Most veszek egy mély levegőt, és mindent megteszek, ami tőlem telik, hogy egy elfogulatlan véleményt, kritikát gépeljek nektek le Ashley Tisdale legújabb albumát, a Guilty Pleasure-t illetően, ami mintha a cím kivetült volna rám, nekem is bűnös szenvedélyemmé vált, azt hiszem.
Remegő kezekkel tettem a fejemre a fülhallgatót, amikor végre a gépemen tudhattam mind a tizenakárhány zeneszámot, amit a korong tartalmaz. Legelőször a hangzás szúrt nekem szemet, vagyis inkább fület, ugyanis az újabban szexi barnaság és csapata megtalálta azt az egyensúlyt, amit én szeretek az eletronikusabb, és a régi jól bevált akusztikus elemek között, és jól kiegészítette a két hangzás egymást.
A "Headstrong" albumához képest kicsit sikerült elrugaszkodnia a poposabb, Britney imidzstől, és a rózsaszín rágógumit is kiköpte a kukába, ha értitek mire gondolok. Ehelyett kaptunk közkedvelt előadók hangzásából, érezhető Kelly Clarkson, lassabb számoknál Avril Lavigne fanatizmus, vagy legalábbis hatás. Be kell, hogy valljam, az előnyére vált, nagyonis.
Ejtsünk néhány szót a műfaji repertoárról is, ahol megint csak egy éljenzési effektust tudok küldeni Ashnek, mert mindenféle hangzás megtalálható az új albumon, és az olyan mindenevőknek, mint Én, igencsak jól jön. A favoritak persze a rockos beütésű dalok, akik szeretnek tombolni azoknak figyelmébe ajánlom a "Hot mess", "Acting Out", és a "Masqerade" című számokat, de olyan érzelmesebb, és lassabb nóták is felcsendülnek, amelyek méltó utódai lehetnek Tisdale korábbi "Suddenly" számának, aki romantikusabb, és érzelmesebb lélek azok a "What If", és "How Do you Love Someone?" dalokra kattanjanak rá, megéri. A hölgyeknek meg üzenem, hogy Ashley CD-jén van néhány hajrázós, csajosabb szám is, amihez már lelki szemeim előtt felsejlett a tökéletes videóklip, ahol Ashley földigérő tükör előtt rázza magát egy feszülős kis tangában, és trikóban, és a tampon reklámos leányzók frissességével énekli a "Hair" nevezetű számát.
Tehát igazi svédasztal a kicsike. Tudom, hogy Ashley Tisdale nem forog a fellépései közben selyemfüggönyökön, nem is tépi le magáról szexi vadsággal a ruhái többségét, sőt kiejt éneklés közben néhány hamis hangot, de azt hiszem ettől szerethető. Hogy nem akar több lenni, mint egy átlagos hétköznapi csaj, és ez érződik a lemezén is.
10/7- ezt a pontszámot reálisan érzem, mert Ashley szerintem megvalósította azt az elképzelését, hogy kitör Miki egér világából, és ezt nem csak a barna, lázadó loboncával érte el.
Remegő kezekkel tettem a fejemre a fülhallgatót, amikor végre a gépemen tudhattam mind a tizenakárhány zeneszámot, amit a korong tartalmaz. Legelőször a hangzás szúrt nekem szemet, vagyis inkább fület, ugyanis az újabban szexi barnaság és csapata megtalálta azt az egyensúlyt, amit én szeretek az eletronikusabb, és a régi jól bevált akusztikus elemek között, és jól kiegészítette a két hangzás egymást.
A "Headstrong" albumához képest kicsit sikerült elrugaszkodnia a poposabb, Britney imidzstől, és a rózsaszín rágógumit is kiköpte a kukába, ha értitek mire gondolok. Ehelyett kaptunk közkedvelt előadók hangzásából, érezhető Kelly Clarkson, lassabb számoknál Avril Lavigne fanatizmus, vagy legalábbis hatás. Be kell, hogy valljam, az előnyére vált, nagyonis.
Ejtsünk néhány szót a műfaji repertoárról is, ahol megint csak egy éljenzési effektust tudok küldeni Ashnek, mert mindenféle hangzás megtalálható az új albumon, és az olyan mindenevőknek, mint Én, igencsak jól jön. A favoritak persze a rockos beütésű dalok, akik szeretnek tombolni azoknak figyelmébe ajánlom a "Hot mess", "Acting Out", és a "Masqerade" című számokat, de olyan érzelmesebb, és lassabb nóták is felcsendülnek, amelyek méltó utódai lehetnek Tisdale korábbi "Suddenly" számának, aki romantikusabb, és érzelmesebb lélek azok a "What If", és "How Do you Love Someone?" dalokra kattanjanak rá, megéri. A hölgyeknek meg üzenem, hogy Ashley CD-jén van néhány hajrázós, csajosabb szám is, amihez már lelki szemeim előtt felsejlett a tökéletes videóklip, ahol Ashley földigérő tükör előtt rázza magát egy feszülős kis tangában, és trikóban, és a tampon reklámos leányzók frissességével énekli a "Hair" nevezetű számát.
Tehát igazi svédasztal a kicsike. Tudom, hogy Ashley Tisdale nem forog a fellépései közben selyemfüggönyökön, nem is tépi le magáról szexi vadsággal a ruhái többségét, sőt kiejt éneklés közben néhány hamis hangot, de azt hiszem ettől szerethető. Hogy nem akar több lenni, mint egy átlagos hétköznapi csaj, és ez érződik a lemezén is.
10/7- ezt a pontszámot reálisan érzem, mert Ashley szerintem megvalósította azt az elképzelését, hogy kitör Miki egér világából, és ezt nem csak a barna, lázadó loboncával érte el.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése