így jártam anyátokkal másodszorra

Az, hogy mennyire haladsz a sorozataiddal több dologtól is függ: kell rendelkezésre álló idő, egy óriási memóriakártya, maximális letöltési sebesség, és mindenekelőtt kedv. Na Én csak a kedvben bővelkedtem, ami a hozzállásomat illeti az "Így jártam anyátokkal". Így némileg egész gyors darálásnak mondható ez az egy hónap alatt, egy évad kvóta, mármint ha az én mércémet nézzük. A legjobb az egészben, hogy továbbra is szeretem, és boldogsággal tölt ez a tudat, hogy még van teljes három évad hátra, ami csak arra vár, hogy magamévá tegyem.

Az első szezonban Ted, és Robin páros viharos hol egymásba be, hol egymásból ki gabalyodását követhettük nyomon, miközben azért szorítottunk keresztbetéve a mutató, és középsőujjakat, hogy "Jöjjenek már össze, a fenébe is!", és ez a kívánságunk teljesült is. A készítők erre úgy vélték itt az ideje másik duót a középpontba rángatni, akikkel kényük-kedvük szerint játszadozhatnak, mint ovis a dömperrel, és bumm, így ment vége Marshall, és Lily szakítása.

Az elején magamban morogtam e miatt, merthát annyira passzolnak egymáshoz, mint kifli, és kakó, vagy Rómeó, és Júlia, szóval értitek, ráadásul olyan szerelmespárt alkottak, akik nem mentek agyadra a sok nyáltúltengéses szöveggel, hanem szerethetőek, sőt te magad is reméled, hogy egyszer majd ennyire tökéletes összhangban fogsz illeszkedni valakihez, mint Ők egymáshoz.

Majd rájöttem, hogy jó ez így, nincs vele baj. Utálom, ha nagyon egyetlen szálra összpontosítanak, az előbb, vagy utóbb, de ellaposodik. Ezért jó, hogy Ted, a szingli nővadász évad lecsengett, jegelték az ő szerelmi életét, és valaki máséra váltottak, ami egészen máshogy mutatja be a szerelem témát, mert ez a sorozat kétségkívül leginkább erről szól, ha lehámozzuk róla a poén réteget.

Egyszó, mint száz még mindig szeretés van, annak ellenére, hogy már bennem is felmerült, hogy anyuci képbe kerülése vajon milyen messze lehet, merem remélni, hogy nem a legvéksőkig fogják húzni a képbe, párdon, kamerába hozását.
A gyerkek is tettek rá egy célzást, hogy olyan, mintha egy éve ülnének már azon a bizonyos kanapén, és még mindig nem szerepel a történetben az anyjuk. De, igen. Mindennek eljön a maga ideje. És mivel ennyire jó szitkomot szállítanak nekünk, ezért az se baj, ha ez az idő várat magára.

És majdnem elfelejtettem: 10/10, természetesen. Már csak azért is mert Lilynek nagyon jól áll az új haja. A vörössel tényleg olyan kis ovónénis volt, most viszont ez a barna, nem is tudom, dögösebbé tette.

Írta: Máté

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése