Meg vagyok bűvölve. Az is megeshetett, hogy a két benga vérszívó közül az egyikük, mondjuk Stefan, aki így is annyit aggódik, hogy a homloka egy összeráncolás után úgy maradt, bevetette a maniuplatív képességét, és stikában, lopva a kamerába pillantva azt mondta: Nézd a Vampire Diaries-t hétről, hétre, töretlen lelkesedéssel, nézd! Vagy valami ilyesmit, ami ilyen bájolósan hangzik. És nézem is. Töretlen lelkesedéssel. Hétről hétre, ahogy azt kell, csak azt valószínűbbnek tartom, hogy a sorozat maga a jó, inkább. Tudom, nem is értitek, miért.
Az oka netalántán a sokak által említett Kevin Williamson, aki a forgatókönyvírók atyaúristene, elvileg, akiről nem tudtam, hogy kicsoda. Továbbra se tudom, mondjuk, de azt már igen, hogy van alapja a pozitív jelzőknek, és a szkriptet figyelembe véve, egyet jobbról, egyet balról, és hopp már helyére is pofozta azokat a hibákat, amit kifogásoltam benne, anno.
Pilot-mustrák után elgondolkodott mindenki, hogy mintegy véletlenül a „based on” kezdetű feliratnál írtak „L.J. Smith’s books”-t, Stephenie Meyer helyett. Halkan megjegyezném, hogy az Alkonyat még mindig később keletkezett, mint például a Vámpír naplók, vagy a Trueblood, szóval bárminemű hasonlóság a történetek között nyilvánvaló, hogy kinek a hibája, de ebbe most nem fogok belemenni.
Tehát, a twilight feelingnek mondhatni teljesen véget vetettek, és még azt is mondhatni, hogy ez mentette meg a szériát, hogy az emberek padlót fogjanak tőle. Mert a vad hortyogás közepette valahogy lecsúsztak az aktuális ülőalkalmatosságukból.
Oké, vannak szakaszos visszaesések, mint amikor sötét kerek erdő nagy fákkal díszlet közepén Stefan is rákezdett a „elhagylak, hogy megvédjelek magamtól” kezdetű nótára, de megbocsátható eset, mert utána olyan gyönyörű romantikus jelenetet kanyarítottak, hogy el kellett nyomnom magamban egy „Ooh” sóhajt. Ilyen meglehetősen ritkán van, mert normál esetben a hányingert kell elnyomnom, de még a cigarettacsikket is gyakrabban, pedig nem is cigizek.
Ködgépek is gyanítom, hogy valamelyik szeméttelepen rothadoznak, és Varjú Béla színészi pályája is kisiklott, pedig tök jó volt, én mindig megijedtem tőle, mikor kellett. Béna hatásvadász momentumok is vastag, alkoholos filccel kihúzva.
S innentől már szétfolynának a betűk, olyan nyáladzás venné kezdetét arról, hogy mekkora atom királlyá vált ez az egész VD jelenség, úgyhogy a Ti érdeketekben, jobb, ha kiteszem a .-t
És rátérek az értékelésre:
10/9- lehetne tíz is, csak na, még teljesítsen azért. Számomra legalábbis. Az összes apró összetevő, misztikum, humor, szerelem, és való élet mind pont jó arányban jól el van benne keverve. Többször is, ha nem is sokkolva, de meglepve, azért meglettem, és az a sorozat, ahol gyakran felsejlik egy WTF, az jó sorozat. Igaz, a Vicky-féle WTF után fújtam a készítőkre rendesen, hiszen szép, komótosan felépítgettek neki egy remek szálat, és mindezt azért, hogy utána csakúgy elnyisszantsák a tetőponton, micsoda genyóság, nem? De nem vagyok haragtartó, szóval delete.
Csak, ez a téli kimenő, szünet nincs nagyon az ínyemre, de legyünk pozitívak: akkor még jobban fogunk neki örülni, és nekem már a fejem fölött is tini vámpírok repkednek, hisz vár rám egy Új hold mozifilm, a True Blood második évadjának nézése is javában tart még, meglehet, hogy ez a kényszerpihenő a legjobbkor érkezett.
Nektek, akik ugyanúgy nézitek, mennyire tetszett ez az első tízes blokk? Maradtok hű nézők a szünet után is?
Pilot-mustrák után elgondolkodott mindenki, hogy mintegy véletlenül a „based on” kezdetű feliratnál írtak „L.J. Smith’s books”-t, Stephenie Meyer helyett. Halkan megjegyezném, hogy az Alkonyat még mindig később keletkezett, mint például a Vámpír naplók, vagy a Trueblood, szóval bárminemű hasonlóság a történetek között nyilvánvaló, hogy kinek a hibája, de ebbe most nem fogok belemenni.
Tehát, a twilight feelingnek mondhatni teljesen véget vetettek, és még azt is mondhatni, hogy ez mentette meg a szériát, hogy az emberek padlót fogjanak tőle. Mert a vad hortyogás közepette valahogy lecsúsztak az aktuális ülőalkalmatosságukból.
Oké, vannak szakaszos visszaesések, mint amikor sötét kerek erdő nagy fákkal díszlet közepén Stefan is rákezdett a „elhagylak, hogy megvédjelek magamtól” kezdetű nótára, de megbocsátható eset, mert utána olyan gyönyörű romantikus jelenetet kanyarítottak, hogy el kellett nyomnom magamban egy „Ooh” sóhajt. Ilyen meglehetősen ritkán van, mert normál esetben a hányingert kell elnyomnom, de még a cigarettacsikket is gyakrabban, pedig nem is cigizek.
Ködgépek is gyanítom, hogy valamelyik szeméttelepen rothadoznak, és Varjú Béla színészi pályája is kisiklott, pedig tök jó volt, én mindig megijedtem tőle, mikor kellett. Béna hatásvadász momentumok is vastag, alkoholos filccel kihúzva.
S innentől már szétfolynának a betűk, olyan nyáladzás venné kezdetét arról, hogy mekkora atom királlyá vált ez az egész VD jelenség, úgyhogy a Ti érdeketekben, jobb, ha kiteszem a .-t
És rátérek az értékelésre:
10/9- lehetne tíz is, csak na, még teljesítsen azért. Számomra legalábbis. Az összes apró összetevő, misztikum, humor, szerelem, és való élet mind pont jó arányban jól el van benne keverve. Többször is, ha nem is sokkolva, de meglepve, azért meglettem, és az a sorozat, ahol gyakran felsejlik egy WTF, az jó sorozat. Igaz, a Vicky-féle WTF után fújtam a készítőkre rendesen, hiszen szép, komótosan felépítgettek neki egy remek szálat, és mindezt azért, hogy utána csakúgy elnyisszantsák a tetőponton, micsoda genyóság, nem? De nem vagyok haragtartó, szóval delete.
Csak, ez a téli kimenő, szünet nincs nagyon az ínyemre, de legyünk pozitívak: akkor még jobban fogunk neki örülni, és nekem már a fejem fölött is tini vámpírok repkednek, hisz vár rám egy Új hold mozifilm, a True Blood második évadjának nézése is javában tart még, meglehet, hogy ez a kényszerpihenő a legjobbkor érkezett.
Nektek, akik ugyanúgy nézitek, mennyire tetszett ez az első tízes blokk? Maradtok hű nézők a szünet után is?
Máté
1 megjegyzés:
én tuti nézem tovább. bár most már a csapból is a vámpírsztorik folynak, nekem ez kifejezetten tetszik:) szval következ részt please:)))
Megjegyzés küldése