na ne!

Eredetileg egy aranyos, könnyezős, megemlékezős posztot akartam ide írni, de most konkrétan annyira ki vagyok akadva, hogy egy gramm pozitív sugarat sem tudok magamból árasztani.

Magyarországon is- az Én, és még kis millió rajongó nagyon nagy bánatára-, búcsút intettünk Veronica Mars számára, akinek kényszerből, de le kellett tennie véglegesen a fényképező gépét, és a nagyítóját. Nem fog nyomozni többet. Semmi FBI-os negyedik évad, még csak egy mozifilmet sem képes engedélyezni, amellyel kaphatna ez a három évad egy ilyen zseniális sorozathoz méltó lezárást. Mert hát ez az utolsó rész MINDEN volt, csak méltó nem.

A harmadik évad, és egyben a sorozat záró epizódja olyan volt...mintha kaptál volna egy szelet Mars csokit, a papírt teljesen lehámoztad róla, alig várod, hogy belemélyeszd a fogaid, érezd a friss karamella, olvadós, édes ízét a szádon, a nugátos csokoládé harmóniájával együtt, és egyszercsak egy hirtelen jött tornádó kikapja a kezedből- pont, amikor a tetőponton van az izgalom-, és hopp beleesik egy szemétszállító teherautó tartályába, és soha többet nem látod viszont. Soha nem fogod megtudni, hogy milyen íze lett volna.

Elismerem, sántít a hasonlat, mert hát lazán bemehetsz a boltba, és vehetsz még egyet. A sorozat esetében azonban nincs pótlás. Csak légüres tér. Persze, meg kell hagyni a folytatás lehetőségét, de kerek perec ki lett mondva, hogy nem lesz folytatás. És a levegőben maradt az idők végezetéig egy csomó elvarratlan szál.

És még egy mozifilmet se. Még egy cseszett mozifilmet se engednek meg. Nem, továbbra sincs igazság ezen a földön. De, Mi továbbra is akarjuk, azért. Akarjátok hát ti is.

Reméljük, a Viszontlátásra, Veronica Mars!