Bekövetkezett az, amitől már olyan rég rettegtem. Hilary Duff Gossip Girl-ös szereplése. Annyira persze talán nem utáltam rögtön, mint Paris Hilton Supernaturalos beugrását, de tény, hogy hevesen ráztam a fejem, valahányszor szóba került ez. Azért, mert Hilary nekem egyenlő azzal a sok-sok lánykával, akit az eddigi tinifilmjeiben alakított, és az eddigi Gossip Girl szereplőkben épp az volt a jó, hogy a legtöbbjüket nem nagyon tudtam semmihez kötni, így mára aztán tökéletesen egyesültek karaktereikkel.
És most… be kell ismernem, tévedtem. Mert amint Hilary Duff megjelent a színen, valahogy el is felejtettem, hogy volt már ő, modern királylány, és még sok más szerencsétlen tinédzser, mert hopp, jött, megjelent, mint Olivia Burke, és kész, csókolom, az is maradt. Aki ráadásul karakterileg is nagyon jól ki lett találva, és ez ugyan nem igazán Hilary érdeme, de azért gratula neki is, meg a készítőknek is, persze.
Folytassuk kicsit még a pozitívumokkal. Komolyan mondom, egyáltalán nem bánnám, ha az egész Gossip Girl átcsapna hirtelen valami Blair-Chuck, meg talán egy kis Jenny produkcióba. Azért, mert az előbbieknek mindig olyan hihetetlenül édes jeleneteket írnak, hogy egyszerűen képtelen vagyok megállni mosolygás nélkül, ahogy Blair küzd a népszerűtlenség ellen, aztán ahogy Chuck igyekszek neki kimászni a gödörből (hahó, ilyenféle pasik, merre mászkáltok), és aztán mindig olyan helyesen egymásra találnak. Őszintén, rettenetesen örülök, hogy még továbbra sem került elő Chuck csajozós éne, mert két évadon keresztül oké volt, de tökéletesen elég is.
Jenny vonalában meg tetszik az, ahogy vívódik magában, merthogy nem tudja, mit szeretne, mit kéne tennie, hogyan, és miért. Igazából én kicsit annak drukkolok, hogy legyen egy Blair-klón, mert ugyanúgy, hogy Blairnek, nekem is rosszul esne, ha hirtelen a Constance-ben megszűnne a klikkesedés. Olyan lenne, mint egy tél karácsony nélkül. De csak mert korán van, és nem jut frappánsabb hasonlat az eszembe. Hajrá, Kicsi J, légy kemény diktátor!
Serena vonala viszont nagyon nem tetszik. Oké, persze, ilyen is kell mindig, egy valaki, aki nem akar egyetemre menni, mert nem érzi magát késznek hozzá, és azt sem tudja, ki ő valójában, meg a többi. Nagyon kevés olyan leendő, vagy friss egyetemistákról készülő sorozat vagy film létezik, amiben ne lőnék le ezt a poént. Persze, életszerű, a tinédzserekben tényleg sokszor felröppen a gondolat, hogy biztos nekem való az egyetem (én is nagyon sokat gondolkodtam ezen, bevallom), de nem tudom, mi van ebben a Serena lányban, ami miatt mégis inkább az anyjával értek egyet, és könyörögve kérem a forgatókönyvírókat, valaki rugdossa már el a helyes kis popóját a Brownra. Csinálok valamit, aztán mégsem csinálom, ez a baj, az a baj, miegymás… kicsit már kezd sok lenni.
Második probléma: szerencsétlen Nate. Komolyan. Kezdjetek valamit azzal a sráccal! Ha mást nem, szerepeljen valami félmeztelen fotózáson, hogy gyönyörködhessünk a felsőtestében, vagy hasonlók, de most tényleg, annyira semmi értelme a karakternek, mikor csak néha vigyorog egyet, csóválja a fejét, és közli, hogy szívszerelme elutazott. Jó, nem azt mondom, az a fejcsóválás hihetetlenül szexi művelet volt (bár közelébe sem ér egy pajkos Chuck Bass vigyornak), és nyilván sok ezer leányzó (meg néhány fiú is) egyetért velem abban, milyen dögös ez a Chace krapek, de ez nekem édeskevés. Hozzák vissza az apját, vagy a nagyfaterja kezdjen kavarni valamit megint. Tökmindegy. Akármelyik jó. Csak valami izgiset kapjunk ezen a fronton is.
Kap egy 7,5/10-et. Mert szerencsére a negatívumok (ha már itt tartunk, csak nekem tűnt fel, hogy mennyire eltűntek a jó zenék?) kevesebben vannak, mint a pozitívumok. Aztán továbbra is reménykedek, hogy szépen lassan, még kúszik felfelé ez a pontszám is. Szerintem még sosem adtam 9-est Gossip Girlre, de egyszer szeretnék, nagyon.
És most… be kell ismernem, tévedtem. Mert amint Hilary Duff megjelent a színen, valahogy el is felejtettem, hogy volt már ő, modern királylány, és még sok más szerencsétlen tinédzser, mert hopp, jött, megjelent, mint Olivia Burke, és kész, csókolom, az is maradt. Aki ráadásul karakterileg is nagyon jól ki lett találva, és ez ugyan nem igazán Hilary érdeme, de azért gratula neki is, meg a készítőknek is, persze.
Folytassuk kicsit még a pozitívumokkal. Komolyan mondom, egyáltalán nem bánnám, ha az egész Gossip Girl átcsapna hirtelen valami Blair-Chuck, meg talán egy kis Jenny produkcióba. Azért, mert az előbbieknek mindig olyan hihetetlenül édes jeleneteket írnak, hogy egyszerűen képtelen vagyok megállni mosolygás nélkül, ahogy Blair küzd a népszerűtlenség ellen, aztán ahogy Chuck igyekszek neki kimászni a gödörből (hahó, ilyenféle pasik, merre mászkáltok), és aztán mindig olyan helyesen egymásra találnak. Őszintén, rettenetesen örülök, hogy még továbbra sem került elő Chuck csajozós éne, mert két évadon keresztül oké volt, de tökéletesen elég is.
Jenny vonalában meg tetszik az, ahogy vívódik magában, merthogy nem tudja, mit szeretne, mit kéne tennie, hogyan, és miért. Igazából én kicsit annak drukkolok, hogy legyen egy Blair-klón, mert ugyanúgy, hogy Blairnek, nekem is rosszul esne, ha hirtelen a Constance-ben megszűnne a klikkesedés. Olyan lenne, mint egy tél karácsony nélkül. De csak mert korán van, és nem jut frappánsabb hasonlat az eszembe. Hajrá, Kicsi J, légy kemény diktátor!
Serena vonala viszont nagyon nem tetszik. Oké, persze, ilyen is kell mindig, egy valaki, aki nem akar egyetemre menni, mert nem érzi magát késznek hozzá, és azt sem tudja, ki ő valójában, meg a többi. Nagyon kevés olyan leendő, vagy friss egyetemistákról készülő sorozat vagy film létezik, amiben ne lőnék le ezt a poént. Persze, életszerű, a tinédzserekben tényleg sokszor felröppen a gondolat, hogy biztos nekem való az egyetem (én is nagyon sokat gondolkodtam ezen, bevallom), de nem tudom, mi van ebben a Serena lányban, ami miatt mégis inkább az anyjával értek egyet, és könyörögve kérem a forgatókönyvírókat, valaki rugdossa már el a helyes kis popóját a Brownra. Csinálok valamit, aztán mégsem csinálom, ez a baj, az a baj, miegymás… kicsit már kezd sok lenni.
Második probléma: szerencsétlen Nate. Komolyan. Kezdjetek valamit azzal a sráccal! Ha mást nem, szerepeljen valami félmeztelen fotózáson, hogy gyönyörködhessünk a felsőtestében, vagy hasonlók, de most tényleg, annyira semmi értelme a karakternek, mikor csak néha vigyorog egyet, csóválja a fejét, és közli, hogy szívszerelme elutazott. Jó, nem azt mondom, az a fejcsóválás hihetetlenül szexi művelet volt (bár közelébe sem ér egy pajkos Chuck Bass vigyornak), és nyilván sok ezer leányzó (meg néhány fiú is) egyetért velem abban, milyen dögös ez a Chace krapek, de ez nekem édeskevés. Hozzák vissza az apját, vagy a nagyfaterja kezdjen kavarni valamit megint. Tökmindegy. Akármelyik jó. Csak valami izgiset kapjunk ezen a fronton is.
Kap egy 7,5/10-et. Mert szerencsére a negatívumok (ha már itt tartunk, csak nekem tűnt fel, hogy mennyire eltűntek a jó zenék?) kevesebben vannak, mint a pozitívumok. Aztán továbbra is reménykedek, hogy szépen lassan, még kúszik felfelé ez a pontszám is. Szerintem még sosem adtam 9-est Gossip Girlre, de egyszer szeretnék, nagyon.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése