Felfelé startolás

A nagy rohanásban, és az óramutatók gyors pörgésének következtében gyakran telik el nálam úgy egy teljes hét, hogy egyetlen egy sorozatepizódot sem néztem meg. Most sort kerítettem egy kis pótlásra a CW tinisorozatok terén. Képek mögött egy adag spoilerrel fűszerezve találhatjátok a véleményem arról, hogy mit szólok a New Yorki és a Beverly Hills-i szálak kavargatásához.
A forgatókönyvírók úgy néz ki kezdik magukat összekapni az évadok vége felé közeledve. Legalábbis most mindkét sorozat az ezelőtti részeinek a színvonalán felül teljesített. Folyton magamban vigyorogtam, és azt mondogattam magamban: Igen, így kell ezt csinálni! Kicsit úgy nézhettem ki, mint aki már korán reggel tisztára bevan állva, de a falak jótékonyan elfedik az ilyen elmebajos periódusaimat.
Apropó elmebaj. Ha már itt tartunk kezdhetjük a 90210-el is, pedig eredetileg a Gossip Girl-lel szerettem volna, de a logikai összefüggésért mindent. A 18. rész már ahogy elkezdődött, nagyon tetszett, az ugrálás a mobilkapcsolatok rengetege között, és az, hogy ilyen lendületesen belecsaptak a lecsóba. Jessica Stroup ismételten megmutatta, no nem a bájait (pedig azt sem bántam volna), hanem a színészi tehetségét, és ezzel felugrott néhány lépcsőfokot a képzeletbeli ranglétrámon. Először éreztem úgy, hogy izgulok az epizód alatt, (mielőtt valaki félreértené az esemény alakulása miatt)és nem pedig semlegességgel, és egy-két szemforgatással (Remek, újabb klisé) kommentáltam magamban a dolgokat. Mondjuk ha nagyon köcsög lennék, tudnék kivetnivalókat is felhozni. Tudjátok, mit az is leszek:
Megint elfeledkeztek arról- ami igen gyakori az amcsi sorozatoknál-, hogy 16-17 éves még iskolás diákokról van szó. Mégis azokon amiken keresztül mennek, és ami történik velük jobban beleillik egy huszonéves egyetemista életébe. Adriana, és Navid mellől márcsak a nagypapás szemüveg+ újság párosítás, valamint valami kötnivaló hiányzott, hogy tökéletes házaspárt alakítsanak a bébicsőszködés közben. Értem, hogy sort kell keríteni arra is, hogy Adriana hogyan bírkózik meg a saját gyerek gondolattal, és végülis kifejezetten aranyos volt, de nem 16-17 éves korosztályhoz illő.
Na, és még ott van a segítőkész faszi a vonatállomáson, aki Silver érthetetlen és zaklatott okfejtegetése láttán rögtön levágta mi a szitu, és máris riadóztatott mindenkit. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha mellettem teszemazt mellettem akármilyen megállóban áll egy csaj, és párhuzamot próbál vonni a kémiai reakciók és a szerelmi élete között eszemben sincs követni, hanem szép csendben egy szánakozó mosollyal arrébb húzódnék.
Természetesen belekötnék a hepiendbe is, de ezt most nem teszem. Rájöttem, hogy néhány esetben szükséges a megtétele, hogy az embereknek legyen mibe kapaszkodniuk, ha romokban áll az életük, mint valami széttaposott puzzle.
10/7 pontot adok képzeletben a készítőknek, és merem remélni, hogyha feljebb nem is viszik, de megtartják a színvonalat.
A Gossip Girl is kezd kilábalni a szemétkupacból, ez a rész abszolút a helyzetkomikumokra épített, amely telitalálat volt, és végigröhögtem a right round szám alatt végbemenő jeleneteket.
Lassan amúgy lehetne írni egy listát Blair sorozatbeli álmairól, komolyan olyan jól lehet szórakozni rajtuk. Részindításnak nagyon jól jött. Ami viszont nem tetszett benne az Jenny szerepeltetése, tisztán látszik, hogy már részek óta nem tudnak szegénnyel mit kezdeni, most gyorsan előhalásztak egy ezeréves szálat, amit oké, meg lehetett érteni, meg értelemszerűen beleillett a képbe, de simán kibírtam volna nélküle az epizódot.
Ez is most 10/7 pontot kap tőlem, sokat agyaltam a 8 pontokon is, de most smucig leszek, megvárom meddig tartják meg a CW-s tinisorozatok ezt a szintet, aztán ha tartósan marad, majd akkor kezdem el szórni a 8 pontokat. Csak takarékosan. Elvégre gazdaságiválság tombol, vagy mi.