Ma délelőtt, kényelmesen befészkeltem magam a forgószékembe, csórtam a hűtőből egy meggyes joghurtot- mert valamivel kell a pattogatott kukoricát helyettesíteni-, és az utolsó négy részt ledaráltam egyhuzamban, már ami a negyedik évadból megmaradt. Szükségszerűnek éreztem belehúzni, most, hogy mindjárt itt van a HIMYM ötödjére is, ne kelljen a negyedik végével szöszmötölni, ha jönnek az új részek.
Valamikor említettem, hogy jó lenne, ha egyszer Barneyé lenne a főszerep, a kapcsolat fronton, és egyszer úgy Isten igazából szerelembe esne. Imáim rejtélyes oknál fogva meghallgatásra találtak, de nem hoztak ki belőle mindent, inkább nem tudtak nagyon mit kezdeni a helyzettel, kaptunk hideget-meleget egyaránt: hol romantikus, és majd megveszik Robinért, hol pedig újra a régi, és csak az öltönyeinek, meg a szexnek él. Nem zavart annyira, megértem, hogy hűnek maradni a „barneyságokhoz”, de ugyanakkor beiktatni egy karakterfejlődést elég nehézkes.
Egyedülállóan itt volt az eddigi leggagyibb, vagy legfurább, de kétségkívül a legeredetibb terhesség miatti kiírás a sorozatból, mert hát Alyson Hannigan állapotos lett. Nagyon hiányzott a vége felé Lily, a sorozat hangulatába minden szereplő beletesz egy keveset, és ha csak az egyikük is hosszabb ideig hiányzik, az egy érvágás a dolgoknak. Amúgy rájöttem arra is, hogy Cobie Smulders is babát várt már a negyedik évad alatt, de az összes nőszemélyt nem rakhatták ki, hát neki be kellett érnie a levegősebb, és bővebb ruhákkal.
A sorozatnak megvan az a genyósága, hogy beeteti a nézőt azzal, hogy végre fény derül Anyuci kilétére, aztán végül egy ügyes fordulattal kivágják magukat, és tovább rághatjuk a körmünket azon, hogy a kedves „Mummy” mikor érkezik meg. Szóval, akkor ez egy ilyen Charlie angyalai effektus lesz? Tudjátok, Charlie volt anno az eredeti, hetvenes évekbeli sorozatnak a mozgatórugója, körülötte forgott az egész, úgy, hogy a háttérben volt mindvégig, és ott is maradt. Mi van, ha a „srácok”- jé, Ted gyerkőceinek a nevét se tudjuk-, anyja- a trükközéseknek köszönhetően-, sose fog a képbe kerülni?
Remélem, hogyha szándékozzák tévéképernyőre hozni, akkor azt nem az utolsó évadban teszik, hanem most az ötödik évadban. Nem húzhatják, halaszthatják ezt a végtelenségig!
Maga az évad nem volt rossz, a humorzsákunkat ugyanúgy kézhez kaptuk, mint a korábbi epizódokban, bár kezdtem úgy érezni, hogy a történet kibillent egy cseppet az egyensúlyából, néha-néha, de nem vészesen. 10/8 – mert az utolsó másodpercek után rögtön a nyolcas szám ugrott be, és kész.
Valamikor említettem, hogy jó lenne, ha egyszer Barneyé lenne a főszerep, a kapcsolat fronton, és egyszer úgy Isten igazából szerelembe esne. Imáim rejtélyes oknál fogva meghallgatásra találtak, de nem hoztak ki belőle mindent, inkább nem tudtak nagyon mit kezdeni a helyzettel, kaptunk hideget-meleget egyaránt: hol romantikus, és majd megveszik Robinért, hol pedig újra a régi, és csak az öltönyeinek, meg a szexnek él. Nem zavart annyira, megértem, hogy hűnek maradni a „barneyságokhoz”, de ugyanakkor beiktatni egy karakterfejlődést elég nehézkes.
Egyedülállóan itt volt az eddigi leggagyibb, vagy legfurább, de kétségkívül a legeredetibb terhesség miatti kiírás a sorozatból, mert hát Alyson Hannigan állapotos lett. Nagyon hiányzott a vége felé Lily, a sorozat hangulatába minden szereplő beletesz egy keveset, és ha csak az egyikük is hosszabb ideig hiányzik, az egy érvágás a dolgoknak. Amúgy rájöttem arra is, hogy Cobie Smulders is babát várt már a negyedik évad alatt, de az összes nőszemélyt nem rakhatták ki, hát neki be kellett érnie a levegősebb, és bővebb ruhákkal.
A sorozatnak megvan az a genyósága, hogy beeteti a nézőt azzal, hogy végre fény derül Anyuci kilétére, aztán végül egy ügyes fordulattal kivágják magukat, és tovább rághatjuk a körmünket azon, hogy a kedves „Mummy” mikor érkezik meg. Szóval, akkor ez egy ilyen Charlie angyalai effektus lesz? Tudjátok, Charlie volt anno az eredeti, hetvenes évekbeli sorozatnak a mozgatórugója, körülötte forgott az egész, úgy, hogy a háttérben volt mindvégig, és ott is maradt. Mi van, ha a „srácok”- jé, Ted gyerkőceinek a nevét se tudjuk-, anyja- a trükközéseknek köszönhetően-, sose fog a képbe kerülni?
Remélem, hogyha szándékozzák tévéképernyőre hozni, akkor azt nem az utolsó évadban teszik, hanem most az ötödik évadban. Nem húzhatják, halaszthatják ezt a végtelenségig!
Maga az évad nem volt rossz, a humorzsákunkat ugyanúgy kézhez kaptuk, mint a korábbi epizódokban, bár kezdtem úgy érezni, hogy a történet kibillent egy cseppet az egyensúlyából, néha-néha, de nem vészesen. 10/8 – mert az utolsó másodpercek után rögtön a nyolcas szám ugrott be, és kész.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése