Angyalok és démonok (2009)

Akik látták a filmet, azok két csoportra oszthatóak: olvasták előtte a könyvet, vagy nem olvasták. Azok, akik a második csoport gárdáját erősítik sürgősen ugorjanak le egy könyvesboltba, vagy ha esetleg a gazdasági válság, és egyéb finomságok mellett nem telik rá, akkor legalább a könyvtárból kölcsönözze ki. Mert jobb. Általában minden könyv feldolgozással így vagyok, persze akadtak kivételek mondjuk az Alkonyat. De az csak azért sikerült jól, mert sok volt benne a felesleg, mint hálaadási pulykában a töltelék, és egyáltalán nem hiányzott a sok lassúbb hangvételű szerelmetes, csöpögős fűben fekvős monológ.
De, ha olyan vaskos, és akcióval tömött példányokkal állunk szemben, mint teszem azt a Harry Potter kötetek, vagy Dan Brown művei, akkor szoktatni kell magunkat a gondolathoz, hogy megnyirbálják a dolgokat, átalakítják a mellék szálakat, meg egyébként sem tudnak kibontani mindent normálisan, mert köti őket a maximum két és fél órás műsoridő. Innentől tudjátok, spoiler, meg a szokásos.
A fő mozgató rugókat természetesen megtartották, szóval adott az egyház, meg az egyház ellenes csoport, misztikusabb néven illuminátusok, aztán rejtélyes gyilkosságok, meg ugye fight, amelyeket egy Harvardi szimbólumkutató göngyölít fel játszi könnyedséggel.
Látványban abszolút nem volt hiány, az ez iránti csodálatom pedig még nagyobb lett, amikor megtudtam, hogy minden díszlet, mert nem engedtek a Vatikán falain belül forgatni. Úgy értem, ennyire élethűen visszaadni csupán díszletekkel egy adott dolgot, ehhez már tényleg nagy tudás, és sok-sok pénz kell. Úgy nézett ki mindkettőből volt jó sok.
Nos, nem csak a helyszíneket adták vissza görcsös realisztikus ábrázolással, hanem a hullák is kínosan élethűre sikerültek, a film végén nagyon büszke voltam magamra, hogy az elfogyasztott pattogatott kukoricám nem találta meg az utat visszafelé.
Az átszabások miatt sem hisztizhetek sokat, mert úgy vélem, hogy aki nem olvasta még a könyvet, az biztos, hogy kereknek, és érthetőnek találta a filmet, minden fontos tényezőt megjelenítettek, tehát ebből a nézőpontból nincs panasz, persze.
Csakhogy én OLVASTAM! És elég sok dolog nem tetszett, főleg a karakter megjelenítések. Most könyörgöm a haszasszin, magyarul a gyilkos az én képzeletemben a könyv szerint egy sötét ábrázatú, két ajtós szekrény, arab skinhead pasasként élt, aki ha szembe jön velem egy fagyos estén az utcán, hát alap, hogy átrohanok a túloldalra. Erre beraktak a helyére egy könyvmolyt, na bumm. Szemüveggel. Osztálytársam szerint pont ez a lényege egy bérgyilkosnak, hogy ne legyen feltűnő, és ha a Vatikánban egy ilyen terrorista szerzet feltűnt volna, nem sokáig maradhatott volna észrevétlen. Tök igaz, de én ezt magasról letojom, egy gyilkos legyen félelmet keltő, ne pedig a helyi könyvtáros!
Amin sokan felhördültek még, az a CERN igazgatójának, Maximilian Kohlernek a kegyetlen kihagyása volt. Engem nem rázott meg mélyebben, a kulcsfontosságú szerepét egyszerűen megkapta más, a végkifejlett a lényeg. Volt még itt olyan apró változtatás, hogy a pápai címet nem Mortati kapta meg, hanem a négy eredetileg meggyilkolt bíboros közül, az egyik életben maradt (Baggia bíboros), és övé lett a poszt. Ez sem csapott szíven annyira, mert mondom ettől még a történet teljesnek, és egésznek hatott.
Sokkal gázabb fordulat volt az, hogy az illuminátusok főhadiszállásán nem került sor a Robert Langdon vs. Haszasszin csatára. Gondolom nem fért volna bele az időkeretbe, de könyörgöm mikor van olyan, hogy egy bérgyilkos, aki lazán golyót ereszt minden útjába tévedő élőlénybe, aki lélegzik, csak így szabadon engedi Langdont és Vittoriát, pusztán azért, mert nem kapott megbízást a megölésükre?
Ugye, ugye, hogy ilyen nem létezik.
És ha már Langdon Vittoria párosnál tartunk, az is kiakasztott, hogy nem jöttek össze. Ugyan a nászutas álcázást bedobták a vízbe, de nem igazán éreztem ott se, hogy valamiféle chemistry érződne a színészek között. Milyen már, hogy egy sztornózzák a szerelmet a filmből? Alapvető összetevő, emberek!
10/7. Tényleg nem volt rossz, de a könyvben jobban megismerhetjük a szereplők jellemét, élettörténetét, és nincs annyira összetömörítve a cselekmény szál sem.