New Moon

Eddig egy kezemen megtudom számolni, hogy összesen hány könyv kritika is látott napvilágot az oldalon a Média Bomba történelmében, de hamarosan mindkettőre szükségem lesz, ugyanis jön is a következő:

Mi is lehetne tökéleteseb választás, mint a nagy tömeghisztériának örvendő Twilight kettő, ami igazából nem is Twilight kettő, hanem New Moon, az-az új hold, csak tudjátok a megszokás ártalma, meg ilyesmik...

Előre leszögezném, hogy nem vagyok elvakult rajongó, tehát nem tömény ömleny következik arról, hogy mennyire romantikus, és egyszerre megrázó, és felemelő. Talán ha fellelhető lenne bennem egy csepp ösztrogén, de hát azzal nem szolgálhatok, ugye.

A legnagyobb problémám Stephenie Meyer alkotásaival az, hogy a cselekmény egyenlőtlenül van elosztva, ez a jelenség az Új Holdban is felütötte a fejét: Úgy száz kétszáz oldalon keresztül szinte nem történik semmi érdekes, legalábbis számomra nem érdekes az, hogy Bella motort szerelget, meg moziba járkál, meg leckét ír, meg takarít, és hülyíti azt a szerencsétlen Jacob srácot. Oké, elvagyok vele, meg miegymás, de ilyenkor nyakig elmerül az átlagos tiniregény mocsárban, amit meg egynesen rühellek.
Aztán ahogy közeledünk a könyv vége felé hirtelen mintha a sorok közé nyomtak volna pár üveg redbullt felpörögnek az események, meg se emésztem az egyiket, jön is utána a következő. A lassúfolyású pangás után, ez az utolsó 100 oldalba sürítsünk bele mindent nem a legjobb dolog.
Tehát véleményem szerint a filozós, és eksönös részeket valahogy egyenletesen kéne elosztani, de lehet hogy ez csak az én problémám, és másnak fel sem tűnik.
Mindenesetre a második rész izgalmassági faktora magasabb eredményt mutat nálam, úgyhogy ezért megérdemel egy kisebb pirospontot az írónő. Na jó egy nagyobbat is.
De térjünk ki most a pozitívumra is, Stephanie szerintem remekül érzékeltette azt a fájdalmat, amit egy ember csak szakítás után érezhet, bebizonyította hogy a színtiszta fekete betűk is ugyanúgy tudnak felkavaró érzelmeket sugározni, mint mondjuk a filmek.
Ettől függetlenül a könyv vége nem jött be igazán, túlságosan sziruposra sikeredett az esküvő labda feldobásával, ami nekem furán hatott egy cseppet, elvégre Bella csak 18 éves, és...tudjátok mit, vámpíros sztoriról van szó, vagy mi a szösz. Meg vérfarkasokról, már rég elszakadt a realitás talajától, ami nem is baj. Maradjunk annyiban, hogy a szerelem nem ismer határt. Mármint korhatárt.
Gondolom sokan úgy látják, hogy kicsit lehúztam a könyvet, vagyis inkább magát a sorozatot de sajnálom, a helyzet az, hogy én egyáltalán nem vagyok tőle elájulva. Nem mondom azt, hogy borzalmas, mert nem az, de szerintem jóval nagyobb hisztéria övezi körül, mint amennyit megérdemelne, én úgy látom, hogy az írónő sok kisebb dolgot gyúrt össze a vámpíros misztikus könyvek repertoárjából, amelyet egybeolvasztott a fejében megszületett romantikus szálakkal, és így született meg ez a Modernkori Rómeó és Júlia.

Wolfies prefer Witches

Nem csak a lágy szellő van a levegőben...

Felfelé startolás

A nagy rohanásban, és az óramutatók gyors pörgésének következtében gyakran telik el nálam úgy egy teljes hét, hogy egyetlen egy sorozatepizódot sem néztem meg. Most sort kerítettem egy kis pótlásra a CW tinisorozatok terén. Képek mögött egy adag spoilerrel fűszerezve találhatjátok a véleményem arról, hogy mit szólok a New Yorki és a Beverly Hills-i szálak kavargatásához.
A forgatókönyvírók úgy néz ki kezdik magukat összekapni az évadok vége felé közeledve. Legalábbis most mindkét sorozat az ezelőtti részeinek a színvonalán felül teljesített. Folyton magamban vigyorogtam, és azt mondogattam magamban: Igen, így kell ezt csinálni! Kicsit úgy nézhettem ki, mint aki már korán reggel tisztára bevan állva, de a falak jótékonyan elfedik az ilyen elmebajos periódusaimat.
Apropó elmebaj. Ha már itt tartunk kezdhetjük a 90210-el is, pedig eredetileg a Gossip Girl-lel szerettem volna, de a logikai összefüggésért mindent. A 18. rész már ahogy elkezdődött, nagyon tetszett, az ugrálás a mobilkapcsolatok rengetege között, és az, hogy ilyen lendületesen belecsaptak a lecsóba. Jessica Stroup ismételten megmutatta, no nem a bájait (pedig azt sem bántam volna), hanem a színészi tehetségét, és ezzel felugrott néhány lépcsőfokot a képzeletbeli ranglétrámon. Először éreztem úgy, hogy izgulok az epizód alatt, (mielőtt valaki félreértené az esemény alakulása miatt)és nem pedig semlegességgel, és egy-két szemforgatással (Remek, újabb klisé) kommentáltam magamban a dolgokat. Mondjuk ha nagyon köcsög lennék, tudnék kivetnivalókat is felhozni. Tudjátok, mit az is leszek:
Megint elfeledkeztek arról- ami igen gyakori az amcsi sorozatoknál-, hogy 16-17 éves még iskolás diákokról van szó. Mégis azokon amiken keresztül mennek, és ami történik velük jobban beleillik egy huszonéves egyetemista életébe. Adriana, és Navid mellől márcsak a nagypapás szemüveg+ újság párosítás, valamint valami kötnivaló hiányzott, hogy tökéletes házaspárt alakítsanak a bébicsőszködés közben. Értem, hogy sort kell keríteni arra is, hogy Adriana hogyan bírkózik meg a saját gyerek gondolattal, és végülis kifejezetten aranyos volt, de nem 16-17 éves korosztályhoz illő.
Na, és még ott van a segítőkész faszi a vonatállomáson, aki Silver érthetetlen és zaklatott okfejtegetése láttán rögtön levágta mi a szitu, és máris riadóztatott mindenkit. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha mellettem teszemazt mellettem akármilyen megállóban áll egy csaj, és párhuzamot próbál vonni a kémiai reakciók és a szerelmi élete között eszemben sincs követni, hanem szép csendben egy szánakozó mosollyal arrébb húzódnék.
Természetesen belekötnék a hepiendbe is, de ezt most nem teszem. Rájöttem, hogy néhány esetben szükséges a megtétele, hogy az embereknek legyen mibe kapaszkodniuk, ha romokban áll az életük, mint valami széttaposott puzzle.
10/7 pontot adok képzeletben a készítőknek, és merem remélni, hogyha feljebb nem is viszik, de megtartják a színvonalat.
A Gossip Girl is kezd kilábalni a szemétkupacból, ez a rész abszolút a helyzetkomikumokra épített, amely telitalálat volt, és végigröhögtem a right round szám alatt végbemenő jeleneteket.
Lassan amúgy lehetne írni egy listát Blair sorozatbeli álmairól, komolyan olyan jól lehet szórakozni rajtuk. Részindításnak nagyon jól jött. Ami viszont nem tetszett benne az Jenny szerepeltetése, tisztán látszik, hogy már részek óta nem tudnak szegénnyel mit kezdeni, most gyorsan előhalásztak egy ezeréves szálat, amit oké, meg lehetett érteni, meg értelemszerűen beleillett a képbe, de simán kibírtam volna nélküle az epizódot.
Ez is most 10/7 pontot kap tőlem, sokat agyaltam a 8 pontokon is, de most smucig leszek, megvárom meddig tartják meg a CW-s tinisorozatok ezt a szintet, aztán ha tartósan marad, majd akkor kezdem el szórni a 8 pontokat. Csak takarékosan. Elvégre gazdaságiválság tombol, vagy mi.

Fast&Furious (2009)

Találós kérdés: Hogyan bírd rá arra a nőnemű egyedeket, hogy eljöjjenek veled olyan filmes alkotásra a moziba, kiadjanak érte egy ezrest, ami semmi másból nem áll, mint menő verdákból, egymásnak csapódó napbarnított feszes combokból, és hegyes kis mellekből, valamint egy rakás bunyóból?
Válasz: Rakj bele főszereplőnek egy sármos faszit. Tényleg tökre nem vágtam, hogy a drága Fanni, aki bazinagy plasztik rikító rózsaszín táskával járkál az oldalán, és mindemellett szőke hajzuhataggal rendelkezik, miért akar velem egy ilyen filmet megnézni. Mikor megjelent a vásznon Paul Walker, és olyannyira őrülten elkezdett sikítozni, hogy a popcornunk fele beleborult az ölembe, ez a cselekedete értelmet nyert számomra.
Jobbnak láttam már az elején leállítani, és tárgyilagosan közöltem vele, ha nem hagyja abba, a kezem véletlenül megcsúszik, és jelentős kólaadag fog a ruháján landolni. Ezt persze nem akarta, így kussban ült. Pár percig.
Legalább ha a film bejövős lett volna, még ezt is így utólag nézve elviselhetőnek tartanám, csak a bökkenő az, hogy nem volt olyan nagy vaszizdasz.
Olyan volt, mintha másfél óráig a bátyámat néztem volna a bátyámat a kedvenc autóversenyzős számítógépes játékainak lejátszása közben. A történet szála a dolognak kifejezetten gyenge volt, igaz megpróbáltak mellé becsempészni egy kis nyomozósdit is, de az se sokat lendített a dolgon.
E mellé még megtoldották néhány látványos belvárosban autósüldözéses jelenettel, meg látványos robbantgatásokkal, és bunyókkal. Nagyon látszott, hogy nem arra mentek, hogy a történettel nyerjék meg a nézőközönséget, hanem a látvánnyal, kár, mert szerintem mindkettő nagyon fontos, egyik kiegészíti a másikat.
A vége viszont tetszett, egyrészt azért, mert örültem, hogy felállhattam az ülésről-ezzel jelentős pattogatott kukorica eső zúdolt a földre az ölemből-, másrészt pedig valóban tetszett a zárása.
10/5 pontot kap tőlem a film, ennél jobban nem tudtak megvenni a szájtátós részekkel, és a bögyös csajokkal. Majd talán máskor.

Hannah Montana: A Film

Juhúú. Annyit vártam rá, és tessék, most láttam. Nagyjából egy órája, szóval az élmény még teljesen friss. Igazából nem tudok többet mondani bevezetőnek, meg nem is lenne érdemes, mert úgyis csak maga a kritika érdekel mindenkit.
Bevallom, egész kellemesen csalódtam, mert néhány bemutató meg klip alapján azt hittem, na remek, összehoztak valami gagyi filmet, amit úgyis megnéznek a kislányok, jön a sok zsé, de a világ továbbra is megváltatlan marad. Oké, oké, a világot tényleg nem ez a mozi fogja megváltani, és nem is tízpontos, de tudtam rázni a lábam a zenékre, és drukkoltam mindenkinek, hogy jöjjön össze neki, amit akar.
Innentől viszont már nem tudok nem spoileresen írni, szóval csakis saját felelősségre olvass tovább a lassúmegfordulós-hajlebegős Miley kép után.

Igazából az a gond, hogy a fejemben így lista szerűen vannak megfogalmazódva a pozitív és negatív dolgok a filmmel kapcsolatban, és mivel a nagy meleg teljesen kiszívta az összes fogalmazási energiám, nézzétek el, ha összevissza mondatokat fogok idevetni nektek.
Amit mindenképpen pozitívumként említenék legelőször, az a filmzene. Tök jól el lett találva a vidékies hangulat a Miley-daloknál, a Hannah-számok meg szokás szerint jó kis bulizós, igazi tinicsajos zenék voltak, de ennél többet senki sem vár, ez így van jól. Mondjuk nem értettem, Taylor Swiftet miért kellett mindenképp belenyomorítani ebbe a filmbe a körülbelül két perces szerepéért, de hát istenem, az ő lemezeit is el kell adni valahogy. És pluszpont jár a fordítóknak azért, hogy nem feliratozták a dalokat a vászon alján, mint tették azt a HSM3-nál ugye, és ezzel szerintem maradandó sérülést okoztak szegény kicsi lelkemnek. Máig rémálmaim vannak a szuperhíróktól és mega-brutál kosárcsapatoktól.
Na, de a fordító/szinkronos gárda dicsérete itt véget is ért. Fel nem tudom fogni, miért választottak Miley Cyrusnak még a sorozatban lévőnél is vékonyabb hangot. Annyira természetellenes, mikor csipog, csipog, csipog, aztán páff, Miley elkezd énekelni a jól ismert, rekedtes, mély hangján. Természetesen a szépfiúnak a szokásos szépfiú hang jutott, a gonoszoknak a gonosz-hang, és a többi. Nem tudom ki áradozott nekem nemrég a magyar szinkron csodás minőségéről, talán éppen kedves Máté volt az, de engem személy szerint kiakaszt, hogy összesen 10 használható hang él ebben az országban.
A poénok megvoltak, és sokkal, de sokkal élvezhetőbbek voltak az idióta közbeszúrt röhögések nélkül, de sajnos körülbelül két óra alatt annyi ütős poént látott az ember, mint egy húszperces epizódban. Nem igazán jó arány ez, szerintem. Bár persze itt nem is ez volt a lényeg talán, hanem az, hogy jajj, neveljük meg Miley-drágát, mert kezd elpicsulni. És igen, tulajdonképpen már az első tíz perc után le lehetett vágni, hogy mi lesz az egész lényege.
Miley természetesen megváltozik, és mivel a családjának, meg alapból a kisvárosi lakóknak nem tud hazudni, leleplezi magát, hogy ő Hannah Montana. Bevallom, kicsit megijedtem, hogy úristen, nehogy már ez legyen az egész, hogy most akkor már sosem lesz többet Hannah Montana, mert leharakirizem magam, de hála égnek, a nagy lelepleződés után, családi meg rajongói unszolásra ismét a kettős élet mellett döntött, mert ismeretleneknek hazudni azért mégsem olyan, mint családnak, barátoknak, meg egy szexi cowboynak.
Aztán. Ami a legjobban zavart, és nagyon mérges vagyok miatta, hogy Oliver baromi keveset szerepelt. De tényleg, több szerepe volt Tyra Banksnek, mint annak a szegény srácnak. Nem tudom, én Mitchel Musso helyében baromi ideges lettem volna. Szóval, ahhoz képest, hogy szinte főszereplő a sorozatban, és aztán írnak neki egy ötperces bolhafing szerepet, hát… jó, lehet ez csak nekem dühítő, mert konkrétan azért örültem annak, hogy hatalmas vásznon élvezhetem Miley/Hannah kalandjait, mert az azt jelenti, hogy ugyanazon a vásznon látni fogom óriási nagyban Mitchel Mussót is. Jó, elismerem, nagyon vicces volt, ahogy szerencsétlen feje felrobbantotta Lily szülinapi tortáját, de akkor is. Igenis többet érdemelt volna.
Szóval… bajban vagyok a pontozással. De egye fene, legyen egy 7/10, mert jók voltak a dalok, a Hoedown Throwdown-tánc tiszta menő, meg azért a cowboy gyerek sem volt olyan csúnya, plusz végig tudtam úgy ülni a filmet, hogy nem csaptam le azt a két idegesítő tyúkot, akik vagy nyolcszor felálltak, mentek néhány kört, aztán visszaültek a helyükre. Szerintem az életem nagy rejtélye marad, miért csinálták ezt, de azért igenis mérges vagyok, mert pont a romantikus vagy éppen vicces pillanatoknál mászott bele a látókörömbe két idegesítően vihogó szőke fej. Pff.

Idegesítő párocskák

Jaja. Már ilyen lista is létezik a világon, mégpedig a Seventeen magazin jóvoltából. Szerintük A Joe Jonas/ Camilla Belle, a Zac Efron/ Vanessa Hudgens, valamint a Miley Cyrus/ Justin Gaston párosok azok, akik jobb, ha inkább nem pályáznak az Év Szerelmespárja címre. És hogy miért is? Íme:

JOMILLA: Ha engem kérdeztek már ez a mozaikos név is eszméletlenül gagyin hangzik, amit rájuk ragasztottak, bár a Seventeen magazin nem csak emiatt tette őket a listára. „ Nézzétek meg alaposabban Joe-t és Camillát! Mit láttok? Pontosan! Teljesen egyformák! Így amikor együtt vannak, olyan mintha Joe egy idősebb női hasonmását csókolgatná. Fúj! Főleg, hogy minket is csókolhatna helyette! Jó, oké, beismerjük ennek az egésznek tulajdonképpen csak a féltékenység az oka.” Mit tudnék erre mondani? Szívemből szóltak.

ZANESSA: Ismét csak egyetérteni tudok. Lehet most rituális Bebe-akasztást tervezni, de egész egyszerűen sikítani tudnék, valahányszor meglátom ezt a kettőt. „Zac és Vanessa túl tökéletesek. Már vagy ezer éve együtt vannak, és szinte semmit nem tudunk a kapcsulatukról. Eléggé elutasítóak a médiával szemben, ugyanis. És Zac sokkal szexisebb lenne egyedül.” Ismét csak heves bólogatásra futja tőlem, valamint egy idézetre kedves osztálytársnőmtől, amit olyan szívesen hangoztatok bárkinek, akivel szóba kerül a téma: Zac Efron túl jó pasi ahhoz, hogy ilyen sokáig ugyanaz a barátnője legyen. Ámen.

JILEY: Újabb fura névösszerakás. Jiley… valahogy mindig a Jemi jut róla eszembe, amin szintén nagyon jókat derültem, mikor sláger volt. „Valahányszor megjelennek együtt valahol, énekelnek a színpadon, vagy éppen azt bizonygatják, ők bizony nem egy pár, van valami Mileyban és Justinban, ami kiakasztja az embert. Talán a tény, miszerint Miley csupán 16, Justin viszont 20 éves? A négy év nem tűnik olyan soknak, de Miley korát figyelembe véve, el kéne gondolkozni a dolgon.” Ömm… nem tudom. Szerintem ez csak az amcsiknak olyan hűdenagy probléma. Úgy értem, nekem csomó barátnőm 15 évesen 21 éves palikkal járkált mindenfelé. Úgy tűnik, tényleg én vagyok az egyetlen, aki szerint ezek ketten összepasszolnak. Bár nem mondom, ezt a Justin gyereket bizony rúgnám ki, ha hirtelen megjelenne a szobám ajtajában.

Harry Potter

Az emberiség 10 nagy kérdése:
1.Miért van szőkés haja egy Hermionénak? Értem én, hogy művésziszabadsággal bárki élhet, de azért könyörgöm már Hermionénak ne legyen ennyire intenzív szőke hajszíne. Ha lusta ahhoz, hogy festegesse a tincseit, akkor húzzon parókát. Hannah Montanának bejött.
2. És ha már itt tartunk, tudom, hogy a mai ruhadivattal sokkal jobban eladhatók a dolgok. Lollie megmondta. De, hogy csőgatyát ráadni Hermionére(vagy ra?XD) Ez már egy lehelletnyi túlzás. Az egy dolog, hogy dögösen áll Emmának, de most nem önmagát alakítja, hanem egy Hermione Granger nevezetű boszorkányt, akitől távol áll a szőkés haj, valamint a csőgatya, és pont.
3. Malfoynak a posztereken miért kell olyan képet vágnia, mint egy borznak, aki rájött, hogy az általa kibocsátott szagfelhők közel sem rózsaillatúak? Megjegyzem ott kavarog is valami sejtelmes köd, meg Piton a háttérben.
Igazából több kivetni valóm nincsen, csak ez a 10es szám jobban hangzik, mint a 3. Képek itt.

It's okay, it's alright klippremier

Ezt a klipet már elég hosszú ideje vártuk már, és most megérkezett. Tipikusan olyan, amilyennek egy szakítós klipnek lennie kell. Mindenütt sötét, és pasztell színek hódítanak, ráadásul Ashley a haját is befestette barnára, hogy tudjuk: túl van egy kapcsolaton, és most jól kiszúr az exével, mert bedgörl lesz. Amúgy van itt mindenféle dolog kertitörpe, medencés vadulós buli, Kelly Clarkson féle rockosabb style, meg Annie ex-pasija a 90210-ből, akinek a neve most nem jut eszembe. Ja igen Ty. Azt hiszem Ash és az újdonsült smárpartis faszija mindent kihozott a videóklipből, amit csak lehetett, egyébként se vártam olyan nagyon "Hűha" zenésvideót, csak egy habkönnyű valamit, ami szórakoztat. Hát, megis kaptuk.

Bejelentés

Kérem szépen, azért jöttem, hogy bejelentsem a laptopom regenerálókúrán lesz ki tudja mennyi ideig...Ebből kifolyólag nem hiszem, hogy netközelbe tudok férkőzni, kivéve ha kirabolom a Média Marktot, bár ez sem túl valószínű.
Ja, és hoztam egy Csrúblád (gyengébbek kedvéért: True Blood) videót, ami amolyan sneak peak féleség a második évadból.
Ide a rozsdás bökőt, hogy közeleg a telihold, vele együtt a vérfarkasok is.(itt meg lehet nézni.)Nem lehet megnézni mer valamiér nem fogadja el a kódot. Shit az egész. De mindegy. Úgyis csak Bebét érdekli, tehát a junkien keress rá, és enjoy!;)

Eagle Eye (2008)

Jellemezzük egy szóval eme ízig-vérig Hollywood-i alkotást! Hmm… gondolkozok, hogy a tökéletest, vagy a csodálatost írjam.
Maradjunk a tökéletesnél. Bár lehetne tökéletesen csodálatos is, de az már két szó, és ha az ember lánya már a saját szabályait is áthágja, hát ott már gondok vannak.
Na, de nézzük szépen, miért is pisilek magam alá a gyönyörtől ettől a filmtől. Igyekszek spoiler-mentesen, de szerintem nem fog menni, mert az egész film olyan, hogy miközben az elején pislogsz, hogy is kerülnek arab terroristák a képbe, mikor te az isteni Shia LaBeouf csodás játékát szeretnéd nézni, a végére már csapkodod a fejed, hogy hát persze, miért is nem gondoltál erre, kis butus.
Igazából már a legelején a zene az, amitől lúdbőrözni kezdtem, és tudtam, ez a film bizony nagyon, de nagyon tetszeni fog. Bryan Tyler hatalmasat alkotott, taps neki. Nem is beszélve a sepciális effektekről. A robbantások, a pörgő-forgó, fejre álló rendőrautók, a repülőgépek az alagutakban, mind profin meg lettek csinálva, ismét csak taps jár érte.
Ha valami negatívumot kéne mondanom, az talán a női főszereplő, Michelle Monaghan lenne. Jól játszik, jól játszik, de Shia LaBeouf mellett nagyon halovány a teljesítménye. Szóval, amíg Shiaról el tudtam képzelni, hogy őszintén gyászolja halott ikertesóját, addig ezt a csajt egy kicsit sem tudtam sajnálni, pedig őt a kisfia kinyírásával fenyegették, meg egyéb ilyen fincsi dolgok. Jól van, jól van, eljátszotta a szerepet, de nem egészen élte bele magát szerintem. Ami ilyen karakternél borzalmasan rossz hozzáállás. Ha nekem kéne egy hisztérikus fiatal anyát eljátszanom, hát nem tudom… biztos jobban odatenném magam. Még szerencse, hogy Shia ott volt, és javított a helyzeten, mert másképp közel sem tudnék ilyenféle ódákat zengeni a filmről.
Tényleg nem akarok spoilerkedni, mert ha most elkezdek beszámolni a történetről, tényleg lelőnék minden poént, szerintem. Legyen annyi elég róla dióhéjban, hogy egy titokzatos nő elkezdi telefonon hívogatni a nagyban gyászoló Jerry-t, és a kisfiától frissen „megszabadult” csajbulizgató Rachelt, és különféle hajmeresztő dolgokat ad ki nekik feladatul. Két különböző karakter, az egyik ahogy csak tud, megpróbál ellenállni, a másik meg vakon követ minden utasítást (lehet tippelni ki kicsoda) míg aztán a történetük összefonódik, és onnantól kezdve már együtt igyekeznek kideríteni, ki a titokzatos nő, honnan tudja figyelni minden lépésüket, és egyáltalán: miért pont ők kerültek ebbe a szituációba.
11/10 pont. Oké, nem. Legyen csak 10 és fél. Mert izgis, amolyan nem tudsz megülni a seggeden módon, ráadásul akkora hatással van rám, hogy a telefonom száműztem a szoba másik végébe, nehogy elkezdjen itt nekem csörögni, majd egy ismeretlen női hang közölje velem, hogy „ mindent tudunk rólad, Bebe…”.

BEP: boom boom pow

Az eheti videóklip elemzés a Black Eyed Pease "Boom boom pow" kreációjára esett. Egy biztos maga a szám, és a videóklip is meglehetősen futurisztikusra sikeredett, bár miközben néztem inkább azon filóztam, hogy Fergie-nek most jobb-e ez a barna hajzuhatag, mint a szőke, meg egyébként is mekkora már a grincs-kezekre hajazó műkörömizé, amit visel.
Amúgy az a futurisztikus irányzat nekem végig roppant ismerős volt, aztán beugrott, hogy Xtina drága is hasonló dolgokkal kísérletezgetett.
Amivel megjegyzem nem szerzett akkora sikereket, vagyis nem vettem észre, hogy különösebben berobbant volna újra a köztudatba.

Back to the 80's

Úgy látszik míg a filmek terén nem állnak meg addig, míg legalább 11351217 zenés-táncos elemekkel vegyített tinifilmet nem csinálnak, addig a sorozatoknál hódít a remake.
Aki esetleg nem tudja mi az a remake, annak most lámpát gyújtok a fejében. Szóval a nagyfejesek éppen kreativitás hiányán vannak, új ötlet nukú, de ugye a showbiznisznek mennie kell, valami újdonsággal mindig elő kell rukkolni, akár egy pornósztárnak, aki hírnévre vágyik. Ekkor veszik elő, és fújják le több tíz év vastag porát a régi korok kasszasikerrel rendelkező sorozatairól, modernizálják egy kicsit a retros elemeket, plusz hozzácsapnak egy új szereplő gárdát, és party time!
Ebben az időszakban a 90210-en volt a sor, de tervbe van véve a Melrose Place 21.századi köntösben.
Most viszont egy fordított dolognak lehetünk tanúi, ugyanis a Gossip Girl spin off egy időutazás lesz a 80as évek Los Angelesébe.
Sokan feleslegesenek tartják a sorozatot, főleg most, hogy pletyka cica színvonala rohamosan csökken, bár szerintem ettől eltekintve még sülhetnek ki belőle jó dolgok, azonkívül, hogy Brittanny Snow a főszereplő.
De abban is igazat adok, hogy egy teljesen új sorozat indítása helyett elég lenne kicsit gatyába rázni a GG-t, de mivel gondolom az nem hozna plusz pár millió dollárt, ezért indították el ezt az új sorozatot, ahol a fiatal Lily Van Deer Woodsen (ez esetben Lily Rhodes), és a lázongó rocksztár Rufus Humphrey a főszereplő.
Most hoztam nektek egy plakátot, mely az első részhez készült, ami Május 11-én fog nap világot látni.
Azt hiszem a Harry Potter 6 része után erre vagyok a leginkább kíváncsi.

Hatching Pete (2009)

Jippijáájééé. Újabb diznicsenölorizsinálmúvi. Kinek mit jelent ez a szó. Van, aki a fejét verné legszívesebben a falba, mondván, úristen, újabb hülyeség szabadult a világra, mások (mint pölö én is) inkább tapsikolva ujjong, mikor elérkezik a pillanat, hogy belevetheti magát a másfél perces tömény… hogy is fejezzem ki magam… diznibe.

Nézzük a sztorit, dióhéjban. Adott egy srác, Pete. Amolyan tipikus lúzer, akit a Disney-sek olyan nagyon kedvelnek. Gyakorlatilag láthatatlan, és fülig bele van zúgva a legjobb haverja húgába, aki természetesen pomponlány, és a kosárcsapat kapitányával jár. Ha a való életben lennénk, szegény Pete gyerek ilyen kis nyomi maradna élete végéig, de stop. Egy Disney-filmről beszélünk, most éppen. És voilá. Pete legjobb haverja, Poole, Cleatis Poole (dicséretben részesül az az író, aki ezt a méltán csodás nevet kitalálta), az iskolai kabalaállat. Tudjátok, az a fazon, aki mindig beöltözik valaminek a meccseken, és poénkodik egy sort. Jelen esetben egy csirkéről beszélünk. Nem, nem kakas, hogy legalább férfiasabb legyen. Csirke. És bár, Poole családjának férfitagjai mind csirkék voltak, a srác allergiás a ruhára. Nem veheti le a jelmezt, mert a papa kinyírja. És itt jön a képbe Pete, aki lesz olyan kedves, és magára ölti az idióta jelmezt, cserébe barátja megpróbál a húgával beszélni az érdekében. A csirke népszerű lesz, és Pete is az lenne, ha helyette nem Poole aratná a babérokat. Na bumm. Lesz aztán itt még minden. Lebukás, kőrözés, valaki másba szerelmesedés, és dobpergés… a végén még egy csók is elcsattan!
Összességében. Tényleg, olyan tipikus Disney, hogy olyan már nem is létezik. És mégis… nem tudtam tiszta szívből élvezni azt a másfél órát, ameddig a film tartott. Valami hiányzott belőle. Lehet, csak én nőttem fel, vagy már túl sok nekem az üzenet, amit az ilyen típusú tanmesék közvetítenek: nyugodtan legyél lúzer, valami dolog úgyis adódik, ami után népszerű lehetsz, és megkettyinthesz egy pomponlányt. Na ja. Mert ez így működik. Szegény kisgyerekek, akik Disney Channel-t néznek, előbb-utóbb nagyot fognak koppanni, mikor hasonló szerencsétlenként várnak valami csodára, ami minő véletlen, nem fog bekövetkezni.
Lényegében, egész biztos nem tudtam volna végignézni a filmet, ha nem szerepel benne Mitchel Musso. Mert ő, nem tudom, ugyanolyan jól vissza tudta adni a kissé negatív Poole figuráját, mint a Hannah Montanában a csetlő-botló, szerencsétlen Oliverét. Remélem, egyszer ebből a srácból lesz még valaki. Mondjuk az egyik jövőbeli férjem, teszem azt.
Pontozzunk. Erre a filmre én… 5 és fél pontot adok. A fiatalabb generációk úgyis zabálják majd.

Eurotrip(2004)

Határozottan állíthatom, hogy ez a legeslegjobb címeres hülyeség, amit csak láttam. Műfaját tekintve leginkább a tegnapi "College"-hez tudnám hasonlítani, hiszen itt is egy csapat szexuálisan túlfűtött, bulizós totál őrült csapatról van szó. De ez szerintem klasszisokkal jobb.

Az ilyen filmeket nem a mélytartalmú tanulságokért, mondanivalójukért, vagy a legjobb speciális effektekért szeretjük, hanem azért mert szórakoztat&kikapcsol. És ha van olyan film, ahol a szájsarkok nem maradnak a helyükön, akkor ez az.
Szögezzük le, hogy a történet realitás szempontjából nagyon sok helyen sántít-főleg a Rómás részXD-, de ezt most elnézzük neki, mert hihetetlenül sokat röhögtem, a végén reménykedve néztem be a pólóm alá, hogy nem lett-e hirtelen kikockázott hasfalam. Hát, csodák még mindig nincsenek.
Tehát van egy srác Scotty, aki megismer a neten egy másik, európai, azon belül is berlini srácot- nem, nem langyosodik el a sztori-, Mieket, és összehaverkodnak. Aztán egyszercsak Mieke felajánlkozik arra, hogy Amerikába látogat, és Scottyval is szívesen megismerkedne. Na bumm neki, Scott tiszta para, hogy biztos meleg gyerek, és perverz gondolatokat forgat a fejében, melyben önmaga, és a farka sok szerepet játszik. Így gyorsan megírja neki, hogy kopjon le. Aztán kiderül, hogy Mieke igazából lány, csak Scott paraszt amcsi, és ilyen alapdolgokat nem tud, hogy Mieke németben csaj név...Elhatározza, hogyha a barátnője már kidobta, akkor fogja magát felkeresi ezt a bombázó szőkeséget, bocsánatot kér, és magáévá teszi... Fogja a cókmókját, plusz a haverjait és irány Európa...!
Ez sem tartozik a világmegváltó filmek kategóriájába, elismerem, de a sok nevetőgörcs, és Michelle Trachtenberg bikiniben mindent visz, úgyhogy már csak ezért a két dologért nagyon jó volt megnézni a filmet.
Lazán megérdemli a 10 pontot a 10ből, hiába nem művészfilm, ahol a hősnő buslakodva egyfolytában sóhajtozik, a főhős meg véres csatákban öleti meg magát, hiába nem tarkítja gazdag képi világ, és hiába nem fekete fehér. Mert szórakoztat. A filmeknek, pedig ez a dolga, nem igaz?

College (2008)

Sör, cici. Több sör, több cici. Valahogy így lehetne érzékeltetni a "College" cselekményét, ha nagyon röviden szeretnénk rá sort keríteni. A filmes nagyágyúk ismét bebizonyították, hogy a főiskolás évek kollégium-szerű környezetével igenis lehet egy olyan filmet alkotni, ami egyszerre vad, vicces, alkohollal átitatott, és dögös.
Most vagyok annál az esetnél, hogy bár a történet a lehető legszimplább, az elején lehet sejteni a végét, de mindezek ellenére élveztem, hiszen valljuk be a kliséket is össze lehet úgy rakosgatni, hogy valami jó dolog süljön ki belőle, csak ügyesen kell velük bánni.

Tehát adott egy júzer srác, meg még egy, valamint egy nagyon júzer. Ők hárman nagy barátok, és mikor az egyiket ejti a barátnője, merthogy ő egy partiarcra vágyik, akivel az élet nem maga a Nagy Ásítás, a srácok elhatározzák egy haverjuk tanácsára, hogy bumm neki kis gimnazistaként meghódítják a főiskolások buliövezetét, mennek, látnak, piálnak, és becsajoznak.
Igenám, de ha hirtelen minden sikerülne nekik, akkor nem lenne sztori, maximum 10 perces, az meg ugye nem jó, ezért a terveik megvalósítását eltolták a film végére hepiend gyanánt, és helyette a nyakukba akasztották az ottani helyi menő csávókat. És ezután jön jó egy óra sör, cici, sör , cici, buli, parti hátán rész, miközben a két kis csapat egymást szívatja. Tényleg nem egy nagy vaszizdasz. Nincs benne se zene, se tánc, szuperképességek meg aztán végképp nem, így aki ilyen hiú reményeket táplál az le se töltse. Egy kanbulis csajozós film, semmi több, viszont tudjátok mit? Én tök sokat röhögtem rajta. És nem azért mert olyan szánalmasan sz*bíp*r, hanem mert jó.
10/7-et simán megérdemel nálam ez a film, mégha a világot nem is váltotta meg, de azért engem megnyert magának.

Lady Gaga&Rihanna: egységben a dal

Emberek, nem tudom, hogy mégis mennyire friss ez a szám, mindenesetre nekem nagyon új, úgyhogy annyira csak nem lehet oldtime, igyekszek lépést tartani a zenei piac kínálatával.
De kijött egy új dal, ahol két mostanában nagyon felkapott énekesnő működött közre: Lady Gaga, valamint Rihanna.
Szinte biztos vagyok benne, hogyha hamar eljut majd a magyar standra is, mondjuk öt hónap után, hatalmas sláger lesz belőle.
Igaz, elvileg Rihanna is részt vett a dalban, de a hangját nagyon ritkán tudtam felfedezni, aztán rájöttem, hogy ott van ő, csak a sok elektronikai effektus torzított egy cseppet a hangszínén.
Bár nagyon tetszetős, és hangzatos, én nem igazán szeretem amikor ennyire megcsavarják a dolgokat.
Jelentem befogtam, és átadom a szót, vagy inkább a hangot a hölgyeknek. Silly boy. Most.

Újra...?

Boldog nyulat mindenkinek! Na, jó ez így nem teljesen korrekt. Az ember fia/lánya ha elmúlt legalább 8-10 éves, és nincs hiányában az agyikordinációs képességeinek, akkor pontosan tudja, hogy a nyuszi, az nyuszi, a tojás, meg tojás és semmi közük egymáshoz. Ettől függetlenül még mindig előszeretettel gyártják a húsvéti "nyuszi-tolja-a-tojást" alapon a különböző édességeket, de segáz.
Tehát akkor csapó kettő: Kellemes Húsvéti Ünnepeket! Látogatóknak, nem látogatóknak, boldognak, boldogtalannak, fiúknak, lányoknak (még azoknak is, akik a kettő között foglalnak helyet), felnőttnek, gyereknek, az univerzumnak, meg úgy Mindenkinek.
Amúgy a mi nyulunk bizonyára valamiféle kapcsolatban áll Gossip Girl-el, ugyanis egy érdekes videót hagyott az erkélyünkön. Szinte biztos vagyok benne, hogy imád pletykálni...ejnye.
Miley Cyrus, és az ő híres ex-barátja Nick a főszereplője a videónak, meg néhány elvetemült paparazzi, és egy kissé bunkó egyén, aki egy kis pót agyért lusta a szomszédba menni.
De nem is ez a lényeg. Hanem, az, hogy vajon ez egy próbálkozás a kihűlt kandalló lángralobbantássára?

Funny or Die?

Bocs, srácok, de ez határozottan az agyhalott kategóriába tartozik. Nem értem még mindig, hogy mi értelme volt egy talomba gyűjteni egy rakat napjainkban híresnek számító szupersztárt, hogy egy ilyen kis 4 perces cuccban előadják magukat. Pénz, pénz, pénz. Mindig jól jön, főleg ha egy sor baromkodásért kapja az ember, amit egyébként fizettség nélkül is gyakran csinál.
Nem igazán értitek, hogy mi miatt is járatom a számat, ugye? A lényeg, hogy van egy pár perces kis szösszenet, videó, amiben Zac Efron, aki sose tud hajat mosni, és Vanessa Hudgens, akinek a haja ragyogó, de nem lopta be magát a szívembe, tartanak egy medencés bulit, és meghívják az összes celeb-spanjukat: Nicole Richie-t, Joel(vagy Benji? mindig keverem őket) Madden-t, Jessica Stroup-ot, Carmen Electrát, Queen Latifaht, Brittanny Snow-t, Justin Long-t, Chelsea Staubot, hogy csakpárat említsek a hollywoodi csillagok tömkelegéből. És akkor bumm beállít Zac Hank nagybácsija a terhes bigéjével, és szétzúzzák a fenenagy bulit.
Na, hát mondanám, hogy enjoy... De most minenk?

Zac Efron's Pool Party from Zac Efron

90210-1x16

Már egy ideje nem csak pletykacica boldogítja az embereket, hanem amerika leghíresebb irányítószáma is visszatért a körforgásba. Igen, ezúttal a 90210 kerül nagyító alá, amit csak én követek figyelemmel, Bebe még tartja magát és nem hódol be a tömeghisztériának. Néha úgy gondolom, hogy jobban is teszi.A sorozattal foglalkozó forgatókönyvírók nagy reformokat ígértek a sorozat terén, ami egyenlő azzal, hogy a felnőtt karakterek még kevesebb szerepet kapnak(megjegyzem ez már a 16.részen is érezhető volt), és állandó szereplővé teszik Matt Lanter-t, aki a 16.részben debütált. Gondolom észrevették, hogy a skatulyaszerepekből egyedül a rosszfiút nem sütötték el, ezért gyorsan bepótolták, bevágtak egy bőrkabátos HMCS-t a pult mögé. És ki másnak is jutott volna, mint a forróvérű Naominak, aki akár egyenes, akár göndörhajú izzik körülötte a levegő. Végülis nem rossz szál, hogy a suli álomnője egy pasit nem kap meg rögtön, amint csettint egyet.
Számomra mégis most Silver viszi hátán az egészet, aki ebben a részben úgyviselkedett, mintha reggelire egy nagyadag redbullt termelt volna be, az agya helyét pedig a Rosalinda 1243222679 része foglalná el. Felettébb érdekesek lehetnek mások számára ezek a hangulathullámok, tudjátok először szétzúzza a homokvárat, őrjöng, majd hopsz hirtelen rátetováltatja magára Dixon nevét. Mondjuk már tudom mitől van ez, és szerintem remek ötlet, amivel fel lehet dobni a sorozatot. És kétségkívül Jessica Stroup is remekül adta elő a figurát.
Az Annie Ethan Rhonda hármast mérföldekkel előre ki lehetett számítani szerintem, de amikor képbe jött Annie előadásában Rhonda szívfájdító sztorija, az adott egy plusz löketet az egésznek.
Összességében nekem nézhető volt, de olyan mély nyomot nem hagyott bennem, viszont azt elismerem, hogyha a Gossip Girl nem kapja össze de sürgősen magát a riválisa felülkerekedhet rajta.
És mivel olyan régen pontoztam, mert mindig lefelejtem a végéről: 7/10.

HSM, ahogy a "nagyok" csinálják

Ahogy elnézem a Disney valóban egy olyan hosszú láncreakciót indított el a filmes piacon, aminek se vége, se hossza.
Itt van 2009 legfrissebb tinifilmjének trailere, amit le lehet belőle szűrni az az, hogy az amerikaiknak a High School Musical filmek óta semmi kreativitásuk a tinédzser filmes produkciókhoz. Zene, tánc, zene, zene, tánc, tánc. Mindez talán egy kicsit igényesebb, és nagyobb szabású kivitelezésben, mint az eddigi Disney "original movie"-k, vagy a Nickelodeon "látványos" próbálkozása.
Fame. A trailer. Itt. Ja, legalább a poszterek, némiképp egyediek lettek.

Trueblood- A finálé

Hölgyek, urak, fejet a nap felé, napszemüveget fel, lágyszellő hiányán ventillátort felkapcsolni! Elérkezett ugyanis a tavasziszünet időszámítása, mégha rövid(ebb) időre is, de a lényeg, hogy itt van, nem igaz?
Igaz, az én startolásomban nem szerepelt semmiféle napszemüveg, lágy szellő meg aztán pláne nem. De azt hiszem a True Blood utolsó három epizódjával valamivel jobban jártam.
És mint mindig az igazság odaát van.

Valahogy éreztem legbelül, hogy jó nagy cliffhanger-el fog zárulni az első évad, és lám, igazam is lett, de se gáz. Ha valamit bánok az csakis az, hogy a második évad kezdetére még legalább nyárig kell várni... Igaz, addig sincsen már sok idő, csak pár röpke hónap...Jó ez a pozitív gondolkozás nem megy nekem, bele fogok pusztulni, hogy a szabadnapjaim nem ezzel indulnak el, de csak túléljük.
Na, de csapjunk bele a lecsóba, bár nem is tudom, hol kezdjem mert, annyi mondani valóm van szokás szerint, hogy az nem igaz.
Igazából ez a három rész az első évad fő szálainak a lezárására volt jó, és nekiveselkedtek a második szezon eseményeinek felvezetéséhez.
Ami nem is rossz. Sok-sok W meg T és F futkározott a fejemben, amit ha sorozatról van szó szeretek, ugyanis fenntartja az érdeklődést. A legnagyobb meglepetést számomra Jason hirtelen "megtérése" jelentette, ami talán logikailag nem egészen illik a dologhoz szerintem, de most tényleg. Mi a fenének áll be vámpír üldöző szektába, hogyha közben A, összespanolt eggyel, folyton reklámozta, hogy a vempájörök jóarcok B, a pincérnő gyilkos egy ember volt, ergó nem minden gyilkosság kötődik feltétlenül a vérszívókhoz C, nincs harmadik pont, csak a hármasság teljességének a kedvéért. Mindenesetre kiváncsi vagyok, mit hoznak ki a dologból.
Ahogy Tara rejtélyes hirtelen jött angyalkájára is, akinek a glóriáját valószínűleg egy jelmezkölcsönzőből szerezte, de biztosan nem eredeti.
A második évad fénypontja ezek mellett valószínűleg a hirtelen jött bedgörl lesz, aki rögtön beújított egy fekete bőrszerkót, meg szegecses kiegészítőket, mert valahogy érzékeltetnie kell, hogy ő már vámpír, és rossz, nagyon rossz kislány. Csak a copfok maradtak a régiek.
És a legjobb a végére... Eleinte nem nagyon fogtam fel, hogy miért pont nappal marad kettesben René Sookieval, és miért pont akkor kezdődik el a fight? Már kezdtem azt hinni, hogy gondolnak az olyan gyengeidegzetű emberekre, amilyen én vagyok, és a napsugarakkal oldani akarják a feszültséget. Aztán mikor Bill akcióba lépett minden feltételezett jóindulatom elpárolgott a készítőkről, viszont a vége nagyon megható lett. Mármint nem éreztem úgy, hogy basszus elég a nyálfolyamból, mint némely érdekes "olvasmánynál" a neten. Igen, ezt én mondom aki a P.S. I Love yout érzéketlenül végigröhögte a sok bőgő lánycsapat mellett a moziban, miközben azon agyaltam, hogy mit keresek egy ilyen nyálas filmen. Tehát nagyon jól el lett találva a finálének ez a része.
Ja és eltakarították a színről a leginkább rasszista nézeteknek kitett figurát Lafayetet, aki minden volt egyszerre, amiért csak embert utálni lehet: nigger, buzi, drogos, vámpírokkal szűrte össze a levet. Azt lehetett hinni, hogy Sookie jövendőbelije az(Hoppá, talán elszóltam magam, de most már úgyis mindegy), de én tudom, hogy nem.
Engem, aki Columbo és Poirot fanatikus családban nőtt fel, nem lehet átverni. Ez van, srácok.

110 hős

A buddytv.com létrehozott egy „110 Hősök karakter, akiről tudnod kell” listát, ahol a sorozat ennyi szereplőjéről tudhatjuk meg a legalapvetőbb információkat. Bevallom, én eleinte azt hittem, rosszul látok, és az a 110 csak 10 akar lenni, de nem, tényleg ennyi szereplőről van szó. El sem hinné az ember, hogy ennyien megfordultak a Hősök háza táján. De mégis. Bizonyítéknak itt van ez a lista. Ízelítőnek, hogy pontosan mit is tudhattok meg a hősökről és hősnőkről, hoztam két ismertetőt, az egyik, természetesen Máténak, Claire Bennet, a másik meg Mafla úr, mert azért mégiscsak a Bebe írja a cikket, és nyilván a saját kedvencét is megemlíti. (És mert bevallja, hogy lusta angol cikkeket fordítani, és a másik kedvence Adam Monroe, akiről talán a legtöbb dolgot írták...paff.)

Claire Bennet
Képesség: Gyors sejtregenerálódás
Évad: Összes
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” Nathan Petrelli és Meredith Gordon lánya, két szuperképességű ember gyerekeként, nem csoda, ha Claire spontán meggyógyít a testén bármiféle sérülést másodperceken belül.
A pomponlányból lett ügynök nem szeretne mást, csak egy normális életet. Sajnos, a sorsa úgy tűnik, összekapcsolódik az egész világ sorsával. Mindig szeretne hasznos segítség lenni a harcokban azok ellen, akik rosszul bánnak a szuperképességűekkel, ám ugyanakkor rendszeresen vívja saját harcait is nevelőapjával, Noahval.

Mafla úr
Képesség: Aranyosság
Évad: Összes
Mafla úr az a kiskutya, aki a Bennet család tulajdonában áll, leginkább rajongó „anyukája” Sandra Bennetében.

Fontos szereplők. Annyira nem fontos szereplők, akiknek az arca már elhalványult az évadok során, de jó visszaemlékezni rájuk. Hősök fanatikusok, a teljes listáért kattanjatok ide.

Ashley Tisdale, avagy a barna az új szőke

És kijöttek a várva várt "Guility Pleasure" fotózás képei. Ashley Tisdale amolyan bedgörlként, immáron barna haját tépve, füstös, és sötét(re festett) pillantással pózol a kamerába.
Így is bejövős a csaj, csak azt nem értem miért nem tudott valamivel többet mosolyogni...Talán a hirtelen jött dögösséggel akar kitörni a "tini" szerepből? Bocs, Ash, de ahhoz még túl sok rajtad a ruha.

Mindent a szemnek, semmit a kéznek, itt.

Skins

Tinisorozat cédula lóg rajta, de annál sokkal több, és összetettebb szerintem. Igen, a Skinsről beszélek, aminek az egyedisége abban rejlik, hogy nem amerikai, hanem angol. Egy nyelv, egy téma a felhozatal azonban teljesen más, a hangulata meg sajátos.

Az alapkoncepció egyáltalán nem bonyolult, adott egy középiskola, azonbelül egy baráti társaság. Eddig az angol és amcsi változat is stimmel, azonban a Skins nem a szereplőgárda közötti kavarásra összpontosít, hanem magukra a szereplőkre, és akis történetükre. A karakterek alaposan kivannak dolgozva, és mindenfajta tinédzserből fellehet lelni legalább egyet-egyet, tudjátok a júzer, a drogos, mr. tökéletes, mrs. tökéletes, az arab, a néger, a meleg, és még egy anorexiás is. És minden egyes epizódnak megvan a maga főszereplője, aki jobban előtérbe kerül, mint mondjuk a többiek, és egyenként betekinthetünk az életükbe. Persze itt is vannak óriási bulik, megy a sex&drugs&rock'n'roll ezerrel, de valahogy nem ütközünk bele seholsem ezerszer eljátszott klisébe. És a második számú főpozitívum az, hogy itt a szereplők valóban 16-17 évesnek néznek ki, és nem próbálnak 23-24 évesket benyomni tiniszerepre, mint az amerikában szokás. Lehet, hogy pont ezek miatt a különbségek miatt lesznek olyanok, akiknek nem igazán fog bejönni a sorozat, mert elüt az amcsi normáktól, de én ebbe nem tartozok bele. Mert tetszik.

Csak hogy legyen

Drew Seeley nyomul egy sort a fasza feka bőrdzsekijében, meg ugrál egy kicsit, és bele-bele bokszolgat a levegőbe. Mert igen elővették az egyik Disney film az "Another Cinderella Story" egyik betétdalát, gondolom hogy felpezsdítsék körülötte a dolgokat, és nehogy eltűnjön a süllyesztőbe.
A klip abszolút felejtős, gondolom Selena Gomez nem ért rá, vagy egyszerűen nem vállalta el, éppen ezért, mivel duettről van szó, okosan belecsempészték néhány filmbéli jelenet, és egy dublőr segítségével.
Drew Seeley- Selena Gomez: New Classic

A ringben: Trueblood vs. Twilight

Ilyen még nem nagyon fordult elő a Média Bomba történelmében, de most kritika helyett, inkább egy ajánló fog következni. A tárgy pedig nem más, mint az HBO által sugárzott "True Blood", amellyel nagyjából pár hónapja dobott meg Bebe. Eleinte magamban felsóhajtottam, hogy egy újabb olyan valami ahol szerepet kapnak a hegyes szemfogak, valamint a vér, de azért elkezdtem nézni. És hatalamasat csalódtam. Kellemeset. Nyáladzás, vércsöpögés a kép után.

Egy biztos, a mostanában olyan nagy népszerűségnek örvendő Twilight, közel sem olyan eredeti, mint azt néhány Stephanie Meyer, vagy Robert Pattinson fanatikus gondolná. A "True Blood" ugyanis egy könyvsorozat feldolgozása, amely még a 90-es években került a boltok polcaira. (De most tényleg szinte minden könyvből készült film, vagy sorozat általában jól sikerül. Láttatok már olyasvalakit, aki utálná a Gossip Girlt, vagy a Harry Pottert mondjuk?)
Na de a lényeg egy alternatív valóság, ahol a vámpírok felfedték kilétüket, elegük lett a folytonos bujdoklásból, és a társadalom teljesértékű tagjai akarnak lenni (legalábbis egy részük). Na már most úgy elég nehezen fogadnák be a beilleszkedni kívánó egyedeket, ha egy kiadós hamburger helyett emberi vérrel táplálkoznak, ezért huss jöttek a japán fenegyerekek és feltalálták a Trueblood (innen a cím) nevezetű italt, amely hasonló a vérhez, de mégsem az. (Tudjátok mint a vega szójafasírt, és az eredeti hús)
Mind szép is jó lenne, csakhogy akadnak olyanok is, akiknek eszük ágában sincs alkalmazkodni az emberekhez, továbbra is normál véren kívánnak élni, és azt a két dolgot tenni ami mindig is ment nekik: bulizás, és a szex. Ezért utálják őket az emberek, egy újfajta vámpír rasszizmus keletkezik, tiszta sor.
Ez a háttérsztori, és akkor az események egy koszos kisváros és annak lakossága köré épül. És az egész tényleg annyira...reálisan van ábrázolva, mármint itt a kisvárosra gondolva, és teljesen más mint a DH-ban lévő zöldellő pázsitos Lila Akác Köz. Vannak züllött alakok, dögivel, poros viskók, gettós arcok, akiknek az élete nem egy fehérlepedő, mindenkinek megvan a saját kis titka, de azért összetartanak.
A főszereplő csaj, pedig egy szöszi szűzike, Sookie Stackhouse, akinek a fenekén jól feszül a picsagatya, és pincérnő a Merlotte's nevű kajáldában. Ja és a legfontosabbat el ne felejtsem: képes az emberek gondolataiban olvasni, nincs semmi misztikus bizbasz a háttérben, egyszerűen így született és kész. Éli a szokásos kis életét, amíg be nem robban oda egy vámpír, Bill Compton, aki számára a tökéletes úriember, és férfi keveréke, és mily meglepő egyedül Bill gondolataiban nem tud olvasni. Ismerős? Ugye, ugye...
A Twilight persze sokkal lájtosabb, és persze megvan locsolva egy nagy adag romantikával is. Így biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek úgy, akik kitartanak mellette. (Ami nem is baj, mert nem mondom azt, hogy valamivel kevesebb, és rosszabb lenne) De kétségkívül nagy ihletbörzét adott Stephanie Meyernek...
És itt most lakatot teszek a számra, akinek megjött hozzá a kedve, az kattanjon fel ide, de persze lehet torrentet is használni.
Ja, és még egy dolog: Nos helyenként nyomokban 16-os, sőt 18-as karika is feltűnik, tehát elvileg aki ezen a korul alul van, annak nem ajánlott.

Gossip Girl s02e20

Igazából már akkor eldöntöttem magamban, hogy ezt a részt nem fogom szeretni, mikor anno világot láttak az első Blair/Nate páros képecskék. Mert oké, Nate jó pasi, bizony, ha megjelenne előttem, és közölné, hogy Bebe, te vagy életem szerelme, nem mondanám azt, hogy bocsika, de nekem viszont rajtad kívül van még vagy ötezer életem szerelme, menj haza, fiam.
De akkor is. Blairhez Chuck passzol, és olyan jó lenne, ha hagynák a hülyéskedést, és erre ők is rájönnének.
Na mindegy. Akkor is elhatároztam, hogy nem fogom szeretni ezt az epizódot, mikor Máté mutatott Chuck/Vanessa páros képeket.
Ehhez képest… hogy vajon sikerült-e végül a résznek levennie a lábamról, vagy inkább úgy gondoltam, maradok a Hannah Montanánál, ami úgy tűnik, nem tud csalódást okozni? A kép alatt kiderül. Jó adag spoilerrel, persze.

Na. Megmondom őszintén, az első képkockáknál nagyot dobbant a szívem, mikor mutatták Serenát Georginával mulatozni. Hiszen, nyílt titok, hogy a leányzó visszatér, és ki tudja, talán pont most fog ez elkövetkezni? Na persze, mint később rájöttem, Georginának ehhez a részhez nem túl sok köze volt az elején látható pár másodpercnyi ismétlésen kívül, de nem baj. Nélküle is kavarták, amit kavarni lehet, elég rendesen.
Serena rájött, hogy társaságilag kezd egy nulla lenni. Főleg, mikor összefutott kedves modell-barátnőjével, tudjátok, az első részek kis gonosz, sunyifejű dögével, akivel együtt partiztak, megtudta, hogy a csaj Spanyolországban nyaralgat a pasijával, ő meg annak örül, hogy Jenny tizenhatodik szülinapi buliját megszervezi, és ez egy kicsit ciki. Főleg, hogy Jenny nem is akar szülinapi bulit. Na bumm. Én Serena helyében hagytam volna, és belenyugodok abba, hogy hjajj, lúzer lettem, de ő nem. Már csak azért is összedob egy bulit, ahol aztán van minden. Rendőrség, leégetés a menők előtt, furcsa párok kamatyolása. Lásd Chuck és Vanessa.
És itt térjünk is át azokra, amik miatt már alapból eltemettem a részt, de mégis… talán ezek voltak azok, amik miatt nagyon szerettem. Blair, ahogy kétségbeesetten bizonygatja mindenkinek, főleg magának, hogy Nate és közte bizony ott vannak azok a szikrák. Mit szikrák, tűzijátékok. Chuck, ahogy igazi csákbeszes módszerekhez folyamodva vissza akarja kaparintani nagy szerelmét. Blair és Nate arca, amikor meglátják a vígan csókolózó Chuck/Vanessa párost. Igen, minden, amire azt hittem, borzalmas lesz, igazából tökéletesen el lett találva. Főleg, Gossip Girl fincsi kommentárjaival kiegészítve.
Mégis, ami a legjobban tetszett, az az volt, ahogy visszahozták a Lily és Rufus közös gyereke vonalat. Sokat gondolkodtam azon, hogy fog ez megtörténni, bevallom erre, álmomban sem gondoltam volna, de zseniális húzás.
És Serena megint rossz. Remélem nem csak a következő epizódig fog ez tartani, mert különben kénytelen leszek levinni a pontszámot.
Összességében, akinek elege van a sok kavarásból és bonyolításból, az már azt kívánhatja, ó csak lenne vége az egésznek. De… ki tudja, talán valahol mélyen bennem is megbújik egy „Pletykacica”, mert én nagyon élvezem minden egyes pillanatát.
Mégis… csupán 8 pontot tudok adni erre a részre. Egyrészt, mert félek, hogy minden jó dolog, amit most behoztak, nem fog sokáig tartani, másrészt, Nate télisapija az egyik jelenetben. Na ne.