Paramore: Brand New Eyes (2009)

Szeptember 21-e másoknak csak egy nap. Kivételt képez Magyarország összes Mátéja, és a Paramore, mert nekik A Nap. Az M betűs névre keresztelt hímeknek, mint például Én, névnap, az amerikai punk-rock bandának pediglen a második szólólemezük kiadásának szempontjából fontos ez a dátum. Mert igen, még élénken él bennem az a jól eső bizsergés- semmi perverzióra ne tessék gondolni, csupán a tizenévesek gyermeteg rajongására-, amikor megtudtam, hogy a Brand New Eyes már úton van. No, hát az univerzum- ahogy Matt, avagy a névrokonom fogalmazott-, számon tartja valamilyen oknál fogva a Mátékat, mert a letette a metafórikus küszöbömre- ami valójában a microtorrent-, az albumot.

Hogy kellemes meglepetés volt-e? Az volt. És még mindig így gondoltam-e miután meghallgattam az egész CD-t? Bizony, így.

A rock sémával továbbra is azon vannak, hogy kifordítsák önmagukból a zenehallgatókat, és egy visszafogottabb, avagy nagyobb tombolásra késztesse őket. Nekem több energiát ad, mint egy snickers csoki szelet, de ettől függetlenül nem fogom hanyagolni azt se. Inkább egyesítem majd az erejüket.

Negatívaként egyetlenegy, de szerintem megszívlelendő észrevételt mondanék, méghozzá azt, hogy helyenként de ja vue érzésem volt, mintha nem lett volna elegendő zenei inspirációjuk, fogták magukat, és a már meglévő, minőségi négy-öt számuk hangzását összemixelték volna, így legyártva további hét-nyolc nótát. Ezt nem először tapasztalom náluk, de egy szivem csücskei bandáról írom a kritikát éppen, egye-fene, megbocsájtva.

10/8- eredetileg egy hetest írtam be a word dokumentumos vázlatomba, de a pörfikt időzítés miatt megtoldom plusz egy ponttal. Mennyivel kerekebb szám a nyolcas, mint a hetes. És tényleg. Formailag legalábbis.

Ajánlott számok: Ignorance, Brick By Boring Brick, Misguided Ghosts, és a Twilightos Decode, ami elrongyolódott, annyit hallgatta mindenki, de ami jó, az jó.