Eagle Eye (2008)

Jellemezzük egy szóval eme ízig-vérig Hollywood-i alkotást! Hmm… gondolkozok, hogy a tökéletest, vagy a csodálatost írjam.
Maradjunk a tökéletesnél. Bár lehetne tökéletesen csodálatos is, de az már két szó, és ha az ember lánya már a saját szabályait is áthágja, hát ott már gondok vannak.
Na, de nézzük szépen, miért is pisilek magam alá a gyönyörtől ettől a filmtől. Igyekszek spoiler-mentesen, de szerintem nem fog menni, mert az egész film olyan, hogy miközben az elején pislogsz, hogy is kerülnek arab terroristák a képbe, mikor te az isteni Shia LaBeouf csodás játékát szeretnéd nézni, a végére már csapkodod a fejed, hogy hát persze, miért is nem gondoltál erre, kis butus.
Igazából már a legelején a zene az, amitől lúdbőrözni kezdtem, és tudtam, ez a film bizony nagyon, de nagyon tetszeni fog. Bryan Tyler hatalmasat alkotott, taps neki. Nem is beszélve a sepciális effektekről. A robbantások, a pörgő-forgó, fejre álló rendőrautók, a repülőgépek az alagutakban, mind profin meg lettek csinálva, ismét csak taps jár érte.
Ha valami negatívumot kéne mondanom, az talán a női főszereplő, Michelle Monaghan lenne. Jól játszik, jól játszik, de Shia LaBeouf mellett nagyon halovány a teljesítménye. Szóval, amíg Shiaról el tudtam képzelni, hogy őszintén gyászolja halott ikertesóját, addig ezt a csajt egy kicsit sem tudtam sajnálni, pedig őt a kisfia kinyírásával fenyegették, meg egyéb ilyen fincsi dolgok. Jól van, jól van, eljátszotta a szerepet, de nem egészen élte bele magát szerintem. Ami ilyen karakternél borzalmasan rossz hozzáállás. Ha nekem kéne egy hisztérikus fiatal anyát eljátszanom, hát nem tudom… biztos jobban odatenném magam. Még szerencse, hogy Shia ott volt, és javított a helyzeten, mert másképp közel sem tudnék ilyenféle ódákat zengeni a filmről.
Tényleg nem akarok spoilerkedni, mert ha most elkezdek beszámolni a történetről, tényleg lelőnék minden poént, szerintem. Legyen annyi elég róla dióhéjban, hogy egy titokzatos nő elkezdi telefonon hívogatni a nagyban gyászoló Jerry-t, és a kisfiától frissen „megszabadult” csajbulizgató Rachelt, és különféle hajmeresztő dolgokat ad ki nekik feladatul. Két különböző karakter, az egyik ahogy csak tud, megpróbál ellenállni, a másik meg vakon követ minden utasítást (lehet tippelni ki kicsoda) míg aztán a történetük összefonódik, és onnantól kezdve már együtt igyekeznek kideríteni, ki a titokzatos nő, honnan tudja figyelni minden lépésüket, és egyáltalán: miért pont ők kerültek ebbe a szituációba.
11/10 pont. Oké, nem. Legyen csak 10 és fél. Mert izgis, amolyan nem tudsz megülni a seggeden módon, ráadásul akkora hatással van rám, hogy a telefonom száműztem a szoba másik végébe, nehogy elkezdjen itt nekem csörögni, majd egy ismeretlen női hang közölje velem, hogy „ mindent tudunk rólad, Bebe…”.