Tanácstalanság

A Gossip Girl és a köztem kibontakozott viharos románcot lassan" callin' bad romance". Az ilyen esetekben a legcélszerűbb eljárás a szakítás, de nem olyan biztos, hogy célszerű akarok lenni, mondjuk. Az életemet olyannyira pangás jellemzi, hogy nem kell fukarkodnom azzal a kevesebb negyvenöt perccel, amit a sorozatra szánok hetente. Pedig megérdemelné, és basszus, két és egy negyed év, az két és egy negyed év, akárhogy is szemléljük.



Kimondom: ez már nem AZ a GG, amibe annak idején beleszerelmesedtem. Remény, még az ereimben is az áramlott vér helyett, amikor újra, és újra nekiültem a friss epizódoknak, és noha ugyan néha meghallgatásra talált, rövid távon belül a csalódással fel lettek vágva ezek a bizonyos erek, és az összes reménységem elfolyt a fenébe.

Gondolom Én, az egyetem miatt gyorsan felnőtté akarták tenni a sorozatot, így eshetett meg az, hogy a kis tizenéves buksijukkal hotelt kezdtek el vezetni, meg sajtósként munkálkodni, választási kampányokban részt venni, és még sorolhatnám. Ez így önmagában nem katasztrófa, ezek mellé még elférnek Gossip Girl frappáns, és odabaszós narrálásai, mégha javarészt az értelmét is vesztette, és csakúgy megszokásból ott van, és mondja. Jenny esetében még eszembe jut néhányszor, hogy ja tényleg, van egy blogja, de amúgy... Jenny totális elribancosodása tetszene, de részenként nagyjából tíz perc szerep jut neki, nem tudja csak a saját vállán elhordozni a gimis szálat úgy, hogy annak értelme is legyen.

És még a felnőttség, csak megjegyezném, hogy ez a próbálkozás, hogy felzárkóztassák az One Tree Hill nyomába nem áll jól. A lényegét számomra teljesen elveszti a sorozat így, és bár a karakterek hozzák a formájukat, de nem tudom. Már régóta itt kotlok a billentyűk felett, hogy kiírjam magamból normálisan, amit érzek, de alig akar menni. Csak azt tudom, hogy ez egy teljesen más valamivé vált, amit én annak idején megszerettem...és most tanácstalan vagyok, hogy ezzel csak én vagyok így? Vagy már mindent túlzottan kritikus szemmel nézek, és képtelen vagyok elengedni magam? Kezdek felnőni, és már nem nyújt olyan sokat számomra ez az egész, és igazából régen is ilyen volt a sorozat? Pedig Én akarom szeretni....tényleg, mert szívcsücsök, meg minden, de minél jobban akarom, annál inkább nem megy, tudjátok ez az egész ilyen ambivalens. Ellentét, ahogy tetszik. És ebbe belegebedek, és mostmár csináljon valaki valamit.

Máté