Tényleg rossz hold kelt fel?

Ti is vehettétek a lapot arról, hogy inkább az antifanokhoz soroljuk magunkat, ennek ellenére Én nekem azért abszolúte moziban nézős filmként tartottam számon az Alkonyat következő részét, hiszen a kíváncsiság, és a véleménynyilvánítás vágya bennem erősebb, mint az-az ellenszenv féleség, amit a twilightos cumók kiváltanak belőlem. Széles vásznon ugyan nem, de laptop képernyős, suttyomban kamerával felvevős, feliratos változatban összejött. A kettő nem hasonlítható össze, de mégis, azt hiszem jobban jártam, hogy nem járultam hozzá a bevételhez. És minden irónia nélkül mondom nektek, nem azért, mert olyan végbéltermékhez hasonlatosra sikeredett volna, mert a csomagban nem egy darab szar lapul, hanem olyasvalami aminek csomóan örülnek, de Én nem, mert nem rám lett szabva. Na, mint mondjuk egy tanga, értitek.

És miért „kösz, de nem”? Az arányok miatt. Mert most ébredtem rá arra, hogy ez nem gyümölcssaláta tejszínhabbal, hanem tejszínhab gyümölcsdarabokkal. Szóval, na a kissé béna hasonlatot úgy értsétek, hogy romantikus dráma misztikummal, nem pedig fordítva, misztikus film egy csepp romantikus drámával. Na, és kitalálhatjátok, hogy melyiket tolták a képembe, és melyiket szerettem volna.

Úgy folytatódik amúgy az első rész, hogy Edward félti Bella testi, lelki épségét, ezért elhagyja, Bella meg darabokra hullik, és még az előbb említett testi épségét is veszélyeztetni kezdi, tehát Edward nagyon logikusan lépett. Szerencsére, Jacob ott van, és újra összekanalazza Bellát, és nem hagyja odáig fajulni a dolgokat, hogy fizikális értelemben is kanalazásra kerüljön sor. Háromnegyedében ez a film. Negyedében meg csak úgy mellékesen megtudjuk, hogy Jacob vérfarkas, a vámpírok természetes ősellensége, és akkor ez lenne a konfliktus.

Állott, nagyon, és darabos. Ahol volt lehetőség, és kapva kaphattak volna az alkalmon, hogy felrázzanak a már-már Kristen Stewartos bambulásból, ott tönkrevágták az agyonlassításért felelős effektusokkal, és sehol se éreztem azt, hogy akár a vérfarkasoknak, akár a voltouri klánnak lenne valami súlya. Ahol a levegő pár másodpercig bennreked a tüdődben, és karót nyelve- karót, értitek-, feszülten várod, hogy most mi a franc fog jönni? Totálisan felhígította a lelkizés, ami hol autóban, hol esőben, hol erdőben zajlott.

Amúgy, Kristen Stewart. Szenvelgésből senki se játsszon le vele egy meccset se, nyilvánvaló, hogy ki nyerne. Hitelesen visszaadta, amit lehetett, és kellett abban a két órában, talán túl hitelesen is. A szájtátásról még mindig nem szokott le, de kinek nincsenek hibái? Robert Pattinsonnál a szoborhoz hasonlítás eléggé stimmel, olyan krétafehérre púderezték szegény fejét, és nagyjából ugyanannyi színészi tehetség szorult belé. Ha időnként nem ráncolta volna össze a homlokát, vagy nem szólalt volna meg fojtott, halk hangon, én „Bella” helyében biztos megkocogtattam volna a vállát, hogy ez most igazi, egyáltalán?
Taylor Lautnert a tulajdon két kezemmel fogtam volna le, és húztam volna rá egy normális farmert, és pólót, igaz az izomkötegeit tekintve nem tudom, hogy vittem volna véghez. Jó, a lányoknak, mert a 99,99% rajongó nőnemű, nagyon kedvezni akartak, de a fél pucér testek folytonos szerepeltetése erőltetett volt. De ezt betudhatom férfiúi büszkeségnek is, mert való igaz, ha napbarnított, félmeztelen Jessica Albák lettek volna a farkasok helyén, közel sem zavart volna annyira.
A sivár, szürke, szerelmi őrlődések közül a mellékszereplők valahogy jobban kitűntek, például Mike, és Jessica, az őket alakító színészek jól odatették magukat az emelkedett hangulat érdekében, és az egész bagázsból az Alicet játszó Ashley Greenenek is örültem a képernyőn.

10/6- Közepes. A melankólikus, indies atmoszféra összességében nekem bejön, csak ilyen adagban sok. A könyvhöz ígéretükhöz híven amennyire csak tudtak, hűek maradtak, ezért megtoldhatom az ötös pontszámot egy plusz eggyel. Most, írás közben elgondolkoztam azon, hogy az első részt valamikor újra kellene nézni, hogy ott is ennyire a lagymatag romantikára volt kiélezve, vagy valami…arról valahogy jobb emlékeim vannak. De ki tudja, akkor még nagyjából huszonakárhányan ültünk a premier héten, vasárnap a vetítőteremben, a könyvek se voltak felfedezve, az áruk még csak közelről se súrolta a hatezer pénzt…Lehetséges, hogy a körüllengő hisztéria fogta magát, és beleköpött a levesembe, aztán ezért nem ízlik már úgy, mint előtte.

Trailert most nem kaptok. Biztos mindenki látta már. Ha meg nem, tudjátok, kereső.