Csak az a nagy helyzet, hogy ez egy blog, így elég egy görgetésnyi időt kibírnotok, és a kép alatt folytatni az olvasást.
Courtneyn- sorozatbeli karaktere nevén Jules, asszem-, kitör ami minden negyedik ikszet átlépő nőnél elkerülhetetlen, a kapuzárási pánik. Egyrészről kopogtat a Megereszkedett bőr, a plusz kilók, az öregedés hívatlan látogatói. Ami felől Coxnak a legkevésbé sem kellene aggódnia, a rendszeresen karbantartott test, a botox és a smink jótékony hatásával üres hisztinek tűnik mindez. Másrészről az egy dolog, hogy elvált, és negyvenes, de még igényli a szexet, s a pasikat, amiket nehézkes neki művelni/felszedni, mert történetesen van egy kamasz fia. Ezt nevezik négy-null vereségnek. Főleg, hogy a fiatal srácok olyanok, mint a miniszoknya, negyvenen felül nem lehet velük villogni. Szerinte. Majd felnyitják a szemét, és elszabadulnak a női nemihormonok.
Aztán nyilván ráébred, hogy a párkapcsolatokban való részvétel kortól független, és meg lehet találni az ideális egyensúlyt az anya-szingli, egyedülálló nő státusz között. Ez persze nem egyszerű, és véleményem szerint erről is szól többek között a sorozat.
Humoradagban nem szenvedtünk hiányt, erről az oldalról bőven van benne potenciál, ámde. Úgy éreztem, hogy nagyon Courtneyre élezték ki-, akit amúgy rettentően csípek, és ha nem vele reklámozták volna a sorozatot, bizony figyelemre se méltatom-, és a többi szereplő, itt például a barátnőkre célzok, tipikus kliséjellem lett, ugyanúgy ütős oda-odaszólogatásokkal, de közhely, vágjátok.
De, mint említettem a potenciál itt van, csak arravár, hogy kezdjenek vele valami jót, szépet, és hasznosat. Szóval egynéhány epizódig csekkolva lészen. Addig is 10/7.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése