Avatár (2009)

Valahogy úgy voltam vele, hogy „kicsi kék marslakócskák,helyett avatárok rohangásznak egy idegen bolygón. Ez túl sci-fi, meg most ebben mi a jó?”. Aztán megnéztem a filmet, 3D-ben. Több dologra is rájöttem közben: 1.a piros-kék papír szemüveg már nem menő három dimenziós körökben. Tanulság: ne kiálts fel orbitális hangerővel, hogy „Mi ez a napszemüveg?!”, hanem hallgass bölcsen, ha utoljára a Kémkölykök harmadik felvonásánál volt ilyen élményben részed. Mert beégsz. 2. Három óra még egy puha, kényelmes ülésben is megterhelő a végtagjaidnak. 3. Sose ítélj a poszter alapján, mert könnyen meglehet, hogy a látatlanban való bírálás nem felel meg a valóságnak.

A harmadik pont már akkor megfogalmazódott bennem, mikor bárkit faggattam a filmről csak, és kizárólag elismerően („k*rva jóó!”) nyilatkozott, és ugyanúgy meggyónta ama bűnét, miszerint totális baromságfröccsnek gondolta az Avatárt. Mert az avatar (Egyébként: avatar, vagy avatár?) igazából tök jó.

A három dimenzió miatt pedig még megtoldhatnám a „királyságát” kifejező jelzőket. Ezzel a funkcióval amúgy valószínűleg egy újabb ütőkártya került a filmesek kezébe, hiszen ha lassan áttérnek arra, hogy mindent ilyesformában toljanak, akkor a széles vászon csábító vonzereje erősebb lesz, és a nép nem fogja annyira szívni a fogát, ha mozijegyet kell vennie. Magyarán az internetes letöltéseket, még ha kismértékben is, de csökkenteni tudják. Egyes produkciók esetében. Mert ha valami egy ganéj, akkor azt nekünk elég látni DD-ben is, és majd hülyék leszünk a DDD-ben megtekinteni. Úgy egy kiadós lakoma után az illemhely rejtekében is vethetünk rá egy pillantást, tegyük hozzá: ingyen.
Két szóval: lélegzetelállítóan káprázatos. Nem Edward, hanem a három dimenzió. Annyira tudja fokozni az egészet, hogy szó szerint azon kapod néha magad, hogy tátva marad a szád. Nekem legalábbis emlékeztetni kellett magamat, hogy be kellene csukni, mert huzat van.

Na, de, egy dolog a látvány, másdolog annak az a valami, aminek a látványa eléd tárul.
Az Avatar engem egy futurisztikus indián filmre emlékeztetett, ahol az őslakos bennszülöttek nem nugát krém barnák, hanem királykékek, egy normál testmagasságnak a kétszeresét is meghaladják, van hosszú, makimajomhoz hasonlatos hátsó farkuk, és aranyszínű szemük. A terület, amit a rettentően szemét, rosszindulatú fehérek meg akarnak hódítani, az egy idegen bolygó, a Pandora, az ősi, és érintetlen természet, csodálatos őserdőkkel, Jurassic Parkos ősállatokkal, és ugye a kék őslakosokkal. A hódítás oka pedig a roppant értékes valamilyen érc- elfelejtettem már milyen, a lényeg, hogy sokat ér-, amely tonnaszámra fellelhető azon a területen, ahol a navik törzse éldegél nagy összhangban a naturális környezettel.
Viszont, fel kell térképezni az uralom alá hajtásra „váró” parcellát, mielőtt elsütnék az első szuper fejlett ágyukat. Itt jön a képbe Sam Worthington, avagy filmbéli nevén Jake Sully, aki egy tolószékbe került tengerészgyalogos. Őt, és néhány társát egy mesterségesen kitenyésztett avatár testtel agyi úton összekapcsolva bejuttatják erre a Pandora nevezetű bolygóra, a parancs szerint minél többet meg kell tudniuk erről a különös törzsről. Jake miután becsajozott, persze rájön, hogy nem szabad Őket bántani, de érdekel ez bárkit is? Azokat pont nem, akiket kéne, és itt jön a bonyodalom. Transformers jellegű csatajelenetek, és könnyfakasztó fordulatok, satöbbi.

Ez a koncepció már a hollywoodi filmeknek hála már ismertté vált, így nem volt nehéz kikövetkeztetni hogy egyből a kettő jön, s abból három. De itt egyáltalán nem zavart, olyan mesterien meg volt komponálva, és a kliséket is pont jókor, és fokozottan dobták be a mélyvízbe. Respekt van, James Cameron (a rendező), és a többiek, akik hozzájárultatok valamilyen formán ehhez az alkotáshoz.

Egyetlenegy negatívumot tudok csak felmutatni, az a már elején is megemlített hosszúság. Ez nem ment mondjuk a minőség, vagy éppen az izgalom rovására, csak tényleg a három óra egy helyben ülve, és a biológiai szükségletek együttesen megterhelővé válhatnak.

10/10- A közel három óra nem volt annyira vészes, annyira, hogy a miatt, most pontlevonás járjon. És külön kiemelném, hogy le ne töltsétek. Ezt határozottan a mozira szabták, higgyétek el, megéri a pénzt, komolyan.

Máté