Fekete, alkoholos filccel, vastagon kihúzhatjuk a virtuális CW-újonc listákon a The Beautiful Life-ot is, mert jelentem a pilóta epizód csekkolva lett.
A csatorna újból kijátszotta a modell téma lapot, hiszen az ANTM(=America's Next Top Modell, avagy Top modell leszek) is e séma köré épül, csak éppen egy reality, a TBL pedig egy másodkategóriás tini soap. Hozzáteszem, hogy ez nem jelenti azt, hogy nézhetetlen a számomra.
Modellkedés. A CW-nek már nem ez az első olyan próbálkoza, melyet valahogy így lehetne összefoglalni: szépség gazdagságot, és pénzt szül, azonban a boldogság csak nem akar megtermékenyülni. E mellett magán viseli a klisés stílus jegyeket is, amire már szintén felhívnám a figyelmet a korhatár mellett, annyira szembetűnő.
A modellek világa- legyen szó a női, illetve férfi modellekről-, a törtetés, és a gazdagság körül forog, ami csak akkor működik, ha mocskosan játszasz. Ebbe a mókuskerékbe száll be Raina, és Chris, akik milyen meglepő, rendesen elütnek ezektől a normáktól, mégis az életük úgy hozta, hogy ebben a szakmában vállaljanak állást. Nem baj, mert így egymásra tudnak találni, ugye.
Az Ő naív látásukon keresztül alaposan kiismerhetjük "szépek életét".
A modellesdi nem nekem való. A kifutókra tervezett absztrakt, és furábbnál furább költeményeket nem tudom értékelni, akármennyire pazarul csillognak, és ragyognak a vakuk fényében. A bennük lévő lányokat se mondanám az én esetemnek a deszkaságukkal, és egy fűszáll strapabíróképességével bíró végtagjaikkal. Nem véletlen, hogy ezt vártam a legkevésbé.
Megjegyzem, nálam mégis felülmúlta a 90210, és a Melrose Place szintjét. Nem is voltak olyan baromi odavágós párbeszédek, meg semmi egyedi fordulat, amire hivatkozhatnék. Egyszerűen jó volt bambulva bámulni a ragyogó környezetet, ahol a papírmasé figurák áskálódnak, illetve kavarnak egymással/egymás ellen.
Mischa Barton az egyértelmű húzónév, akit a Narancsvidékből ismert meg mindenki, kivéve Én, hiszen sose éreztem különös vonzást a sorozat felől az irányomba. Én, úgy, mint színésznő itt találkoztam vele először, és meg kell, hogy mondjam, ilyen kérdésben vajszívű vagyok, de ennek a nőnek nulla dramaturgiai érzéke van. És nem is néz ki jól, helyesebben fogalmazva, nekem nem jön be, mert egy agyomsminkelt vékony seprűnek tartom.
Na, nem mintha a többiek tehetsége olyan elsöprő lett volna, hogy egy porszem sem maradt a padlón körülöttem, de nem ám. Corbin Bleu például csak simán olyan egyarcos kiadás, még váltogatni sincs mit, plusz mekkora már, hogy itt is énekelgetni akar.
Rainát megformáló csajban érzek egy kis spirituszt, bár lehet, hogy inkább csak az aranyos szőkeségére bukok, ki tudja.
A férfi főhőssel, Chrisszel remekül tudtam azonosulni, ahogy ott el volt veszve a farmerek együgyűségével, abban reménykedve, hogy majd este körbeülik a tábortüzet, és kiscserkész dalokat énekelnek, vagy ilyesmi. A szülei viszont szokatlanul gyorsan beadták a derekukat, persze, görgetni kell a sztorit, de milyen irreálisan hat, hogy:
- Otthagyom az eddigi jól megszokott tanyasi életemet, és modell leszek.
- Semmiképpen sem hagyom!
- Ne már, én ezt szeretném csinálni, szükségünk van a pénzre!
- Na jó legyél, de vigyázz magadra.
Oké, mondjuk nem is voltak magas elvárásaim, csak tényleg ezt többet ne, jó?
10/5- mondtam, hogy jobban teljesített számomra, mint az MP, vagy a 90210.
A modellek világa- legyen szó a női, illetve férfi modellekről-, a törtetés, és a gazdagság körül forog, ami csak akkor működik, ha mocskosan játszasz. Ebbe a mókuskerékbe száll be Raina, és Chris, akik milyen meglepő, rendesen elütnek ezektől a normáktól, mégis az életük úgy hozta, hogy ebben a szakmában vállaljanak állást. Nem baj, mert így egymásra tudnak találni, ugye.
Az Ő naív látásukon keresztül alaposan kiismerhetjük "szépek életét".
A modellesdi nem nekem való. A kifutókra tervezett absztrakt, és furábbnál furább költeményeket nem tudom értékelni, akármennyire pazarul csillognak, és ragyognak a vakuk fényében. A bennük lévő lányokat se mondanám az én esetemnek a deszkaságukkal, és egy fűszáll strapabíróképességével bíró végtagjaikkal. Nem véletlen, hogy ezt vártam a legkevésbé.
Megjegyzem, nálam mégis felülmúlta a 90210, és a Melrose Place szintjét. Nem is voltak olyan baromi odavágós párbeszédek, meg semmi egyedi fordulat, amire hivatkozhatnék. Egyszerűen jó volt bambulva bámulni a ragyogó környezetet, ahol a papírmasé figurák áskálódnak, illetve kavarnak egymással/egymás ellen.
Mischa Barton az egyértelmű húzónév, akit a Narancsvidékből ismert meg mindenki, kivéve Én, hiszen sose éreztem különös vonzást a sorozat felől az irányomba. Én, úgy, mint színésznő itt találkoztam vele először, és meg kell, hogy mondjam, ilyen kérdésben vajszívű vagyok, de ennek a nőnek nulla dramaturgiai érzéke van. És nem is néz ki jól, helyesebben fogalmazva, nekem nem jön be, mert egy agyomsminkelt vékony seprűnek tartom.
Na, nem mintha a többiek tehetsége olyan elsöprő lett volna, hogy egy porszem sem maradt a padlón körülöttem, de nem ám. Corbin Bleu például csak simán olyan egyarcos kiadás, még váltogatni sincs mit, plusz mekkora már, hogy itt is énekelgetni akar.
Rainát megformáló csajban érzek egy kis spirituszt, bár lehet, hogy inkább csak az aranyos szőkeségére bukok, ki tudja.
A férfi főhőssel, Chrisszel remekül tudtam azonosulni, ahogy ott el volt veszve a farmerek együgyűségével, abban reménykedve, hogy majd este körbeülik a tábortüzet, és kiscserkész dalokat énekelnek, vagy ilyesmi. A szülei viszont szokatlanul gyorsan beadták a derekukat, persze, görgetni kell a sztorit, de milyen irreálisan hat, hogy:
- Otthagyom az eddigi jól megszokott tanyasi életemet, és modell leszek.
- Semmiképpen sem hagyom!
- Ne már, én ezt szeretném csinálni, szükségünk van a pénzre!
- Na jó legyél, de vigyázz magadra.
Oké, mondjuk nem is voltak magas elvárásaim, csak tényleg ezt többet ne, jó?
10/5- mondtam, hogy jobban teljesített számomra, mint az MP, vagy a 90210.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése