Most nem a pomponlányt, sőt nem is a világot kell megmenteni. Hanem valami egészen mást. Érdekel? Akkor kattints a képre, és a választ rögtön megtudod! Nem érdekel? Akkor is kattints a képre, és érdekelni fog! 
Talpra Magyarország!
Gossip Girl 2x19-The Grandfather
Furcsa volt így visszaszokni a heti rendszerességgel megjelenő "Gossip Girl" epizódokra, de valljuk be nem esett nehezünkre. Az már más kérdés, hogy ismét be fognak a jövőheti rész után iktatni egy kisebbfajta szünetet. Hogy pontos legyek egy hónaposat. Megint. Ezt már szóra se méltatom.
Viszont az eheti GG adagnál már nem fogok lakatot tenni a számra. Az a nagy harcihelyzet, amit már az egész második évad alatt érzek, hogy kezd egy teljesen más irányba terelődni a sorozat.
A karakterek egyetem előtt állnak, és ettől valahogy mindannyian megkomolyodtak, a főcél már nem a vezetőszerep birtoklása, áskálódás egymás ellen- mint eredetileg volt-, hanem a felnőttkoruk lehetőlegprofibb megalapozása. Ezért a nagyobb szabású botrányok kizáródtak. Nem mondom azt, hogy feltétlenül rossz dolog, hiszen ez az idővel együttjár... Csak furcsa.
Oké, a 2x19. részről a kép mögött tovább spoileresen.
Viszont az eheti GG adagnál már nem fogok lakatot tenni a számra. Az a nagy harcihelyzet, amit már az egész második évad alatt érzek, hogy kezd egy teljesen más irányba terelődni a sorozat.
A karakterek egyetem előtt állnak, és ettől valahogy mindannyian megkomolyodtak, a főcél már nem a vezetőszerep birtoklása, áskálódás egymás ellen- mint eredetileg volt-, hanem a felnőttkoruk lehetőlegprofibb megalapozása. Ezért a nagyobb szabású botrányok kizáródtak. Nem mondom azt, hogy feltétlenül rossz dolog, hiszen ez az idővel együttjár... Csak furcsa.
Oké, a 2x19. részről a kép mögött tovább spoileresen.
Szegény Chuck... Nagyon rájár a rúd mostanában, és itt most nem arra a förtelmes rózsaszín csokornyakkendőre gondolok, amelyet a stylistok adtak rá. Apuci meghal, Szexi idegenről kiderül, hogy csak átverte, és miután az összes csapás után rájön, hogy Blair az, aki mindig támogatta, akkor Queen, opárdon, mostmár New B-t lecsapják a kezéről, egyszerre ketten is. Nem is akárkik, ellenség, és a legjobb barát, egy epizódon belül. Nagy-nagy pofára esés, úgybizony.
De komolyan agygörcsöt kapok, ha a Blairért vívott párbajt is két rész után lezárják, mint amúgy mindent ebben a második évadban.
Akkor Kelly Rutherford, Lily megformálója a valóságban terhes, ezt próbálják okosan titkolni takarókkal, kamertrükkökkel, és bő ruhákkal, azonban mi Bebével ígyis kiszúrtuk. Háh. Egyébként aranyosak Rufusszal, de szerény véleményem szerint nem sokat tettek hozzá a történethez, simán nélkülözni tudtam volna a szerelemlistás magánszámukat, de valamivel ki kell tölteni a műsoridőt.
Aztán Serena egyrészes vadulását már bemutatták az évad elején, most úgy döntöttek Blairnél is kipróbálják. Kicsit nevetségesre sikeredett, de nyújtott néhány nevetős percet, tehát nem volt ellenemre.
Szegény V pedig rájött, hogy egy vérbeli herceggel kavart, akinek eszében sincs ott maradni vele a hamuban borsót szedegetni. Azért, akármennyire elleneztem a Nate és Vanessa szálat, mára már egészen megbarátkoztam velük, sőt kifejezetten jól mutattak egymás mellett, és sajnáltam a szakítást.
Hát igen, egy kapcsolat se tart két epizódnál tovább...Ez a GG rendje.
6/10-ből, jó nézni, de még mindig várom a nagy áttörést.
Race to Witch Mountin (2009)
Ez elvileg amúgy egy Bládi Valentájn szebben mondva "Véres Valentin" kritika akart lenni. Egész héten erre a fő attrakcióra készítettem magam, hogy beülök, és annyi év után először 3D-s filmet fogok megnézni, ráadásul nem is akármilyet: horrort. Hát, mint minden olyan tervem, amit nagyon várok, nem jött össze amiatt a *bíííp* 18-as karika miatt, átcsaptunk egyik végletből a másikba: 18-as karikából a 12-6éves korosztály filmjére a "Út a Boszorkány hegyre".Most lezárhatnám annyival, hogy baromira nem érte meg erre kidobni azt a párezer forintot, de lejegyzem és itt hagyom az utókornak, hogy mindenki, aki elmúlt 12 és meg akarja nézni, az tegyen le róla. Nem éri meg.
A Disney megpróbálta. Megpróbált akciófilmet csinálni. Így vett mindent, ami csak el kellhet egy modern 21.századi filmbe: road trip style-t, full extrás kütyüket, ufókat, és öltönyös ügynököket, majd összemixelte az összes családifilm adalékkal: gyerekekkel, megy kutyával. És bumm így lett a csokápik! Vagyis a "Race to Witch Mountin"
És nem ütött nagyot, eleve szerintem az alapkoncepció nagyon gyengére sikeredett. Két szőke kisgyerek, akik igazából földönkívüliek, és puff lezuhantak a földre, az űrhajójukat elcsórták a ronda FBI-os bácsik, ójaj most hogy találnak haza? Tiszta E.T., semmi újat nem mutatott fel. Plusz az ezerszer elsütött szupererők voltak megint repertoáron, amit a gyerkőcök birtokoltak.
És nekik segített a főszereplő pasas, aki ugyan megjárta párszor a börtönt, de jóútra tért. Olyannyira, hogy képes volt azért a gyerekek után menni, mert kissé túlfizették. Rendben, a cselekményszál előreviteléhez kellenek bizonyos eszközök, amik nem feltétlenül reálisak, de látszik, hogy disney. Meg volt a kissé bolondos, de azért szexi professzorasszony, aki megszállott ufó kutató, vagy mi a szösz a hivatalos neve. Tipikus. De a favorit akkoris a citromsárga taxi volt, amelyen néhány erős ütközés, és tűzvihar után csak néhány horpadás keletkezett.
Meg nagyon látszott az is, hogy a látványra gyúrtak rá itt is, merthogy a kisebbeknek az a fontos. Hogy Tudják tátani a szájukat.
De amúgy a szöveg lényege megint a "Higgy önmagadban" tanítás volt, és a gyenge "B" kategóriás poénokat már nem is említem.
5/10, de csak azért, mert talán 10-12 évesen még tetszett is volna, meg most egyszernézhetős kategóriában azért benne volt.
A Disney megpróbálta. Megpróbált akciófilmet csinálni. Így vett mindent, ami csak el kellhet egy modern 21.századi filmbe: road trip style-t, full extrás kütyüket, ufókat, és öltönyös ügynököket, majd összemixelte az összes családifilm adalékkal: gyerekekkel, megy kutyával. És bumm így lett a csokápik! Vagyis a "Race to Witch Mountin"
És nem ütött nagyot, eleve szerintem az alapkoncepció nagyon gyengére sikeredett. Két szőke kisgyerek, akik igazából földönkívüliek, és puff lezuhantak a földre, az űrhajójukat elcsórták a ronda FBI-os bácsik, ójaj most hogy találnak haza? Tiszta E.T., semmi újat nem mutatott fel. Plusz az ezerszer elsütött szupererők voltak megint repertoáron, amit a gyerkőcök birtokoltak.
És nekik segített a főszereplő pasas, aki ugyan megjárta párszor a börtönt, de jóútra tért. Olyannyira, hogy képes volt azért a gyerekek után menni, mert kissé túlfizették. Rendben, a cselekményszál előreviteléhez kellenek bizonyos eszközök, amik nem feltétlenül reálisak, de látszik, hogy disney. Meg volt a kissé bolondos, de azért szexi professzorasszony, aki megszállott ufó kutató, vagy mi a szösz a hivatalos neve. Tipikus. De a favorit akkoris a citromsárga taxi volt, amelyen néhány erős ütközés, és tűzvihar után csak néhány horpadás keletkezett.
Meg nagyon látszott az is, hogy a látványra gyúrtak rá itt is, merthogy a kisebbeknek az a fontos. Hogy Tudják tátani a szájukat.
De amúgy a szöveg lényege megint a "Higgy önmagadban" tanítás volt, és a gyenge "B" kategóriás poénokat már nem is említem.
5/10, de csak azért, mert talán 10-12 évesen még tetszett is volna, meg most egyszernézhetős kategóriában azért benne volt.
Benjamin Button különös élete (2008)
Oscarra jelölték. Mégpedig tizenkétszeresen, ha jól számoltam. Ebben benne volt a legjobb férfi főszerep, a legjobb rendezés, kép, miegymás, a többi kategóriában szerintem csak azért nem szerepelt, mert nem animációs vagy rövidfilm. Jó, ebből sokat nem nyert meg, de hát… előfordul ilyesmi.
Be kell vallanom, nem szeretem az Oscar-jelölt, vagy Oscart nyert filmek többségét. Mert unalmasak, gondolkodnom kell utánuk, ráadásul olyan hosszúak, hogy bőven elfogy a rágcsálnivalóm a film végére, és már várom az én hepi endem, mikor végre felállhatok, és kinyújtóztathatom a tagjaim.
Ez a film pont ilyen. Kicsit talán túl hosszú. Nevetni nem sokat tud rajta az ember, és túl sok okosságot mondanak benne. De mégis… varázslatos. Más szó nincs rá.
Be kell vallanom, nem szeretem az Oscar-jelölt, vagy Oscart nyert filmek többségét. Mert unalmasak, gondolkodnom kell utánuk, ráadásul olyan hosszúak, hogy bőven elfogy a rágcsálnivalóm a film végére, és már várom az én hepi endem, mikor végre felállhatok, és kinyújtóztathatom a tagjaim.
Ez a film pont ilyen. Kicsit talán túl hosszú. Nevetni nem sokat tud rajta az ember, és túl sok okosságot mondanak benne. De mégis… varázslatos. Más szó nincs rá.
Valaki azt mondta nekem még régebben, mekkora hülyeség a sztori. Mert egész egyszerűen totálisan képtelen dolgokat mutat be, olyan módon, mintha bárkivel megtörténhetne. Születik egy gyerek, sok-sok éves aggastyánként, és bár szörnyűlködnek, ezen nem lepődik meg senki. Ahogy azon sem, hogy a gyerek, ahelyett, hogy belehalna az öregségbe, szépen lassan fiatalodni kezd.
De hát hahó, emberek, ez egy mese! Kicsit depis, kicsit sötét, kicsit elgondolkodtató, de azért mese. Vagy egy szürrealista alkotás, ha most irodalmi tudásom akarnám csillogtatni, de nem akarom.
Igazából, azon kívül, amit a bevezetőben írtam, hogy varázslatos, nem tudok mást mondani. Ezt látni kell. Mert, ha azzal a két szóval jellemzem, hogy „romantikus dráma” tényleg nem fejezem ki azt az élményt, amit ezt a film nyújtott. Talán azért, mert ha eltekintünk a még mindig csodálatos Brad Pitt (és a még csodásabb sminkmesterek) valamint a gyönyörű Kate Blanchett románcától, és attól, hogy már alapból mennyire halálra van ítélve kettejük között a dolog, bizony észrevehetjük, hogy ez a film mennyi tanulságot tartogat nekünk az emberekkel kapcsolatban Brad Pitt, vagy más szereplők monológjain keresztül. Többek között, hogy milyen sokfélék vagyunk, és hogy ez a sokféleség az, ami jobbá, és érdekessé teszi a világot. Vagy esetleg, hogy nem szabad félnünk a különös, új dolgoktól, mert ki tudja, talán még valami jó is kisülhet belőlük.(Például, hogy negyvenhárom évesen olyan szexi pasink lesz, mint az akkor olyan jó huszonötös Brad Pitt, kedves lányok.) De ami a legfontosabb ezek közül, és kicsit ugyan elcsépelt, de örök igazság: örüljünk az életnek, mert nekünk talán pont nem, de vannak, akiknek minden nap ajándék, és ők tudják, hogyan kell élni úgy, hogy ki tudja, ha valamit esetleg másnapra halasztanál, az már késő lenne.
Oké, tudom, teljesen elkanyarodtam az eredeti témától, magától a filmtől, de ezt most muszáj volt. Nem azt mondom, azért akadnak boldogabb, viccesebb jelenetek is. Kedvencem talán az, ezek közül, mikor Benjamin rájön, mire költheti a dolgozással megkeresett pénzét. Nem éppen kajára, ugye.
Mégis, ha kedvenc jelenetet kéne választani, azt emelném ki, ahogy levezette, milyen apróságokon múlik egy ember sorsa. „Ha a lány nem megy vissza felvenni a telefont, ha a taxis nem iszik kávét, ha nincs ott a teherautó…” és így tovább, akkor Daisynek nem törik el a lába, nincs vége a táncosi karrierjének, és talán sosem jönnek össze Benjaminnal. Bizony. Fura ebbe belegondolni, de ismét egy igazság.
Annyit mondanék még, hogy kedves lányok, amennyiben nem láttátok volna még a filmet, készítsetek be magatok mellé néhány csomag papírzsepit. Én a film felétől az egészet végigsírtam ugyanis, valahányszor csak láttam ami körülbelül másfél órányi hüppögést jelent úgy általában.
Abszolút tíz pontot érdemlő film.
De hát hahó, emberek, ez egy mese! Kicsit depis, kicsit sötét, kicsit elgondolkodtató, de azért mese. Vagy egy szürrealista alkotás, ha most irodalmi tudásom akarnám csillogtatni, de nem akarom.
Igazából, azon kívül, amit a bevezetőben írtam, hogy varázslatos, nem tudok mást mondani. Ezt látni kell. Mert, ha azzal a két szóval jellemzem, hogy „romantikus dráma” tényleg nem fejezem ki azt az élményt, amit ezt a film nyújtott. Talán azért, mert ha eltekintünk a még mindig csodálatos Brad Pitt (és a még csodásabb sminkmesterek) valamint a gyönyörű Kate Blanchett románcától, és attól, hogy már alapból mennyire halálra van ítélve kettejük között a dolog, bizony észrevehetjük, hogy ez a film mennyi tanulságot tartogat nekünk az emberekkel kapcsolatban Brad Pitt, vagy más szereplők monológjain keresztül. Többek között, hogy milyen sokfélék vagyunk, és hogy ez a sokféleség az, ami jobbá, és érdekessé teszi a világot. Vagy esetleg, hogy nem szabad félnünk a különös, új dolgoktól, mert ki tudja, talán még valami jó is kisülhet belőlük.(Például, hogy negyvenhárom évesen olyan szexi pasink lesz, mint az akkor olyan jó huszonötös Brad Pitt, kedves lányok.) De ami a legfontosabb ezek közül, és kicsit ugyan elcsépelt, de örök igazság: örüljünk az életnek, mert nekünk talán pont nem, de vannak, akiknek minden nap ajándék, és ők tudják, hogyan kell élni úgy, hogy ki tudja, ha valamit esetleg másnapra halasztanál, az már késő lenne.
Oké, tudom, teljesen elkanyarodtam az eredeti témától, magától a filmtől, de ezt most muszáj volt. Nem azt mondom, azért akadnak boldogabb, viccesebb jelenetek is. Kedvencem talán az, ezek közül, mikor Benjamin rájön, mire költheti a dolgozással megkeresett pénzét. Nem éppen kajára, ugye.
Mégis, ha kedvenc jelenetet kéne választani, azt emelném ki, ahogy levezette, milyen apróságokon múlik egy ember sorsa. „Ha a lány nem megy vissza felvenni a telefont, ha a taxis nem iszik kávét, ha nincs ott a teherautó…” és így tovább, akkor Daisynek nem törik el a lába, nincs vége a táncosi karrierjének, és talán sosem jönnek össze Benjaminnal. Bizony. Fura ebbe belegondolni, de ismét egy igazság.
Annyit mondanék még, hogy kedves lányok, amennyiben nem láttátok volna még a filmet, készítsetek be magatok mellé néhány csomag papírzsepit. Én a film felétől az egészet végigsírtam ugyanis, valahányszor csak láttam ami körülbelül másfél órányi hüppögést jelent úgy általában.
Abszolút tíz pontot érdemlő film.
Szexi szerelmi varázslat
Avagy az ékes bizonyíték, hogy egy pajkos nyelvvel, és kemény popsival manapság már mindent el lehet adni. Azért Justin nagyon rákapott a tüzes vérű amazonokra, először Rihanna, most meg Ciara, valszeg Jessica Biel után már nem vágyott túl sok fehér nő közelségére. Fő a változatosság. Oké hogy érzéki, és dögös, de e mellé eltudott volna még férni valami plusz. Gondoljatok a "What goes around" videóklipre, benne volt Scarlett Johannson, tehát ebből kifolyólag szexi. Azonban azzal, hogy adtak hozzá egy kis sztorit is fűszerezés gyanánt, több lett, mint szexi.
A szám meg annyira próbál populáris lenni, hogy az már fáj. Előre félek attól az időszaktól, amikor a rádiók agyon fogják játszani.
És itt van a klip is:
A szám meg annyira próbál populáris lenni, hogy az már fáj. Előre félek attól az időszaktól, amikor a rádiók agyon fogják játszani.
És itt van a klip is:
Az új hajzat
Félreértés ne essék, ez nem egy új filmcím, pusztán már cafatokban lógnak az idegeim, plusz olyan álmos vagyok, hogy már félig-meddig leragadt szemmel gépelem ezen sorokat, és nem volt erőm kritikát írni nektek. Ezért most jöjjön egy igazán érdekfeszítő hír, miszerint az én jövendőbeli nőm Hayden Panettiere megnyíratta magát, és voálá lőn új hajzuhatag. Illetve haj. Mert az én kedvenc szöszi loknijaim megint eltüntek. Shit. (Majd Bebe te pótolod a hiányt, ha kipróbálod milyen ha valaki parókában nyomja) És hiába volt olyan jófej Masi és takargatta Hayt, én akkor is kiszúrtam. Háh.Ja, amúgy komolyra fordítva a szót, szószerinti hőseink éppen pizzát cipeltek haza, amikor megjelentek azok a csúnya paparazzi bácsik. Hiába az élet már csak ilyen könyörtelen.
Úgy ennék most pizzát.
Ironman (2008)
És igen, egy újabb eredetileg képregény film feldolgozás féle következik, ami szintén eksön. Fő a változatosság, ez a jelmondatunk, ugye.Az áldozat tehát a Vasember, sztájlosabb néven ájronmen. A receptet már jól ismeri mindenki, hétköznapi faszi húz egy menő szerkót, és seggberúgja a rosszfiúkat. Igaz itt a szerelés nagyjából ötven tonnával több, mint Pókember és Batman jelmeze, de így is könnyed ruganyossággal osztogatja a pofonokat ez a Tony Stark. Ezt a kis bakit azonban megbocsátom, mert egyértelműen Tony a legjobb arc, és az arany középút a júzer Peter Parker, és az undorítóan profi Bruce Wayne között. És rendesen ügyeltek a nőjére is, nem pedig egy átlagos barna csajt(Maggie Gylenhall) csesztek be mellé, aki ugyan aranyos, de nem szexi, és egy szuperhőstől elvárjuk, hogy dögös barátnője legyen, na. A filmben ez a megtisztelő poszt egy gyönyörű szőke nőre jutott, aki a megszólalásig hasonlított Gwynett Paltrowra. Azért, mert mint később kiderült, tényleg ő volt Gwynett Paltrow.
Itt is hihetetlenül látványosra sikeredtek a törő-zúzó jelenetek, egyreinkább látszik, hogy a 21.század a modern technológia időszaka a filmek körletében is.
Igen, eddig semmit se aláztam porig, egészen mostanáig, mert mint minden filmnek, ennek is vannak hibái. De csak egészen kicsik, szám szerint kettő. A film végén elég lagymatag, és átlátszó volt a fedősztori, de ezt még az egyik szereplő is megjegyezte, gondolom lusták voltak már átírni a forgatókönyvet. A másik meg az, hogy nem volt Peny (Pepper+Tony, nehogy már nekik ne legyen közös nevük) smár jelenet. Igaz, Bebe szerint kell még valami a második részre itt. Itt idegsokkot kaptam, majd örömmámor töltött el, hogy lesz folytatás. Ugyanis, ha van olyan akciófilm, amely megérdemli, hogy mégegyszer majdnem két órát rááldozzak az értékes szabadidőmből, hát ez az. (pont, mint a Transformers)
Ja, és ugye tök menő ez a pontozgatósdi, tehát én is csinálni fogom mostantól. 10/9.
És ha valaki esetleg óhajtna némi bővebb felvilágosítást is minden filmhez, amiről írunk, az csak jódlizzon egy nagyot, és ezentúl minden bejegyzés végén kaptok egy csinos kis linket az ismertetőhöz.
Watchmen (2009)
Mindenek előtt hadd mondjam el nektek, mennyire jó érzés ismét írni ezeket a kritikákat a kisebb szünetecske után. Feldobja a napom, de tényleg. Mármint, nem tudom, miért szeretek annyira kritizálni, talán mert felsőbbrendűnek érzem magam tőle, vagy mert egyszerűen csak szórakoztató az egész.
Tehát igen, hivatalosan visszatért a Bebe néni is, első áldozatával a Watchmen című mozifilmmel.
Igazából, a trélert kismilliószor megnéztem. Rettenetesen tetszett alatta a zene, meg úgy egyébként kis híján tapsikoltam örömömben, amiért még egy képregényt megfilmesítenek. Annyira imádom a képregény-adaptációkat, hogy az valami fogalom!
A mozinkban kifüggesztett óriási plakátot már ősz óta csodáltam, valahányszor elmentünk valami filmre, és míg a többiek a büfé előtti kilóméteres sorokban mérgelődtek, egy kis életmentő popcornra
várva, én csak bámultam megbabonázva azt az óriási képet a zuhanó pasiról, és az összevérezett Smiley-kitűzőről. Mintha egy csoda vált volna valóra, vagy hasonló.
Ehhez képest kis híján lenyakaztam a kedves Enikőt, mikor azt merészelte mondani a csodás nap (vagyis a „BebemegnéziaWatchment”) délelőttjén, hogy a film két és fél órás, dögunalmas, a legnagyobb látványosság benne a kéken világító pacák kukija. Jó, bevallom a két és fél óra kissé elbizonytalanított. A túl hosszú filmek mindig is taszítottak. Nem tudom, valahogy az én szótáramban ez összefügg a dögunalmassal.
Ennek ellenére bizakodva ültem be a moziterembe, és a kedvem még inkább fokozódott, mikor először csodálhattam meg a legújabb Transformers 2, illetve Star Trek előzetest.
Aztán elkezdődött a film… Kómédiás legyilkolása, kipipálva. Fantasztikus kameramozgások, kipipálva. Fura zene… ömm… oké, adjunk erre is egy pipát, ettől még lehet jó. Komédiás meghal, és ott van mellette az elmaradhatatlan véres Smiley-kitűző. Pipa, pipa, pipa. Mostani filmes szokásoktól kissé eltérő hosszú főcím, fura de jó zenével. Szeretem a hosszú főcímeket. Pipa.
És innentől… igen, innentől következett az a majdnem negyven percnyi WTF élmény, amikor ugyanis Bebe csak pislogott, illetve az óráját stírölte. Még két óra van hátra… ó, minő mennyei öröm, már csak egy óra, ötvenkilenc perc van hátra. Ha nem sajnáltam volna a kidobott pénzem, bizony követem annak a házaspárnak a példáját, akik szépen fogták magukat, és nemes egyszerűséggel kisétáltak a teremből.
Kik ezek, mikor az eredeti Watchmeneket legyilkolták?
Hogy kerülünk hirtelen Japánba? Mit lázadoznak ezek itt? Miért mozog a maszkos pasi arca? A másik meg miért kék? És miért fogyott máris el az óriási kukoricám?
Ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben, miközben néztem az eseményeket, de cseppet sem figyeltem oda.
Aztán, történt valami. Valamikor az ötvenedik unalmas perc tájékán, öt perccel azután, hogy a házaspár kisétált. Hirtelen minden megváltozott. A történet izgalmas lett. Értelmet nyert! Egy csapásra minden megvilágosodott! Az addig hiányolt humor, és akció megjelent! Adjunk hálát az égnek testvéreim! Bunyó, bunyó hátán! Eltaláltam, ki lesz a főgonosz! Kiderülnek a titkos családi kapcsolatok! Hű, beleállított a fejébe, egy baltát, aztaaaa! Csodálatos, fantasztikus, de miért kellett erre ilyen sokat várni?
Igen, elégedetten jöttem ki a moziból végül. És bizony, így két héttel az este után, miután átgondoltam a cselekményeket, megértettem a film mondanivalóját, bizony szívesen beülnék rá még egyszer. Az első ötven perces blokkot is beleszámítva. Mert igen, annak aki megérti, mit is szeretne nekünk sugározni ez a történet (mégpedig: a háború hülyeség, mégpedig a hatalmas fajtából, főleg a Hidegháború) annak lesz szép két és fél órája az életben.
Sajnos, mivel a film tényleg csak az okosabbak (köhhöm) számára nyújt tényleges szórakozást, nem tudok rá tíz pontot adni. Legyen egy szép 8.5. Ennyit megérdemel, már csak a csodás kameramunka miatt is.
Tehát igen, hivatalosan visszatért a Bebe néni is, első áldozatával a Watchmen című mozifilmmel.
Igazából, a trélert kismilliószor megnéztem. Rettenetesen tetszett alatta a zene, meg úgy egyébként kis híján tapsikoltam örömömben, amiért még egy képregényt megfilmesítenek. Annyira imádom a képregény-adaptációkat, hogy az valami fogalom!
A mozinkban kifüggesztett óriási plakátot már ősz óta csodáltam, valahányszor elmentünk valami filmre, és míg a többiek a büfé előtti kilóméteres sorokban mérgelődtek, egy kis életmentő popcornra
várva, én csak bámultam megbabonázva azt az óriási képet a zuhanó pasiról, és az összevérezett Smiley-kitűzőről. Mintha egy csoda vált volna valóra, vagy hasonló.Ehhez képest kis híján lenyakaztam a kedves Enikőt, mikor azt merészelte mondani a csodás nap (vagyis a „BebemegnéziaWatchment”) délelőttjén, hogy a film két és fél órás, dögunalmas, a legnagyobb látványosság benne a kéken világító pacák kukija. Jó, bevallom a két és fél óra kissé elbizonytalanított. A túl hosszú filmek mindig is taszítottak. Nem tudom, valahogy az én szótáramban ez összefügg a dögunalmassal.
Ennek ellenére bizakodva ültem be a moziterembe, és a kedvem még inkább fokozódott, mikor először csodálhattam meg a legújabb Transformers 2, illetve Star Trek előzetest.
Aztán elkezdődött a film… Kómédiás legyilkolása, kipipálva. Fantasztikus kameramozgások, kipipálva. Fura zene… ömm… oké, adjunk erre is egy pipát, ettől még lehet jó. Komédiás meghal, és ott van mellette az elmaradhatatlan véres Smiley-kitűző. Pipa, pipa, pipa. Mostani filmes szokásoktól kissé eltérő hosszú főcím, fura de jó zenével. Szeretem a hosszú főcímeket. Pipa.
És innentől… igen, innentől következett az a majdnem negyven percnyi WTF élmény, amikor ugyanis Bebe csak pislogott, illetve az óráját stírölte. Még két óra van hátra… ó, minő mennyei öröm, már csak egy óra, ötvenkilenc perc van hátra. Ha nem sajnáltam volna a kidobott pénzem, bizony követem annak a házaspárnak a példáját, akik szépen fogták magukat, és nemes egyszerűséggel kisétáltak a teremből.
Kik ezek, mikor az eredeti Watchmeneket legyilkolták?
Hogy kerülünk hirtelen Japánba? Mit lázadoznak ezek itt? Miért mozog a maszkos pasi arca? A másik meg miért kék? És miért fogyott máris el az óriási kukoricám?
Ehhez hasonló kérdések jártak a fejemben, miközben néztem az eseményeket, de cseppet sem figyeltem oda.
Aztán, történt valami. Valamikor az ötvenedik unalmas perc tájékán, öt perccel azután, hogy a házaspár kisétált. Hirtelen minden megváltozott. A történet izgalmas lett. Értelmet nyert! Egy csapásra minden megvilágosodott! Az addig hiányolt humor, és akció megjelent! Adjunk hálát az égnek testvéreim! Bunyó, bunyó hátán! Eltaláltam, ki lesz a főgonosz! Kiderülnek a titkos családi kapcsolatok! Hű, beleállított a fejébe, egy baltát, aztaaaa! Csodálatos, fantasztikus, de miért kellett erre ilyen sokat várni?
Igen, elégedetten jöttem ki a moziból végül. És bizony, így két héttel az este után, miután átgondoltam a cselekményeket, megértettem a film mondanivalóját, bizony szívesen beülnék rá még egyszer. Az első ötven perces blokkot is beleszámítva. Mert igen, annak aki megérti, mit is szeretne nekünk sugározni ez a történet (mégpedig: a háború hülyeség, mégpedig a hatalmas fajtából, főleg a Hidegháború) annak lesz szép két és fél órája az életben.
Sajnos, mivel a film tényleg csak az okosabbak (köhhöm) számára nyújt tényleges szórakozást, nem tudok rá tíz pontot adni. Legyen egy szép 8.5. Ennyit megérdemel, már csak a csodás kameramunka miatt is.
Transformers (2007)
Bebe nekem egész ódákat zengett erről a filmről, merthogy megvan benne minden ami kell, egy dögös főszereplő pár, röpködnek a poénok, és persze ami a főmozgató rugója az akció.
Na mármost, Megan Fox telitalálat lett a részemről, (mint azt a kép is hirdeti felül), annyira hot, hogy kezdtem attól félni, hogy szétolvad a monitor. És kellemes meglepetés volt, mert egy jó nő helyett kettőt is kaptam(2 in 1XD), legalábbis nekem a szöszi is bejött a maga tudálékos módján, csak elég sok volt rajta a ruha. A dögösségre tehát pipa.
A beszólások, és a nagyon jól megírt párbeszédek nagyon sokat vetettek a latba, ugyanis ha nem lettek volna ennyire jól megszerkesztve és a film pusztán a felnagyított Bioncile robotokból állt volna, hát nem lennék ennyire elragadtatva. Ez is kap egy csinos zöld pipát.
Az akció részre azt mondanám, hogy túlságosan is sok volt. A vége felé már komolyan beletekertem egy kicsit, mert miután láttam felrobbanni egyszerre tíz épületet, csak tátottam a számat, mint pistike a sztriptízbárban, hogy ez aztán látványos. (Ekkor értettem meg, hogy miért is forgattak annyi ideig) Viszont egymás után tíz robbantgatás, egy jó bő fél órán keresztül, már kicsit unalmas volt. Oké, finálét akartak a készítők, de a kevesebb néha több, szokták mondani, ugye. A lezárásra, én egy kicsit több időt adtam volna, mint két perc.
No, de segáz, ettől eltekintek, mert a kissrácokra is gondoltak, ezér raktak bele jó sok csihipuhit, meg néhány száz robotot, ők még bizonyára nem képesek felfogni, (magyarán még csak az agyukkal gondolkoznak)hogy Megan Fox is bőven elég ide. A túlzásoktól eltekintve megvolt az akció is, dögivel, tehát ez két pipát is kap.
Aztán, a főhős, Shia Labeauf, akinek kimondva viccesen hangzik a neve, de nem baj, bírjuk, mert már a Disturbiában is bebizonyította, hogy nagyszerűen hozza az átlagos kamasz karakterét. Le a kalappal előtte, tényleg.
Ja, és rájöttem valami nagyon fontos dologra a film alatt:
A csivavákat nem kell felrúgni, mert igazából tök aranyosak. Tényleg.
Na mármost, Megan Fox telitalálat lett a részemről, (mint azt a kép is hirdeti felül), annyira hot, hogy kezdtem attól félni, hogy szétolvad a monitor. És kellemes meglepetés volt, mert egy jó nő helyett kettőt is kaptam(2 in 1XD), legalábbis nekem a szöszi is bejött a maga tudálékos módján, csak elég sok volt rajta a ruha. A dögösségre tehát pipa.
A beszólások, és a nagyon jól megírt párbeszédek nagyon sokat vetettek a latba, ugyanis ha nem lettek volna ennyire jól megszerkesztve és a film pusztán a felnagyított Bioncile robotokból állt volna, hát nem lennék ennyire elragadtatva. Ez is kap egy csinos zöld pipát.
Az akció részre azt mondanám, hogy túlságosan is sok volt. A vége felé már komolyan beletekertem egy kicsit, mert miután láttam felrobbanni egyszerre tíz épületet, csak tátottam a számat, mint pistike a sztriptízbárban, hogy ez aztán látványos. (Ekkor értettem meg, hogy miért is forgattak annyi ideig) Viszont egymás után tíz robbantgatás, egy jó bő fél órán keresztül, már kicsit unalmas volt. Oké, finálét akartak a készítők, de a kevesebb néha több, szokták mondani, ugye. A lezárásra, én egy kicsit több időt adtam volna, mint két perc.
No, de segáz, ettől eltekintek, mert a kissrácokra is gondoltak, ezér raktak bele jó sok csihipuhit, meg néhány száz robotot, ők még bizonyára nem képesek felfogni, (magyarán még csak az agyukkal gondolkoznak)hogy Megan Fox is bőven elég ide. A túlzásoktól eltekintve megvolt az akció is, dögivel, tehát ez két pipát is kap.
Aztán, a főhős, Shia Labeauf, akinek kimondva viccesen hangzik a neve, de nem baj, bírjuk, mert már a Disturbiában is bebizonyította, hogy nagyszerűen hozza az átlagos kamasz karakterét. Le a kalappal előtte, tényleg.
Ja, és rájöttem valami nagyon fontos dologra a film alatt:
A csivavákat nem kell felrúgni, mert igazából tök aranyosak. Tényleg.
Folytatása következik...!
Juhú! Tudom, tudom, nem sokan szeretik a váratlan meglepetéseket, de ha a meglepetés jó dolog, annak azért mindenki örül, és pezsgőt bont nem? Mer bizony nem csalás, nem ámítás ismét jövünk, látunk, hódítunk Bebével, és bombázni fogunk titeket posztokkal, és perverzkedésekkel, úgy ahogy eddig is tettük géportálon. Oké, ez nem feltétlenül jó dolog. XD De azért reméljük van aki örül neki.
Na, de hol is tartottam, ja igen, ott hogy gyépé, vagyis gépé, ott lett hagyva, mert újabban "nadon trendyyh", és "tök faszaaa" lett ilyen blogszolgáltatós cumón posztolni. Na jó nemám, már régóta terveztük Bebével, de csak most került megvalósításra.
Elmondtam mindent, amit akartam, és most kivételesen szűrjétek ti ki a lényeget, mert lusta voltam félkövérezni, meg döltbetűtípusozni.
