Ugyanaz a helyzet, mint a Yeah Yeah Yeahs kapcsán. Charlotte Gainsbourg neve nem hangozhat túl ismerősen a füleiteknek, szerintem az oldal olvasói közül senki sincs pontosan tudatában annak, hogy ki is lenne Ő, tehát mielőtt belevágnék a legújabb szóló albumának fejtegetésébe, jöjjön a tiszta víz a pohárba:
teljes nevén Charlotte Lucy Gainsbourg angol-francia származású, Londonban született színésznő. Tízből heten mondjuk, biztos vagyok benne, hogy egyszer legalább akár egészében akár pár perc erejéig de látta a leghíresebb Jane Eyre feldolgozást, amelyen az 1996-os kiadást értem. Rakjátok össze a két dolgot: Jane Eyre+Charlotte Gainsbourg, bár ha már matematikai jelekkel akarom érzékeltetni a lényeget, akkor: Jane Eyre=Charlotte Gainsbourg, mármint a szóban forgó alkotásban. Na, és néhány kezdeti szárnypróbálgatás után (első két lemez) a mi első számú Jane Eyre-unk kitárta viktoriánus angyal szárnyait, és elkezdett repülni(a harmadik, az-az a mostani), és repíteni minket is. A hangjával. Oké, aláírom, hogy ez egy rettentően nyáltól tocsogó egy megfogalmazás volt, de higgyétek el nekem, elevenére tapint a dolognak.IRM. Három betűből állna akkor a 2009-es albumának a címe. A már-már tökéleteshez közelítő kellemes pop albumának a címe. Ahol minden második dalba belegabalyodott egy gitáros rock hangzás is, az érdesítés, vagy micsoda, ami csak még változatosabbá teszi a cédét, anélkül, hogy bármit is rontana a kompozíció összehangoltságán. Ehhez a változatossághoz pedig a kétnyelvűség az angol-francia is hozzájárul, aki mindkét nyelv iránt nagy-nagy rajongással viseltetik, az örülhet, mert kettőt kapja az egyben. Természetesen nem dalokon belül ömlesztve, hanem egyik angol, a másik francia nyelven íródott, amit amúgy abszolút megértek, elvégre ez valamelyest Charlotte a kettős állampolgárságát jelképezi, és azt, hogy egyformán szereti mindkettőt.
De azért kézbe kapom a kalapácsot, és leszögezném, hogy ez egy teljesen más világ, sőt teljesen más dimenzió, mint teszem azt Lady Gaga, vagy Rihanna, akiket ugyanolyan szívesen hallgatok, ha éppen olyanom van, de nem biztos pont e miatt, hogy ez fordítottan, Rátok is igaz lenne. Én azért örülnék, ha mégis majd olyan kommentekre találnék itt idővel, ahol alaposan beolvastok nekem, hogy „Nem Máté, ez igenis tetszett, ez valami jó.”
És, csakhogy megkönnyítsem nektek eme énekesnő feje fölött mondott ítéletet, mutatóba be is biggyesztek két nótát tőle, hogy azért mégse legyen zsákbamacska, és tudjátok, milyen is úgy nagyjából az, az album amire bólintotok, és letöltitek.
Heaven Can’t Wait
Trick Pony - Az elején a hablaty ne ijesszen el, nem tévesztettem linket, csak élőfelvételt találtam tube-on, ez minden.
Ja, és 10/10, ha eddig ez nem vált volna nyilvánvalóvá.
Ajánlott számok: Heaven Can’t Wait, Trick Pony, Greenwich Mean Time, Le Chat Du Café Des Artistes, In The End
Írta: Máté
4 megjegyzés:
úristen Máté, ez nem valami jó. ez valami isteni jó!!! egyszerűen beleszerettem a számaiba! *.* nagyon nagyon köszönöm! :]
Ez nagyon szuper!!!Köszi,h megmutattad.:D
Hú, erről még csak nem is hallottam, szóval kösz, hogy leposztoltad.
Hű. :D Ennek nem kicsit örülök most, hogy ennyire oda, meg vissza vagytok érte. Gondolkoztam már azon, hogy lehetne ilyen..."tehetség-kutató", ahol nem csak Én, de Ti is esetleg ajánlhatnátok olyan ígéretes bandákat, énekeseket, énekesnőket, de akár filmet, vagy könyvet is, amiről úgy gondoljátok, hogy sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Én még biztos jövök majd még ilyennel. :D
Megjegyzés küldése