Mi a teendő olyankor, ha egy vírus következtében Amerika lakossága 
zombivá változik? Egyszerű. Néhány egyszerű alapszabályt kell betartanod, és túlélő lehet belőled.
1. Sportolj!
2. Ne spórolj a tölténnyel!
3. Óvakodj a vécéktől!
4. Mindig kapcsold be a biztonsági öved!
Na, most hogy ezeket tisztáztuk, mehetünk is tovább a kritikával, amikhez nem kellenek túlélési szabályok, nyugi.
Maga a film ötlete, hát, hogy is mondjam, lehetne akár teljesen sablonos is. A vírusos zombik, akikkel néhány emberi túlélő próbál küzdeni... maximum egy gagyi, B-kategóriás horrornak lehetne elképzelni. Ühüm, akkor mégis hogy van az, hogy IMDB-n, 8,1/10-en áll, Rotten Tomatoes-on, 89%-on, és az első hétvégén, csak Amerikában 25 millió dollárt hozott? Egyszerűen. Úgy, hogy a film egyáltalán nem sablonos, hiszen B-kategóriás horror helyett egy zseniális vígjátékot kap az ember, fröcsögő zombi-agyakkal, lógó végtagokkal, néha kissé morbid humorral, és persze, remek karakterekkel.
A főszereplők különfélébbek már nem is lehetnének, mint ahogy ez az efféle dolgoknál lenni szokott. Columbus, akinek a szemszögéből nézzük tulajdonképpen a helyzetet, egy szerencsétlen tizenéves, aki a zombi-invázió előtt naphosszat töltött számítógépe előtt, World of Warcrafttal játszott, és minden álma az volt, hogy egy lány haját egyszer eltűrhesse a füle mögé. A kritika elején olvasható szabályok, tulajdonképpen az ő szabályai. A nagy zombi-öldöklés, és életben maradás közepette próbálja megkeresni családját. Így kerül össze Tallahassee-vel, akinek viszont minden vágya, hogy ehessen egy kis süteményt. Furi páros, de másképp nem lenne jó, igaz?
Hozzájuk csatlakozik aztán még két tökös csajszi, Wichita, és a kishúga, Little Rock (persze, senkinek sem ez az igazi neve, egy szereplő kivételével, igazi személyazonosságukat homály is fedi mindvégig), akik viszont egy „zombi-mentes” vidámparkba szeretnének eljutni. Útjuk során rengeteg zombiba, vicces helyzetbe, és Bill Murray-be botlanak.
Óriási katyvasz, és idiótaság az egész. Ez tény. De zseniális katyvasz és idiótaság. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a végső leszámolás egy vidámparkban történik, vagy hogy még kézfertőtlenítése is gondolnak a hullákkal való ügyködés után.
Egészen tökéletes az is, ahogy a zenével bánnak a készítők. Hiába hullanak a zombik, mint a legyek, valami egészen vidám, oda nem illő számmal bizony még arról is megfeledkezik néhány pillanatra az ember, hogy öldöklés folyik, mégpedig nagyon komoly. És ez fordítva is igaz. Vicces jeleneteknél, kapunk néhány búskomor dallamot, és bizony előfordult velem is, hogy nem mertem hangosan felkacagni (pedig a film legzseniálisabb zombi-ölését mutatták épp) hiszen attól féltem, hogy a következő pillanatban fordul a kocka, és örök búcsút veszünk valamelyik bátran harcoló hőstől.
Igazából, egyetlen gond volt vele, hogy a film közepe táján kicsit úgy éreztem, a forgatókönyvírók nem tudták, pontosan mit is kezdjenek a helyzetekkel, meg a szereplőkkel úgy általában, és kicsit ellaposodott a sztori olyan nagyjából tíz perc erejéig. Utána szerencsére megérkeztünk Hollywood-ba, és újra tökéletes lett minden.
Valamint néhány igencsak ütős poént lelőttek már egy-két bemutatóban, még szerencse, hogy azokon kívül azért akadtak még bőven jó pillanatok, például, hogy a fent említett szabályok, folyton felbukkannak a film folyamán, nehogy bárki is elfelejtse őket akár egy pillanatra is.
Az önjelölt zombivadászok kalandja simán megér egy 8,5/10-et. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki imádja a beteg humort, de ugyanakkor nem lesz rosszul több liternyi vér látványától sem. Tökéletes kikapcsolódás lehet azokra a pizsipartikra, mikor a fele társaság véres horrort szeretne nézni, míg a másik fele valami eszement vígjátékot. Gratula minden készítőnek!
zombivá változik? Egyszerű. Néhány egyszerű alapszabályt kell betartanod, és túlélő lehet belőled.1. Sportolj!
2. Ne spórolj a tölténnyel!
3. Óvakodj a vécéktől!
4. Mindig kapcsold be a biztonsági öved!
Na, most hogy ezeket tisztáztuk, mehetünk is tovább a kritikával, amikhez nem kellenek túlélési szabályok, nyugi.
Maga a film ötlete, hát, hogy is mondjam, lehetne akár teljesen sablonos is. A vírusos zombik, akikkel néhány emberi túlélő próbál küzdeni... maximum egy gagyi, B-kategóriás horrornak lehetne elképzelni. Ühüm, akkor mégis hogy van az, hogy IMDB-n, 8,1/10-en áll, Rotten Tomatoes-on, 89%-on, és az első hétvégén, csak Amerikában 25 millió dollárt hozott? Egyszerűen. Úgy, hogy a film egyáltalán nem sablonos, hiszen B-kategóriás horror helyett egy zseniális vígjátékot kap az ember, fröcsögő zombi-agyakkal, lógó végtagokkal, néha kissé morbid humorral, és persze, remek karakterekkel.
A főszereplők különfélébbek már nem is lehetnének, mint ahogy ez az efféle dolgoknál lenni szokott. Columbus, akinek a szemszögéből nézzük tulajdonképpen a helyzetet, egy szerencsétlen tizenéves, aki a zombi-invázió előtt naphosszat töltött számítógépe előtt, World of Warcrafttal játszott, és minden álma az volt, hogy egy lány haját egyszer eltűrhesse a füle mögé. A kritika elején olvasható szabályok, tulajdonképpen az ő szabályai. A nagy zombi-öldöklés, és életben maradás közepette próbálja megkeresni családját. Így kerül össze Tallahassee-vel, akinek viszont minden vágya, hogy ehessen egy kis süteményt. Furi páros, de másképp nem lenne jó, igaz?
Hozzájuk csatlakozik aztán még két tökös csajszi, Wichita, és a kishúga, Little Rock (persze, senkinek sem ez az igazi neve, egy szereplő kivételével, igazi személyazonosságukat homály is fedi mindvégig), akik viszont egy „zombi-mentes” vidámparkba szeretnének eljutni. Útjuk során rengeteg zombiba, vicces helyzetbe, és Bill Murray-be botlanak.
Óriási katyvasz, és idiótaság az egész. Ez tény. De zseniális katyvasz és idiótaság. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a végső leszámolás egy vidámparkban történik, vagy hogy még kézfertőtlenítése is gondolnak a hullákkal való ügyködés után.
Egészen tökéletes az is, ahogy a zenével bánnak a készítők. Hiába hullanak a zombik, mint a legyek, valami egészen vidám, oda nem illő számmal bizony még arról is megfeledkezik néhány pillanatra az ember, hogy öldöklés folyik, mégpedig nagyon komoly. És ez fordítva is igaz. Vicces jeleneteknél, kapunk néhány búskomor dallamot, és bizony előfordult velem is, hogy nem mertem hangosan felkacagni (pedig a film legzseniálisabb zombi-ölését mutatták épp) hiszen attól féltem, hogy a következő pillanatban fordul a kocka, és örök búcsút veszünk valamelyik bátran harcoló hőstől.
Igazából, egyetlen gond volt vele, hogy a film közepe táján kicsit úgy éreztem, a forgatókönyvírók nem tudták, pontosan mit is kezdjenek a helyzetekkel, meg a szereplőkkel úgy általában, és kicsit ellaposodott a sztori olyan nagyjából tíz perc erejéig. Utána szerencsére megérkeztünk Hollywood-ba, és újra tökéletes lett minden.
Valamint néhány igencsak ütős poént lelőttek már egy-két bemutatóban, még szerencse, hogy azokon kívül azért akadtak még bőven jó pillanatok, például, hogy a fent említett szabályok, folyton felbukkannak a film folyamán, nehogy bárki is elfelejtse őket akár egy pillanatra is.
Az önjelölt zombivadászok kalandja simán megér egy 8,5/10-et. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki imádja a beteg humort, de ugyanakkor nem lesz rosszul több liternyi vér látványától sem. Tökéletes kikapcsolódás lehet azokra a pizsipartikra, mikor a fele társaság véres horrort szeretne nézni, míg a másik fele valami eszement vígjátékot. Gratula minden készítőnek!
Bebe
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése