Olyan tíz-tizenöt másodpercnél többet biztosan nem tanakodtam azon, hogy mi lehet az a reboot, vagy a showrunner, az ilyen szakkifejezéseket nem tudom betéve, és ástam egy keveset a junkie fogalomtárában, így értelmet kaptak a szavak, plusz rájöttem arra is, hogy miért várták a 90210 2. évadjának nyitányát újjá született lelkesedéssel. Ami- valahogy van egy sejtésem-, azon nyomban mindenkinél kipurcant.
Annak, aki szintén nem egy sorozatszaki, elárulom, hogy a showrunner egyfajta kreatív szakember, aki ha jól értesültem, felelős egy adott széria cselekményszálának ilyen-olyan irányba való alakulásáért, az-az ő a mérvadó abban, hogy miről, hogyan készítsenek forgatókönyvet az íróbácsik. Ha ezt az emberkét lecserélik, akkor beszélünk rebootról. Szóval a 90210 történelmében bekövetkezett egy ilyen. A kritikám most inkább ennek a következményéről fog szólni, azt hiszem.
Amikor megláttam az első feszes bikinibe bújtatott karcsú testeket, és a tölcsére szélén lecsorduló gyümölcsfagylaltokat, rögtön tudtam, hogy nem fogom szeretni, mert szeptember elején ilyen nyárias hatásvadász képekkel fájdítani a diák szíveket, valljuk be, nem egy szép dolog!
A valódi probléma is innen, illetve a hatásvadászatból indult, hogy csak arra fektettek nagy hangsúlyt. A vége felé mintha már éreztem volna a tengeri levegő sós illatát, meg a szobában is forróbb lett volna a levegő, baró intézkedés volt, nagyon látszott az igyekezet. Ezen a téren.
Sztoriline nézetekből már mást vallok. Sablonos, könnyen kiszámítható, klisék egymás hátán,- amik már annyira, hogy nagyon, meg sem érdemlik, hogy taglaljam őket-, minden olyan jelzőt használhatnék most, amiben reménykedtem, hogy többet nem mondom a második szezontól kezdve a sorozatra, ha már a Privilegedet sztornózták e helyett, amit fel nem tudok fogni továbbra sem, de majdan másik posztba kiélem az eziránti haragomat.
Próbálkoztak új arc behozatallal, lett egy Teddy nevezetű egyén a gárdában- ki tudja mennyi időre, remélem jó rövidre-, aki pont annyira néz ki 17-18 évesnek, mint az összes többi tag, vagyis semennyire. De már szoktatom magam ehhez a furcsasághoz, no panic. Na viszont ez a Teddy gyerek egy új kavarógépezet, és valószínűleg, ha elég nagy felfordulást végzett maga körül, akkor többet nem is látjuk, mert kiírják valahogy, mondván, hogy nincs benne több lehetőség. Ugye, kedves készítők? Ismerős szituáció, nemde?
Előtér-háttér, fő-mellékszereplő fronton is voltak kisebb változtatások, rögtön azzal, hogy Annie&Dixon páros helyett, a Naomi&Silver&Adriana trióra irányul több figyelem, és a tizennyolcéven felülieknek számító felnőtt korosztály már-már elenyésző, sőt azt is megkockáztatom, hogy a második részre már semmi szerepet nem kap a kamerák előtt. Ez inkább le, mint fel, de mindegyis.
És a leggányabbat hagytam a csúcsdísznek, a főcímet, méghozzá, aminek a zenéje valami borzadály lebutítása az eredetinek, és ha csak lehet, még jobban fokozza a tengerparti feelinget.
10/4,5- azt a felet azért kapja, mert tök örültem neki, hogy a cseppet sem bonyolult szókincsével mondhatni lazán kentem-vágtam a történéseket. És lehet, hogy ezért is még néhány résznyi időt kap a bizonyításra. Na jó, inkább csak azért, mert mindig kell valami bugyutaság, amit alaposan szét lehet fikázni.
Annak, aki szintén nem egy sorozatszaki, elárulom, hogy a showrunner egyfajta kreatív szakember, aki ha jól értesültem, felelős egy adott széria cselekményszálának ilyen-olyan irányba való alakulásáért, az-az ő a mérvadó abban, hogy miről, hogyan készítsenek forgatókönyvet az íróbácsik. Ha ezt az emberkét lecserélik, akkor beszélünk rebootról. Szóval a 90210 történelmében bekövetkezett egy ilyen. A kritikám most inkább ennek a következményéről fog szólni, azt hiszem.
Amikor megláttam az első feszes bikinibe bújtatott karcsú testeket, és a tölcsére szélén lecsorduló gyümölcsfagylaltokat, rögtön tudtam, hogy nem fogom szeretni, mert szeptember elején ilyen nyárias hatásvadász képekkel fájdítani a diák szíveket, valljuk be, nem egy szép dolog!
A valódi probléma is innen, illetve a hatásvadászatból indult, hogy csak arra fektettek nagy hangsúlyt. A vége felé mintha már éreztem volna a tengeri levegő sós illatát, meg a szobában is forróbb lett volna a levegő, baró intézkedés volt, nagyon látszott az igyekezet. Ezen a téren.
Sztoriline nézetekből már mást vallok. Sablonos, könnyen kiszámítható, klisék egymás hátán,- amik már annyira, hogy nagyon, meg sem érdemlik, hogy taglaljam őket-, minden olyan jelzőt használhatnék most, amiben reménykedtem, hogy többet nem mondom a második szezontól kezdve a sorozatra, ha már a Privilegedet sztornózták e helyett, amit fel nem tudok fogni továbbra sem, de majdan másik posztba kiélem az eziránti haragomat.
Próbálkoztak új arc behozatallal, lett egy Teddy nevezetű egyén a gárdában- ki tudja mennyi időre, remélem jó rövidre-, aki pont annyira néz ki 17-18 évesnek, mint az összes többi tag, vagyis semennyire. De már szoktatom magam ehhez a furcsasághoz, no panic. Na viszont ez a Teddy gyerek egy új kavarógépezet, és valószínűleg, ha elég nagy felfordulást végzett maga körül, akkor többet nem is látjuk, mert kiírják valahogy, mondván, hogy nincs benne több lehetőség. Ugye, kedves készítők? Ismerős szituáció, nemde?
Előtér-háttér, fő-mellékszereplő fronton is voltak kisebb változtatások, rögtön azzal, hogy Annie&Dixon páros helyett, a Naomi&Silver&Adriana trióra irányul több figyelem, és a tizennyolcéven felülieknek számító felnőtt korosztály már-már elenyésző, sőt azt is megkockáztatom, hogy a második részre már semmi szerepet nem kap a kamerák előtt. Ez inkább le, mint fel, de mindegyis.
És a leggányabbat hagytam a csúcsdísznek, a főcímet, méghozzá, aminek a zenéje valami borzadály lebutítása az eredetinek, és ha csak lehet, még jobban fokozza a tengerparti feelinget.
10/4,5- azt a felet azért kapja, mert tök örültem neki, hogy a cseppet sem bonyolult szókincsével mondhatni lazán kentem-vágtam a történéseket. És lehet, hogy ezért is még néhány résznyi időt kap a bizonyításra. Na jó, inkább csak azért, mert mindig kell valami bugyutaság, amit alaposan szét lehet fikázni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése