Szeretem a nyarat. Illetve a majdnem nyarat. Ilyenkor úgy tűnik a Diznisek mindig megdobogtatják a szívem valamivel. Mármint, körülbelül egy éve vagyok nagyon-nagyon durván, néha már veszélyesen Jonas Brothers rajongó, tavalyelőtt ilyenkor pedig… úgyis letagadom még, hogy ez mondtam… de alig bírtam már magammal, annyira vártam a High School Musical második részét.
És most tessék. Mitchel Musso után első számú Disney-férjjelöltjeim, a Jonas-tesók szintén új klippel jelentkeztek, sőt hamarosan még a cédé is jön. Egészen pontosan MM debütáló albuma után 12 nappal. Tessék számolni, mikor is.
A lényeg. Paranoid. Számomra tipikusan az a szám, amit vagy tízszer meghallgattam, mire sikerült megszeretnem.
A klip nem ilyen. Az szerelem első látásra. Illetve oké, talán második, mert az első képkockákban kissé csalódottan sóhajtottam fel, hogy na jó, ez uncsinak ígérkezik. Zenélgetünk, szexik vagyunk, ami oké, ha 12 éves az ember lánya, de talán pont ezért, mert hatalmas Jonas-rajongónak tartom magam, nekem kicsit több kell ahhoz, hogy nyitott szájjal üljek, és úgy érezzem, magam mögött hagyva mindent elrepülök Los Angelesig, bár most nem ott vannak a srácok, és könyörögve kérem mindhárom Jónást, vegyen feleségül, azonnal. Már majdnem ott tartottam, hogy kiábrándulok ezekből a drágákból.
És akkor történik valami, valahol a 45. másodperc tájékán. Hirtelen vicces lesz az egész, és onnantól kezdve egészen a végéig már tényleg tart a nyálcsorgatás, tapsikolás, és az utazás részleteinek tervezgetése. Csak azt tudom javasolni, ha valakit a szám nem is fogott meg, vegye le a hangot, és nézze végig a klipet, mert tényleg… az utolsó néhány másodperc miatt mindenképp megéri.
Mitchel Musso klipjének esetében igyekeztem elfogulatlanul írni, most meg sem próbálom ezt, ami azt mutatja ez bizony örök szerelem a Jónáskákkal.
Még sok ilyet szeretnék. Köszönöm előre is, drágáim.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése