A twilighterek, vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy new moonerek örvendezhetnek ennek a posztnak, mivel ez is, mint legalább mások huszonegy az alkonyatról szól. Illetve annak a második részéről, és nem is magáról a filmről- arról már rizsáztunk eleget, és még a kritikák váratnak magára a november huszadikai premierig minimum-, hanem az OST-ről. Gyengébbek kedvéért: Official SoundTrack, magyarul hivatalos filmzenék.Amindenit, még emlékszem rá, hogy Bebe cikkezett az első filmes kiadványról, ez is azt mutatja, hogy erősen közelítünk az egy(!) évhez. Na, de most nem az memoriál perceknek van itt az ideje, szóval cut, és jöjjön az Új Hold filmzene. Nem az aláfestő betétek, mielőtt bárki félreértené.
Az Alkonyat önmagában sem egy vidám hangvételű valami, hanem maga a filmben megtestesült melankólikus romantika. Na és ekkor toppan be az Új Hold, ami meg maga a filmben megtestesült melankólikus szakítás utáni depresszió. Ezt figyelembevéve tökre nem vártam egy energiától kicsattanó soundtracket. De azért mégis. Lehetett volna belecsempészni legalább egy darab pörgős számot, ami odaperzsel egy kicsit, hogy felkiáltasz: áúcs!
A lehetőséggel sajnos nem éltek, ezért tizenöt lassú, hasonló ütemekkel felruházott balladákat kaptunk.
A maga nemükben az ötös kijár nekik, csak egy teljes CD-t megtölteni velük nem túl nyerő, ez a sok visszafogott, lomha dal unalmassá válik egy idő után. De nem rovom fel nekik, hiszen szomorú könnyek mellé sem passzol a fényes napsugár, hiába szeretnénk azt nagyon, főleg ebben az ítélet időben. 10/7- ha kegyetlen lennék, hatost adnék az egyhangúság miatt, de egyrészt próbálok toleráns lenni, másrészt abszolúte megértem, hogy miért olyan, amilyen.
Ajánlott számok: Hurricane Bells-Monsters, Lyyke Li-Possibility, The Killers-White Demon, Sea Wolf-The Violet Hour
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése