szeptemberi sorozat dömping

A szeptember dömping kezdetét veszi...ezt kapjátok ki! Kezdetét veszi holnap! A Tvaddict.com egy naptárral is készült a számotokra, hogy tisztába rakja a dolgokat, mikor, hol, és ki(k) uralják a tévéképernyőket! Én a saját várós listámat összeállítottam ez alapján, ezt ide ki is írom, a teljes nyomtatásra alkalmas kalendáriumot meg itt éritek el- Thanks for Matt.

Szeptember 8. (szerda): 90210- második évad
Melrose Place- első évad

Szeptember 10.(csütörtök): Vampire Diaries- 1. évad
Supernatural- 5. évad (Bebe)

Szeptember 14. (hétfő): Gossip Girl- 3.évad


Szeptember 16. (szerda): The Beautiful Life- 1. évad

Szeptember 17. (csütörtök): Bones- 5. évad (közelében sem vagyok még, de szeretem a sorozatot)

Szeptember 21. (kedd): Heroes- 4. évad
Dr. House- 6. évad (detto Bones)
Így jártam anyátokkal- 5.évad

Szeptember 23. (csütörtök): Mercy- 1.évad

Szeptember 24. (péntek): Grace Klinika- 6. évad (igyekszem beérni)

Szeptember 27. (hétfő): Született Feleségek- 6. évad (ugyanúgy lemaradva)

Figyelem: Akinek kell némi segítség abban, hogy felhívjam a figyelmet a torrent letöltésekre, valamint felirat megjelenésekre, és szeretné követni ezen sorozatokat, az nyugodtan szóljon, és akkor tartok egy gyorstalpalót ezzel kapcsolatban, hogy hová érdemes menni keresgélni.

Scarlett vs. Keira

Keira Knightley, és Scarlett Johannson. Egyiküktől sem állnak távol a kosztümös filmek, mint azt jól tudjuk, ahogy azt is, hogy ebben a környezetben mindketten szerethetőek. Számomra legalábbis azok. Mi van akkor, ha választani kell közülük?

Megmondom: nagy dilemma, nagyon nagy. A harc a ’My Fair Lady’ remake Eliza Doolittle szerepéért folyik. A fegyvernem: tehetség, és egyedi báj. Ezekben bővelkednek a művésznők, szóval úgy gondolom maga a karakter határozza majd meg, hogy melyikük illik jobban bele a paraméterekbe.

A forgatókönyvön nem mellesleg Emma Thompson dolgozott, a rendezői székbe pedig Stephen Daldryt ültették, és az sem kizárt, hogy Daniel Craig lesz Henry Higgins, a férfi főszereplő. Mindig jó tudni, ha az ilyen feldolgozásokhoz a filmes szakma elismert alakjainak köze van. Annál kisebb a valószínűsége, hogy elszúrják, de ne vegyük készpénznek, még véletlenül se.

Hiába klasszikus, én nem ismerem még, várom ám a voksokat azoktól, akik vágják, meg azoktól is akik nem, hogy kit látnának szívesebben a hősnő köntösben.

új jövevény: Bad Lieutenant

Az Őszi ’Come Back’ mellett lesz példa első debütálásra is, ebben azért vagyok biztos, mivel már hírt is kaptunk az új jövevényről, az-az jövevényekről, merthogy együtteséről beszélünk. Bad Lieutenant 2007-ben alakult Bernard Sumnerrel az élen, aki a csapat gitárosa, és énekese is egyben, a másik gitárfelelős Phil Cunningham, és az újabb kettő az egyben tag (gitár-vokál) pediglen Jake Evans. A lemezüket érintő hosszúra nyúlt várakozásnak pedig vége szakad, Október 12-én kerül a boltok polcára „Never Cry Another Tear” címmel.

A hivatalos behatárolás szerint huszonegyedik századi gitár zenét játszanak, érzelmes melódiákat főleg. Akik szeretnek mély, érzelmi transzba esni, és mélázgatva bambulni, mint Én, azoknak több, mint lehetséges, hogy be fog találni az album.

Minden valamire való együttesnek van saját Myspace adatlapja, nekik is, of course. Kóstoló, és ízlelgetés a Youtube svédasztalon.

rollingirls

'Whip It' jegyében íme ez a remekbe szabott, és kivitelezett fotósorozat, Drew Barrymore, Ellen Page, Juliett Lewis, és Zoe Bell közreműködésével. Készítette: Ellen Von Unwerth

vészhelyzet a grace klinikán, hatodjára

Gyerekek, ide egy poszt jött volna, de kitörölte valami miatt. Nem, nem írom újra. XD



De a trailer, amit akartam, azért itt van.

Amit soha nem heverek ki...

El nem tudom mondani mennyire fáj ez… ha létezik sorozat, ahová Paris Hilton a legkevésbé passzol, hát a Supernatural egészen biztosan az.
(Bár szívem szerint távol tartanám mindentől, ami kamera, vagy forgatás, de ez már csak a „rühellem ezt a nőt” része a dolgoknak.)

'Falling Down' music video

Az erős neon színek jól illenek a tingli-tangli szám hangulatához. Jó, ezzel most egy kicsit gonoszkodtam, de komolyan, megvan az összhang, ezt vehetjük akár pozitívumnak is. Csak annyira sajnálom tényleg, hogy magasra tettem a mércét, aztán Selena zenei karrierjének a kezdete egy csalódás innentől kezdve. De rosszat a videóra nem tudok mondani, nem akartak több lenni, mint egy kis pop cukor, és a 'Falling Downt' hallgatva, azt kell, hogy mondjam, ez így van jól.

New Moon finomságok

Jajám. A múltkori kicsi képek után megjelentek a komplett karakterposzterek a Volturi gonosz vámpírjaihoz. Mivel az öregek kinézetével továbbra sem vagyok kibékülve, önző módon megfosztalak titeket az élménytől, hogy megcsodálhassátok őket. Aki mégis szeretné, megteheti a newmoonmovie.org oldalon. Addig is lássuk a két kedvencem, Jane-t meg Alecet, akiknek igaz, nincs olyan hangzatos nevük, mint az alapítóknak, Marcusnak, Aronak és Caiusnak, de legalább normálisan néznek ki.

Bár ez a barna hátteres dolog továbbra sem jön be igazán. Leginkább attól tartok, hogy míg az első filmben valahogy minden olyan zöld volt, itt minden barna lesz. Ami annyira nagyon nem szép. Arra azért kíváncsi lennék, milyen színeket tartogatnak a maradnék filmekre. Ha lehet hinni a pletykáknak, ráadásul a maradék három filmre, mivel a sorozat befejező kötetét, a Breaking Dawnt kétfilmesre tervezik. Mint mondtam, ez tényleg csak pletyka, de a képek alatt láthattok egy videót, ahol Stephenie Meyer az írónő, arról beszél, mennyivel jobb lenne két filmben megoldani személyes kedvencét a Twilight-sorozatból. Nem szeretnék gonoszkodni, tényleg nem… de én is jobban örülnék, ha kétszer annyi pénzt kapnék, azt hiszem.

Bebe

Péntek 13 (2009)

Nem szeretem a horrorfilmeket. Abszolút nem. Leginkább az olyanokat, amikben sorozatgyilkosok rohangálnak. Mutassanak nekem egy vámpíros filmet, bármiféle ijedtség nélkül végignézem, és még rosszat sem álmodok utána, de kerüljön elő egy titokzatos maszkos sorozatgyilkos, és egy hétig minden árnyékban gyilkos szándékot látok.

Ezért gondoltam azt már akkor, mikor először láttam a Péntek 13 remake-jének trailerét, hogy ez bizony nem az én filmem lesz, útjaink valószínűleg soha nem keresztezik egymást.

Csakhogy. Történt aztán valami. Megnyerte a legjobb horror-kategóriát a Teen Choice Awardson, és mivel a tinik gyanítom nem arra mennek, hogy a legvéresebb, legelborzasztóbb horrorfilmre tegyék le voksukat, kezdtem hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy bizony le fogom tölteni.
Aztán jött a Supernatural, és a Jensen Ackles, valamint Jared Padalecki mániám. És mivel utóbbi főszerepet játszik a filmben, mély levegő, lejátszás-gomb, kezdődhetett a borzongás!A történet rémesen egyszerű. Horror-fanatikusok nyilván ismerik is, hiszen Jason sztorija amolyan klasszikusnak számít. Akad ez a kisgyerek, akinek egy gonosz bige legyilkolta az anyját a szeme láttára. Mire ő bosszúból lemészárol minden egyes fiatalt, aki annak a tónak a közelébe merészkedik, amerre ő is tanyázik. Tipikus, igaz? Tökéletes választás pizsi-partikra, mikor a sok csaj összegyűl, és szeretnének egy jót sikítozni.
De haladjunk tovább a sztorival. Elsőként megismerhetünk egy bandát, akik füvet keresnek, meg szeretnének kicsit lazítani. Az itt rendezett vérfürdő eleinte csupán egy kis bevezetésnek látszik, hogy mégis mire számítsunk a későbbiekben, de nem, kiderül, ezeknek a srácoknak nagyon is fontos szerepe volt, hiszen ha ők nem lettek volna, nem lenne Jared Padalecki, vagyis Clay sem, aki a nővérét indul keresni, miután eltűnt a barátaival való sátorozás után. Mellé, természetesen, akad egy másik csapat fiatal is, olyan tipikus karakterekkel, mint a szőke szépfiú, a szőke cicababa, a vagány feka srác, és egy kissé lúzer japán. Meg persze a kedves, megértő lányka, aki segíti a my Clayünket kutatásai során, míg a többiek szívóznak vele.
És tessék. Jason ismét felbukkan. Kezdi az öldöklést ezerrel. Több mindent nem tudok elmondani a történetról spoilerek nélkül, szóval térjünk át másra. Mondjuk arra, milyen gyorsan elrepült a 105 perces játékidő. Ami nem is lenne baj. Abszolút. Sőt, inkább pozitívum, mikor egy film nézése közben nem az órát lesem állandóan, mióta is megy pontosan, és miért nincs már vége. A gond igazából azzal akadt, hogy már javában az utolsó fél órában jártunk, mikor észrevettem, hogy jé, mindjárt vége a filmnek, és egészen odáig még nem történt semmi. Kis rohangáláson és sikítozáson kívül semmi. Szerencsére ezek után Jason nekiállt tenni azt, ami a legjobban megy neki. Gyilkolt ezerrel. De sokkal jobban tette volna, ha szépen beosztja a hullákat az egész filmre, nem az utolsó pillanatokra halogatja az összeset.
A színészek teljesen rendben vannak, bár bevallom, valahányszor feltűnt Jared a tapadós pólójában, mely megmutatja azokat az izmokat, melyeknek a Supernatural Pilotban még híre-hamva sem volt, nehezemre esett bármi másra koncentrálni azokon a csodásan dudorodó karokon kívül. Meg hát egyébként is… sikítozni és rohanni bárki tud, ezért nem egy nagy dolog horrorfilmben olyan mellékszerepet játszani, hogy gyakorlatilag csak meghalnod kell.
Lássuk, mi volt még itt. Jó horrorfilmhez illően klisék akadtak rendesen, a sátoron látszódó árnyéktól kezdve, a házban való teljes sötétségig volt itt minden, ami zavaró is lett volna, ha nincs tele meglepő történésekkel. Nem nevezném őket fordulatoknak, de valahogy mindig az ellenkezője történt annak, mint amit megjósoltam.
Szívem szerint egy 6 pontot adnék rá, de ilyenkor mindig eszembe jut Jared, meg az ő karjai, vagy ami leginkább felhúzza a pontszámot, a legutolsó két másodperc. Lehet, horrorfilmekben teljesen megszokott minden, mint ami itt történik, de mint mondtam, nem vagyok szakértő a témában, ezért, míg lement a stáblista én csak ültem a székemen, és néztem ki a fejemből tátott szájjal. 7/10. Csak ezekért.

Így vámpírkodtak régen

Általában nem szoktam ősküvöletekhez hozzányúlni, mert kell, hogy valami maradjon a régészeknek is, azonban, ha szabályosan az ember elé hullana az út porába egy komplett dinoszaurusz csontváz, nem hinném, hogy tovább sétálna, mintha csak egy elhajított kólás doboz került volna az útjába. Ez esetben az út pora egy videóportál, a dinoszaurusz csontváz pedig 'Buffy, a vámpírok réme', aki a kilencvenes évek végétől, 1998-tól egészen 2003-ig írtotta a vérszívókat.

Buffy egyedüli különlegessége nem csak a fura nevében rejlik- amit előszeretettel ejtenek a magyarhangok "baffinak"-, hanem laza mozdulatokkal képes bármelyik fa alapú tárgyból letörni egy tökéletes karóra hasonlító darabot, és verekedés közben legalább olyan sebességgel, és lendülettel röpköd a levegőben, hogy Superman is elsárgulna az irigységtől. Mindez azért van, mert Ő a Kiválasztott. Igen, nem tököltek sokat a háttérsztorival. Ezért kötelessége, az-az hivatása úgymond, hogy a vámpíroktól- idővel más mágikus teremtményektől is-, megtiszítsa, a világot. Vagy megmentse a világot, ez jobban hangzik. Miután nem hétköznapi melója miatt kirúgták előző gimnáziumából, anyjával pedig Sunnydale városa felé vették az irányt, érthető, hogy nincs kedve tovább végezni a feladatát, szívesebben lenne pompon lány, és élne társasági életet, ám mivel a csúnya sötét lények mindig ott lézengenek, ahol Buffy éppen tartózkodik, ez nem olyan egyszerű...

Vérbeli- ez a kifejezés mennyire ideillik a vámpíros témához, vágjátok-, kultsorozatnak számít a sorozatguruk körében, az első két szezonról mindenütt, mindenkitől csak jót hallottam, illetve olvastam, ezért tényleg nem hagyhattam ki.
A 'Bűbájos Boszorkák' körülbelül egy időben indult Buffyval, és nagyjából egy időben érkeztek el Magyarországra is, ahogy az lenni szokott ki itt, ki ott teszi le a voksát, és lesz rajongó, avagy fanatikus rajongó, mint Jómagam is az előbbire értve. A közös indulásnak, sőt a közös témakörnek köszönhetően sokban hasonlítanak, vagy fogalmazzak úgy, hogy egy és ugyanaz, csak éppen az egyik tinédzseres, a másik meg 'fiatalnős' körítést kapott? Mindegy, a lényeg, hogy i like them! Igen, mindkettejüket, persze, a Charmed marad a szívcsücsök továbbra is, de kezdem megérteni, hogy Sarah Michelle Geller munkásságában mit lát az a rengeteg fan.

A sikerük kulcsa abban rejlik véleményem szerint, hogy remek egyensúlyt találnak a magánéleti problémák, és a misztikus galibák között. Mindemellett feszültségoldó poénok, és a belevaló lazaság, ahogy a démonirtást kezelik még jelentősebben dobnak rajta.

Minden negatívum egyedül a keletkezés idejéből ered, a kép annyira el van néhol sötétítve, hogy emiatt csapnivalóvá válik a minősége. Meg kell még szokni a korszakban uralkodó divatot is, de ez amúgy nem egy orbitális hiba, tök nem tehetnek róla, hogy egy huszonegyedik századi kamasznak már más a szemlélete ilyen kérdésben.

Amerikában már ekkor berögzült a huszonéves fiatalok tini szerepre való válogatása, bár ki tudja miért, itt jobban elhiszem, hogy tizenhat évesekről szól a sztori, mint a 'Gossip Girlben' példának okáért.

Szinkronra is érdemes kitérni, azt még nem kalkulálva bele, hogy a későbbiekben rengeteg változás lesz, úgy is falra tudnék mászni a kiejtéstől: Komolyan, ti mikor hallottatok ilyeneket, hogy 'embör'- és nem az ember tájszólás kiejtése, hanem az Amber név akar lenni-, meg 'emi'? Ja, és a legjobbat ki ne hagyjam már, Angel nevét lefordították Angyalra, yay...

Történet szempontjából nekem az sántít, hogy elég szembetűnően kiéleződnek ezek a mágikus bizbaszok, szóval vámpírok, és társaik, és az epizód végére valahogy mindenki elfelejti a történteket, és együgyű magától értetődő mesékkel hitegeti magát, vagy ez sincs, és simán kitörlődnek az események, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. De azt hiszem, megbocsátható a sok-sok pozitívum mellett.

10/8- Három megnézett rész után ennyire csúszott fel nálam a pontszám, lehet, hogy lesz több is, a java- értsd: Buffy, és Angel-, még hátra van, de kedvenc vámpíros sorozat még egyelőre a 'True Blood', és talán, mert régebb óta ismerem, meg előbb szerettem meg, az is marad, de attól még kíváncsian várom a fejleményeket.

pix pack: promo poszterek- 3.0

Belőlük nincs többlet egyelőre, azonban 'House' promóciós fotókból már kijött az összes karakter kép a hatodik évadhoz, a Junkien lehet őket nézegetni, de nem vagyok fukar, egyet beteszek ide is:

Fiatalság, átkozottság

Őszi premierfilm lesz ez is, stílusosan 09.09.09-én tartva a bemutatót. A címben forgó férfi sem volt elővigyázatos a kívánságaival, így átkot bocsátottak rá, Dorian Gray örök fiatalságot nyert ez által, és pusztán a tükörben látszódik csak az idő nyoma az ábrázatán. Mivel Londonban játszódik, alap, hogy a Narniás Ben Barnes mellett szerepel benne Colin Firth is.

A Filmbuzin már találkoztam a plakáttal is, majd hozom azt is valamikor, addig még lejátszhatjátok egynéhányszor a trailert, mert kegyetlen jó.

Több keréken gurul hozzánk: Whip It

Drew Barrymore jön, lát, és rendez, sőt még szerepel is. Ennek gyümölcse lett a 'Whip It', amely Shauna Cross regényén, a 'Derby Girl'-ön alapul.

Ellen Page nem teherbe, hanem a földre esik, de jó nagyokat a görkorcsolyás próbálkozásai miatt. És Mi pedig majd a moziba fogunk beesni valamikor, Október 9-e, az amerikai premier után. Én legalábbis biztosan, tekintve az általános instabilitásomat, és azt, hogy mennyire bejött ez a trailer.

lista lövet: a 21. század legjobb dalai

A ’Pitchfork.com’ is listázós kedvében volt, és közszemlére bocsátott egy top kétszázas rangsorolást, ahol a 21. század eddigi legjobb dalait foglalta össze. Aki éppen zenei hangulatban van, az mazsolázgathat a számok közül, nem kizárt, hogy újabb kedvencekre akad ezen a linken.

Az első tíz helyezett szokás szerint, ide is felkerül:
10. Arcade Fire: Neighborhood
9. Animal Collective: My Girls
8. Radiohead: Idioutque
7. Missy Elliot: Get Ur Freak On
6. Yeah Yeah Yeahs: Maps
5. Daft Punk: One More Time
4. Beyonce: Crazy In Love (feat. Jay-Z)
3. M.I.A. : Paper Planes
2. LCD Soundsystem: All My Friends
1. Outkast: B.O.B.

Ha a számcímekre kattintotok, akkor a Youtube-on már rá is lehet hangolódni. Have music, have fun!

így jártam anyátokkal- 4.évad

Ma délelőtt, kényelmesen befészkeltem magam a forgószékembe, csórtam a hűtőből egy meggyes joghurtot- mert valamivel kell a pattogatott kukoricát helyettesíteni-, és az utolsó négy részt ledaráltam egyhuzamban, már ami a negyedik évadból megmaradt. Szükségszerűnek éreztem belehúzni, most, hogy mindjárt itt van a HIMYM ötödjére is, ne kelljen a negyedik végével szöszmötölni, ha jönnek az új részek.

Valamikor említettem, hogy jó lenne, ha egyszer Barneyé lenne a főszerep, a kapcsolat fronton, és egyszer úgy Isten igazából szerelembe esne. Imáim rejtélyes oknál fogva meghallgatásra találtak, de nem hoztak ki belőle mindent, inkább nem tudtak nagyon mit kezdeni a helyzettel, kaptunk hideget-meleget egyaránt: hol romantikus, és majd megveszik Robinért, hol pedig újra a régi, és csak az öltönyeinek, meg a szexnek él. Nem zavart annyira, megértem, hogy hűnek maradni a „barneyságokhoz”, de ugyanakkor beiktatni egy karakterfejlődést elég nehézkes.

Egyedülállóan itt volt az eddigi leggagyibb, vagy legfurább, de kétségkívül a legeredetibb terhesség miatti kiírás a sorozatból, mert hát Alyson Hannigan állapotos lett. Nagyon hiányzott a vége felé Lily, a sorozat hangulatába minden szereplő beletesz egy keveset, és ha csak az egyikük is hosszabb ideig hiányzik, az egy érvágás a dolgoknak. Amúgy rájöttem arra is, hogy Cobie Smulders is babát várt már a negyedik évad alatt, de az összes nőszemélyt nem rakhatták ki, hát neki be kellett érnie a levegősebb, és bővebb ruhákkal.

A sorozatnak megvan az a genyósága, hogy beeteti a nézőt azzal, hogy végre fény derül Anyuci kilétére, aztán végül egy ügyes fordulattal kivágják magukat, és tovább rághatjuk a körmünket azon, hogy a kedves „Mummy” mikor érkezik meg. Szóval, akkor ez egy ilyen Charlie angyalai effektus lesz? Tudjátok, Charlie volt anno az eredeti, hetvenes évekbeli sorozatnak a mozgatórugója, körülötte forgott az egész, úgy, hogy a háttérben volt mindvégig, és ott is maradt. Mi van, ha a „srácok”- jé, Ted gyerkőceinek a nevét se tudjuk-, anyja- a trükközéseknek köszönhetően-, sose fog a képbe kerülni?
Remélem, hogyha szándékozzák tévéképernyőre hozni, akkor azt nem az utolsó évadban teszik, hanem most az ötödik évadban. Nem húzhatják, halaszthatják ezt a végtelenségig!

Maga az évad nem volt rossz, a humorzsákunkat ugyanúgy kézhez kaptuk, mint a korábbi epizódokban, bár kezdtem úgy érezni, hogy a történet kibillent egy cseppet az egyensúlyából, néha-néha, de nem vészesen. 10/8 – mert az utolsó másodpercek után rögtön a nyolcas szám ugrott be, és kész.

Made in the USA

Nem is olyan régen, és nem is egy messzi-messzi galaxisban, Máté bejegyzésében olvashattatok arról, mennyire furcsának találja az Új Óz-feldolgozást, és mennyire nem csípi, ha nagy kedvenceit nem hagyják békén.

Hát most rajtam a sor. Illetve, ha jól tudom, ő is hasonlóképp vélekedik a témával kapcsolatban, node… nem annyira klasszikus, nem mese, mely a világon gyerekek millióinak kedvence…
Hanem Skins.
Melynek most már egészen biztos jön az amerikai verziója, már ha hihetek a Sorozatjunkie ma délelőtti bejegyzésének. És miért ne hinnék? Az MTV fogja sugározni bla bla, idéznék egy kicsit: meztelenség és profanitás nélkül.
Vagyis… fordítsuk le. Jön egy amerikai Skins, amiben gyanítom egy fia Skins-feeling nem lesz, mivel nem hiszem, hogy az amcsik olyan nagyon csipáznák a „be vagyunk állva egész nap, életünk a parti” életmódot, plusz az időnként felbukkanó szexuális témák sem épp a kedvenceik, ha tinisorozatról van szó… mi marad hát? Fiatalok (bár erősen gyanítom, hogy a Gossip Girlhöz, 90210-hez és a többihez hasonlóan itt is huszonévesekkel próbálnak tizenéves karaktereket életre kelteni majd), esetleg kis laza ivászat (ahol egy-két sör után úgy gondolják már teljesen részegek, és másnap rettenetesen megbánják tettüket), és gyanítom, kapunk valami nagyvárost, a helyes angliai hangulat helyett.
Ne már emberek. Most komolyan. Ti el tudtok képzelni egy amerikai Chris-t, Sidet, vagy a harmadik évad Pandoráját is akár? Én kurv… nagyon nem.

Festival Fantastics

A muzikalitás sem maradhat ki, tegnap volt egy olyan, hogy V Fesztivál, ahol a zenei szakma legújabb startolói- Lady Gaga, Katy Perry, és Taylor Swift-, fergetes showt csaptak. HD felbontású, youtubeos videók következnek:

Lady Gaga- Poker Face: Do it hard, baby! Két dolgot is megtudtunk: Gaga vevő a rendőrös szerepjátékra, valahol biztos rejtve van nála egy bilincs, mert mindenre felkészült, és van érzéke ahhoz, hogy ferge...várjátok ki! fergeteges showt csapjon.

Katy Perry- I Kissed A Girl: Jó nő, és partiarc egyben, leszámítva, hogy az eredeti hangszínével még mindig nem tudtam megbarátkozni.

Taylor Swift- You Belong With Me: A lány, akinek a zene a naplója. Mi tagadás, hát ki így, ki úgy tudja kifejezni az érzéseit. Dallamba hangolva neki remekül megy.

Dakota piros cipellőt kapott

A Disney rajzfilmeken kívül, egészen biztos, hogy mindenkinek megvannak a maga saját kis kedvencei mesék szempontjából. Nekem az ’Óz, a nagy varázsló’ egy ilyen favorit. A könyvek rongyosra olvasva porladnak valahol a szobámban, ugyanez a helyzet a videó kazettával is, ami az 1939-ben elkészült Judy Garland filmet mutatja be.

Csakúgy, mint az ’Alice Csoda országban’, Dorothy utazása is remake-re kerül majd 2010-ben. A főszerepre Dakota Fanningot álmodták meg, és idáig olvastam tegnap a cikket. Mert Dakotában semmi Dorothys nincsen, azonkívül, hogy ugyanazzal a betűvel kezdődik a nevük. Senki sem szereti, ha a régi nagy kedvenceit bolygatják ilyen, meg olyan tehetetlen ötletekkel, nem? Szóval, ma rávettem magam arra, hogy folytassam, és a slusszpoén:
Brasil Iwanyk, a producer ezt nyilatkozta: „Napjainkban fog játszódni Dorothy unokájával.”
Hoppá! Egészen másképp fest így a helyzet, furán fest, hogy úgy mondjam, de az új dolgokra mindig nyitni kell. Bár nem árt, ha idejében észreveszed, minek tártál ajtót, és idejében elvágod az utat előtte, de hagyjuk.
„ Még mindig van egy Dorothynk, aki egy fura helyre kerül, ellenben nem az a segítségre szoruló, napsugarakról, meg szivárványokról éneklő lány lesz.” – ezt már Todd McFarlane szájából hangzott el, aki producerkedik. Valamint a Warner Bros. azt is elárulta, hogy sötétebb, és akciódúsabb cselekményre számíthatunk.

Nem is tudom. A lelki szemeim előtt most egy mélyen dekoltált, bőrszerkós Lara Croft utánzat jelent meg, vadító vörös csizmákban, aki a vödör vizet shot gunra cserélte, és azzal lőtte szitává a gonosz keleti boszorkány fejét. Azért remélem persze, hogy idáig nem fajul a dolog. De azért az elmondottak érdekesen hangzanak.

Egyedül vagyok, mint Óz rajongó, vagy van más is, aki legalább annyira lelkesedett anno érte, mint Én? Ha, igen, mit szól a feldolgozáshoz?

lista lövet: top 50 legjobb folytatás

Mostanában a filmek háttérbe szorultak a sorozatok mellett, de ha egyszer tömegesen kapjuk a jobbnál-jobb képeket, videókat, és a forró drótot, hát megesik az ilyen, hogy jobban előtérbe kerül az egyik, mint a másik.

Ha egy film elsöprő sikert arat, akkor a készítők pénz szagot érezve, hajlamosak a folytatásra, amit az esetek túlnyomó részében ne szépítsük, elcsesznek. Bár megeshet az is, hogy nem. Na, ezeket foglalta egy top ötvenes listába az ’Empire’, a teljes felsorolást elemezgetve itt csekkolhatjátok, Én az első tizet raktam be ide:

10. Evil Dead II/ Gonosz halott 2.
9. Superman II
8. Before Sunset/ Mielőtt lemegy a nap
7. The Bourne Supremacy/ A Burne-csapda
6. Star Wars V: The Empire Strikes Back/ Csillagok Háborúja: A birodalom visszavág
5. The Dark Knight/ A sötét lovag
4. Toy Story II
3. Terminator II: Judgement Day/ Terminátor 2: Az ítélet napja
2. The Godfather II/ A keresztapa 2.
1. Aliens / Földön kívüliek

Kultusz filmek, amiket majd egyszer meg kellene néznem, csak tudjátok, a populáris dolgokra szoktam jobban ráfeküdni, így az ilyen már-már legendás alkotásokra nem marad energiám, vagy időm, esetleg egyik sem.
Azért nem olyan vészes a helyzet, a ’Sötét Lovagot’, ’Toy Story 2.-őt’, ’Csillagok háborúját’ mind láttam, és maximálisan megérdemlik a helyet ezen a toplistán.

Egy ’Harry Potter’ film is beválogatásra került, - ami azért tök alap szerintem-, és a huszonnegyedik helyet ütötte meg az ’Azkabani fogoly’, az-az a Potter széria harmadik része. Az ’Empire’ Alfonson Cuaront, a rendezőt jelöli meg annak okául, hogy pont erre esett a választás. Ezzel nem vannak egyedül, számtalan helyen hallottam már ezt.
Én mindig is az első két részre szavaztam, véleményem szerint ott érződik a legjobban a könyv hangulata a meleg színekkel, hosszú suhogó talárokkal, és süvegekkel. Sokan gyerekesnek, és nyálasnak titulálták, de jól emlékszem arra, amikor csüggedt fejjel kóvályogtam ki a mozi teremből az ’Azkabani fogoly’ után, mert az egész feeling ki lett nyírva, és attól kezdve már soha többé nem éreztem azt, amit a kezdetekkor.

Ti mennyiben értetek egyet a helyezésekkel, van valami, amin változtatnátok? Ragadjatok klaviatúrát, és írjátok meg!

pix pack: promo poszterek- 2.0

Újabb promóciós multipack menü, kedvenc Született Feleségeinkkel a főszerepben. Elegáns, titokzatos, és sikkes, mint a női nem úgy általában. A felső képen (balról-jobbra) Marcia Cross, Eva Longoria, az alson pedig Felicity Huffman, és Teri Hatcher. Az összképet, amin a négy grácia, plusz Dana Delany is mind helyet kapott itt nézhetitek meg.

Az idén Drea De Matteo is csatlakozni fog a szereplőgárdához, mivel Ő lesz az ez évi "új szomszéd"a Lila Akác közben, Angie Bolen néven. A színésznőt a Jó Barátok spin-off Joeyból ismerhetitek, Ő alakította Joey nővérét, Ginát. Nekem jöhet, reméljük, hogy majd tényleg jó választásnak fog bizonyulni.

A DH hatodik szezonja Szeptember 27-én indul, az ABC csatornán, akik lépést tartanak a tengerentúli fanokkal, azok minden bizonnyal már egy nappal utána figyelemmel kisérhetik a feleségek legújabb kalandjait. Nekünk, akik a magyar epizódokat követik nyomon, szintén nem kell búsulni, mert szerintem pont így Ősz elején az ötödik évad is folytatódni fog a Tv2-n, vagyis ajánlom nekik, hogy folytassák.

Jennifer's Body OST

Jennifer teste nem sokáig marad érintetlen. Semmi pornosztikusra nem kell gondolni- bár lehet, hogy nem is gondoltatok, csupán nekem van ilyen menthetetlenül piszkos egy fantáziám-, csupán annyi van, hogy a szeptember közeleg, ergó jön Diablo 'Juno' Cody féle pompon lány horror, a Jennifer's Body. Megan Fox, és Amanda Seyfried, de azt hiszem főleg Megan miatt felkapott téma lett nálunk a blogon, és most eggyel több indok van arra, hogy szeressük, mégpedig a soundtrack.

Oké, nem most vagyok a legváltozatosabb kedvemben, és három nap leforgása alatt ez már a trillióbilliomodik album sneak-peak, de teheték Én róla, hogy ennyire el vagyunk árasztva velük? Na, ugye!

Paramore, All Time Low, Little Boots, Florance, and The Machine, Cobra Starship, Panic at The Disco, Black Kids, Lissy Truille, Dashboard Confessional, Screeching Weasel, Silversun Pickups, Cute Is What We Aim For, Low Shoulder, White Lies, The Sword - Ez lenne az előadó lista, a vastagon szedetteket kifejezetten csípjük, a dőlt betűseket meg ismerjük, a többiek meg nekem még no-name státusz, egyelőre. A teljes CD pedig jöhetne már, mert jóra sikeredett.

pix pack: promo poszterek

Egy hét, és kijelenthetjük, hogy nem csak a tanulmányainkat, hanem a sorozatainkat is folytathatjuk. Elkezdtem pótolgatni a promóciós csoportos posztereket közben, első körben Gossip Girl, és Vampire Diaries cast vár rátok.

Bűbájos Mennyegző

Ha Valaki, akkor Alyssa Milano megérdemli a szerelmet. Sok boldogságot nekik!

Na, nem ússzátok meg ennyivel! Hatásosabb, ha csak a képek beszélnek, de annyit azért illik megemlíteni, hogy a vőlegény nem más, mint David Bugliari, és augusztus 15-én házasodtak össze. A divatfanatikusoknak pedig elárulom, hogy Alyssa egy híres-neves menyasszonyiruha tervező, Vera Wang ruháját viselte.

Tudom, ez inkább bulváresemény, de annyira szívemcsücske a Milano leányzó, hogy muszáj volt erre a csodás eseményre szánni egy posztot.

egyszer kopp, másszor...

Teljesben itt is van Selena Gomez "Falling Downja", tegnap debütált a Disney Rádión. Nagyon úgy néz ki, hogy egyelőre csak testi-lelki jóbarátnőjének, Demi Lovatonak sikerült teljesen elszakadni a tini-csini 12 éves generáció szintjétől.

A refrénnel továbbra sem vagyok megbarátkozva, a vonyítást hagyjuk meg a farkasoknak. Olcsó poposított light rocknál többet vártam Selenától, bármennyire is szeretet van irányába, ez nekem gyenge, még egy újabb Disney filmszerűségbe elmenne, de mint önálló kislemez kevés. Az album borító konstatálása után meg az is elszomorít, hogy valszeg nem is várhatok ennél jobbat.

Miley szőke paróka nélkül

Nagy titokban elkészült Miley Cyrus második szóló lemeze. Szóval 'Hannah Montana' vircsaft mellőzve, meg miegymás. Augusztus 31-én már jön is a kicsike, "The Time of Our Lives" névvel.

Az albumborítót nézegetve egyből Taylor Swift ugrott be, egyből country érzete van az embernek, talán a gitár teszi ezt, vagy Mil kómás feje, amiből arra következtettem, hogy Ő maga is bealudt az unalmas "sallala" számain.

Ne ítéljünk borítóról, tudom az etikettet, így meghallgattam a rövid, kerekítve három perces sneak peaket. Az első dallal jól indított, azt követően viszont komoly mélyrepülésbe kezdett. Hangzást tekintve nem sokban tér el az első lemeztől, és mintha egy csipet Jónás hangzást is véltem volna hallani.

'Fame' School Musical

'High School Musical', Disney nagypapi nélkül. Így jellemzhetnénk a 'Fame' című musicalt, amit már eleve mozivászonra szabtak, ebből kifolyólag számíthatunk emeltszintűbb minőségre. A trailert már betettem nektek pár évszázaddal ezelőtt, remélhetőleg még ki is dobja annak a kereső, aki lemaradt róla, vagy nosztalgiázni akar.

A soron következő lépés a beharangozó után egy kis soundtrack ízelítő, és poszterek, amiket majd később hozok csak, de helyette egy rövid ismertető:

"A feldolgozásban a 'Fame' tehetséges táncosok, énekesek, valamint színészek sorsát követi nyomon négy éven keresztül a New Yorki Művészeti Gimnáziumban: Elért sikerek, hogyan bírkóznak meg külvilággal, és egymással, mély barátságok, futó románcok, és önmaguk felfedezése"- tökéletesen becsomagolták a nagy semmit, történetileg szerintem semmi újat nem fog mutatni.

Premier szeptember 25-én, még többnyire ismeretlen tinédzser sztárok garmadájával:
Kay Panabaker, Asher Book, Naturi Naughton, Anna Maria Perez De Tagle, Walter Perez, Paul Lacono, Paul McGill, Collins Pennie, Kristy Flores, és Kherington Payne

hegymászás=klipforgatás

"Ha új előadóként indulsz, meg kell találnod a saját utad ebben a játékban. Megmászod a hegyet, és ha felérsz a tetejére, kitűzöd a zászlódat. Ezzel most mi is leraktuk a magunkét."
Ezen szavak Jay-Z szájából hangzottak el, aki Rihannával, és Kanyé Westtel közösült, nem testikontaktus lévén, of course, hanem egy dal erejéig. Vagy mondjam inkább úgy, hogy 'Run This Town'?

Ezt nem nevezném csúcsra helyezett zászlónak, apokalipszis feeling ide, vagy oda. Mindenáron azon vannak, hogy valami...valamit alkossanak, aminek a mondanivalójával hegyeket rombolnak le, és völgyeket emelnek a magasba. Talán Godzilla, és a Jurassic Park egyesítésével ez sikerülhet- bár nekik aligha van mondanivalójuk-, de ezzel dallal, hát nem igazán. Pedig tényleg mindent megtettek érte. Három populáris előadót egy trióba raktak, akik megy egy populáris dalt, később meg egy populáris klippet raktak össze. Ez nem tetszik. A népszerűségre mennek rá, hogy minél jobban eladható legyen.

Mondanom se kell, hogy ezzel- nálam legalábbis-, pont az ellenkezőjét érik el, többesszámban nem beszélhetek, elvégre fogalmam sincs, Ti hogy vélekedtek erről. Na, de nem szaporítom a szót, azt hiszem így is folyton túl sokat szövegelek, szóval Rihanna, Kanye West, Jay-Z előadásában voiálá a 'Run This Town':

Délelőtti mókázás: A szókincs fontossága

Nagyon sok sorozatban előfordul, hogy egy-egy karakternek akad néhány visszatérő szava, kifejezése, ami általában nagyon szimpi, és az emberek elkezdik ismételgetni terjeszteni, ezzel is népszerűsítve a sorozatot, persze.
Ezek így epizódonként kétszer-háromszor még jól is hangzanak, de mi van akkor, ha valaki leleményes egymás után teszi őket, hát… egyáltalán nem az a hatás érződik, amit a sorozatkészítők el szerettek volna érni.
Remek példa erre az alábbi videó, melyben a Lost-béli Sawyer küld el mindenkit a fenébe, igencsak… „választékosan”.
És igaz, én már a második évad közepénél lekattantam a sorozatról, kötelességemnek érzem, hogy elmondjam, a hatodik évad 2010 februárjára várható.

Supernatural: az első évad

Olyan nehéz elfogulatlanul írni egy olyan sorozatról, ami nagyjából három rész után az ember lányának kedvence lett. Még akkor is, ha rendszeresek lettek emiatt a különféle álmok démonok, szellemek és egyéb képzeletbeli szörnyek szereplésével.
Igazából, nem is tudom, miért olyan különleges ez az egész, hiszen szinte minden epizód ugyanarra a receptre épül, és az öcsém is megkérdezte egyszer-kétszer, nem uncsi-e ez egy idő után? Mármint az, hogy a részek felépítése a következő: balhé történik, Sam és Dean tudomást szereznek erről, elmennek a helyszínre, akad egy csini csajszi, aki vagy segít, vagy szintén bajba kerül, megtudják, milyen természetfeletti teremtménnyel van dolguk, megpróbálják kinyírni, nem sikerül, kicsit később újra megpróbálják, jön a nagy finálé, sikerül megszabadulni a mocsadéktól, mindenki hepi, mennek tovább a következő valamihez.
Igen. Unalmasnak kéne lennie. Mégsem az. Mert egész egyszerűen annyi minden borzasztó vagy éppen érdekes lénnyel találja szemben magát a kedves néző, hogy nem is gondol arra, tulajdonképpen más körítéssel nézi ugyanazt. Plusz, ismét csak kiemelném, mennyire remek munkát végeztek a forgatókönyvírók, ha a Sam és Dean közötti párbeszédekről illetve vicces kis jelenetekről van szó. Valahogy mindig jókor jönnek, jó helyen, mikor már épp ott tartok, hogy nem is értem, miért nézek valamit, ami ennyire félelmetes tud lenni, és én nagyon nem szeretem a félelmetes dolgokat. Ilyenkor elég egy pajkos Dean-féle mosoly, vagy egy Sammy-s kiskutyatekintet, és máris rájövök. Hiszen, még ha rosszakat is álmodok, mindig feltűnik megmentőként a két Winchester-fiú.
Az első évad a „para-mérőn” a tízedik résznél érte el a tetőfokot nálam, melyben kaptunk diliházat, régi betegek szellemeit, és egy kattant dokit is az arcunkba. Ez már alapból bármely embernek sok lehet, aki nincs horror-filmekhez szokva, de olyanoknak, akiknek majdhogynem a szomszédukban található egy elmegyógyintézet (mint jómagam) hát köszönik szépen.
Elképzelhető, hogy ezek után valaki elkezdett Amerikában sírni amiatt, hogy héhahó emberek, mégiscsak 14 éven felülieknek szóló műsorról van szó (az amerikaiaknál ez annyit jelent, hogy szülő felügyelete erősen ajánlott), és azért 14 éves gyerekek lelke még nem biztos, hogy kibírja az ilyesmit. Ha engem kérdeztek, a mai tinik ebből a korból sokkal lazábban végig bírták volna nézni akármelyik epizódot, mint én, de mindegy.
A lényeg, hogy nagyjából ezután következett három olyan rész, melyeket nem lehet másképp jellemezni, mint az Odaát első évadjának legalja. Akadt itt szellemautó, tárgyakat emelgető őrült, meg egy emberekre vadászó család. Ebből a legutóbbi tűnik a legfélelmetesebbnek, és csak azért, mert az talán még valóra is válhat. Sose lehet tudni, mennyire betegek az emberek. Itt szerintem ismét szólt valaki, hogy na, azért nem kéne a délutáni Teletubbyk szintjére lesüllyedni (költői túlzás, de jól hangzik), következtek így hát a finálé-részek, és bár egyik sem érte el a diliházas rész „para-szintjét”, sikeresen felhúzták a gödörből az évadot. Örülök neki, mert nagyon nem szerettem volna óriásit csalódni, miután olyan nagyon megszerettem a srácok kalandjait.
Olyan szívesen adnék rá 9/10-et, mégsem tudok az uncsi-részek miatt. Nyolcasnál viszont többet ér, főleg, ha azt nézzük, már rég beleőrültem volna az izgalomba, ha nem tudom, hogy létezik még három évad, hála annak a nagyon kegyetlen befejezésnek. 8,5/10.