
Egy jó szám elsütve. Rongyosra is lett hallgatva fényévekkel ezelőtt, az újdonság erejének tehát lőttek. Szintúgy vagyok a címadó dallal is, amit szintén nagyvizekre bocsátottak még így gyorsan a lemez megjelenése előtt. Második jó szám elsütve. És heuréka! Felfedeztem valamit. Egy hibát. Mistake. Ezzel a nótával várhattak volna egy ideig, hogy legalább azzal a boldog tudattal írjam ezeket a sorokat, hogy "na, ezért a számért már megérte!"
De, nem mondom ezt.
A maradék dallista meg hozta az előző albumról a megszokott, fő vonalban rockos dallamosságot, a gond az, hogy annyira nem kiemelkedően, így ezzel felvételt nyert a többször hallgatós kategóriába. Úgy értem, párszor vissza kell játszani, míg megszereted.
Azért nem kell aggódni, maradok hű pártfogójuk, és rajongójuk is egyben, mindentegybevéve, de két ilyen szuperszónikus szám- az alliteráció lassan a mániámmá válik-, után nincs mit azon csodálni, hogy a mérce feljebb csúszott, nem?
10/7- lájtosabb rock-punk, némi elektronikával megbolondítva. Akik szeretik az ilyesmit, azok nem fognak csalódni, de egy kicsit messze van még a jéghegy csúcsa...
Írta: Máté
Írta: Máté
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése