Tudom. Már vagy... nem is tudom, három hónap biztosan eltelt azóta, hogy megírtam a Supernatural első évadjának kritikáját. Utána több szó nagyon nem is esett róla. Hát, de legalábbis nagyon kevés. És igen, jól látjátok a címben tényleg ötös szerepel, vagyis nem, nem feledkeztem meg senkiről, sőt, kezd kialakulni valamiféle fanatikus rajongás errefelé.
Mielőtt nekilátnék a kritikának, hadd mondjam el, mennyire imádom Misha Collinst, vagyis Castielt, aki ugyan a negyedik évadban tűnt fel, de itt végre már a főszereplők közé sorolják, nem a „guest starring”-ok közé. Éljen.
So. Kiszabadult, aminek ki kell szabadulnia, meghalt, akinek meg kellett halnia, ráadásul úgy fejezték be az előző évadot, hogy nagyon nehezen bírtam ki nagyjából fél napot a folytatás nélkül, ilyenkor tehát hálát adok, hogy nem követtem folytonosan az eseményeket, mert hónapokat kellett volna várnom, órák helyett. És még a legutolsó percig is reménykedtem, hogy talán mégsem történik meg az, aminek meg kell, mindenki boldog lesz, és kezdenek valami új vonalat, ami miatt megint lehet aggódni. Hát nem. Minden elromlott természetesen, mostantól izgisednek a dolgok.
A helyzet az, hogy tulajdonképpen az egész sorozat elfajult. Úgy értem, az ártatlan szellemsdis vadászattól eljutottunk a világvégéig, az angyalokig és Istenig. Sosem gondoltam volna, hogy valami ilyesmi fog keveredni így ebből az egészből. Ez persze, nem jelenti azt, hogy rossz lenne. Nem, egyáltalán nem. Sőt, nagyon is jó az egész, és bár össze sem lehet hasonlítani az első, meg talán a második évad történéseivel, valahogy mégis sikerült megtartani a Supernaturalos hangulatot. Hiszen a fő szempontok nem változtak. Van kocsi, vannak helyes pasik, poénok, szörnyek, szóval, minden ami eddig volt, csak kicsit... máshogy.
Ami talán nem tetszhet az embereknek, főleg a hívő embereknek, az az, ahogy néha Istenről beszélnek. Mivel én nem tartozom közéjük, csupán jókat mosolygok, mikor Dean koktélokat szürcsölgető mindenhatókat emleget, és ezen Castiel, természetesen, borzalmasan kiakad. Mert számomra ez egyszerűen csak... vicces, na.
Azt kell mondjam, erős kezdés volt ez így ötödjére is, nem hiszem, hogy lett volna még olyan sorozat, amiből ennyi részt imádtam, szinte kivétel, és ugyanolyan lelkesedéssel tudom nézni továbbra is. Ez nem csak a helyes pasiknak tudható be, szerintem. Szerepet játszik itt a forgatókönyv, az autó, de még a megvilágítás is. Olyan különleges az egész. És 8/10. De csak mert valahogy Castiel túl keveset szerepelt benne, meg mert nem értek azzal egyet, hogy az első évadból ismert démon-bigét megint visszahozták.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése