Annyi bizonyos, hogy Jennifer- avagy megformálója Megan Fox-, teste valóban nagy szerepet kapott, bár inkább férfiúi esztétika, mint élőhalottság szempontjából. Ez persze a legkevésbé sem zavart. A marha szexuális idomvillantások utóreakciójaként fellépő hirtelen eltorzult arcvonások, és az azt követő tetemes rothadó belek, és vér…na az már egy picivel jobban. De tényleg csak egy picivel, hisz a vizuális orgazmus rombolást jól kompenzálták azzal, hogy egy tetszetősen rendhagyó filmet dobtak le arra a bizonyos asztalra. Needy népszerűtlen, és geek. Jennifer népszerű, és bombázó. Esetükben az ellentétek vonzzák egymást- egy helyen még testileg is-, és legjobb barátnők. Azonban Jen egy bizonyos okból kifolyólag- ami eléggé üt, ezért nem árulom el-, kannibál démonná változik, és esze ágában sincsen a vega életmódra áttérni, és a fiúktól hemzsegő létesítményeket (iskola, bár) svédasztalnak nézve csábít, és lakmározik. BFF-je, akinek narrálásával láthatjuk a filmet, Needy lassacskán erre ráébred, és olyan fontos kérdésben kell döntenie, miszerint számít-e a barátság, ha az aktuális barátunk egy emberevő szörnyeteg?
Rendhagyó. Kétségkívül az. Műfajilag egész biztosan nem csak horror, mert van benne néhány elem, ami nos, elég paródiaszerűvé teszi a dolgot. Vagyis nem tudtam hova tenni ezt-azt, miközben másodpercekig az a mondat villogott a képzeletbeli gondolatbuborékomban, hogy „Ez most komoly?!” (Nanáhogy, nem. Egy percig se.)
Jennifer démonná változásának az indítéka, és annak körülményeire pont így reagáltam, például. Vagy említhetném a befejezést is, ami nem kicsit morbidnak titulálható.
Most lehetséges, hogy erre a kijelentésre kőzápor fog hullani a nyakamba, de szerintem ez a morbiditás, amiről beszélek, a Tarantino-féle zseniális betegességet tartalmazza magában, szóval igen azt akarom mondani, hogy olyan mintha Tarantino egy kicsit közreműködött volna a forgatókönyvben, vagy legalábbis nagy benyomással- a kifejezés átvitt értelmében-, volt Diablo Codyra, akinek ugye, a szkriptet köszönhetjük.
Így szerintem az lett, amit már mondtam: beteg, ugyanakkor elvont, de kétségkívül zseniális, szóval a köszönet tényleg jár érte. Jól szórakoztam rajta.
A rendezőnek is, tegyük hozzá. A túlburjánzott, gazos, mocsokkal belepett fedett uszoda (?), a graffitis falaival irtózatosan tetszett, és a vértől csöpögő habos-babos, feltüllözött báliruhák, természetesen a színésznőkkel együtt elérték hatásvadászat tetőfokát.
És a lassított harcjelenet- bármennyire is elcsépelt-, nekem telibe ütött. Meg a leszbikus kalandozás sem elhanyagolható, de nem akarok mindent orvul lelőni, tudjátok, nézzétek meg a filmet.
10/8- Szarkasztikus borzongásnak tökéletes. A horror vonalat a már említett morbid humor gyakran szakítja meg, és oldottabb, komolytalanabb lesz az állaga. Ergó azoknak, akik nem szeretnek körömrágva rettegni, és a párnába fúrni a fejüket nézhetőbb kategória. Ajánlós, nagyon.
Rendhagyó. Kétségkívül az. Műfajilag egész biztosan nem csak horror, mert van benne néhány elem, ami nos, elég paródiaszerűvé teszi a dolgot. Vagyis nem tudtam hova tenni ezt-azt, miközben másodpercekig az a mondat villogott a képzeletbeli gondolatbuborékomban, hogy „Ez most komoly?!” (Nanáhogy, nem. Egy percig se.)
Jennifer démonná változásának az indítéka, és annak körülményeire pont így reagáltam, például. Vagy említhetném a befejezést is, ami nem kicsit morbidnak titulálható.
Most lehetséges, hogy erre a kijelentésre kőzápor fog hullani a nyakamba, de szerintem ez a morbiditás, amiről beszélek, a Tarantino-féle zseniális betegességet tartalmazza magában, szóval igen azt akarom mondani, hogy olyan mintha Tarantino egy kicsit közreműködött volna a forgatókönyvben, vagy legalábbis nagy benyomással- a kifejezés átvitt értelmében-, volt Diablo Codyra, akinek ugye, a szkriptet köszönhetjük.
Így szerintem az lett, amit már mondtam: beteg, ugyanakkor elvont, de kétségkívül zseniális, szóval a köszönet tényleg jár érte. Jól szórakoztam rajta.
A rendezőnek is, tegyük hozzá. A túlburjánzott, gazos, mocsokkal belepett fedett uszoda (?), a graffitis falaival irtózatosan tetszett, és a vértől csöpögő habos-babos, feltüllözött báliruhák, természetesen a színésznőkkel együtt elérték hatásvadászat tetőfokát.
És a lassított harcjelenet- bármennyire is elcsépelt-, nekem telibe ütött. Meg a leszbikus kalandozás sem elhanyagolható, de nem akarok mindent orvul lelőni, tudjátok, nézzétek meg a filmet.
10/8- Szarkasztikus borzongásnak tökéletes. A horror vonalat a már említett morbid humor gyakran szakítja meg, és oldottabb, komolytalanabb lesz az állaga. Ergó azoknak, akik nem szeretnek körömrágva rettegni, és a párnába fúrni a fejüket nézhetőbb kategória. Ajánlós, nagyon.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése