A tömeg hisztériára tanácsára ritkán lehet támaszkodni, mert azoknak a dolgoknak, melyek körül kialakul, gyakran nagyobb a füstje, mint a lángja. Hangsúlyozom a gyakran nem az új mindig, ergó lehetnek kivételek. A Glee például egy ilyen kivétel, hatalmas, lobogó máglya, csakhogy a tüzes-füstös hasonlatnál maradjunk.
Mostanában nem csak a vérszívók oly trendik, hanem a musicalek is jól fogynak a médiában, szóval tulajdonképpen tök egyértelmű, hogy kellett egy ilyen sorozat is, a High School Musical filmek után. Ami azt illeti, pont eme alkotások khm...benyomása taszított el a további zenés-táncos cuccosok próbálgatásától. Aztán egyre több olyan kritikás blogon olvastam pozitív visszajelzéseket, ahol adok a bloggerek véleményére. A skatulyázás amúgy sem helyes. S a gondolatot tett követte, és nem bántam meg.
Ha úgy nézzük- márpedig nézzük úgy-, akkor úgy fogalmaznék, hogy a Glee egy disneymentesített, a Hetedik mennyország erkölcsi normáival keresztezett tinisorozat, pazar szkriptekkel egybeszabva. Ennyi elegendő ahhoz, hogy el lehessen raktározni a guilty pleasure fiókba. Meg ahhoz is, hogy a 90210-et eltegyem uborkaszezonra, és a helyébe ezt léptessem.
Rövide ismertetőként összegezve, a lényeg a következő: Mr. Shue tanár, és másodállásban álom valóraváltó, mert egyik legnagyobb álma, ki tudja miért, de az, hogy a gimis kórust, az ún. Glee klubbot vezethesse. Noha ezt az első epizódban már eléri, rá kell jönnie, hogy egy csapat örök vesztes mellékesen lenyügöző énekhanggal megáldva nem nyerő a középiskolai rendszerben...És a küzdelem megindul egy olyan csekély dologért, ami nem kerül pénzbe, mégis nem vágják utánad minden második sarkon, az elismerésért...
A karakterek- itt elsősorban a kórus tagjaira gondolok-, sztereotípiás bóvlik, de ügyesen kifordították őket a karikatúrás eltúlzásokkal, így szerethetőek.
Bár elég fura, hogy pomponlányból csak két véglet létezik: a ribanc, és a szűzike. Átmenettel pedig még nem igazán találkoztam.
Dalügyileg csak azt tudom mondani, hogy átment, ezeket a slágerfeldolgozásos betétdalokat eredetinek tartom, főleg úgy, hogy jól is sikeredtek. Arra viszont figyelhetnének, hogy ne legyen ennyire nyilvánvaló a nézőknek, hogy a számok csak a felvételek alá vannak vágva, és nagyon nem élőben nyomják a sódert.
10/8,5- egy kilences is napvilágra kerülhet. Majd, esetleg. Addigis igyekszem beérni a tengerentúliakat az aktuális részekkel.
Mostanában nem csak a vérszívók oly trendik, hanem a musicalek is jól fogynak a médiában, szóval tulajdonképpen tök egyértelmű, hogy kellett egy ilyen sorozat is, a High School Musical filmek után. Ami azt illeti, pont eme alkotások khm...benyomása taszított el a további zenés-táncos cuccosok próbálgatásától. Aztán egyre több olyan kritikás blogon olvastam pozitív visszajelzéseket, ahol adok a bloggerek véleményére. A skatulyázás amúgy sem helyes. S a gondolatot tett követte, és nem bántam meg.
Ha úgy nézzük- márpedig nézzük úgy-, akkor úgy fogalmaznék, hogy a Glee egy disneymentesített, a Hetedik mennyország erkölcsi normáival keresztezett tinisorozat, pazar szkriptekkel egybeszabva. Ennyi elegendő ahhoz, hogy el lehessen raktározni a guilty pleasure fiókba. Meg ahhoz is, hogy a 90210-et eltegyem uborkaszezonra, és a helyébe ezt léptessem.
Rövide ismertetőként összegezve, a lényeg a következő: Mr. Shue tanár, és másodállásban álom valóraváltó, mert egyik legnagyobb álma, ki tudja miért, de az, hogy a gimis kórust, az ún. Glee klubbot vezethesse. Noha ezt az első epizódban már eléri, rá kell jönnie, hogy egy csapat örök vesztes mellékesen lenyügöző énekhanggal megáldva nem nyerő a középiskolai rendszerben...És a küzdelem megindul egy olyan csekély dologért, ami nem kerül pénzbe, mégis nem vágják utánad minden második sarkon, az elismerésért...
A karakterek- itt elsősorban a kórus tagjaira gondolok-, sztereotípiás bóvlik, de ügyesen kifordították őket a karikatúrás eltúlzásokkal, így szerethetőek.
Bár elég fura, hogy pomponlányból csak két véglet létezik: a ribanc, és a szűzike. Átmenettel pedig még nem igazán találkoztam.
Dalügyileg csak azt tudom mondani, hogy átment, ezeket a slágerfeldolgozásos betétdalokat eredetinek tartom, főleg úgy, hogy jól is sikeredtek. Arra viszont figyelhetnének, hogy ne legyen ennyire nyilvánvaló a nézőknek, hogy a számok csak a felvételek alá vannak vágva, és nagyon nem élőben nyomják a sódert.
10/8,5- egy kilences is napvilágra kerülhet. Majd, esetleg. Addigis igyekszem beérni a tengerentúliakat az aktuális részekkel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése