De ez egy nagy igazság. Mert valahogy, abból, ami angol, hihetetlen, de csak jó sülhet ki. Ott van például a Skins, vagy a Misfits, ha már sorozatokról beszélünk. Ha bármi másról, akkor például a Fish&Chips.
Jó, persze, maradjunk a sorozatoknál, mivel ez továbbra sem egy gasztro-blog. És, mivel nincs is jobb dolog annál, mint vizsgaidőszakban új sorozatokba belekezdeni, íme legújabb sorozatos mániám: Doctor Who. (Ismerős lehet esetleg valakinek, az RTL Klubon is adták egy időben „Ki vagy, doki?” címmel.)
Azt hiszem, fontos tudni, ha a sorozatról van szó, hogy igen hosszú ideje fut már. Az eredeti széria egészen pontosan 1963-ban indult útjára, és 1989 adta a BBC. Ezt követte egy 1996-os nagyfilm, majd 2005-ben megújították a sorozatot, és a Guiness-rekordok könyvébe is bekerült, mint a leghosszabb ideje futó fantasztikus sorozat.
Mivel vizsgaidősuck van, meg egyébként is, úgy terveztem, hogy csak a David Tennant mániám fogom orvosolni ezzel a talán nem is annyira jó sorozattal, egyből a 2005-ös első évadtól álltam neki az egésznek.
És rögtön, két dolog miatt is meglepődtem.
1. Az első évadban még nem is szerepel David Tennant.
2. A Doctor Who egy nagyon jó sorozat.
Úgy indítunk, hogy megismerjük Rose Tyler (Billie Piper) életének egy napját. Felkel, dolgozni megy egy áruházba, találkozik a barátjával, majd folytatja a melót, és a többi, és a többi. Igen ám, de egy este, zárás után Rose-ra, próbababák támadnak (igen, tudom…), és hopp, hirtelen bevetődik életébe a Doktor (Christopher Eccleston), aki megmutatja neki, hogy a világon ezer más érdekesebb dolog van az unalmas életnél. Például az időutazás, vagy az emberiség feletti hatalomra vágyó próbababák (igen, ez tényleg tök nevetségesen hangzik…). Így aztán Rose csatlakozik a titokzatos idegenhez (akiről nagyon sokkal többet nem is sikerül megtudnunk, néhány picit apróságot leszámítva), hogy aztán együtt utazzanak térben és időben, egy látszólag teljesen hétköznapi rendőrségi telefonfülkében, és újabb és újabb kalandokat fedezzenek fel, satöbbi, satöbbi.
Magának az egésznek eszméletlenül bugyutának, és gagyinak kéne lennie. Úgy értem, nagyjából minden részben a világ sorsa forog kockán, mert jönnek a különféle űrlények. És, ha már űrlények, tessék elfelejteni az amerikai filmekből jól ismert CGI-csodákat, és jelmezeket, amelyek akár valódiak is lehetnének. Tény, hogy a vizuális megvalósításon van mit dolgozni.
A gond, illetve nem is nevezném gondnak, csupán annyi, hogy az embert annyira magával ragadja az egész, hogy még csak nem is zavarja a kis költségvetésű megvalósítás. Pedig, ha valami amerikai sikersorozatról lenne szó, már rég megbuktatták volna, talán pont ezért.
De ne felejtsük el, britekről beszélünk, akiknek bizony van egy óriási nagy előnye az amerikaiakkal szemben: tudják, hogy kell történeteket mesélni. Nem próbálják a semmilyenséget csodálatos speciális effektekkel eltakarni. Fegyvereik a szellemes párbeszédek, csattanós poénok, és a remekül kitalált karakterek.
Persze, nem hibátlan az egész. Szó sincs róla. De csodálatosan jó szórakozás. 8/10, az első négy rész, amiben találkozhatunk a Föld pusztulásával, különleges gázszerű lényekkel, illetve Londonba csapódott földönkívüli űrhajókkal. Igen, mint mondtam, egyik sem hangzik túl eredetinek, igaz? De lessetek csak meg egy részt, mert megéri. Tényleg.
Bebe
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése