olyan jó, hogy inkább "play it again"

Crap(papír)...ilyen ágyjelenetet sem látni mindennap.

Sőt mindenféle túlzás nélkül azt is mondhatom, hogy még soha nem is láttunk. Úgy tobzódik a szexuális energiában, hogy öröm nézni, és mindezt anélkül teszi, hogy elmozdulna +18-as irányba. Ezt nevezem!

Toldalékként megjegyezném, hogy a klipp Shakira második kislemezéhez, a "Did It Again"-hez lett forgatva. Mármint a legújabb album második kislemezéhez, úgy értem.

És, basszus, még mindig a hatása alatt vagyok...ez a koreográfia, olyat ütött, hogy majd hanyatt estem a székemmel együtt. Jó éretelembe véve.

Rémségek Cirkusza (2009)

Az olyan filmeknél, amik könyvekből, illetve jelen esetben, könyvsorozatból készültek, mindig kétféle vélemény létezik: azoké, akik olvasták a történetet, mielőtt filmvászonra vitték volna, illetve azoké, akik talán még soha, vagy már hallottak róla, de nem igazán érdekelte őket a dolog.

Óriási szerencsém volt, hiszen a tegnap esti mozizás alkalmával pont úgy került össze a társaság, hogy akadt, aki nagy rajongója Darren Shan vámpírkönyveinek, míg mások, például én, csak tervezik, már elég régóta, hogy elolvassák.
És a film után nem is halogatják tovább eme cselekedet, annyi szent.
Sztori a következő. Már, ha a filmes eseményeket nézzük, mert ha hiszek Annának, aki az egészet végigmorogta, akkor a könyvben teljesen másképp alakulnak a dolgok.
Adott két barát. Egyikük mondhatni már-már tökéletes életet él, míg a másik folyton balhéba keveredik, az az igazi rosszfiú. A bonyodalmak már itt elkezdődnek, a szülőkkel, akiknek nem igazán szimpi a srácok barátkozása. (Ezen a ponton mélységesen együttéreztem Darrennel, aki egyszerűen nem tudta figyelmen kívül hagyni az utasításokat, hiszen velem is annyiszor történt már ilyesmi…) Hogy-hogy nem elkeverednek a Rémségek cirkuszába, ahol aztán szépen feje tetejére fordul az életük. Óriáspókok, vámpírok, vérszipolyok, hirtelen mindenki megjelenik a képben, és nagyjából tíz perc után lehet is tudni, melyik srácnak mi lesz a sorsa. (A könyv-rajongók szerint újabb rossz pont, mivel ott ez nem derül ki ennyire egyértelműen.)
Innentől már csak poénokat lőnék le, ismerem magam, szóval jöjjön egy kis véleményezése a dolognak.
Derekasan beismerem, engem már akkor megnyert magának az egész, mikor felcsendült a jól ismert, Universal-os főcím. Bármelyik film, amit ők gyártanak, ráadásul moziban látom, már alapból előnnyel indul nálam, annyira nagyon imádom a földgömböt, és a beúszó feliratot. Ezután jött egy hihetetlenül erős kezdés, amolyan igazi BUMM-féle, egy eszméletlen kreatív főcím, két cuki főszereplő, és voilá, a Bebe máris száját tátva ülte végig a nagyjából másfél órát. Sőt. Igazából ült volna ott tovább is, hiszen annyi kérdés maradt nyitva, hogy kicsit úgy éreztem, mintha egy extra hosszú sorozatrészt néznék, aminek aztán a folytatása jön a jövőhéten. Sajnos filmeknél ez nem így működik, és ha most nem ugrok neki a könyveknek, gyaníthatóan még egy évig biztos várnom kell, míg kiderülnek a dolgok.
A speciális effektekkel abszolút nem volt semmi gond, ügyesen megoldottak mindent, a szörnyszülöttektől kezdve a suhanásig, egyedül az elhomályosításokkal volt egy kis bajom. Őszintén, még nem jöttem rá, miért volt rá szükség, hogy néha a kép széleit kissé elhomályosítsák, mikor például a gonosz alakok közeledtek a jók felé.
És kivételesen még a magyar szinkron sem zavart. Annyira. Kicsit talán az elején, mikor valahogy a szlenges dolgok kezdtek átmenni a Camp Rock-HSM duó irányába, bár szerencsére totál brutál szuperhírókkal, azért nem lehetett találkozni.
Ha saját magamra gondolok, és arra, hogy eddig mennyire elkerült Darren Shan (igen, ugyanaz az író neve, mint a főszereplőé, mivel a pasas álnevet használ) vámpírvilága, egy 8/10-et simán megér a film.
Ha azokra, akik nagy rajongói a könyvekre, maximum talán egy 5/10, és inkább azt javaslom, várjátok meg, míg kijön DVD-n, vagy le tudjátok tölteni, mert túl sok pénzbe kerül egy mozi ahhoz, hogy aztán csak arra gondoljatok, mennyire másképp alakulnak az események filmen, mint a könyvben.

Britney Spears-3

Az úgy történt, hogy Britney Spears még mindig kész magához venni egy nagyobbacska pénz összeget, viszont egy teljesen új albumot majd hülye lesz elkészíteni, elég egy új sekélyes single is, meg egy "best of" válogatás is.

Az imént említett "sekélyes single" a "3" nevezetű dal, amihez kijött a klipp is. Hát, nem tököltek vele valami sokat. Kreativitás híján előszedték a gigantikus fehér hátteret, és valahonnan szalasztottak egy profi táncbrigádot is, azt bele a turmixgépbe. Ja, és hogy lássuk Britt a csúcsig bokszolta magát ezért az izgatóan forró testért, a ruházkodásra se költöttek sokat. Na, de most mindenféle irónia nélkül, Britney komolyan összekapta magát, és igazán jól fest minden szögből.
Habár asszem a fantáziatlanságért nem kell feljegyezni egy fekete pontot, mert ha figyelembe vesszük a témát, és adtak volna valami történet keretet a dolognak, hát erősen 18-as karikáért kiáltana a videó, méghozzá pirosért.

És Ti, hányszor húznátok meg Britneyt? Egyszer, kétszer, vagy háromszor?

Szülinapos Halloween

Mi mindig is azon a véleményen voltunk, hogy globalizációs folyamatok rossz hatása ide, globalizációs folyamatok rossz hatása oda, de ha már úgyis annyi mindenben vagyunk az USA silány másolata média szempontjából, akkor a Halloween átvétele már igazán nem oszt, nem szoroz. Pedig alighanem a Karácsony után következne az ünnepi toplistánk élén, annyi jó pofa dolog van benne. Mégse sikerült összehozni. De, Mi erről is megemlékezünk, mert szeressük, meg amúgy is passzolnak ide ezek a Beastly-s still képek, amikkel tarkítjuk a bejegyzést, és van még okunk az ünneplésre, amúgyis.

A Gportálos verzió- legnagyobb megrökönyödéssel konstatáltam tegnap-, letörlődött, mivel nem fizettünk, hát ezért most megfizettünk. De! Nem változtat azon a tényen, hogy a Média Bomba, mint létező fogalom immáron 1 éve fenn áll.

Hú, most megvolt a kellő hatásszünet is, de az az igazság, hogy nem nagyon tudjuk, hogy a puszta közlésen kívül mit írhatnánk még le, pedig kellene még nagyon valami, hisz ez nagy szó. Levezethetnénk valami nyers, és letisztult statisztikát az elmúlt időszakról, és elrebeghetnénk egy-egy köszönömöt, hogy mekkora látogatói rekordok dőltek meg. Csak az a bökkenő, hogy a blogspot ilyen mezei szolgáltató, és statisztikával még nem találkoztunk.

Azt persze tudjuk, hogy jó páran léptetek/léptek fel a blogra, aminek iszonyatosan örülünk, mert bár a kritika szösszenetek gyártását azért kezdtük el, mert egyszerű, mint az egyszer egy, szeretjük az írásnak minden formáját, beleértve ezt is, de jó tudni, hogy nem csak magunk szórakoztatására írkálunk.
Sose voltunk, és van egy olyan sanda gyanúnk, hogy nem is leszünk művészies profizmussal felépített blog, de nem is ez volt a cél. A vélemény nyilvánításhoz, amit kikiálthatunk mozgatórugónak, tartottuk magunkat, szerintünk talán túlságosan is. (?) A későbbiekben ez nem hisszük, hogy változni fog.
Titokban abban is reménykedünk, hogy egy év után még mindig nincs elegetek a bombából, és hősiesen tűrve a felsorolt mellékhatásokat néhányszor benéztek ide, ehhez az öreg, kivénhedt ismerősötökhöz. (XD)

Noha máglyarakás felállításához elegendő vadonatúj ötletünk lenne, azt már nem mondhatjuk el magunkról, hogy időnk, mint a tenger, sőt talán még egy pocsolya sem gyűlne össze belőle. Így a megvalósításra vagy sosem fog sor kerülni, vagy várat majd magára. De ha van valami kérésetek, kívánságotok, óhaj, sóhaj- mindegy minek nevezzük-, aminek a megvalósítása nem lenne számunkra lehetetlen, és totál oda, meg vissza lennétek tőle, bátran ragadjatok klaviatúrát, és írjatok! Fogékonyak vagyunk az újra, szóval csak nyugodtan.

Nos, a mondandónk végére érkeztünk volna? Bezony. Annyi még utóiratnak hátramaradt, hogy az utolsó három napra aktív- parti arcoskodás-, avagy passzív- gép előtt tunyulás-, kellemes pihenést kívánunk!

Bebe, Máté

90210-2x04-2x06

Már jó ideje nem vendégeskedett "amerika kedvenc irányítószáma" a bomba virtuális hasábjain. Ez annak tudható be, hogy a második szezon első három epizódja után ideiglenes jegelésre ítéltem a sorozatot. A showrunner csere után a szokásosnál is gyengébbnek éreztem a szériát. És az ősziszünetes szabadidő tobzódásban pedig elővettem a hősugárzókat, és felolvasztottam, majd kettő-kettő felosztásban ledaráltam az idáig debütált részeket. És tök jó volt, mert senki se hevert parlagon egymagában.

Olyan lightos valahogy. Mint amikor van a tömény bodzaszörp, és felhigítod egy pár deci szénsavas/mentes ásványvízzel, hogy könnyen emészthetővé váljon. Dráma, de pillekönnyedséggel, ahogy azt a tinisoapoknál mindig is tapasztalhattuk. És, hogy a változásokhoz hozzászoktam, sőt összehaverkodtam megint befurakodott a "guilty pleasure"-ök közé a 90210.

A legpozitívabb változtatás egyértelműen a helyszínek. A nyárias, Beverly Hills feeling, amit kitűztek célul, maximálisan végre lett hajtva.

A szereplőknek meg szépen kanyarítottak egy-egy történetet, vagy van aki többel is gazdagodott, és ütemesen haladnak előre. Dixon line-ja kivételével mindenkié bejön. Már attól falra mászok így is, hogy milyen gyakran használatos a tinis produkcióknál a terhességes kártya, hát mégha kétszer is előhúzzák, csak fordított esetben. Már nagyon nem tudhattak mit kitalálni, ha ismételten ehhez nyúltak.


Egyébként az ötödik epizódban már pont azon gondolkoztam, hogy Kellyvel mi történhetett, hogy sehol se bukkan fel a szöszi feje, majd az elkövetkezendőkben elégedetten konstatáltam, a felnőtt gárdát mégse sztornózzák el véglegesen.

10/6,5- a maradék félről majd beszélhetünk, ha masszívan tartja magát a jelenlegi szinthez.
PS: Annie-papában, és Naomiban több közös van, mint Ők azt gondolnák, ugye?

Fel! (2009)

A Pixar, és a Disney mióta egymás tenyerébe csaptak, azóta nem szívesen engedhetik el a kezüket. Már ha abból a szempontból nézzük, hogy 1 év/4 film minimál kvótájuknak eleget téve jó kis dolgokat pakolnak elénk, amik szó szerint roppant kifizetődőek az ordenáré nagy sikerük miatt.

A "Fel!"-nél se kellett csalódottan lógatni az orromat, nem volt rá ok. Vagyis, az orr lógatásra pont, hogy volt, de inkább a szomorúság okából. Az első tíz-húsz percben nem volt sok beszéd, viszont szavak nélkül is annyi érzelmet töltöttek ebbe az idősávba, hogy utána már-már a meghatódás szélére kerültem. Mert nem olyan disneys módon volt szirupos, meg nyáltól csöpögő, ahogy lenni szokott, hanem ilyen- hiába volt félig-meddig mese-, valóságosan. A zárás felé, nanáhogy elcsöppent ilyen irányba is, de nem kell érte ostorozni.

A játékidő alatt nem egyszer eszembe jutott Colby Curtin, egy tizenegy éves kislány, aki halálos betegségben szenvedett, ha nagyon prózai akarok lenni azt is mondhatnám, hogy utolsó kívánsága az volt, hogy láthassa ezt a filmet. Mivel néhány hetet jósoltak neki hátra, a Pixaros nagyfejesek rendesek voltak, mert amint ez a hír eljutott hozzájuk, azon nyomban elhalmozták a kislányt mindenféle ajándékcsomaggal, meg egy különbejáratú DVD-vel. A filmnézés után hét órával azonban Colby elhunyt. És hogy ennek a tudatában voltam, iszonyat keserű szájízzel figyeltem az elejét a filmnek.

Amúgy a sztoriline lényege egy öreg bácsiban rejlik, akinek már nyugdíjas évei alatt, de meghal a szeretett felesége. Mivel semmi vesztenivalója nincsen, ezért úgy határoz, hogy sok, rettentően sok léggömb segítségével valóra váltja halott neje álmát. Ezzel, kezdetét veszi a sok ilyen animációs film alapjául szolgáló roadtrip szál, Dél-Amerikában méghozzá, ahol Mr. Fredericksen egy igazi kalandorhoz méltóan rengeteg izgalomban, meg váratlan vendégben lesz része.

Több lufit igazán nem szeretnék lelőni a sörétes puskámmal, legyen ennyi elég, meg a bejegyzés végére biggyesztett trailer.

Ja, és a tanulság is adott, hogy ereszd el a múltat, nyiss új lapot a jövőnek. Végre nem az a mondandója, hogy higgy önmagadban, vagy kövesd az álmaid, mert ezektől a közhelyektől már felfordul a gyomrom.

10/8- legutolsó animált élményem a Bolt volt-höhh, figyelitek a szavakat-, ami azért gyengébbett produkált ennél, hat-hét pontra emlékszem, szóval ez megérdemel úgy nyolcat.

3OH3 feat. Katy Perry-Starstrukk

Beiktatok most még egy klippremiert is, ha nem bánjátok.

De miért is bánnátok, hisz A, a Starstrukk a helyén van B, A klipp szintúgy C, Katy Perry jó nő. Még mindig.

Ja, amúgy 3Oh!3 nevezetű együttesről lenne szó, ha még nem mondtam volna. És tényleg. Nem mondtam. Meg azt se, hogy az elején előfordulhat egy rántott halrudas reklám, ahol egy kislány vigyorog. Nem megijedni, csak várni, és jön a music video is.

Keri Hillson-I Like

Úh, srácok ez nagyon befog majd ütni a rádiós univerzumba.

reszkess pletykacica?

Önzők (Mean Girls), pletykások (Gossip Girl), és hazudósok (Pretty Little Liar). A gimis monarchiák uralkodónőinek tulajdonságait magukban hordják az ilyen típusú sorozatcímek, nem? Bár, gondolom, a Pretty Little Liarről még senki sem hallott. Méghozzá azért, mert most készül.

Az ABC Family csatorna tervei között szerepel ez a project. Sara Shepard számomra noname írónő tollából keletkezett regényen alapul. Qeen B helyett pediglen Qeen A-t húz elő a zsákból, a főszereplő elit csirkét ugyanis Alisonnak hívják, és egy szívtelen biccs. És igazából nem is fog olyan sokat szerepelni, á lá Született Feleségek, gyanítom, hogy az első részben már életét veszti. Mivel a helyzet a következő: Alison négy barátnője köré csoportosulnak majd az események, akik úgy kerülnek kapcsolatba egymással, hogy a lány gúnyoros sms-ekkel bombázza őket, amelyekben a lányok legféltettebb titkaira célozgat. És a csavar: az sms-ek még az után is folytatódnak, miután megtalálják Alison holttestét.

Meg kell, hogy mondjam ez bitang jól hangzik. Főleg, hogy Lucy Hale már be is lett castingolva, sőt mi több, a cancelre ítélt TBL-ből is fognak a hírek szerint csemegézni.
Az ABC-től egyetlenegy tinisorozatot teszteltem le- Secret Life of An American Teenager-, ott eléggé ki voltak élezve a dolgok a tanítóicélzatra, meg az amcsik prűdségére, merem remélni, hogy ilyen okok miatt nem válik élvezhetetlenné a széria. Meg a könyvre, ami alapot szolgáltat, arra se mondhatunk semmit, nem tudjuk milyen, de így rövid ismertetőként tetszetős. Sok minden múlik a megvalósításon, szóval azt javaslom: szorítsunk.

És jöhetnek a kommentárok is, csak bátran, nektek is felcsillant erre a mocsokra a szemetek, vagy köszönitek, bőven elég (vagy volt) a Gossip Girl?

pix of the day: tökkelütöttek

Elő-halloween-i különkiadás.

Történt ugyanis, hogy a Gossip Girl gardedámok, Kelly Rutherford, és Matthew Settle elvitték a két saját különbejáratú kis pletyka cicájukat, névszerint Helenát, és Avent- meg Hermest, aki mellesleg kisfiú, és a képen sincs jelen-, egy hát igazából nem tudom hová...egy belevaló, tökös ünnepélyre.

kérdezzünk hülyét!

Ezek tényleg addig ütök a vasat, amíg meleg. Sőt az Alkonyat "vasa" egyenesen tűzforró mostanában, hát gyerünk, használjuk ki!

Még az új hold is újdonságnak számít, de azért közszemlére tették a harmadik rész hivatalos logóját. Lehetséges, hogy telepatikus úton eljuttattuk Bebével a kívánságunkat valamilyen csoda folytán, és az eclipse színvilága enyhén fakított, sötét lesz- az ezüstös hatásból erre következtetek-, se nem monoklis kékes-zöld, és a meleg barnaságot is hanyagolni fogják. Bár tulajdonképpen ez utóbbi nekem tetszik, szóval Én azt se bánom nagyon, ha megmarad.

És, ha már itt tartunk, kérdezz hülyét rovatunk indul: Nektek melyik hozzáadott "mesterséges színezék" jött be eddig a twilight filmek során? És a későbbiekben melyiket használnátok, ha kreatív szaktechnikusok lennétek?
Kreatív szaktechnikus...jól hangzik, de amúgy ilyen nincs, asszem.

magyar klipszem(ét)le

Tegnap volt, amit szeretünk, és most jöjjön, amit meg nem. Mi sajnáljuk a legjobban, de ennek a nyolcvanöt százaléka kimerül a magyar agyonsztárolt média alakokból. Közismeretebb nevükön celebek. Méghozzá a fiatalabb felhozatal. Semmiképpen se együk, inkább csak nézzük, hogy mit sütöttek ki:

Barbee-Popsztár
Erőlködik. Nagyon. A dal azon, hogy minél élethűbb imitátora legyen a Miley Cyrus számoknak. Barbee azon, hogy minél idősebbnek tűnjön, bezzeg negyven évesen a visszájára fog ez fordulni. A klipp is azon van, hogy felnőttesebbnek hasson, ellent akar mondani a Popsztár bugyuta szövegének, azzal, hogy a hűvösen menőnek számító dárkos környezetben szaggatott robotmozgást produkálnak tánc címen. Izé, hölgyek, urak, ez a csaj minden csak nem igazi popsztár. Tiszta mű, meg manír, ez most egy határozott nem.



Lola-Féktelen Éj
A Lolita művésznév jobban illene rá, kivéve ha a make up-ból make down lenne, de ebben ne is reménykedjek, ugye, mert napjainkban a fekete pandasmink a tutkó, talán gazdaságosabb lenne, ha egyszer hagynák ezek a lyányok, hogy bemossanak nekik egy embereset, az eredmény ugyanaz, nem kenődik el, és még csak költeni se kellett rá. Micsoda tippeket szállítok nektek, mi? Ráadásul a youtube kommenteknél értesültem arról, hogy a six pack-jét előszeretettel mutogató srácból rögtön kettő is van a klippben, merthogy ők ikrek. Na, igen csőstül jön a baj.
Pedig Lola még talán azok közé tartozik, akik élőben is tudnak.



Tóth Gabi vs. (mégcsak véletlenül se feat.) AFC Tomi-Mi a szívemen a számon
Mi a szívemen, a számon, ebben egyetértünk, Mi is ezt az elvet valljuk. Ezért elárulom, hogy amikor megláttam azt a műgipszhez hasonlatos lábdíszt(?) Gabi vádliján, egy hörghurutos ló nyerítésével röhögve majd leestem a székről. AFC Tomi szavaival élve, pedig kijelentem, hogy a Marilyn Mansonos kontaklencse, "túmács".
Szövegügyben egész nagyra kúszik a tetszési indexem, csak az a fránya Labancz Lilla ne lenne benne. De ez az agyatlan guminő szerep testhezálló feladat volt neki. Tomi elszántan tekergette Lilla különböző végtagjait, de a bemeneti nyílást csak nem találta meg rajta. De kár.



Pont eleget pocskondiáztam Őket, ígyhát megkímélném őket a pontszámtól, ami csak kegyelemdöfés lenne a részemről. Elkeserítő, hogy a magyar zenei iparnak ezen csoportja csak a különböző mértékű koppintásokra képes.

Justice: Let love rule

Csupán egy gyors, virtuális kő-papír-olló után tudtuk eldönteni Mátéval, hogy pontosan melyikünk is írjon a Justice új videoklipjéről. Én továbbra is úgy gondolom, neki illett volna, mert ő találta meg először, és mutatta aztán nekem, de mivel szerinte nekem sokkal jobban tetszik, legyen az enyém.
Ám legyen.
Tudni kell, hogy nagyon szeretem a Justice-t. Nem minden számukat, és nem csókolnám meg a lábnyomukat is a srácoknak, de tény, hogy vannak olyan fantasztikus számaik, amelyek elég sokszor segítettek már felvidulni a borongós hétköznapokon.
No, de most nem ez a lényeg, hanem a „Let love rule” című videoklip, ami, mármint a szám egy Lenny Kravitz remix, amiket, mármint a remixeket, nem Lenny Kravitzokat, általában nem igazán csípek, de mivel szégyenszemre az eredetit nem ismerem, azt kell mondjam, ez nagyon jóra sikeredett.Egyszerűen bele van ragadva a fejembe, mióta tíz perce meghallottam, és nem abban a rossz értelemben, mint a gagyi számok szoktak.
A klip meg… sok kreatívat láttam már, de ez kétségtelenül beletartozik a top háromba. Ha most belekezdenék az egész elemzésébe, lelőnék néhány poént, amit nagyon nem szeretnék, hiszen ebben épp az a jó, hogy az ember lassanként jön rá, mi is a lényeg, meg a poén az egészben.
Gratula srácok, gratula! Még sok-sok ilyet szeretnénk látni!

Lenny Kravitz – Let Love Rule (Justice Remix)

Lenny Kravitz | MySpace Video

Rihanna: Russian Roulette

És a barbadosi bombázónk, Rihanna is egy új albumon mesterkedik, szám szerint a negyediken. Előhírnökként pedig megérkezett a Russian Roulette is.

A single CD borítóján az énekesnő teljesen ki van fordulva magából: sötét alapon, világos melír jól hátranyalva, az amúgy szemrevaló keblei szögesdrótba csavarva, mellé meg egy rozsdás bilincsbe kapaszkodik elszántan. A szadó-mazó pornó imidzset látva egy szexis vad számra számítottam, és kopp. Ez az állam volt. Helyette egy végtelenül érzelmes, és egyben szomorú nóta sorai ütötték meg a fülünket.



Az elején már vártam, ahogy az ostor elcsattan, és odacsap, de aztán mégse. Az apró csalódást leszámítva, azért a maga nemében nem alkotott rosszat, sőt.

Lady Gaga: Bad Romance

Lady Gaga csak úgy lőtte ki magából, akár egy ágyuból a slágersiker dalszerzeményeket, bumm egy Just Dance, bumm egy Poker Face, bumm egy Love Game, bumm egy Paparazzi, és most bumm egy Bad Romance, ami a kiadáshoz készülgető második korongján is helyet kap.

Nem is tudom. Sál, sál, ugassál, hogy negatívan analizálom itt a dolgokat, de nálam ez az ágyugolyó nem jött olyan sebességgel, hogy a falhoz csapódva atomokra hulljak szét tőle. Olyan érzetem van, hogy az elsődleges cél a popularitás, szóval noha Gaga mindenféle elfuserált románcokról refrénel, mégis az üvölt belőle, hogy "Po-po-po-ulala-ga-ga-pop-u-laar".

Egyáltalán nem marad el az elődjeitől, mert van benne elég kakaó, amitől egyből a zenei toplistákon startol majd, csak éppen ez-az, hogy szeretném, ha visszavenne ebből a stílusból, és a változatosság kedvéért valami ilyennel is próbálkozna.



Bár, most, hogy a poszt írása közben még vagy három-négyszer lejátszottam a dalt magamnak, hogy minél élesebb vélemény körvonalazódjon meg bennem, rájöttem, hogy még néhányszor koccanok vele, és tetszeni fog. Csak kell egy kis idő, amíg szó szerint ráhangolódok.

Vampire Diaries-1x05, 1x06

A nézettségi adatok nekem sose számítottak olyan értelemben, hogy nézzem-e tovább az adott sorozatot, avagy ne. Egy szériát felőlem nézhet az egész világ szőröstül-bőrüstül, de ha nekem nem tetszik, akkor az nem tetszik, ponty. Akarom mondani pont. Totál kockás, hogy most egy millával magasabb az index, vagy alacsonyabb. De azért a ruhához hasonlatos, szóval jobb, ha tisztában van az ember. A nyers adathalmaz szerint 3,9 millióan tapadtak a képernyők elé a Vampire Diaries hatodik epizódja alatt, ami azért jó, mert közös véleményen vagyok az amcsikkal: a VD határozottan, Barney style-ban mondva: awsome.



Megkezdődött, amire számítottam, vagyis helyesebben szólva csak amiben reménykedtem, a lassabb, de biztos léptek felfelé az emelkedőn. Jól telinyomták nekünk redbullal a forgatókönyveket, ezért is pöröghetnek olyan gyorsan, néhol már meglepően az események. Úgy néz ki, be akarták magukat biztosítani az egy hetes szünet ellen, hogy a rövid pihenő után, a nézők túlnyomó része továbbra is kövesse a Mystic Falls-beli vámpír drámát.



Nagyon ügyesen manővereznek a szálakkal, az ötödik rész után sejtettem, hogy Vickynek a sorsa milyen formában pecsételődött meg, hiszen Damon már épp eleget lakmározott belőle, és azt is tudtuk, hogy állandó szereplőről van szó, így ki van csukva, hogy csak úgy távozzon az élők sorából. Hangsúlyozom, csak úgy. Okésan megoldották.
A jövőre nézve bízom abban, hogy erről a szintről már nem lesz lejjebb, csak feljebb, bár a CW-nek azon képességét figyelembevéve, hogy remekül ért ahhoz, hogy valahogyan csak elcsesszen egy sorozatot, affelől sincsenek kétségeim, hogy ez hosszú, tartós ideig lesz. Mindenesetre viszont van bőven megválaszolatlan kérdés sok területen, azzal el tudnak piszmogni egy darabig, aggodalomra még nincs okunk, azt hiszem.
De 10/8-at nyugodt lélekkel adományozok, hiszen rengeteget fejlődött, a kezdeti hibákat, a ködgépet például szemetesbe vágták, meg javítgattak is itt-ott.

Na tehát, ott tartok amúgy, hogy ez a sorozat egészen belopta magát a szívembe, és egyúttal fel szeretnék tenni egy kérdést is ezzel kapcsolatban: Mennyire boldogítana, esetleg szomorítana, ha egy meglepetés személlyel, aki nem, nem Bebe, a bomba mellé nyitnék egy rajongói oldalt a szériának? Várom a véleményező kommentárokat akár ebben a témában, akár az elmúlt VD részekről.

New Moon-OST (2009)

A twilighterek, vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy new moonerek örvendezhetnek ennek a posztnak, mivel ez is, mint legalább mások huszonegy az alkonyatról szól. Illetve annak a második részéről, és nem is magáról a filmről- arról már rizsáztunk eleget, és még a kritikák váratnak magára a november huszadikai premierig minimum-, hanem az OST-ről. Gyengébbek kedvéért: Official SoundTrack, magyarul hivatalos filmzenék.
Amindenit, még emlékszem rá, hogy Bebe cikkezett az első filmes kiadványról, ez is azt mutatja, hogy erősen közelítünk az egy(!) évhez. Na, de most nem az memoriál perceknek van itt az ideje, szóval cut, és jöjjön az Új Hold filmzene. Nem az aláfestő betétek, mielőtt bárki félreértené.
Az Alkonyat önmagában sem egy vidám hangvételű valami, hanem maga a filmben megtestesült melankólikus romantika. Na és ekkor toppan be az Új Hold, ami meg maga a filmben megtestesült melankólikus szakítás utáni depresszió. Ezt figyelembevéve tökre nem vártam egy energiától kicsattanó soundtracket. De azért mégis. Lehetett volna belecsempészni legalább egy darab pörgős számot, ami odaperzsel egy kicsit, hogy felkiáltasz: áúcs!
A lehetőséggel sajnos nem éltek, ezért tizenöt lassú, hasonló ütemekkel felruházott balladákat kaptunk.

A maga nemükben az ötös kijár nekik, csak egy teljes CD-t megtölteni velük nem túl nyerő, ez a sok visszafogott, lomha dal unalmassá válik egy idő után. De nem rovom fel nekik, hiszen szomorú könnyek mellé sem passzol a fényes napsugár, hiába szeretnénk azt nagyon, főleg ebben az ítélet időben. 10/7- ha kegyetlen lennék, hatost adnék az egyhangúság miatt, de egyrészt próbálok toleráns lenni, másrészt abszolúte megértem, hogy miért olyan, amilyen.

Ajánlott számok: Hurricane Bells-Monsters, Lyyke Li-Possibility, The Killers-White Demon, Sea Wolf-The Violet Hour

Shakira: She Wolf (2009)

Shakira dögös csípőrázó mozdulatait mondhatni három éve nem láttam, de ha egy ilyen tetszetős ki tudja már hányadik albumot dobott össze eme időszak alatt, hát fogjuk rá, hogy nem bánom.

A She Wolf single hallgatása után nem kevés kétség volt bennem a CD teljesítményét illetően, de ezúttal olyan esetről van szó, amikor nem a megfelelő számot bocsátották a lemez előhírnökének. Megesik az ilyen. Ez sem olyan dolog, ami nem kárpótolható. Kárpótlékként megteszi pölö a Did It Again második kislemez gyanánt, én bizakodó vagyok.

Spanyolul mondva La Loba, angolra fordítva She Wolf lett magának az albumnak is a címe, aminek nem túl nagy a terjedelme, de az a hét nóta elsőtől az utolsóig több, mint hallgatható, kellemes, fülbemászó poposított dalocska. Én mindig is a kevesebb, de minőségibb pártján álltam, szóval pont nem zavar.
De mielőtt lebiggyedne a bőségkedvelők szája, hozzátenném, hogy amolyan bónusztöltelékként négy szám spanyolosítva lett, ami nálam újabb plusz pont, lévén, hogy szeretem is, és tanítják is nekem a nyelvet.

10/8- korrekt egy lemez lett itt nekünk összeállítva, most már csak néhány élőfellépés kéne a friss, és ropogós dalokkal, és az utánozhatatlan csipőmozgással, amit annyira hiányoltam, és még mindig hiányolok, az elmúlt években.
Hű. Az Őszi albumvárományos előadók közül amúgy már tök sokan színreléptek, pedig akkor, nyáron, még milyen távolinak is tűnt a visszatérésük, nem? Time after time.

Ajánlott számok: Did it Again, Men In This Town, Why Wait

Gossip Girl 3x04

Bekövetkezett az, amitől már olyan rég rettegtem. Hilary Duff Gossip Girl-ös szereplése. Annyira persze talán nem utáltam rögtön, mint Paris Hilton Supernaturalos beugrását, de tény, hogy hevesen ráztam a fejem, valahányszor szóba került ez. Azért, mert Hilary nekem egyenlő azzal a sok-sok lánykával, akit az eddigi tinifilmjeiben alakított, és az eddigi Gossip Girl szereplőkben épp az volt a jó, hogy a legtöbbjüket nem nagyon tudtam semmihez kötni, így mára aztán tökéletesen egyesültek karaktereikkel.

És most… be kell ismernem, tévedtem. Mert amint Hilary Duff megjelent a színen, valahogy el is felejtettem, hogy volt már ő, modern királylány, és még sok más szerencsétlen tinédzser, mert hopp, jött, megjelent, mint Olivia Burke, és kész, csókolom, az is maradt. Aki ráadásul karakterileg is nagyon jól ki lett találva, és ez ugyan nem igazán Hilary érdeme, de azért gratula neki is, meg a készítőknek is, persze.
Folytassuk kicsit még a pozitívumokkal. Komolyan mondom, egyáltalán nem bánnám, ha az egész Gossip Girl átcsapna hirtelen valami Blair-Chuck, meg talán egy kis Jenny produkcióba. Azért, mert az előbbieknek mindig olyan hihetetlenül édes jeleneteket írnak, hogy egyszerűen képtelen vagyok megállni mosolygás nélkül, ahogy Blair küzd a népszerűtlenség ellen, aztán ahogy Chuck igyekszek neki kimászni a gödörből (hahó, ilyenféle pasik, merre mászkáltok), és aztán mindig olyan helyesen egymásra találnak. Őszintén, rettenetesen örülök, hogy még továbbra sem került elő Chuck csajozós éne, mert két évadon keresztül oké volt, de tökéletesen elég is.
Jenny vonalában meg tetszik az, ahogy vívódik magában, merthogy nem tudja, mit szeretne, mit kéne tennie, hogyan, és miért. Igazából én kicsit annak drukkolok, hogy legyen egy Blair-klón, mert ugyanúgy, hogy Blairnek, nekem is rosszul esne, ha hirtelen a Constance-ben megszűnne a klikkesedés. Olyan lenne, mint egy tél karácsony nélkül. De csak mert korán van, és nem jut frappánsabb hasonlat az eszembe. Hajrá, Kicsi J, légy kemény diktátor!
Serena vonala viszont nagyon nem tetszik. Oké, persze, ilyen is kell mindig, egy valaki, aki nem akar egyetemre menni, mert nem érzi magát késznek hozzá, és azt sem tudja, ki ő valójában, meg a többi. Nagyon kevés olyan leendő, vagy friss egyetemistákról készülő sorozat vagy film létezik, amiben ne lőnék le ezt a poént. Persze, életszerű, a tinédzserekben tényleg sokszor felröppen a gondolat, hogy biztos nekem való az egyetem (én is nagyon sokat gondolkodtam ezen, bevallom), de nem tudom, mi van ebben a Serena lányban, ami miatt mégis inkább az anyjával értek egyet, és könyörögve kérem a forgatókönyvírókat, valaki rugdossa már el a helyes kis popóját a Brownra. Csinálok valamit, aztán mégsem csinálom, ez a baj, az a baj, miegymás… kicsit már kezd sok lenni.
Második probléma: szerencsétlen Nate. Komolyan. Kezdjetek valamit azzal a sráccal! Ha mást nem, szerepeljen valami félmeztelen fotózáson, hogy gyönyörködhessünk a felsőtestében, vagy hasonlók, de most tényleg, annyira semmi értelme a karakternek, mikor csak néha vigyorog egyet, csóválja a fejét, és közli, hogy szívszerelme elutazott. Jó, nem azt mondom, az a fejcsóválás hihetetlenül szexi művelet volt (bár közelébe sem ér egy pajkos Chuck Bass vigyornak), és nyilván sok ezer leányzó (meg néhány fiú is) egyetért velem abban, milyen dögös ez a Chace krapek, de ez nekem édeskevés. Hozzák vissza az apját, vagy a nagyfaterja kezdjen kavarni valamit megint. Tökmindegy. Akármelyik jó. Csak valami izgiset kapjunk ezen a fronton is.
Kap egy 7,5/10-et. Mert szerencsére a negatívumok (ha már itt tartunk, csak nekem tűnt fel, hogy mennyire eltűntek a jó zenék?) kevesebben vannak, mint a pozitívumok. Aztán továbbra is reménykedek, hogy szépen lassan, még kúszik felfelé ez a pontszám is. Szerintem még sosem adtam 9-est Gossip Girlre, de egyszer szeretnék, nagyon.

Klippremier: Taylor Swift-Fifteen

Oké, unhatjátok már, de egy pénteki napon nincs túl sok erőm, sem kedvem, hogy olyan horderejű dolgokat kritizáljak, és pakoljak ki, amelyek nagyobb kaliberűek egy videóklippnél.
Lényeg, hogy a héten a harmadik új music videóval startoló nem más, mint Taylor Swift, a Fifteen című számával.

A You Belong With Me-nél már tinitanglizott, méghozzá egész jól, Bebe egyenesen lávolta- avagy szép magyarosan szerette-, és nekem is tetszett. Olyan mintha újrahasznosítaná az egészet ilyen blue, meg green boxos harmadrangú effektekkel, amiket sehol se szívlelek túlságosan, mert rühellem a mű hatást, amit eredményez. Itt is milyen gagyi, hogy zuhog az eső, és Taylor drágának tökéletesen száraz marad a dauerolt göndör hajzata, végig. A készítők helyében a Gossip Girl feelinges környzetet vetettem volna be, amivel lezárul a videó.

Talán akkor jobban szemet tudnék hunyni a tucatcountry sablonszám Fifteen felett, és nem adnék rá 10/4 pontot.

Klippremier: DCFC-Meet Me On The Equinox

Szerintem pont most van egy éve, hogy a Paramore 'Decode' Alkonyatféle betétdal debütált a zenecsatornákon, nem kis sikert produkálva magának. Ennek a folyamatnak az ismétlődésének reménykedése folytán fogta magát a Death Cab For Cutie nevezetű banda, összedobott egy kellően depressziós, és szerelmes érzelmes balladát az Új Hold számára: Meet Me On The Equinox.

És, hogy kellőképpen biztosítva legyen a tömeghisztéria még több jelenetet láthatunk a filmből, melynek háromnegyedében Bella hű marad önmagához, és szenved.

DCFC nekem még elég ilyen noname együttes, de eme nóta alapján a White Lies-os búslakodós, apokaliptikus, és érzelmes címszavak alá sorolnám. Aki néha szeret tocsogni egy sort az önsajnálatában, annál tuti nyerő. 10/6.

Ashley Tisdale-Crank It Up!

Eddig tartott Ashley életében a sötétség- hajszínileg értve-, és kiszőkült. Újra. Valószínűleg végkiárusítás volt valami szex shopban, és így tett szert arra a vadító angyalszárnyas szettre, amiben rázza a bájait az új klippje, a Crank It Up felvételei alatt.

Ehhez a határozottan bulis dalhoz jóval több parti-statisztát képzeltem volna el, mint amennyien részt vettek a mozgalmasabb pillanatokban. Egyébként figyelitek a hotel-folyosó crossovert, hogy befigyel. Asszem egy Avril Lavigne, vagy Leona Lewis klippben láttam már hasonlót. Ha valamelyikőtök rájön, hogy melyikben láthattam, comment me, pls!



10/6- Tizz irtózatosan szexuális kihatása miatt a közepes helyett eggyel nagyobb lett az összeredmény, de azért srácok, legközelebb ne érjétek be egy lepukkadt belvárosi albérlet díszleteivel. Tudom, hogy a gazdasági válság megköti a kezeket, melyek a pénztárcába nyúlnak, de azért mégis.

Vampire Diaries-1x03, 1x04

Valszeg két-három hetente fogtok egy rövid véleményes tájékoztatót kapni az általam nézett sorozatokról, mert rájöttem, hogy egy rész után nekem elég gondot okoz egy épkézláb kritika megírása. Hiszen gondoljatok bele, főleg a 20-22 részes amerikai évadoknál sokszor kapunk gyengébb részeket is töltelék gyanánt, mint a megszokott, az ilyen hullámzásokból még nem tudom megállapítani, hogy az az irány, ahová az adott sorozat halad az kedvező-e, avagy sem. Maximum az eseményeket tudnám szemlélteni, és bepötyögni melléjük, hogy ez most hot, or not, értitek. És mi nem szpójleres széria kiadvány vagyunk, hanem kritikás blog. Vagyis az akarunk lenni.

Példának okáért vegyük a virtuális nagyítónk alá a Vampire Diariest, amiről két hete nem írtam, és ez alatt megnéztem a harmadik, sőt a mai napon a negyedik részt is. Pontosan ez a kétszer negyvenötperc elég is volt ahhoz, hogy száz százalékig biztos legyek benne, köszöntem, és maradok teljes évadra.

A visszajelzések alapján azt szűrtem le, hogy nem tetszik nektek a lassú történet csordogálás, amellyel az események végbe mennek. Nekem viszont bejön ez a szép, kómotos bontogatás, ahogy egy ajándékos doboz szalagjait, úgy fejtegetik le a mistery szálakat a sorozatról. Ami még nagyobbat szólna, ha nem fogyasztottam volna el néhány ízletes spoilert, ahogy az lenni szokott. De még így is érhetnek váratlan meglepetések, az 1x04 legvégén, amikor kiderült, hogy Mistyc Falls vezetői nagyon is tisztában vannak azzal, hogy vérszívók garázdálkodnak a környéken, na akkor leesett az állam. Persze miután csak megnéztem.

A popkult utalások sem utolsók. Ezeknek a 99,9 százaléka a Twilight-Alkonyat hisztéria-, finom, elegáns kifejezéssel mondva- fikázásából tevődik össze. Damon is mélyen egyetért Bebével, és Velem abban, hogy a csillogó-villogó vámpírok írtó gázok. Meg cikik, na.

Nina Dobrev-vel pedig akárcsak Joanna Garciával, úgy vagyok, hogy egy kapuchinóval átitatott nugátkrém szelet sem lehetne édesebb nála, annyira imádnivaló. A rosszmájú "Katie Holmes" titulus ráragasztásában tényleg van valami, de akkoris Nina eyecandy mivoltában már semmi sem ingathat meg.

Vicky, és Elena-bro románca untat egyedül, mert rühellem, amikor két fülig egymásba esett hősszerelmes hosszadalmas epizódokon keresztül csak kerülgetik egymást, és az évad vége felé esnek csak szó szerint egymás karjaiba. Oké, ki kell tölteni azt a negyenöt percet valamivel, de szerelmi háromszögből már van egy, köszönjük. Az épp elég érdekes.

10/7,5- mostanság már nagyon esedékes lenne egy nyolcas, de szigorú kedvemben vagyok nem kapja meg. Még. Ja, és kép nincs, mert letöröltem a videókat, mielőtt ez eszembe jutott volna. Ez van.

Cougar Town-1x01

Courtney Cox szeretne a nézők Jó barátja maradni egy évadig minimum. Erre a legalkalmasabb ugródeszkája a vadifriss- tudom ilyen szó nem létezik. mostanáig-, és brand new Cougar Town, aminek a nevéből is rájöhet mindenki, hogy kisvárosi szitkom. Részemről nagy elvárásokkal. És ha most a tévében futna ez a poszt, most elvigyorodnék, és csak annyit mondanék egy pajkos kacsintás kíséretében: a reklám után kiderül, hogy teljesítette-e őket.
Csak az a nagy helyzet, hogy ez egy blog, így elég egy görgetésnyi időt kibírnotok, és a kép alatt folytatni az olvasást.

Courtneyn- sorozatbeli karaktere nevén Jules, asszem-, kitör ami minden negyedik ikszet átlépő nőnél elkerülhetetlen, a kapuzárási pánik. Egyrészről kopogtat a Megereszkedett bőr, a plusz kilók, az öregedés hívatlan látogatói. Ami felől Coxnak a legkevésbé sem kellene aggódnia, a rendszeresen karbantartott test, a botox és a smink jótékony hatásával üres hisztinek tűnik mindez. Másrészről az egy dolog, hogy elvált, és negyvenes, de még igényli a szexet, s a pasikat, amiket nehézkes neki művelni/felszedni, mert történetesen van egy kamasz fia. Ezt nevezik négy-null vereségnek. Főleg, hogy a fiatal srácok olyanok, mint a miniszoknya, negyvenen felül nem lehet velük villogni. Szerinte. Majd felnyitják a szemét, és elszabadulnak a női nemihormonok.
Aztán nyilván ráébred, hogy a párkapcsolatokban való részvétel kortól független, és meg lehet találni az ideális egyensúlyt az anya-szingli, egyedülálló nő státusz között. Ez persze nem egyszerű, és véleményem szerint erről is szól többek között a sorozat.

Humoradagban nem szenvedtünk hiányt, erről az oldalról bőven van benne potenciál, ámde. Úgy éreztem, hogy nagyon Courtneyre élezték ki-, akit amúgy rettentően csípek, és ha nem vele reklámozták volna a sorozatot, bizony figyelemre se méltatom-, és a többi szereplő, itt például a barátnőkre célzok, tipikus kliséjellem lett, ugyanúgy ütős oda-odaszólogatásokkal, de közhely, vágjátok.

De, mint említettem a potenciál itt van, csak arravár, hogy kezdjenek vele valami jót, szépet, és hasznosat. Szóval egynéhány epizódig csekkolva lészen. Addig is 10/7.

A csúf igazság (2009)

A csúf igazság az, hogy egy a sok közül. Mármint az egy tucat, plusz kettő romkom közül, melyből évente minimum hármat legyártanak ilyen-olyan elhíresült sorozat sztárokkal a főszerepben. A jelenlegi alany Kathrine Heigl volt- így elmondhatjuk, hogy a film szép volt-, akinek jól fekszik a felszínen magabiztos, karrierista, de amúgy szerencsétlen szöszke naíva szerepe, humorral vegyítve-, meg jó is volt. Csak klisés, és közhelyes, meg ilyenek.

Mielőtt a drága hölgynézők beülnének rá, hadd mondjak el valamit előlegként: az ilyen alkotások kivétel nélkül, egytől-egyig happy enddel, vagy az se túlzás, ha úgy fogalmazok, hogy happy kissel zárulnak. Így a mély, együttérző pihegő sóhajokat tessék megtartani magatoknak, ha azt konstatáljátok, hogy a férfi főhös látványosan szenveleg a mozivásznon. Én a tudás birtokában azon voltam, hogy a lehető leglenézőbben szürcsöljem a coca kólámat az előttük lévő sorban. Mert most komolyan: a végén úgyis jó lesz neki.

Szóval, van egy nő, van egy férfi, először utálják egymást, majd ráébrednek, hogy mégse, ám mivel úgy hiszik, hogy a másikuk nem szereti viszont, nem lesz a dologból semmi, aztán persze mégis, hójaj, még mennyirehogy. A körítés, meg a részletek mindig különböző, ám ezt az alapkoncepciót minden romantikus komédiában felfedezni véljük.

Nem mellesleg többször is már könnyezve rázkódtam a röhögéstől, de ha egyszer remekül sütik el a gólyók helyett klisékkel megtöltött shot gunt, akkor az másodjára, hatodjára, sőt mi több, ötszáztizenkettedjére is nevetésre készteti az olyan embereket, akik egy kávéskanálnyi humorérzékkel rendelkeznek.

Negatív kritikával most a magyar forgalmazót illetném, mert ki hallott már olyanról, hogy az előzetest még igen, azonban magára a filmre nagy ívben tesznek, és azt már nem hajlandóak leszinkronizálni! Nem értem, hogy plusz meló-plusz lóvé felállásban miért is nem lehetett magyarítani, de hogyne, jó volt ez eredetiben, amúgyis jobban preferálom, csak nekem az igazi mozifeelinghez hozzátartozik a kicsit rossz, kicsit tesze-tosza, de a "miénk" magyar szinkron.

Üsse kavics, ez a pontszámból nem von le, 10/6-os mércét nem csak alulról, hanem messze súrolja. A Bebe által elkezdett hagyományunkhoz híven pedig jöjjön a kedvcsináló trailer:



Írta: Máté