Így vámpírkodtak régen

Általában nem szoktam ősküvöletekhez hozzányúlni, mert kell, hogy valami maradjon a régészeknek is, azonban, ha szabályosan az ember elé hullana az út porába egy komplett dinoszaurusz csontváz, nem hinném, hogy tovább sétálna, mintha csak egy elhajított kólás doboz került volna az útjába. Ez esetben az út pora egy videóportál, a dinoszaurusz csontváz pedig 'Buffy, a vámpírok réme', aki a kilencvenes évek végétől, 1998-tól egészen 2003-ig írtotta a vérszívókat.

Buffy egyedüli különlegessége nem csak a fura nevében rejlik- amit előszeretettel ejtenek a magyarhangok "baffinak"-, hanem laza mozdulatokkal képes bármelyik fa alapú tárgyból letörni egy tökéletes karóra hasonlító darabot, és verekedés közben legalább olyan sebességgel, és lendülettel röpköd a levegőben, hogy Superman is elsárgulna az irigységtől. Mindez azért van, mert Ő a Kiválasztott. Igen, nem tököltek sokat a háttérsztorival. Ezért kötelessége, az-az hivatása úgymond, hogy a vámpíroktól- idővel más mágikus teremtményektől is-, megtiszítsa, a világot. Vagy megmentse a világot, ez jobban hangzik. Miután nem hétköznapi melója miatt kirúgták előző gimnáziumából, anyjával pedig Sunnydale városa felé vették az irányt, érthető, hogy nincs kedve tovább végezni a feladatát, szívesebben lenne pompon lány, és élne társasági életet, ám mivel a csúnya sötét lények mindig ott lézengenek, ahol Buffy éppen tartózkodik, ez nem olyan egyszerű...

Vérbeli- ez a kifejezés mennyire ideillik a vámpíros témához, vágjátok-, kultsorozatnak számít a sorozatguruk körében, az első két szezonról mindenütt, mindenkitől csak jót hallottam, illetve olvastam, ezért tényleg nem hagyhattam ki.
A 'Bűbájos Boszorkák' körülbelül egy időben indult Buffyval, és nagyjából egy időben érkeztek el Magyarországra is, ahogy az lenni szokott ki itt, ki ott teszi le a voksát, és lesz rajongó, avagy fanatikus rajongó, mint Jómagam is az előbbire értve. A közös indulásnak, sőt a közös témakörnek köszönhetően sokban hasonlítanak, vagy fogalmazzak úgy, hogy egy és ugyanaz, csak éppen az egyik tinédzseres, a másik meg 'fiatalnős' körítést kapott? Mindegy, a lényeg, hogy i like them! Igen, mindkettejüket, persze, a Charmed marad a szívcsücsök továbbra is, de kezdem megérteni, hogy Sarah Michelle Geller munkásságában mit lát az a rengeteg fan.

A sikerük kulcsa abban rejlik véleményem szerint, hogy remek egyensúlyt találnak a magánéleti problémák, és a misztikus galibák között. Mindemellett feszültségoldó poénok, és a belevaló lazaság, ahogy a démonirtást kezelik még jelentősebben dobnak rajta.

Minden negatívum egyedül a keletkezés idejéből ered, a kép annyira el van néhol sötétítve, hogy emiatt csapnivalóvá válik a minősége. Meg kell még szokni a korszakban uralkodó divatot is, de ez amúgy nem egy orbitális hiba, tök nem tehetnek róla, hogy egy huszonegyedik századi kamasznak már más a szemlélete ilyen kérdésben.

Amerikában már ekkor berögzült a huszonéves fiatalok tini szerepre való válogatása, bár ki tudja miért, itt jobban elhiszem, hogy tizenhat évesekről szól a sztori, mint a 'Gossip Girlben' példának okáért.

Szinkronra is érdemes kitérni, azt még nem kalkulálva bele, hogy a későbbiekben rengeteg változás lesz, úgy is falra tudnék mászni a kiejtéstől: Komolyan, ti mikor hallottatok ilyeneket, hogy 'embör'- és nem az ember tájszólás kiejtése, hanem az Amber név akar lenni-, meg 'emi'? Ja, és a legjobbat ki ne hagyjam már, Angel nevét lefordították Angyalra, yay...

Történet szempontjából nekem az sántít, hogy elég szembetűnően kiéleződnek ezek a mágikus bizbaszok, szóval vámpírok, és társaik, és az epizód végére valahogy mindenki elfelejti a történteket, és együgyű magától értetődő mesékkel hitegeti magát, vagy ez sincs, és simán kitörlődnek az események, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. De azt hiszem, megbocsátható a sok-sok pozitívum mellett.

10/8- Három megnézett rész után ennyire csúszott fel nálam a pontszám, lehet, hogy lesz több is, a java- értsd: Buffy, és Angel-, még hátra van, de kedvenc vámpíros sorozat még egyelőre a 'True Blood', és talán, mert régebb óta ismerem, meg előbb szerettem meg, az is marad, de attól még kíváncsian várom a fejleményeket.