Ti is biztos voltatok már úgy, hogy egy filmet csak azért néztétek meg, mert olyan személy/személyek szerepeltek benne, akikért oda, meg vissza vagytok, de egyébként nem nagyon keltené fel az érdeklődéseteket úgy maga a történet. Én is hasonlóképp vetemedtem arra, hogy megnézzek egy újabb Disney Channel original filmet, a Princess Protection Programot, vagy általam konyhafordításban Hercegnővédelmi programot.Első kérdésetek az lenne gondolom, hogy ki miatt voltam képes végigrágni magam ezen a nagy Disneys, rózsaszín habcsókon, a kérdés pontosan az, hogy kik miatt. Selena Gomez, és Demi Lovato, és nem titok, hogy a mostanában felkapott tinisztárok közül ők vannak legjobban a szívem csücskében. Szóval, ja, mire nem képes a rajongás...
A történetről korábban már olvashattatok a blogon, amikor előzetesben sneakpeak pakkal üldöztelek titeket, meg egy-néhány kósza fotóval. De, aki esetleg újonc itt az oldalon, gyorsan beavatom mindkét mondatban, mert vendégszeretőek vagyunk:
Két lány, és itt már véget is ér a hasonlóság, mert egyikük bezony nemesi családból származik, hozzá van szokva a mindenféle fejdísz viseléséhez, mivelhogy hercegnő(már említettem, hogy disney...). Másikuk egy teljesen hétköznapi átlagos lány, aki annyira átlagos, hogy beleolvad szó szerint az iskolai környezetbe, nem nagyon veszik észre, tehát csak a szokásos. Rosalina hercegnőt hamarosan királynővé koronázzák, és itt jön a bonyodalom, hogy másnak is a posztra fáj a foga...mármint az uralkodásra, nem arra, hogy királynő legyen. Így egyik hősnőnket a Hercegnővédelmi program, amely azért jött létre, hogy a bajbajutott királylányokat megvédje(ismétlem, disneyről van szó...), elmenekítik, hogy ne tudjanak neki ártani. Carter, a hétköznapi leányzó apucija pedig pont rendelkezésre áll, mint a királyi testőrség tagja, és Louisianába viszi a hercegnőt, ahol persze teljes inkognitót kap, és találkozik a középiskolai megpróbáltatásokkal...
A Spoilerek támadására bármikor lehet számítani, így aki védelmet akar, kerülje el ezt az övezetet.
A főszereplő párosból most inkább Lovato kisasszonyt helyezném előtérbe, mert úgy érzem Ő volt az, aki jobban kapott színészeti kihívást-már ha lehet ilyet mondani egy disney filmre-, aminek az akadályát remekül vette. A királylányosdi megkövetelte tőle a méltóságteljes kisugárzást, beszédet, amit remekül visszaadott, szerintem. Persze ez nem jelenti azt, hogy Selena bármivel is le lenne mögötte maradva, de az előbbi figura hiteles visszaadása azért nagyobb bedobást igényelt, mint a szürke, kissé morcos kisegér visszaadása.
A realitás oldalát a dolognak, ha lehet átugornám, inkább, mert mint már felhívtam a figyelmet rá néhányszor Disney alkotásról van szó, ami főleg a 6-12 éves korosztályt célozza meg általában, így nekik aztán édesmindegy, hogy mennyire alkalmazzák a valóságos elemet, az elsőszámú kitétel mindig a tanulság, és a szórakoztatás.
Az előbbit természetesen csont nélkül megkapta a közönség, azt az örök igazságot, hogy az álarc viselése fokozottan veszélyes lehet, ha disneys rosszfiúk vannak a közelben. Nemám, csak vicceltem. Az igaz barátokra mindig lehet számítani, ez az eredeti közlendőjük, aztán meg ki mit szűr le, ugye...
Az utóbbira inkább az aranyos cédulát ragasztanám, mint sem a vicceset, ha csak a- irónia fűszerezés-, a jól megszerkesztett speciális, akciódús jeleneteket számítjuk, amiken egyre szélesebben vigyorogtam. Mondjuk, teljesen megértő vagyok, a kisgyerekek lelkivilágára nagyon kell ügyelni, és ezt tiszteletben tartom.
10/4- ha felnőtt szemmel értékelném a filmet, és nem számítanám bele a rajongási elfogultságot. Ha viszont elengedem magam, és hagyom, hogy a gyermeki énem felülkerekedjen rajtam, és ehhez hozzá vesszük az imént említett fanatizmust, akkor 10/6.
A történetről korábban már olvashattatok a blogon, amikor előzetesben sneakpeak pakkal üldöztelek titeket, meg egy-néhány kósza fotóval. De, aki esetleg újonc itt az oldalon, gyorsan beavatom mindkét mondatban, mert vendégszeretőek vagyunk:
Két lány, és itt már véget is ér a hasonlóság, mert egyikük bezony nemesi családból származik, hozzá van szokva a mindenféle fejdísz viseléséhez, mivelhogy hercegnő(már említettem, hogy disney...). Másikuk egy teljesen hétköznapi átlagos lány, aki annyira átlagos, hogy beleolvad szó szerint az iskolai környezetbe, nem nagyon veszik észre, tehát csak a szokásos. Rosalina hercegnőt hamarosan királynővé koronázzák, és itt jön a bonyodalom, hogy másnak is a posztra fáj a foga...mármint az uralkodásra, nem arra, hogy királynő legyen. Így egyik hősnőnket a Hercegnővédelmi program, amely azért jött létre, hogy a bajbajutott királylányokat megvédje(ismétlem, disneyről van szó...), elmenekítik, hogy ne tudjanak neki ártani. Carter, a hétköznapi leányzó apucija pedig pont rendelkezésre áll, mint a királyi testőrség tagja, és Louisianába viszi a hercegnőt, ahol persze teljes inkognitót kap, és találkozik a középiskolai megpróbáltatásokkal...
A Spoilerek támadására bármikor lehet számítani, így aki védelmet akar, kerülje el ezt az övezetet.
A főszereplő párosból most inkább Lovato kisasszonyt helyezném előtérbe, mert úgy érzem Ő volt az, aki jobban kapott színészeti kihívást-már ha lehet ilyet mondani egy disney filmre-, aminek az akadályát remekül vette. A királylányosdi megkövetelte tőle a méltóságteljes kisugárzást, beszédet, amit remekül visszaadott, szerintem. Persze ez nem jelenti azt, hogy Selena bármivel is le lenne mögötte maradva, de az előbbi figura hiteles visszaadása azért nagyobb bedobást igényelt, mint a szürke, kissé morcos kisegér visszaadása.
A realitás oldalát a dolognak, ha lehet átugornám, inkább, mert mint már felhívtam a figyelmet rá néhányszor Disney alkotásról van szó, ami főleg a 6-12 éves korosztályt célozza meg általában, így nekik aztán édesmindegy, hogy mennyire alkalmazzák a valóságos elemet, az elsőszámú kitétel mindig a tanulság, és a szórakoztatás.
Az előbbit természetesen csont nélkül megkapta a közönség, azt az örök igazságot, hogy az álarc viselése fokozottan veszélyes lehet, ha disneys rosszfiúk vannak a közelben. Nemám, csak vicceltem. Az igaz barátokra mindig lehet számítani, ez az eredeti közlendőjük, aztán meg ki mit szűr le, ugye...
Az utóbbira inkább az aranyos cédulát ragasztanám, mint sem a vicceset, ha csak a- irónia fűszerezés-, a jól megszerkesztett speciális, akciódús jeleneteket számítjuk, amiken egyre szélesebben vigyorogtam. Mondjuk, teljesen megértő vagyok, a kisgyerekek lelkivilágára nagyon kell ügyelni, és ezt tiszteletben tartom.
10/4- ha felnőtt szemmel értékelném a filmet, és nem számítanám bele a rajongási elfogultságot. Ha viszont elengedem magam, és hagyom, hogy a gyermeki énem felülkerekedjen rajtam, és ehhez hozzá vesszük az imént említett fanatizmust, akkor 10/6.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése