Life UneXpected-avagy hogyan tovább

Talán már az első tíz perc után is idepattanhattam volna kritikát írni a folytatásról, annyira egyszerű volt kisakkozni, hogy ából bé következik, céből pedig dé. De alap, hogy ennél állhatatosabb vagyok. Néha…időnként.

Szóval, az első rész olyan kis helyes volt, meg édes, a vége felé ugyan elcsöppent egy cseppet, vagy volt az kettő is, mindegy. A lényeg, hogy mindenképpen folytatni szeretném legalább öt epizódon keresztül, és annak ellenére, hogy most inkább lefelé fogok pontozni a nagyon-nagyon közli jövőben, ezt tartom. Bízom benne, hogy noha most a gázpedálra nem tapostak erősen, hogy úgy istenigazából beinduljon, berregve a motor, ebben az öt részes időtávlatban csak össze fog jönni.

Eme második rész amúgy egy remek muzsikás montázzsal indult, és a back to 90’s teljességének érdekében még egy főcímet is kerítettek pluszba. Csak utána ami következett, nos abban jóval kevesebb volt a poén löket, és több a dráma. Az ABC Familys, Secret Life an American Teenager tanulságos dráma. Tudjátok, ahol mindenki csípőből osztja azt a sok észt, de a maga hibáit a világért sem ismerné fel. Milyen jó, hogy itt mindenki kölcsönösen megtette ezt a másik helyett.

Nem annyira rémes, hogy nézhetetlen, erről szó sincs…de jó lenne, ha a pohárba kerülő koktélunk, amit elénk tolnak, csak negyedrészben lenne lelki fröccs, és háromnegyedében humor feles, nem fordítva, ahogy ezt most konstatáltam. Mondjuk, Baze lakás ellenőrzésén jókat vigyorogtam, mikor előkerült néhány cinkes finomság, olyan böszme az a pasas, nem véletlen, hogy Ő lett ez alatt a két rész alatt az egyik kedvenc karakterem Lux mellett, akit, mint tudjuk, nem lehet, nem szeretni.

10/6,5- többet az ötödik részig nem írok erről, most is azért tettem meg, hogy én se maradjak ki, az észosztásból, és kiterítsem a lapjaimat: hogy látom, milyen irányba halad a széria. Most úgy vélem, hogy nem a jó irányba billent a mérleg, de szorítani, nos még mindig iszonyatosan szorítok érte. Főleg, hogy valami rejtélyes oknál fogva várom a harmadik részt. Ki tudja, talán a feelgoodság teszi…vagy bármennyire is tiltakozom a nyál ellen, néhanapján nekem is jól esik benne dagonyázni egyet?

Írta: Máté