ufók a padláson (2009)

Elsőnek elmondanám azt, hogy szívből örülök annak, hogy nem moziban néztem meg ezt a produkciót, mert egy ezrest ez a film nekem nem ér meg, mégpedig azért, mert elmúltam tíz éves.
Másodjára hozzá kell tennem, hogyha képesek vagytok visszafejlődni a Disney Original Movie-k szintjére, akkor előfordulhat, hogy egyszer-kétszer becsúszik egy kósza vigyor, esetleg egy kisebb nevetésféleség az "Ufók a padláson" nézése közben.

Történetet nem írom le mégegyszer, aki pótolni szeretné a beharangozótt, erre a linkre kell kattintania, és máris elindul a bő információ áradás számára.

Bevallom, bele se néztem volna, hogyha nem tudom, hogy a szereplők listáján helyet kap Ashley Tisdale, így kijelenthetjük, hogy miatta vettem a fáradtságot a film letöltésére. Kicsit sajnálom Ash-t, mert szegény folyton karikatúra jellegű karaktereket kap, egy bevett sztereotípia eltúlzását, lásd a "High School Musical" filmeket, ott az aktuális szőke liba szerepében díszelgett, itt pedig egy tipikus nővér figurájához jutott hozzá, aki hozzá van nőve a mobiltelefonjához, mindene a nem túl tisztességes szándékú barátja- akire még visszatérek-, és úgy egyébkéntis nyafogás a köbön. Ami meg volt valósítható, és lehetett, az ki lett hozva Bethany eljátszásából, de szó, ami szó, Tizzy-nek itt lenne az ideje tovább lépni a felnőttebb filmek világába- és itt nem a pornográf motívumokkal telitűzdelt alkotásokra gondolok-, kezdő lépésként megtenné egy romkom, aztán szépen egy drámaibb hangvételű film, lassú víz, partot mos, ugye.

Térjünk ki úgy összességében a dolgokra, mert ilyen is kell: amit el lehetett sütni ufós klisét, azt bizony elsütötték, hogy csak úgy füstölgött a képernyő, de hangsúlyozom, nem számított. Nem veszi magát komolyan, és ezért ez nem is szúrt nekem annyira szemet. Sőt, a kis Hannát alakító kislány olyan hihetetlenül édes, hogy megfordult néhányszor a fejemben, belőle is talán válhat olyan elismert színésznő felnőtt korában, mint Drew Barry-Moore, aki köztudottan, öt éves korában ugyanígy egy földönkívülis filmben kezdte karrierjét, aztán ügyesen sikerült a középpontban maradnia. A szivárvány mindenféle színében játszó box-os technikákat is rendesen alkalmazták, látványban ez sem utolsó, természetesen, de ezt a szintet már megszokhattuk a Disney-től.
Forgatókönyvi szempontból nézve, ha mindenféle csavaros, választékos kifejezést mellőzünk, azt mondom, hogy oltári nagy baromság. Mentésgére szóljon az az egy-két párbeszédekbe beleépített poén, ami megmosolyogtatott egy párszor.

Még említést érdemel Ashley barátját megformáló színész, aki annak ellenére, hogy elég gagyi helyzetbe, de remekül beleélte, magát és hitelesen adta elő az űrlények gépezete által befolyásolt robotot, úgyszintén érdemel az alakításért egy tapsvihart a "nanny" is.

Pontszámot ne várjatok, nem fogok rá adni, mert az ilyen komolytalan, szinte már paródiába átcsapó Disneys filmekkel mindig gondban vagyok. Maradjunk annyiban, hogy egyszer tévében nézhetős családi mozi, és ponty, akarom mondani pont.