sikeredett dalok közé tartoznak a második nagy szóló lemezén. Bár, most ha így jobban belegondolok, olyan nincs is, ami kifejezetten rossz lenne.

Most térjünk ki csak a videóra: meg kell, hogy mondjam, unom. A "Here We Go Again"-hez készült klipp is amolyan koncertezős style klipp volt, és most ez is. Oké, a rock táboros kiscsibék is ott tolongtak mellette a limóban, de azért mégis. Főleg, hogy Demi elárulta a szám lényegét is: "Egy lányról szól, aki annyi mindent szeretne mondani egy srácnak, aki azonban nem mutat túl sok figyelmet az irányába, és ez a lány nagyon szeretné, hogyha az a bizonyos srác emlékezne az együtt töltött időkre."

Szóval, kérdem Én: ehhez egy amolyan hamisítatlan extra szívfájdalommal dúsított, történetet elmeséli jeleneteket miért nem tudtak leforgatni? Tény, hogy Demi jócskán kikupálódott kívülről, hogy hújuj, de hogy a klipp ennyire semmit mondó lett, nem tudom értékelni. Annyira.

Máté

Hangoljunk

A "Csak táncolj" utasítás után Gaga azt is elárulta egy dal formájában, hogy jó, ha ezt a sötétben teszed.

A Fame: Monster deluxe CD kiadványon lesz hallható az új dal trilógia harmadik száma is, a "Dance In The Dark", melynek a hallgatásáért egy ír rajongónak jár a köszönet.

Szerintem a szint alaposan meg lett ütve, amit a munkássága után alap, hogy elvárunk Lady Gagától.

Heti ajánlat

Egyikőtök óhajtott amolyan heti premier plánét, ahol közöljük az éppen „helló!”-t mondó filmes alkotásokat jelezzük, pontosabban ajánljuk. Ezt a kívánságot örömmel parancsnak vettem, főleg, hogy egy ilyesmi rovat már amúgy is a tervek között szerepelt.

2012.
Eredeti cím: 2012
Bemutató (USA): 2009. november 13. (Figyelitek, hogy kivételesen nálunk előbb kerül rá sor!)
Műfaj: kaland, sci-fi, thiller
Rendező: Roland Emmerich
Főszereplők: John Cusack, Amanda Peet, Chiwetel Ejiofor, Danny Glover, Thandie Newton, Oliver Pratt, Thomas McCarthy, Woody Harrelson
Filmstúdió: Columbia Pictures

Nem, ez nem egy film dátuma, amit tévesen begépeltem ide, hanem a film címe. Néhányan eljátszadoztak a gondolattal, hogy „Mi lenne, ha…”, és mintegy mellékesen a gondolatot tett követte, és lőn a film formátum.
Szóval, mi lenne, ha az ősi maja jóslat- amiről egész biztosan hallottatok már néhányan-, beteljesülne, és bekövetkezne az apokalipszis, magyarosabban a világvége a címbéli évszámkor. Erre a kérdésre mutatja be roppant monumentálisan, és látványosan a választ a 2012. Stílusosabban jött volna ki- szó szerint-, ha 2012. november 12-én kerül a mozikba, de ki tudja, meglehet, hogy a készítők közül néhányan valóban hisznek a film lényegét adó jövendölésben, és valljuk be, jó nagy pofára esés lenne pénzügyi nyereség szintjén, ha még a premier bemutatása előtt K.O. lenne a világmindenségnek.

Bebe posztolt anno egy trailert, amit, aki még nem tette volna meg, vagy csak szívesen nézné újra itt megteheti. Erre a hétre, ha moziba mennétek tuti tipp gyanánt ezt ajánljuk, de választhattok még az alábbi új filmek közül:

Tiszta napfény (Sunshine Cleaning)- a letöltési listára abszolút felvevős.
A Próféta (The Prophet)- egy fridzsider sem hagyhatna hidegebben, ha keresztül mennék rajta.
Don Quijote szamarancsa (Donkey Xote)- gagyi C kategóriás animációs rajzfilmnek tünedezik, főleg, hogy a szamár szakasztott mása a Shrekes verziónak.

Kérdezzünk hülyét!

A "Kérdezz hülyét" c. rovat nem aratott, őszinténszólva semmit. Egy fia hozzászólás se akadt a hálóba. De nem adom fel, továbbra is kérdezek. És pedig hülyét.

Igyekszek minél populárisabb témákhoz hozzányúlni, amihez a látogatók,- vagyis Ti- a túlnyomó része valóban hozzá tud szólni. Most a manhattani elit botrányos lakosait penderítem a színpadra, magyarán a Gossip Girl szereplőit, akikre soha jobban nem illett a "botrányos" jelző.

A jövőheti epizódban sor fog kerülni egy szex jelenetre, ami önmagában nem durranna nagyot, csakhogy nem is szólóban, nem is ketten, hanem hárman fogják nyomni a numerát. A CW jó kis reklámot kerített neki, szóval elsőként jöhet a csekk:



Másodjára meg a kérdés: Kiket látnátok szívesen a három "vétkes" bőrében? Elárulom, Én a két sármőr gavallér- Chuck, és Nate-, között szívesen látnám a kicsi Jenny Humphreyt, aki mint tudjuk, már nem is olyan kicsi, főleg ha lehetséges alany.

Jön: Perzsia hercege-az idő homokja

Talán még élénken, vagy halványulva, esetleg egyáltalán még él bennetek egy nyári posztunk emléke, amikor poszterekkel találkozhattatok a terítéken a Perzsia Hercege ezúttal nem könyves, hanem számítógépes adaptációhoz.

Meg van? Szóval, most itt az előzetes is, ami már gyanítom, hogy a magyar nagyvászonra is ki lett öntve, mert szinkronos változatban elérhető az origo oldalán. Nálunk "csak" eredetiben, de mentségként szolgáljon, hogy HD-minőség, és az amúgyis szexuális "meg-kell-menteni" perzsa hercegnő akcentussal, még szexuálisabb. A nőneműekhez tartozó látogatóink meg Jake Gyllenhall felturbózott harciteste után csorgathatják a nyálukat, igaz eredetiben szerintem neki is jobb a hangszíne.

Történetileg semmi nagy vasziszdaszt nem tartogat számunkra, szimpla kalandfilm, szimpla, kiszámítható fordulatokkal, no és persze a távol-keleties filmek elengedhetetlen kellékével, tengernyi homokkal. De ha a látvány ilyen precízen van kimunkálva, hát csak annyit tudok odaböffenteni, hogy "who cares?". Remélem ide is dukálni fog a 3D.

Tehát, tessék feljegyezni: 2010. Május 27.-a dátum; Az idő homokja-az alcím.
Az utóbbi annyira nem fontos, csak a tájékoztatás végett.

Máté