17 again (2009)

A Megint 17 moziban nézése még csak egy kellemes kis jövőkép volt, mikor először mondtam Máténak, hogy ez a film bizony sikeres a sok Zac Efronért csöpögő lányka miatt. Nos, megérzésem, mint úgy mindig, bejött. Csakúgy, mint a Hannah Montana, vagy a High School Musical esetében, kissé túlkorosnak éreztem magam ehhez, és igyekeztem minél lejjebb csúszni a székemben, nehogy még a kislányok kísérgető anyukák, ki találjanak beszélni, mondván, valami nincs rendben van. Egészen addig maradtam süllyedő pozícióban, amíg a filmben először el nem hangzott a „p*cs” szó. Akkor kiegyenesedtem, és rájöttem, nem velem van a hiba, amiért beültem erre a filmre.

Azt kell mondjam, ezen a filmen nagyon, de nagyon sokat dobott Zac Efron. Mert, oké, kicsit talán még túl élénken él bennem édes kis mosolyának, vagy izmos karjainak látványa, de azt mondom, ez a srác tud színészkedni. Szóval, összesen kétszer jutott eszembe vele kapcsolatban a HSM. Egyszer, az elején, mikor láttam kosarazni, másodszor meg mikor táncolt a feleségével, és arra gondoltam, hogy basszus, még ezzel a nővel is jobban néz ki, mint Vanessával. (Most jött el a pillanat, mikor lehet a Bebét utálni, de Bebének akkor is viszket a tenyere, valahányszor meglátja azt a lányt.)

A többi szereplő is nagyon jól ki lett választva, főleg az öregebbek, akik tényleg hasonlítottak valamilyen szinten fiatalkori önmagukhoz, Sterling Knight és Michelle Trachtenberg pedig, mint Mike O’Donnell gyerekei, tökéletes választás voltak.

Akkor mi nem stimmel? Mert valami nem stimmelt, ezt észrevettem én is, mikor a film közepe felé már tényleg csak arra figyeltem, hogy ez a Zac fiú milyen szívdöglesztő. Néha-néha azért felvirultam, mikor a legjobb barátja (és tizenhét éves énjének „apja”) próbálkozott bevágódni a dirinőnél, de ahhoz képest, hogy az eleje felé két percenként elmosolyodtam valamin, ez nem túl bíztató.. Azon kívül… nem tudom. Nem tudott meghatni, talán azért, mert túl sok ilyen filmet láttam, és már az első tíz percben tudom, hogy végül minden jóra fordul, senki nem fog elválni senkitől, a rosszak pofára esnek és miegymás.

Sok mindent kilehetett volna hozni ebből a helyzetből. És ki is hoztak, de valahogy úgy éreztem, egyik szálat sem fejtik ki annyira, mint amennyire ki kellene, pláne nem a végső nagy finálét. Bár pluszpontot érdemelnek a készítők, mert remekül megoldották, ahogy összevágták Mike múltbeli kosármeccsét a jelenkori kosármeccsével. Még a hideg is kirázott, az a jobbik féle.

Ami miatt még jár egy plusz pont, az a stáblista. Persze, az évkönyves ötletet, már lelőtték jó néhányan, például a Grease-es, vagy a HSM3-as csapat, de olyat még nem láttam sehol, ahol a készítők és színészek tényleges fiatalkori képeit mutogatták volna. Vicces volt, szinte már alig emlékszem, milyen volt Zac Efron, mikor még ott volt a nyáriszünet a két első foga között.

Pontozzuk. 6/10. Gondolkozok egy felesen, de nem adom meg, mert nem volt benne épp elég félmeztelen Zac-jelenet. Pedig annyira vártam, hogy esetleg… de nem. Mindegy. Egyszer-kétszer azért meg lehet nézni.