Játsszunk olyat, mint óvodában, vagy mint a régi szülinapi zsúrokon, mikor már végképp kifogytak a kedves szülők a használható játékötletekből. (Bár azért megjegyezném, hogy ez leginkább a nőnemű olvasókra vonatkozik, mert na, majd meglátjátok miért.)
Szóval, nézzétek meg alaposan a bejegyzés feletti képet, majd hunyjátok be a szemeteket, és idézzétek vissza mit láttatok.
Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, csupa-csupa jó pasi maradt meg lelki szemeitek előtt, ugyi? Amennyiben mégse vagy velem van a baj, vagy az egész mozi közönségével, esetleg veletek, mert annyi biztos, hogy ebből a filmből nekem leginkább az maradt meg, hogy awwww meg húúúú valamint Lilla barátosném beszólása, miszerint látszik, hogy kicsit már ki vagyunk éhezve. Visszaemlékezve, hogy megragadtam az előttem lévő széket mikor megjelent a színen a szexi Gambit,(itt az alsó képen, ni) talán van ebben valami.
Igazából, akármennyire is X-men fanatikus voltam, vagyok és leszek, valószínűleg egész életemben, nem úgy ültem be erre a filmre, hogy olyan hű de sokat várnék tőle. Úgy értem, igaz, hogy ez nem kapcsolódik konkrétan az előző mozikhoz (nyilván látták a készítők is, hogy arról már nem lehet több bőrt lehúzni), de mégiscsak feltűnik néhány szereplő a szokásos gárdából (számszerint kettő, az igaz) vagyis X-men, és nagyon nem szeretném eddigi kedves élményeim valami gagyi nem-folytatással.
Egészen valahol a huszadik percig úgyis voltam vele, hogy na, inkább maradok az előző háromnál, mert azokban valahogy többet csatáznak meg robbantanak, bár kétségkívül jó játék azt találgatni, hogyan tudnánk úgy kukoricát dobni az előttünk ülő egyfolytában smároló párocska nyakába, úgy, hogy ne vegyék észre, mi voltunk azok.
Aztán történt valami, mind Farkas/Logan/Jimmy életében, mind a film minőségét tekintve. Hirtelen elkezdett érdekes lenni. És nem csak azért, mert a kicsit ugyan már öreg, de még mindig tökéletes testű Hugh Jackman pucéron rohangászott. Nem tudnám megmondani, mintha a forgatókönyvírók magukba nyomtak volna egy jó adag koffeint, és úgy folytatták volna a sztorit. Szellemes párbeszédek, robbantás, kedves mellékszereplők következtek az addig unalmas, fura és nyálas egyveleg helyett.
Plusz pont, hogy tényleg rengeteg mindent megtudunk a kezdetekről. Mert például nem tudom, lehet csak engem érdekelt, miért is harcol egymással egyfolytában Farkas és Kardfog, valószínűleg az igazi fanatikusok, akik képregényeket is olvasnak, tudták már eddig is, de a tudatlanok számára végleg kiderül. Az is, hogy milyen nyomi volt Küklopsz tinikorában (bár a történések így teljesen ellent mondanak az X-men:Evolúció rajzfilmsorozatnak), sőt, képzeljétek, még az is kiderül, Farkas miért Farkas. Az sajnos nem, hogy lett hirtelen Jimmyből Logan, de ne akarjon túl sokat az ember lánya.
A szereplők közül szeretném külön kiemelni Taylor Kitschet, aki, mint Gambit… hát… na jó, nem csöpögök túlságosan, mert szegény Máté még a végén szépen kitiltja innen a csontos kis seggem. Hugh Jackman isteni volt, mint mindig, ez nem újdonság. Annyira szexis és férfias, hogy az már fáj. Oké, stop Bebe, gyorsan keressünk másik témát, amiről nem jut rögtön eszembe valami szexi pasi a filmből. Viszont azt megemlítem bármiféle kommentár nélkül, hogy egy kicsit láthatjuk a Gyűrűk Urás, Lostos Dominic Monaghant is, tényleg csak egy picit, mert csúnya véget ér szegény.
Szinkron. Szokás szerint borzalmas. Komolyan, nem tudom, ki találta ki a kezdeményezést, miszerint csak feliratosan adjanak filmeket a mozikban, én teljes mértékben támogatom! Most jöttem csak rá a szinkron, meg úgy egyáltalán a hangok mennyire fontosak egy filmnél. Mert bizony egy rettenetesen rosszul választott hang még inkább kiemeli, ha valaki csupán csak a szépsége és nem a színészi játéka miatt kapott helyet a filmben. Igen, rád gondoltam, idegesítő magyar hangú, manipulálós mutáns, Farkas csaja!
Ügyesen eljutottam a végére majdnem teljesen spoilerek nélkül, nagy tapsot kérek. És nem, igyekszek a pontozásnál sem arra gondolni, milyen jókat sóhajtoztam és kuncogtam a film közben valahányszor feltűnt egy jó pasi… de nehéz ez. Hát jó… megoldom én, nem kell félteni, két pontot is adok. Pasikkal: 9.5/10. Ha a pasikat nem nézzük, csak a történések, csupán 7.5/10, mert azért akadtak kissé fura, vagy éppen nagyon gagyin megcsinált részek rendesen.
Nem baj. Most megyek, és próbálom, hátha az elmúlt órákban kifejlődött valami mutáns-képességem. Jó lenne. A következő bejeyzésem már Xavier prof. sulijából írnám nektek.
Szóval, nézzétek meg alaposan a bejegyzés feletti képet, majd hunyjátok be a szemeteket, és idézzétek vissza mit láttatok.
Nem tévedek nagyot, ha azt mondom, csupa-csupa jó pasi maradt meg lelki szemeitek előtt, ugyi? Amennyiben mégse vagy velem van a baj, vagy az egész mozi közönségével, esetleg veletek, mert annyi biztos, hogy ebből a filmből nekem leginkább az maradt meg, hogy awwww meg húúúú valamint Lilla barátosném beszólása, miszerint látszik, hogy kicsit már ki vagyunk éhezve. Visszaemlékezve, hogy megragadtam az előttem lévő széket mikor megjelent a színen a szexi Gambit,(itt az alsó képen, ni) talán van ebben valami.
Igazából, akármennyire is X-men fanatikus voltam, vagyok és leszek, valószínűleg egész életemben, nem úgy ültem be erre a filmre, hogy olyan hű de sokat várnék tőle. Úgy értem, igaz, hogy ez nem kapcsolódik konkrétan az előző mozikhoz (nyilván látták a készítők is, hogy arról már nem lehet több bőrt lehúzni), de mégiscsak feltűnik néhány szereplő a szokásos gárdából (számszerint kettő, az igaz) vagyis X-men, és nagyon nem szeretném eddigi kedves élményeim valami gagyi nem-folytatással.Egészen valahol a huszadik percig úgyis voltam vele, hogy na, inkább maradok az előző háromnál, mert azokban valahogy többet csatáznak meg robbantanak, bár kétségkívül jó játék azt találgatni, hogyan tudnánk úgy kukoricát dobni az előttünk ülő egyfolytában smároló párocska nyakába, úgy, hogy ne vegyék észre, mi voltunk azok.
Aztán történt valami, mind Farkas/Logan/Jimmy életében, mind a film minőségét tekintve. Hirtelen elkezdett érdekes lenni. És nem csak azért, mert a kicsit ugyan már öreg, de még mindig tökéletes testű Hugh Jackman pucéron rohangászott. Nem tudnám megmondani, mintha a forgatókönyvírók magukba nyomtak volna egy jó adag koffeint, és úgy folytatták volna a sztorit. Szellemes párbeszédek, robbantás, kedves mellékszereplők következtek az addig unalmas, fura és nyálas egyveleg helyett.
Plusz pont, hogy tényleg rengeteg mindent megtudunk a kezdetekről. Mert például nem tudom, lehet csak engem érdekelt, miért is harcol egymással egyfolytában Farkas és Kardfog, valószínűleg az igazi fanatikusok, akik képregényeket is olvasnak, tudták már eddig is, de a tudatlanok számára végleg kiderül. Az is, hogy milyen nyomi volt Küklopsz tinikorában (bár a történések így teljesen ellent mondanak az X-men:Evolúció rajzfilmsorozatnak), sőt, képzeljétek, még az is kiderül, Farkas miért Farkas. Az sajnos nem, hogy lett hirtelen Jimmyből Logan, de ne akarjon túl sokat az ember lánya.
A szereplők közül szeretném külön kiemelni Taylor Kitschet, aki, mint Gambit… hát… na jó, nem csöpögök túlságosan, mert szegény Máté még a végén szépen kitiltja innen a csontos kis seggem. Hugh Jackman isteni volt, mint mindig, ez nem újdonság. Annyira szexis és férfias, hogy az már fáj. Oké, stop Bebe, gyorsan keressünk másik témát, amiről nem jut rögtön eszembe valami szexi pasi a filmből. Viszont azt megemlítem bármiféle kommentár nélkül, hogy egy kicsit láthatjuk a Gyűrűk Urás, Lostos Dominic Monaghant is, tényleg csak egy picit, mert csúnya véget ér szegény.
Szinkron. Szokás szerint borzalmas. Komolyan, nem tudom, ki találta ki a kezdeményezést, miszerint csak feliratosan adjanak filmeket a mozikban, én teljes mértékben támogatom! Most jöttem csak rá a szinkron, meg úgy egyáltalán a hangok mennyire fontosak egy filmnél. Mert bizony egy rettenetesen rosszul választott hang még inkább kiemeli, ha valaki csupán csak a szépsége és nem a színészi játéka miatt kapott helyet a filmben. Igen, rád gondoltam, idegesítő magyar hangú, manipulálós mutáns, Farkas csaja!
Ügyesen eljutottam a végére majdnem teljesen spoilerek nélkül, nagy tapsot kérek. És nem, igyekszek a pontozásnál sem arra gondolni, milyen jókat sóhajtoztam és kuncogtam a film közben valahányszor feltűnt egy jó pasi… de nehéz ez. Hát jó… megoldom én, nem kell félteni, két pontot is adok. Pasikkal: 9.5/10. Ha a pasikat nem nézzük, csak a történések, csupán 7.5/10, mert azért akadtak kissé fura, vagy éppen nagyon gagyin megcsinált részek rendesen.
Nem baj. Most megyek, és próbálom, hátha az elmúlt órákban kifejlődött valami mutáns-képességem. Jó lenne. A következő bejeyzésem már Xavier prof. sulijából írnám nektek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése