Rémségek Cirkusza (2009)

Az olyan filmeknél, amik könyvekből, illetve jelen esetben, könyvsorozatból készültek, mindig kétféle vélemény létezik: azoké, akik olvasták a történetet, mielőtt filmvászonra vitték volna, illetve azoké, akik talán még soha, vagy már hallottak róla, de nem igazán érdekelte őket a dolog.

Óriási szerencsém volt, hiszen a tegnap esti mozizás alkalmával pont úgy került össze a társaság, hogy akadt, aki nagy rajongója Darren Shan vámpírkönyveinek, míg mások, például én, csak tervezik, már elég régóta, hogy elolvassák.
És a film után nem is halogatják tovább eme cselekedet, annyi szent.
Sztori a következő. Már, ha a filmes eseményeket nézzük, mert ha hiszek Annának, aki az egészet végigmorogta, akkor a könyvben teljesen másképp alakulnak a dolgok.
Adott két barát. Egyikük mondhatni már-már tökéletes életet él, míg a másik folyton balhéba keveredik, az az igazi rosszfiú. A bonyodalmak már itt elkezdődnek, a szülőkkel, akiknek nem igazán szimpi a srácok barátkozása. (Ezen a ponton mélységesen együttéreztem Darrennel, aki egyszerűen nem tudta figyelmen kívül hagyni az utasításokat, hiszen velem is annyiszor történt már ilyesmi…) Hogy-hogy nem elkeverednek a Rémségek cirkuszába, ahol aztán szépen feje tetejére fordul az életük. Óriáspókok, vámpírok, vérszipolyok, hirtelen mindenki megjelenik a képben, és nagyjából tíz perc után lehet is tudni, melyik srácnak mi lesz a sorsa. (A könyv-rajongók szerint újabb rossz pont, mivel ott ez nem derül ki ennyire egyértelműen.)
Innentől már csak poénokat lőnék le, ismerem magam, szóval jöjjön egy kis véleményezése a dolognak.
Derekasan beismerem, engem már akkor megnyert magának az egész, mikor felcsendült a jól ismert, Universal-os főcím. Bármelyik film, amit ők gyártanak, ráadásul moziban látom, már alapból előnnyel indul nálam, annyira nagyon imádom a földgömböt, és a beúszó feliratot. Ezután jött egy hihetetlenül erős kezdés, amolyan igazi BUMM-féle, egy eszméletlen kreatív főcím, két cuki főszereplő, és voilá, a Bebe máris száját tátva ülte végig a nagyjából másfél órát. Sőt. Igazából ült volna ott tovább is, hiszen annyi kérdés maradt nyitva, hogy kicsit úgy éreztem, mintha egy extra hosszú sorozatrészt néznék, aminek aztán a folytatása jön a jövőhéten. Sajnos filmeknél ez nem így működik, és ha most nem ugrok neki a könyveknek, gyaníthatóan még egy évig biztos várnom kell, míg kiderülnek a dolgok.
A speciális effektekkel abszolút nem volt semmi gond, ügyesen megoldottak mindent, a szörnyszülöttektől kezdve a suhanásig, egyedül az elhomályosításokkal volt egy kis bajom. Őszintén, még nem jöttem rá, miért volt rá szükség, hogy néha a kép széleit kissé elhomályosítsák, mikor például a gonosz alakok közeledtek a jók felé.
És kivételesen még a magyar szinkron sem zavart. Annyira. Kicsit talán az elején, mikor valahogy a szlenges dolgok kezdtek átmenni a Camp Rock-HSM duó irányába, bár szerencsére totál brutál szuperhírókkal, azért nem lehetett találkozni.
Ha saját magamra gondolok, és arra, hogy eddig mennyire elkerült Darren Shan (igen, ugyanaz az író neve, mint a főszereplőé, mivel a pasas álnevet használ) vámpírvilága, egy 8/10-et simán megér a film.
Ha azokra, akik nagy rajongói a könyvekre, maximum talán egy 5/10, és inkább azt javaslom, várjátok meg, míg kijön DVD-n, vagy le tudjátok tölteni, mert túl sok pénzbe kerül egy mozi ahhoz, hogy aztán csak arra gondoljatok, mennyire másképp alakulnak az események filmen, mint a könyvben.