
Ha van olyan sorozat, amiért a szülők önszántukból a tévéképernyő elé ültetnék a tinédzserkor küszöbén álló csemetéjüket, hát akkor
ez az. Ez a sorozat- legalábbis a pilot alapján-, nem más, mint egy
keresztény útmutató azokhoz a
témákhoz, amelyek gyakran
megmozgatják a tizenévesek fantáziáját. Na, jó, ha pontos akarok lenni, akkor legjobban a szex-kérdés köré fonódnak a szálak, de úgy általánosan egy viselkedési "szabályzat". Ez nekem nem gond, sőt az elhangzottak háromnegyedét támogatom is, mivel jómagam is keresztyén vagyok, de mint sorozat, úgy nem állja meg helyét a szememben egy amcsi tinilány titkos élete.
A történet középpontjában
Amy áll, aki egy tizenötéves kislány(a történet szerint), és elképesztően nagy, ártatlan, mogyoróbarna őzikeszemei vannak(szerintem). A bonyodalom ott kezdődik, hogy Amy, aki remekül játszik vadászkűrtön, egy zenetáborban kamatyol egy sort az ügyeletes hormontúltengéses menőcsávóval, akinek nem tudom a nevét. És bár az nem derül ki, hogy a védekezés ellenére- vagy, hogy egyáltalán védekeztek-e-, de a lány terhes lesz. E mellé a fő mozgatórugó mellé épül még a további high school banda tagjainak problémái, avagy "el akarom veszteni a szüzességemet!", "Tisztasággyűrűt visel a csajom, de nekem ez nem tetszik", "Hogyan éljünk úgy Istennek tetsző életet, hogy közben ne kelljen lemondani az olyan dolgokról, mint a szex?" és ha már itt tartunk: "Házasság előtti együttlét helyes-e, vagy sem?", vagy "Miért gond az, hogyha köldökvillantós pólót viselek?" és még sorolhatnám. Tökéletesen visszaadja az amerikaiak mély, erkölcsi nézeteit. (Még az epizód alatt elhangzott Avril Lavigne számot is átszerkesztették egy csúnyaszó miatt!)
Egyet tudnék itt kiemelni, ami tetszett, méghozzá azt, hogy az itteni
pompon lány(mindenhova kell egy), azonkívül, hogy szőke fürtökkel rendelkezett nem alkalmazkodott azokhoz a sztereotípiákhoz, hogy pasifaló, műkörmös ribanc, hanem ennek az ellentéte: egy pap lánya, aki
mindenkivel kedves, és pozitív karakter
. (A "
badgirl" szerep egy kreolbőrű, lázongó csajszira jutott.)
Ja, mégse. Kettőt, most először láttam a szószoros értelmében
fogyatékos szereplőt tinisorozatban, (a pomponlány öccse) és az, hogy ilyen módon próbálják bemutatni az ő hátrányos helyzetüket, és elfogadtattni őket a többiekkel, jó pont nálam.
Miközben néztem ezt a negyvenhárom percet arra eszméltem, hogy
untat. A főszál a főszereplő lány, Amy derültégből jött terhessége akart lenni, de nekem, aki mögött két évad
Gossip Girl,egy évad
90210, és három évad
Skins tornyosul nem volt elég. Mármint így önmagában, mint egy darab salátalevél. Lehet, hogy hozzászoktam a sok kavaráshoz, sötétebbnél sötétebb titkokhoz, és nekem, ahhoz, hogy igazi szórakozást nyújtson nem elég ez a
Hetedik Mennyország szintű, lájtos tinisorozat- ez volt az első gondolatom.
A második meg az, hogy nem, egyáltalán nem ebben lelhető fel a hiba, hiszen egy jobban megírt forgatókönyvvel, ahová esetleg belecsempésznének kicsivel
több humort,
komikusabb szituációt, akkor szeretném is. A sorozat buktatója az
erkölcsi oktatás túlzásba vitt használata
lelkizéssel összekapcsolva.
Mert vegyük a
Disney Channel által sugárzott sorozatokat, mondjuk a
Hannah Montanát. Ott is szinte minden epizódban kapjuk az erkölcsi tanulságokat bőven, mégis Bebével szeretjük, mert jól tud élni a klisékkel, és a párbeszédek is komikusan vannak megírva, komolytalan alkotás, de az embernek elfér a
guilty pleasure szekciójában, mert szórakoztat, és ennél több nem is kell.
Arra akarok kilyukadni, hogy
gyengén van felépítve egy jó alapötlet. Röviden, és tömören ez a lényege a kritikámnak.
10/5- Egy átlagos középszintnél nagyobb mércét nem üt meg. Ha a rész cliffhanger zárását nézem, még akkor se. És nagy valószínűséggel nem fogom folytatni a sorozat nézését, bár ki tudja, talán a második részbe belenézek még.