Nem tartózkodom otthon, ebből kifolyólag a szokásos média szemlék elmaradnak, és ehhez a bejegyzésemhez kép sem lesz mellékelve, bármennyire is szeretném. Erre a három napos non-stop családi banzájra még így is voltam olyan előrelátó, hogy a laptopomon hoztam magammal egy-néhány sorozatrészt, és két filmet. Most egy pilótáról hallhattok, méghozzá a Privileged sorozat első részéről.
'Sz' betű hármas jegyében született leányzó- szegény, szerencsétlen, de szeretni való-, Megan egy váratlan fejessel belekerül Palm Beach újgazdag elit krémjébe, mert kicsapták újságírói állásából. Nem akart behódolni a bulvár témakörnek, még akkor se, ha amúgy az embereket csak ez érdekli. Így kötött ki két elkényeztetett tini örökösnő mellett, egy igencsak tehetős nagymama birtokán, és magántanítói poszt betöltése miatt. Ja, és a legjobb, hogy mindebből a csaj könyvet ír, ami történik vele, mert hát ambíciózus, meg író lélek.
Pár órával később a mustra után döbbentem rá, hogy akár egy minőségibb szappanopera alaptörténete is lehetne. Azonban van néhány olyan lényeges tényező, ami nem hagyja elfajzani itt a dolgokat, helyette egy feelgood pálmafákkal tarkított, egész kerek, kedves kis valamit kapsz, amit egyszerűen pihentető nézni.
Első tényező nem más lenne, mint a főszereplő lányt alakító Joanna Garcia, aki egyszerűen sorozat főhősnő szerepre született, szorítok azért, hogy lehetőség szerint gyorsan kapjon a Gossip Girl-ös vendégeskedése után egy újabb saját sorozatot. A Jóindulat, és a Bájosság mintaszobra, némi kelekótyasággal társulva, aligha akad olyan, aki az első elhangzott "ockeydockey"-ja után nem szimpatizálna vele.
Humor koktél mindig elkél, itt sem szenved benne az ember hiányt. Persze nem szitkomosra vették a figurát, tartanak mértéket, márcsak azért is mert, elvileg ez is amolyan tini drámának indult, vagy mi a szösz. Bár a CW színvonalat mindennek ki lehet kiáltani, csak drámainak nem, de ebbe ne menjünk bele.
A két felügyelendő barna hajú Paris Hiltont megszemélyesítő csajjal is megvagyok barátkozva, különösen a kissebbikkel, akivel mintha már egyszer találkoztam volna az egyik HIMYM részben Robin kishúgaként, de ebben nem vagyok biztos. Az idősebbik nem kifejezetten az-az eyecandy típus, viszont karakteres, ami sokkal jobban tetszik, mintha benyomtak volna egy abszolút tehetségtelen, de plasztiktökély vonásokkal rendelkező libát. Van nekik még egy nagymamájuk is, akinek egyetlen vágya, hogy bejusson a két kis unokája egy valamire való egyetemre, itt jön ugye a képbe Megan és a magánoktatása.
Legjobb barát szerelemes Meganba, a csaj viszont egy kőgazdag modellre hajazó faszit szemelt ki magának, és a pincérfiú meg póruljárt, mint úgy a csórók általában, sajnos. Ilyen sablonszerű, ami a szerelmi ügyeket illeti.
És végezetül a homár szakáccsal, aki előszeretettel rázogatja a kacsóját, kifújt az állando szereplőgárda, de nem is kell több. Együtt, jó csapatot alkotnak, egy jó forgatókönyvvel, és igazán sajnálom, hogy kaszát kapott a tizennyolcadik epizód után, nem ezt érdemelte...
10/7,5- ha a folyt.köv. is ugyanennyire bejön, majd beszélhetünkegy nyolcasról.
'Sz' betű hármas jegyében született leányzó- szegény, szerencsétlen, de szeretni való-, Megan egy váratlan fejessel belekerül Palm Beach újgazdag elit krémjébe, mert kicsapták újságírói állásából. Nem akart behódolni a bulvár témakörnek, még akkor se, ha amúgy az embereket csak ez érdekli. Így kötött ki két elkényeztetett tini örökösnő mellett, egy igencsak tehetős nagymama birtokán, és magántanítói poszt betöltése miatt. Ja, és a legjobb, hogy mindebből a csaj könyvet ír, ami történik vele, mert hát ambíciózus, meg író lélek.
Pár órával később a mustra után döbbentem rá, hogy akár egy minőségibb szappanopera alaptörténete is lehetne. Azonban van néhány olyan lényeges tényező, ami nem hagyja elfajzani itt a dolgokat, helyette egy feelgood pálmafákkal tarkított, egész kerek, kedves kis valamit kapsz, amit egyszerűen pihentető nézni.
Első tényező nem más lenne, mint a főszereplő lányt alakító Joanna Garcia, aki egyszerűen sorozat főhősnő szerepre született, szorítok azért, hogy lehetőség szerint gyorsan kapjon a Gossip Girl-ös vendégeskedése után egy újabb saját sorozatot. A Jóindulat, és a Bájosság mintaszobra, némi kelekótyasággal társulva, aligha akad olyan, aki az első elhangzott "ockeydockey"-ja után nem szimpatizálna vele.
Humor koktél mindig elkél, itt sem szenved benne az ember hiányt. Persze nem szitkomosra vették a figurát, tartanak mértéket, márcsak azért is mert, elvileg ez is amolyan tini drámának indult, vagy mi a szösz. Bár a CW színvonalat mindennek ki lehet kiáltani, csak drámainak nem, de ebbe ne menjünk bele.
A két felügyelendő barna hajú Paris Hiltont megszemélyesítő csajjal is megvagyok barátkozva, különösen a kissebbikkel, akivel mintha már egyszer találkoztam volna az egyik HIMYM részben Robin kishúgaként, de ebben nem vagyok biztos. Az idősebbik nem kifejezetten az-az eyecandy típus, viszont karakteres, ami sokkal jobban tetszik, mintha benyomtak volna egy abszolút tehetségtelen, de plasztiktökély vonásokkal rendelkező libát. Van nekik még egy nagymamájuk is, akinek egyetlen vágya, hogy bejusson a két kis unokája egy valamire való egyetemre, itt jön ugye a képbe Megan és a magánoktatása.
Legjobb barát szerelemes Meganba, a csaj viszont egy kőgazdag modellre hajazó faszit szemelt ki magának, és a pincérfiú meg póruljárt, mint úgy a csórók általában, sajnos. Ilyen sablonszerű, ami a szerelmi ügyeket illeti.
És végezetül a homár szakáccsal, aki előszeretettel rázogatja a kacsóját, kifújt az állando szereplőgárda, de nem is kell több. Együtt, jó csapatot alkotnak, egy jó forgatókönyvvel, és igazán sajnálom, hogy kaszát kapott a tizennyolcadik epizód után, nem ezt érdemelte...
10/7,5- ha a folyt.köv. is ugyanennyire bejön, majd beszélhetünkegy nyolcasról.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése